Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-02-08 / 6. szám

városoknak nemzetünk életére oly kiszámíthatatlan .fontosságú munkája nem találkozik tettekben megnyilatkozó méltánylásra ott, hol a magyarság fejlődése iránti érdeklődésnek a legmelegebbnek kellene lenni, s nemzetünk törvényhozói nem sietnek a városok támogatására, hogy azok vállairól a majdnem leroskasztó terhek egy részét levéve, előmozdítsák azt a munkát, melyet a városok eddig magukra hagyottan annyi odaadással s oly nagy eredménnyel teljesítettek. Pedig e terhek már-már elhordozhatatlanok. A községi pótadó, mely a legtöbb városnál, nagyobb vagyon híjjában, egyedül nyújt fedezetet az elodázhatatlan kiadások költségeire, számos városban megközelíti, eléri, sőt meghaladja az állami adó összegét, még kirívóbbá téve azt a nagy aránytalanságot, mely adórendszerünk igazságtalanságából fakad s mely a rendkívül magas házbér- s kereseti adóval az összes, adóalanyok közt legnagyobb mértékben a városok lakosságát sújtja. És ehhez a súlyos adóterhez hozzájárulnak a legktilömbözőbb címeken szedett mellékszolgáltatások: fogyasztási adópotlékok, szikviz-adó, vizdij stb., nem is szólva azokról az önkéntes jellegű, de erkölcsi kényszerítő erejüknél fogva alig kikerülhető társadalmi megadóztatásokról, melyek a már amúgy is súlyosan megterhelt városi lakosság terheit szaporítják. Mindezeknek tetejébe pedig a rend. tan. városok még külön is kötelezvék a vármegyei törvényhatóság különböző cimü szükségleteihez hozzájárulásra, amely kötelezettség állami adójuknak 15%-áig is terjed. A városi lakosságnak ez a minden oldalról igénybevevése okozza, hogy adózóképessége teljesen kimerülvén, sem újabb elodázhatlanul szükséges alkotások megvalósításába fogni nem mer, sem tisztviselőit nem képes az őket méltán megillető javadalmazásban részesíteni. Különösen érezzük tehetetlenségünk nyomasztó hatását most, mikor a megélhetési viszonyok rendkívül megdrágultak, midőn az állami tisztviselők fizetése a közelmúltban, ha nem is teljesen kielégítőleg, rendeztetett s midőn tisztviselőink a szó szoros értelmében Ínségtől hajtva fordulnak hozzánk, hogy adjuk meg nekik azt a javadalmazást, melyből ha szerényen is, de tisztességesen megélhetnek s midőn, nem zárkózhatva el kérésük jogosságától, teljesen tanácstalanul állunk, mert a jogos kérelem teljesítésére nem találunk fedezetet. A városok terheik súlya alatt már régóta felemelték kérő szavukat s szorongatott helyzetükben terheik egy részének vállaikról levételéért könyörögtek. Biztató ígéretekben nem is volt hiány, s az utóbbi években e biztatás oly határozott alakot öltött, hogy joggal remélhették, hogy a segítség képe nem lesz tünő délibáb. Különösen a fogyasztási adók átengedésére vonatkozó kormányelnöki kijelentések a legteljesebb bizalommal töltöttek el, mert a fogyasztási adók bérösszegének a városi háztartás céljaira fordíthatásával orvosolhatók lettek volna a legégetőbb bajok, s meg lett volna adva a lehetőség, hogy a városok újult kedvvel és erővel fogjanak továbbhaladásuk feltételeinek megalapozásához. Fájdalom, a legutóbbi jelek bizalmunkat megingatták s már-már csüggedve kérdezzük, hogy továbbra is a kinos vergődés lesz-e osztályrészünk, vagy pedig sikerül tényleg meggyőzni a nemzet vezetésére hivatottakat arról, hogy nemzeti életünk legfontosabb szervei a városok, s ezeknek lassú sorvadásával sorvad maga a nemzet is és nem fejtheti ki azokat az erőket, melyek kifejtésére szüksége van, ha a müveit népek versenyében megállani akar. Hogy fogalmat nyújtsunk arról, micsoda s mily összegbe kerülő kiadásokat teljesít a város, nem a maga, hanem az állam helyettesekép, ide iktatjuk városunk 1907. évi költségvetéséből azokat a tételeket, melyek tisztán állami jellegű funkciók fenntartásáért nehezednek a város lakosságára : Rendőrség. . . . 