Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-02-08 / 6. szám

V. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1908 február 8. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. "/í rkcsztösefi: Jókai Mór utca 60. szám. Klofizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : L>«- KŐ KOS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városunk akciója. A városok állami segélyezésének ügyében nagyarányú akciót indított meg Pápa városa. Országgyűlési képviselője útján kérvényt. intéz az országgyűléshez s e kérvényt pártolás végett megküldte az összes törvényhatósági jogú és rend. tan. városok polgármestereinek és országgyűlési képviselőinek. A képviselőházhoz intézett feliratot, dr. Antal Géza v. képviselő müvét, mely a városok igazát meggyőző erővel tárja fel, fontosságára való tekintettel e helyütt egész terjedelmében közreadjuk: Mélyen tisztelt Képviselőház! Az utolsó félszáz év alatt, az ipari technika és termelés nagyarányú fejlődésével kapcsolatban, az egyes országok lakosságának sajátszerű vándorlását látjuk a városok felé, melyek épen a lakosság ezen tömörülésénél fogva kénytelenek népjólléti s egészségügyi intézményeket létesíteni, — intézményeket, melyek a kisebb népességű helyeken vagy egyáltalán szükségtelenek, vagy nem oly mértékben szükségesek, mint a falaik közt egyre nagyobb és nagyobb embertömeget rejtő városokban. Ezeknek a városba tömörülés által szükségképen megkívánt intézményeknek létesítése nagy terheket ró a városokra, melyek közigazgatása és közrendészete is jelentékenyen nagyobb pénzbeli áldozatokat kiván, mint a falvaké. A városok ezen nehéz helyzetén a külföldi államok a legkülömbözőbb módokon — fogyasztási adók, vagy egyes hozadéki adók átengedésével — iparkodtak segíteni, s müveit államok között úgyszólván csak Magyarország az egyetlen, hol a városok nemcsak a lakosság tömörülése folytán szükségessé vált intézményeket kénytelenek kizárólag saját lakosságuk megterheltetésével megvalósítani, nemcsak a városi adminisztráció ellátására alkalmaznak a polgárok adófilléreiből fizetett tisztviselőket, de végzik az állami természetű teendőknek egész sorozatát is anélkül, hogy az általuk teljesített munkáért az államtól a legcsekélyebb kártalanításban is részesülnének. Feltűnő ez épen nálunk Magyarországon, hol a vármegyei közigazgatás költségei teljesen az állam pénztárából fedeztetnek; hol az állam a községi közigazgatás költségeinek is igen jelentékeny részét viseli, feltűnő ez, ismételjük, épen nálunk, hogy csak a városok azok, melyeknek az állam az egyébként is terhes kulturális, közegészségi s közjóléti intézményeknek megalapításában nemcsak segítségül nem jön, de megköveteli tőlük a saját feladata körébe tartozó teendők végzését is minden ellenszolgáltatás nélkül. Pedig ha valahol megérdemlik a városok, hogy a szociális fejlődés által reájuk hárított terhek viselésére támogatást nyerjenek, megérdemlik azt különösen Magyarországon, hol a városok nemcsak az ipari és gazdasági élet megteremtői, hanem a nemzeti szellemnek is leghűbb munkásai s a magyarosodásnak leghathatósabb eszközlői. Nem hivatkozunk azokra az intézményekre, melyeket a nemzeti szellem ápolására a városi lakosság megalapított és fenntart, de hogy azon a téren, mely nemzetünk élete szempontjából a legnagyobb fontosságú, az egy nyelvű s egy nemzeti eszmétől vezetett magyar társadalom kialakulása terén a városoknak micsoda fontosságuk van s mily megbecsülhetetlen missziót teljesítenek, arra legyen szabad hivatkoznunk a statisztika rideg számaira