Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-24 / 43. szám

sem elejteni. Maga se barátja a változtatásnak, im ba történik változtatás, az a három közgazdasági tényező: az ipar, kereskedelem és földmivelés érdekét egyaránt szolgálja. Legfeljebb az augusztusi vásár volna októbberre áthelyezhető, de az se szükséges. Koréin Vilmos úgy találja, hogy a nyári bolt ezezónra aránylag sok vásár van gyora egymásutánban. Ezek közül egyet, a junius vagy juliusit kellene októberre helyezni. Kovács Sándor megemlíti, bogy a juliusi sarlósi vásár a gazdák legjobb vására, azt nem engedhetik el. Keresztes Gyula és Bőhm Samu a régi állapot mellett foglal állást. Dr. Kende Ádám az összes érdekek összeegyeztetését óhajtja. Külön-külön meghallgatandónak véli az OMKE-t, az Ipartestületet B a gazdák gyűlését. Az illetékes tényezők véleménynyilvánítása után határozzon a közgyűlés. Steinberger Lipót az indítványhoz hozzájárul, úgy azonban, hogy a kereskedők, iparosok és gazdák közös ülésben döntsenek a dolog felől. A közgyűlés nagy többsége úgy határozott, hogy nem kérdez meg senkit s a vásárok terminusát továbbra is fenntartja. Vita nélkül. Vita nélkül döntöttek a következő ügyekben : Friebert Miksa szerződését a város Jókaiutoai házának bérletére nézve megújítják. Ha az ott tervezett utcanyitás megvalósul, y

3 éves felmondással úgyis fellehet mondani a bérletet. — Csatlakozott a város Kőszeg város azon kérvényéhez, melyben a hatóság részére a hús és kenyér árának limitálási jogát kimondandónak tartja. — A rend. tan. városok szövetségébe egyelőre 3 évre 100—100 K-val beléptek. A népkonyha. Nagyobb vita támadt az áll váll. azon javaslata körül, hogy mivel a népkonyha felállításával idén már elkéstek, az e cimen megszavazott 4000 K-ból 2000 K-át pótadó csökkentésre fordítsanak, a másik 2000 t pedig tartsák fenn jövőre, arra az eshetőségre, ha a népkonyha mégis létesülne. Győri Gyula az egész népkonyha ügynek napirendről levételét javasolja. A 4000 K-át a szegényügy tételénél szavazták meg, a szegények pedig a népkonyhai segélyezést nem kivánják. Üzletszerű népkonyhát pedig ne állitson fel a város. Más nagy városok mint Győr, Pozsony csak 1000-2000 K-t adnak évente népkonyha támogatására, ilyen szegény város, mint Pápa, még ennyit se adhat. Ha kell népkonyha, teremtse meg a társadalom. Dr. Hoffner Sándor már látja, hogy a kérdést a bürokratikus kezelés öli meg. Sajnálatosnak tartaná, ha *a város hozott szép határozatát megváltoztatná, mikor városunkban gyönyörű példát adott rá néhány úriasszony, hogy lehet népkonyhát rövid idő alatt a semmiből teremteni. A várost, mikor a 4000 K-t megszavazta, az a tudat vezette, hogy az eddigi szegénysegélyzés bő forrása volt az alkoholizmusnak. Ennek az intenciónak ma sem szabad feledésbe mennie. Ingyenes vagy fizetéses lesz-e vagy mindkétféle a népkonyha, az mindegy. A fő, hogy legyen. Csodálja, hogy a polgármester a jótékony egyleteket nem hívta össze, akik segédkezni vannak hivatva a népkonyha üzemében. Az összeg fenntartandó már azért is, mert három hónapon belül a képviselőtestület nem határozhatja, hogy az összeget más oélra fordítja. Vágó László éppen elegendőnek tartja a segélyt, mit a pápai szegények a legkülönbözőbb helyről kapnak. Gyurátz Ferenc: A segély sok lehet bár, mit a szegények kapnak, de elég semmi esetre sem. Mennyi seb vár még gyógyításra, ami a mi sebünk, a mi szégyenünk is ! Hideg szívvel egyszerűen napirendre térn' ez ügy felett nem lehet, nem szabad. Igaz, hogy a hivatalos apparátus nem alkalmaB az ügy intézésére, de segélyt, alapot adni hivatott a város. A megszavazott összeg fordíttassák helyiség bérletére, első berendezkedésre, fára stb. A többi ami kell, összejön majd adakozásból. A jótékony egyesületek végezhetik a felügyeletet, ellenőrzést s a városnak diosőségére szolgál, hogy ő kezdeményezte a népkonyhát. Dr. Kőrös Endre: A város azért volt köteles a kezdeményezés terére lépni, mert minden