Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-11-14 / 46. szám

V, évfolyam. 46. szám. Pápa, 1908. november 14. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A nagy reform. E helyen, sőt e lapban — hála a kis megszakítással hatvan éve fennálló sajtószabadságnak — nem szabad politizálni. Nem is politikai, hanem tisztán társadalompszichológiai szempontból irunk pár sort arról a megfigyelésünkről, mit a héten tettünk. A nagy reformot, az új választójogi törvényjavaslatot végre publikálták. Rengeteg kolumnákban hozta minden lap. És minden lap rengeteg kolumnában hozta reá vonatkozó megjegyzéseit: birált, gúnyolódott, tüzet okádott, vért kiáltott vagy dicsért, ömlengett, himnuszt zengett, mindegyik pártállásához képest. És a közönség (illetékesen csak a vidékről szólhatunk persze), amelyet felizgatni, lázba ejteni, haragos vagy örömteli érzelemkitörésekre volt hivatva ragadni a nagy reform, oly közömbösen vette az egészet tudomásul, mintha mondjuk egy ungi, vagy turóci helyiérdekű vasútról nyújtottak volna be törvényjavaslatot. Plurális, nem plurális, többszörös vagy tizedszavazó, ős vagy új választó s az a száz meg száz újítás, amit a törvényjavaslat magában foglal, teljesen hidegen hagyta az embereket. És ha az a sok száz újítás nem ilyen, hanem amolyan lett volna, akkor is hidegen hagyta volna. Hogy miért ? Azt érzi mindenki, ha nem is mondja. A háromnégy év előtte politizáló dühre megjött a visszahatás, nem kell az embereknek ma már semmi politika. Csak jobb annál: csöndesen éldegélni és — aludni. Sardou. Ügy vagyok vele, mint Petőfi volt Vajda Péterrel: ... „És mig ti benne dalnokot sirattok, az én könnyeim hadd ömöljenek a függetlenség bajnok férfiéért" . . . Nem a költőt nézem én benne, akinél nagyobb mestere még nem volt a drámai technikának, hanem nézem azt a „bajnok férfiút", ki a nagy, a dicső Franciaország felől az egész emberiségre áradó szellemi világosságnak egyik legbátrabb harcosa volt. A haza, A boszorkány, Tosca, hogy csak az ismertebbeket említsük, mindegyik egy-egy mérföldmutató kő a szellemi szabadságnak amaz országútján, mely az elfogultság ledöntött bálványsziklái között vezet a magasba. A népkonyha. A népkonyha, melynek eszméjét a városi képviselőtestületnek már-már sikerült eltemetni, az előjelekből Ítélve, a közel jövőben megvalósul. Amit a hivatalos város megtenni restelt, azt megteszi a társadalom, mely mindenesetre alkalmasabb is az eszme megvalósítására a bürokratikus formák közt dolgozó hatóságnál. Az az értekezlet, mely tegnap délután a városház nagytermében a szegényügy egyik le^buzgóbb harcosának, Gyurátz Ferenc evang. püspöknek elnöklete alatt ez ügyben tartatott, oly szerencsés módon tette meg a kezdeményező lépéseket, hogy a siker már-már biztosítottnak tekinthető s rövid idó'n belül e téren sem kell Pápa városának szégyenkeznie más városokkal szemben a hátramaradottság miatt. A városi pénzügyi bizottság annak idején a városi szegényügygyei kapcsolatosan javasolta megoldani a népkonyha kérdését, de már az is hangoztatta, hogy a sikeres megoldás csak a társadalmi erők bevonásával remélhető. Olyas valami szervezet lebegett szemei előtt, mint amilyet a városi kisdedóvó felügyelő-bizottságánál megvalósítva látunk, mely, bár a város képviselőtestülete által alakíttatik meg, kiegészítést nyer városunk társadalmából is, amennyiben a tagok sorában ott látjuk a kisdedóvás ügye iránt érdeklődő hölgyeinket is. Az a halogatás, melyet a kérdés megvalósításával szemben a városi tanács és a városi képviselőtestület tanúsított, lehetetlenné tette az eredeti terv érvényesülését, ha csak a népkonyha