s legyen szabad hivatkoznunk ezeknek a számoknak tanúságára, melyet a legilletékesebb magyarázó a következő szavakban von le: „A nyelvi átalakulás a városokban sokkal gyorsabb, sokkal teljesebb. A vidéki népesség a maga konzervativizmusával ha megtanulja is a magyar nyelvet az iskolában, vagy a magyar községek lakosaival való érintkezés közben, de azért otthon, családi tűzhelye mellett, örömestebb beszéli azt a nyelvet, melyet apáitól örökölt. Ellenben a városokban, főleg a kultúra hatása alatt, a magyarság géniusza nem fél-, hanem egész munkát végez". És mégis kénytelenek vagyunk napról napra szomorúan tapasztalni, hogy a A „PÁPÁI HIRLAP" TÁRCÁJA. KATONAVÉR. Az édesapámnak kardja volt, lova volt, Mert : lovaskatona volt. Fiának már a kardja van csak ceruzafából, Mert: irkál, firkál és számol. A lova patkója csattogott, villogott, Ahogy a lópatkó szokott: 8 kepzelem, utána hány asszony esengett, Ha sarkantyúja pengett. A fia lova már csak — s épen ez a hiba : Fűzfából vesszőparipa. A sarkantyúból, bizony abból is enged: Ő már csak rímet penget. De néha-néha fellobban benne is azér A lovaskatonavér: Lelkét, mikor a verseit illegeti, Boldogan, büszkén lóra veti. $ mikor egy-egy ríme szerelmesen cseng, Érzi, hogy akkor odabent: Csak lelkének egy rejtett, ezüstből rajta felejtett Kis sarkantyúja peng. Szávay Gyula. Élet a Naprendszeren. Irta: Fejes Z-igmond. Messze, messze vágyunk a Földtől. Olyan messzeségben, ahova a fény szárnyain, vagy a villám sebességével is, amelyek pedig egy másodperc alatt nyolcszor körül tudnák futni a Földet, csak sok, sok ezer esztendő alatt, sok száz emberöltő lejárta után jutnánk el. Ennek a végtelen, csodálatos, csillag porszemekkel behintett világűrnek, — nem másik szögletében, csak másik közepében, — mert mindig a közepében vagyunk, — idegen csillagnak egy kicsiny bolygóján. Nappal van ; körülöttünk dús tenyészet, élet; szép virágok között rezeg a napsugár, mintha csak a Földön volnánk". Pedig ez a virág nem a Fold pompája, pedig ez a sugár nem a mi Napunk ragyogása. Idegen napfénytől kékellő ég boltja takarja el szemünk elől azt, ami azon túl van. A ragyogás miatt nem láthatunk tovább ; e fényes kék harang egy szűkebb világot zár be az ott lakó számára, akár csak itt a Földöp. De a Nap lassan lehanyatlik az égről. Sötétség borul a tájra ; a fényes kék égbolt mind feketébb lesz és a sötét kárpiton megjelennek a csillagok. Éppen úgy ragyognak itt is, mint a Földön. De nem azok a csillagok ! Nem láthatjuk sehol a Göncöl-szekerét meggörbült rúdjával. Nem látjuk a Kaszás csillag képét és az alatta mostanában oly szépen ragyogó Siriust, a mi égboltozatunk legfényesebb állócsillagát. Hiszen a végtelen világűrnek más tájékán vagyunk ! Nézzünk vissza arra, ahonnan jöttünk. Kiszámítottuk, megjegyeztük magunknak az irányt, amerre a Föld van, hiszen még vissza is akarunk jutni oda ! De hiába néztünk arra, csak halvány csillagokat látunk és ezek között sincsen a mi Napunk. Nagyon erős távcsövet kell hoznunk, hogy a mi fényes Napunkat, a Földnél milliószorta uagyobb égitestet, megpillanthassuk, mint halvány kis fénypontot. Olyan, amilyen millió van az égen, de szabad szemmel nem látható. És vájjon mit szólnának hozzá ennek az idegen világSirolin Emeli m étvágyat éa a teaiaülyt. oiega»0r»tett a köh&géat, váladékot, éjjeli azadáal Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rothe" eredeti Moinaffolást. F. HeffmanD-Li Roehe A €•. Basel (Sfájc) 99 Roehe" Kflpfaató orvo«J rendeletre a gyógyszertárakban — ára Ovegenklnt 4 — korona