32.185 kor. 78 fill. Állami adó beszedés 10.515 „ — „ Árvaügy .... 9.801 „ — „ Közegészségügy . . 3.061 „ — „ Tanügy 15.370 „ — „ Katonaügy . . . 1.713 „ — „ Összesen: 72.645 kor. 78 fill. Kerekszámban 72.000 korona az az összeg, melyet a városi lakosság fizet azért, mert az állam a saját körébe tartozó funkciókat nem saját tisztviselőivel, hanem a város tisztviselőivel végezteti. De ez a kimutatás csak a múltra vonatkozik; városi tisztviselőink nem tűrhetve tovább a rájuk nehezedő anyagi gondok terhét, fizetésüknek oly mérvű megjavítását kérik, hogy az a vármegyei hasonló állású közigazgatási s illetve a megfelelő állású állami tisztviselők fizetésével egyenlő legyen. Tisztviselőink fizetésének ily arányú rendezéséhez kerekszámban 32.000 korona szükségeltetnék, mely összegből, ha az állami funkciókat teljesítő tisztviselő kfizetéskiegészítésére rész arányosan szükséges összeget a fentebb kimutatott összeghez hozzáadjuk, kerekszámban 90.000 korona szükséges ahhoz,- hogy az állami funkciók ellátását teljesítő közegek fizetése, amint az jogos és méltányos, ne a városi polgárság vállaira nehezedjék, hanem az állam közjövödelmeiből nyerjen fedezetet. A terheket, melyeket a városok s így a mi városunk is az állam helyett visel, még a fentebbi felsorolással sem merítettük ki teljesen. Hiányos volna felsorolásunk, ha meg nem említenők, hogy nemcsak tisztviselőink dolgoznak az államnak teljesen ingyen, de a helyiségek s ezek fenntartása is csak a városi lakosság terhét képezik. Pápa városa egy nagy, újabb áldozatot igénylő kérdés előtt áll: a városháza kibővítésének kérdése előtt, mely kibővítést nem a városi ügyforgalom tette szükségessé, hanem tisztán és kizárólag az a körülmény, hogy az állami adó beszedésére meglevő pénztárhelyiségei a fejlődés folytán elégteleneknek bizonyúltak, s ha a város, hogy a bajokon segítsen, kénytelen helyi viszonyainál fogva egy egészen ú nak lakói, ha azt mondanók nekik, hogy abban a nagy távcsőben is alig alig látszó Nap mellett van egy kicsiny csillag, amelyet még ezerszerte nagyobb távcsővel sem láthatnánk meg, mert oly közel van a Naphoz, oly kicsiny és nincs saját fénye; és ezen a kis csillagon laknak a „világ urai!" Küzdenek, harcolnak, háborúkat viselnek egymás ellen és apró csetepatéikat elnevezik „világtörténelemnek". — Bizonyára mosolyognának rajta, pedig ez a csillag a mi nagy világunk és azt semmi szándékom siucsen kisebbíteni ; elég nagy ez nekünk, sőt tán nagyon is nagy; itt foly le életünk, ide köt bennünket Örömünk, bánatunk, s leglöllebb csak a gondolat sebes szárnyán szállhatunk el innen más világokba ! Bizony csak a gondolat szárnyain; mert minden más sebesség kicsiny, hogy e távoli világokat meglátogathassuk. Olvastam valahol, nem is olyan régen, hogy most már az ember meghódítja lassan repülőgépeivel a levegőt is, és a következő lépés ezután a más égitestekkel való közlekedés ! — Túlságosan merész gondolat! Mert ha tudnánk is csinálni olyan eszközt, amelyekkel át tudnánk repülni a nagy üres térségeken, amelyek a Földet más csillagoktól elválasztják; ha volna is valami készülékünk, amely a Föld leggyorsabb vonatának sebességével száguldana tovább a végtelen űrben, akkor