felhangzott óhaj ellenére egy egyesület se vette kezébe ez ügyet. A népkonyha nem annyira a hivatalos szegények, a koldusok segélyezésére szolgáló intézmény, bár a városi azokkal szemben, kiket eddig pénzzel segített, kimondhatja, hogy ezentúl étellel segíti őket, kimondhatja — megkérdezésük nélkül is. De legfontosabb hivatása e népkonyhának a szegénysorsuak, a munkások, a kisjövedelmű emberek olcsó és egészséges táplálkozása. Ha az a napszámos pár krajcárért levest, húst kap az eddigi kenyér és pálinka helyett, szervezete munka biróbb lesz, élte meghosszabbodik. A város így kicsiben valósággal nemzetfenntartó missziót végezhet a népkonyha révén. Sürgősen, még idén felállítandónak tartja a népkonyhát. Győri Gyula a zárószó cimén szól s fenntartja azt a véleményét, hogy olyan népkonyha létesítése, hol pénzért bárki enni kaphat, a társadalom hivatása. A szegények közül egynek lakásra, másnak ruhára kell a kapott segély, ne kényszerítsük a népkonyhára őket. Dr. Hoffner Sándor ugyanosak a végszó cimén megmagyarázza, hogy az egyletek azért nem fordíthatták jövedelmüket népkonyha felállításra, mert hogy a segélyt mily formában kapják pártfogoltjaik, azt régi tradíciók, sőt szabályok irták elő. A várost azonban bizonyára segítik nagy munká jában. Még Kis József szólt, ki nagyon sajnálatosnak tartaná, ha egyszer meghozott határozatun kat visszavonnók. A 4000 korona maradjon mese a kitűzött célra. Ha idén nem vesszük igénybe, vegyük igénybe jövőre. De álláspontunkhoz maradjunk hivek. Miután még Mészáros polgármester jelezte, hogy a jótékony nőegylet eddigi segélyezési módját hajlandó népkonyhai segélyre átváltoztatni, szavaztak. És szavazván megtörtént az a nevezetes eset, hogy 32-en voltak az ügy napirendről levétele mellett s csak 21 en a népkonyha idén leendő felállítása mellett. (Egy hang ezt kiáltja : Éljen a humanizmus!) A többi tárgyak. Röviden végeztek a többi ügyekkel: A tűzoltó tornyot 400—500 K költséggel, házilag teljesen jókarba helyezik. A munkálat vezetését Besenbach Károly ingyenesen elvállalta. Tűzjelző telefonállomások létesítésére költségvetést kérnek. — Weinberger Jenőnek az általa birt bolti-helyiséget Herz Béla felszólalása után árverés mellőzésével névszerinti szavazással egyhangúlag újra kiadták. — Gáncs Erzsébetet nem ismerték el pápai illetőségűnek. Az idevonatkozó alispáni határozatot megfellebbezik. — Minthogy a Pápai Takarékpénztár a folyó számlái tartozás kamatlábát 6%-ról 5-5%-ra szállította le, nemcsak az eddigi 149.000 K-t, hanem további 63.540 K-t is folyószámlára a Pápai Takarékpénztárnál vesznek fel. A gyűlés 6 óra után ért véget. A színházi hét. Hát bizony ez meglehetős gyönge kis hét volt. A szezon végének ismert lanyhasága vett erőt rajta. A megigért újdonságok mind-mind elmaradtak 8 egy kivételével úgy látszik a jövő hétről is lemaradnak. Egyáltalán az újdonságok terén igen gyöngén álltunk a szezónban. Eleje felé volt egy-két sikerületlen, aztán volt egy szépen sikerült dráma-ujdonság (a Biboros), sőt nagysokára egy meglehetős jól sikerült operettújdonság is (a Gépirókisasszony), de ezzel aztán végeztünk is. Csupa ismétlés volt a szezón, ismételve pedig csak az igazán jót érdemes bevenni. A most lefolyt sivár hétért a jövő heti Kormosesték vannak hivatva közönségünket kárpótolni. Szombat este a régi, de jó, sőt mondhatnók a nagyon régi, de nagyon jó Kornevillei harangok ment. Csakhogy az ilyen nagyon régi és nagyon jó operettet az ember nagyon jó előadásban is szeretné látni. Ezt pedig a szombat estiről a legszerényebb igények melletrt sem lehet mondani. A gyönyörű Planquette muzsikához énekben méltót csak Tábori, Inke, Medgyasszay produkáltak. Tábori ugyan inkább csak a harmadik felvonásban. Eleinte bizonyos könnyed hanyagsággal játszott és énekelt, hogy aztán „pompás uri toalettben" megjelenő szerpolettként pajzán humorát annál inkább ragyogtathassa. E felvonásbeli énekszámait művészi tökéletességgel adta