felállítását ez évről elodázni s ismét legalább egy évvel kitolni nem akartuk. így tehát más szervezetről kellett gondoskodni, mely az ügyet a közigazgatás elposványosító kezeiből kivéve, igyekezzék minél előbb sikeres megvalósításra juttatni. Érthető volt azonban épen a népkonyha leglelkesebb szószólóinakak az az idegenkedése, hogy új egyesületet alakítsanak s ezt tegyék a népkonyha vezetésének szervezetévé. Városunkban annyi az egyesület s épen a jótékonyság terén is annyi irányban igénybe van véve a lakosság, hogy egy újabb egyesület megalakítása nehézségekkel, esetleg a régi egyesületek erejéuek" megbontásával járt volna. Ezt pedig mindenáron kerülni kellett, mert hisz ezek az egyesül etek már hosszabb-rövidebb idő óta fejtenek ki áldásos tevékenységet az emberi nyomor enyhítése terén. Ezért tartjuk mi is a legszerencsésebb megoldásnak azt az expedienst, melyet a tegnapi értekezlet egyhangú lelkesedéesel magáévá tett, s melynek lényege az, hogy a népkonyha fölötti közvetlen felügyeletet a városi jótékony nőegyesület gyakorolja, A „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. A PÁLMA. Üvegházban tengett a pálma, A messze délnek büszke fája, A tengerpartról, ahol szabadon Elláthatott a rengő habokon, Ahol az ég azúr harangja Borúit rá sejtelmes magasba', Hol fény füröszté, harmat érte — Onnan került szük börtönébe. Hiába nyílott körülötte Az üvegház ezer szülötte, Hiába szórta illatát A sok megalkuvó virág: Egyetlen szilaj gondolatnak élt: Hogy áttöri a börtön tetejét! Ej napot vált és nap az éjet váltja Önsúlyú napok, éjek sokasága! De vágya egyre feljebb vitte öt $ elérte végre az üvegtetőt. Oh, lázas, mámoros pillanat! Újra szabad lesz, újra szabad! Édes sejtéstől elragadva Nyúlt minden ága a magasba. A távolban, mint álmon át, Már látta napfényes hónát, Már látta a tengert, ringó tükörén Szállt a sirály, játszott a fény . . . . . . Es másnap följebb emelék Az üvegháznak tetejét . . . Kún József. Kellemes tévedés. Irta: Zöldi Márton. Lorics Józsefet teljesen kielégítette az az állás, mit a megyénél elfoglalt. Még innen volt a harmincon, mikor árvaszéki ülnök volt. Lomha természetével teljeseu megegyezett az a megnyugtató érzés, hogy neki a gyámsági törvényen kívül semmi egyébbel nem kell veszó'dnie. Szelídebb lelkét mindig kellemesen zsongatta az a gondolat, hogy hivatása az árvák érdekét megvédeni. Mennyivel szebb, nemesebb foglalkozás ez, mint teszem az árvákat kifosztani. Apja Lorics Mihály, nyugalmazott számtartó volt, ki negyven évi szolgálattal nemcsak tisztességes nyugdíjra, de tekintélyes magáuvagyoora is tett tett szert. A beavatottak azt beszélték, hogy leányának, Józsának negyvenezer forint hozományt szánt Több gyermeke nem volt. Az öreg számtartó beteg felesége miatt minden esztendőben fürdó're járt. Természeteseu Józsát is; magával vitte. Hátha akad valaki a fürdőn . . .. hátha ott kerül az igazi ... A gondolkozásnak ebben a módjában a szülők olyan egyformák, mint bocsánat a kifejezésért — a tyúktojás. Utoljára Hévizén voltak, hol Józsának udvarlók tekintetében jelentős sikere volt. Néhány fiatal fürdővendég s néhány Keszthelyen állomásozó honvédhuszártiszt állandóan körülötte settenkedett. A regényíró szemével nézve, Józsa nem volt szépség. Túlságos mollettsége, szabálytalan vonásai, kissé rekedtes hangja szintén kizárta, hogy a fautáziában izgalmas szerelmi históriák hősnőjekónt szereSirolin Emefl n ttvigyal t* a temülyl. mt|»iO«(etl • kOhOe«»t. váladékot. í|jfli izudltt Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjeo mindenkor „ttorhe" eredeti csomagolást. F. HoffmsBD-La Rsehe A €•. Basel (Srájc)