is egy teljes esztendő kellene ahhoz, hogy a Holdat meglátogathassuk és 500 esztendő, hogy a Napban megforduljunk; más állócsillagokra meg még milliószorta több ! — Pedig a fény a Holdból 1 másodperc, a Napból 8 perc alatt ér el ide. És ahhoz, hogy a világűrt átkalandozzuk, még a fény BebesBége is kevés. De hát hagyjuk ezt most ; hiszen mi egy messze idegen világban vagyunk és onuan nézzük egy szép estén a ragyogó csillagokat. Menjünk innen haza ; ha kevés a fény sebessége, üljünk a gondolat szárnyaira és repüljünk a fénynél ezerszerte nagyobb gyorsasággal naprendszerünk felé. Milyen szép is volna; repülni ily gyorean, sebesebben mint a villám, sebesebben mint a fény. Megelőzni a fénysugarat útjában, eljutni oda, — hogy ismét a Földről beszéljek, — ahova még csak ezután ér el az a fény, amely hirt visz a most történő eseményekről. Hiszen, — föltéve, hogy volnának olyan eszközök, amelyekkel bármily óriási távolságból meg lehetne látni, hogy mi történik valamely távoli égitesten, — ha ezzel valaki pl. a Napból nézne ide, akkor mindig azokat a dolgokat látná, amelyek 8 perccel előbb történtek. Ha pedig a legközelebbi állócsillagon teremnénk és onnan tekintenénk vissza, mindenkit három évvel fiatalabbnak látnánk; mert hiszen a most kiinduló fény csak három év múlva érkezik el oda. És a mi távoli csillagunkból visszanézve, talán még az özönviz előtti idők panorámája tárulna föl előttünk, amikor még ember tán nem is élt itten, hanem az ichtiosaurusok és mammutok csinálták a „világtörténetet". És milyen érdekes volna a fénynél ezerszerte nagyobb sebességgel elindulni és nézni vissza a Földre! Valóságos utazás volna ez az időben ; előre, a jövőbe nem lehet így elmenni, csakis a múltba. Hiszen a megtörtént események bizonyítéka, a fénysugár, minden irányban terjed szét az űrben és egy eseményről csak akkor vehetnek valahol tudomást, ha a fény már odaérkezett. De mi gyorsabban mennénk a fénynél, tehát egyre régebben és régebben kibocsátott sugarak közé jutnánk. Milyen érdekes volna elnézni, mint foly le minden esemény fordított sorrendben ; mint pl. egy óra múlva elindulni és nézni mint jön a közönség hátával előre a Jókai körbe, majd meg bizonyos idő elteltével mint mennek el egyenként, vagy kis csapatokban, de csodálatos, most is háttal előre ; arcukat visszafordítják az ajtó felé, mintha csak megbűvölte volna itt őket valami. — Milyen érdekes volna látni, mint támadnak ősz-öreg emberek ; mint válik sötétebbé ezüstfehér hajuk, mint simulnak el a redők homlokukon, mint válnak erős férfiakká, s majd délceg ifjakká! Milyen szép volna látni, hogy az öreg kor szenvedései, a férfikor küzdelmei után mindig a kedves, boldog gyermekkoi következik. No de elég lesz ebből is. Hiszen még mostan is annak a távoli idegen világnak éjjele borul ránk. Induljunk el tehát a gondolat szárnyán, hazafelé 1 Az idegen kis bolygó eltűnik alattunk ; eltűnik az éj is, mert kijutottunk a csillag árnyékából és körülragyog bennünket az idegen nap fénye. Az elhagyott bolygó eltűnt már előlünk. Ragyog a nap fénye, de csillagok is látszanak minden irányban, fejünk fölött és lábunk alatt egyaránt. Az ég nem kék többé, hanem fekete ; nincs többé körülöttünk levegő, nincs több szétszórt fény. Ha kinyújtjuk ke/.ünket, annak csak egyik oldalát látjuk, azt amelyet a nap megvilágít; a másik fele teljesen láthaiatlan, mert nincsen levegő, nincs egyéb tárgy sem, amelyről visszavert fény megvilágítaná a másik oldalt is. De röpülünk tovább. Az idegen nap eltörpül,