elő. Inke a Gáspár apó szerepébe egész szépen fejlődő művészi tehességét beleöntötte. Megrázó erővel játszotta ettől a fájdalomtól. De holnap a kegyes hazugságoknak ez az egész szép épülete összeomlanék s Isten a megmondhatója, hogy mi lenne ennek a következménye. Én ezt tehát minden áron meg akarom gátolni és ön segítségemre lesz. Neki holnap együtt kell bennünket találnia, mint ahogy utoltára látott; egyetlen szónak, egyetlen mozdulatnak sem szabad elárulnia az igazságot. Ez a feladatunk. Emma nyugodt, komoly hangon mondta mindezt, s nyugodtan, komolyan hallgatta Guido. Nem felelt mindjárt. Gondolkozott. Emma türelmetlen lett. — Ezt a szerepet kell játszanunk, amint látja. Jótékony célra. Nem kellene ilyen sokáig gondolkoznia. — Már határoztam. De nem fél valami véletlen árulótól? — Kitől? — Például a cselédektől. — Az új inasnak, akit ma itt találtam, szabad napot ad Ön, Józseffel pedig majd beszélek én. — Jó. De ha látogató jönne ? — Holnap senkit sem fogad. •— De ha majd elhozzuk a papát a vasútról — mit szólnak az emberek, akik együtt látnak bennünket ? — Nem fognak megismerni. Zárt kocsiba ülünk és sebesen hajtatunk. — A papa egész nap itt akar maradni. Bármilyen jólelkű és gyanútlan is, nem gondolja-e, hogy mégis észre fogja venni, hogy itt tulajdonképp legény-lakásban van ? — Még ma este idehozatom a varró-asztalomat, könyveimet, kótámat. Ez lesz a dekoráció. — De . . . — Változtatott tahin valamit a szobákon ? — Semmi sem változott, viszonzá Guidó komolyan. A lakás úgy maradt, amint ön itthagyta. — Mily gyöngédség ! — Nem. Tisztelet. — Köszönöm szépen. Van még valami kifogása ? — Nincs. Csak arra vagyok kíváncsi, sikerül-e majd megcsalnunk az ön jó édes atyját? — A szerető hitvestársak szerepében ? Vissza kell magunkat képzelni a régi időbe, az első esztendő balgaságaiba, mondá Emma gúnyolódva. — Elfeledtem én azokat, szólt sietve a férj, Merően néztek össze s méregették egymást a szemökkel, mint két bajvívó az első összecsapás előtt. — De talán nagyon is önző vagyok, hogy ünnek így egy egész napját lefoglalom. Eligérkezett talán holnapra ? — Nem, de hk eligérkeztem volna is, lemondanék. — Köszönöm még egyszer. Ma estére természetesen szabad ön;ninos szükségem társaságra. — Társaságra ? Nem értem . . . — Itt maradok estére. Amint már mondtam : várom a holmijaimat. Azután pedig rendbe — azaz, hogy rendetlenségbe — akarom őket hozni; hiszen olyan látszatának kell a dolognak lenni, mintha mindig itt lettek volna. De önnek nem akarnék még jobban terhére lenni: menjen el, jöjjön haza, amikor tetszik. Holnap tíz óráig szabad ön. — Igazság szerint most bálba kellene mennem; de ha akarja, itthon maradok. -- Minek? Beszélgetnünk kellene, pedig semmi mondani valónk sincs egymás számára. — Igaz, igaza van. Szives engedelmével tehát elmegyek. Emma meghajtotta magát és Guidó kiment a szobából, mint az olyan ember, akinek semmi gondja, semmi lelki zaklatása sincs. De kissé mégis izgatott volt. Ez a kaland nagyon is különös volt, annyit gondolkodott, töprenkedett rajta, hogy megbocsáthatatlanul szórakozott volt a bálban. Még a Stefánia bárónő tüzes pillantásait sem látta meg és csakhamar szó nélkül kilopódzott a teremből. Hazatérve, úgy érezte, mintha más, egészen új légkörbe jutott volna; a nagy termet, amely olyan sokáig volt elzárva, kiszellőztették, a hálószobákban világosság volt, a szekrények, fiókok nyitva voltak s lenge ibolyaillat szált ki belőlük. A szalonban a zongora nyitva volt, a kóták szerteszét hevertek, a vázákban friss virágok illatoztak, a bútorok itt ott helyet változtattak, és Emma, házi pongyolában, ép lábujhegyre állott, hogy levegyen egy etazséről egy szobrocskát. Álom ez ? Emma őt itthon várja ..." A válás három esztendeje mintha ki volna törölve, a fájdalmas napok, amelyek megelőzték, feledve . . . mily esztelenség ! — Jó estét! szólt Guidó s elhaladt Emma mellett. — Jó estét! felelt Emma, rá sem nézve. (Folyt, köv.)