Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-10-17 / 42. szám
városokban is hány és hány ezer jóravaló felnőtt magyar léleknek a szeme mintegy zárva van a betügorok előtt. Még a dunántúli részekben sem hiányzanak e valóban lelki szegények. Az egyéb munkakörben dolgozóktól nem is szólva, férfi- és nőcselédeink legnagyobb része rá volna szorulva a betüismeret legelemibb oktatására. Ami pedig az értelmes olvasást, az értelmes írást és a legközönségesebb számolási műveleteket illeti, abban minden vidéken légió a száma a tudatlanoknak. Pedig ez az igazi analfabetia. Mert aki betűt olvas vagy számokat lát, de nem ér*i, arra nézve, értelmét és célját tekintve, hieroglif a betű, a szám. Midőn tehát az állam a szabadtanítás keretébe az analfabéták oktatását is fölveszi és dűlőre akarja vinni, nem állhat meg a betűk beszajkóztatásánál, hanem ez Írásjelek lelkét is közvetíteni kell a felnőtt tanulókkal és a számjegyek használatával j is barátságba kell hoznia a maga legmostohább polgárait. Két évnek előtte több helybeli reform, középiskolai tanár azon javaslatot terjesztette a kultuszminisztérium elé, hogy a szabad lyceum keretében ajánlkoznak oly iparos és kereskedő segédek és esetleg más jelentkezők tanítására is, akik az írás, olvasás és számolás dolgában elmaradtak Ezeknek oktatása s a betűk és a számok igaz értelmébe és helyes gyakorlásába való bevezetése ádásosabb és sikeresebb is, és érezhetőbb bajt orvosol oly vidéki városban, mint aminő a miénk is, mint a népszerű főiskolai tanfolyam munkája. A magas minisztérium becsukta ajtaját a javaslat előtt akkoriban. És most két évre rá, országos állami feladattá nyilváníttatik a szerény körből kiindult terv. Csak örülni tudunk rajta. Es ha a társadalom is oly lelkesedő buzgalommal karolja fel ez ügyet, mint amint eltökélt száudék lengte át a miniszter beszédét és amily egyértelmű helyesléssel üdvözölte az Orsz. Közoktatási Tanács az eszmét, akkor valószínűleg előbb fog leapadni az analfabéták száma, mintha egyedül népiskolai öklével meg-megdöngette a vasredőnyöket és igyekezett nem gondolkodni. Sok megüllepedett keserűség háborgott benne ée minduntalan a feleségét látta. Az asszonya szemét, amely ábrándos volt ós a száját, amely gőgösen, a két szögletében lefelé görbült és királynéhoz tette hasonlóvá. Megállt egy gázlámpánál, hátra szegte a nyakát és bele bámult a lángba. A láng vibrált és Bór szemét elöntötte a könny. Sírt és öklével verte az aroát, a fogait és rongyos cipőjével rugdalta a lámpa tövét, mintha ki akarná dönteni. Egyedül volt a hosszú utcában. Hátát a lámpának támasztva úgy érezte, hogy a fejét belülről valami marja. Megint a felesége arcát látta és gyűlöletesen kapott utána. Ugyanaz a gyűlölet, amely akkor támadt benne, mikor az asszonya könnyelműen és gőgösen elhagyta, újra feltámadt benne, osakhogy erősebben és öntudatosabban. Látta magát, amint társtalanul, rongyosan és kábultan lődörög lebujból-lebujba és az asszonyt okozta ezért. Néha messziről, ólálkodva látta az asB*onyt, mindig más férfi karján és ilyenkor haza ment, lefeküdt a földre éa sírt. A józanság ritka pillanataiban összehasonlította mostani, züllött álapotát a régivel, mikor még pénzt keresett oktatásunktól várjuk az üdvösséget. Ez önmagára hagyatva csak lassan-lassan-lassan oldhatja meg a kérdést. Az eszmét magas polcról mutatták be a közvéleménynek. Nagy tiszteletreméltó tudós testület tapsvihara köszöntötte. A leghatalmasabb tényező, az állam állt melléje pártfogóul. S most társadalmunkon a sor, hogy a családi élet meleg szeretetével fogadja kebelére és kitartó gondoskodásával nagyra növelje e valóban ideális, humánus és hazafias ügyet. Gfyőri Gyula. Borosgazdák szövetkezete. Ez nincs. De jó volna, ha volna. Az idén gazdag, bő szüret volt. Igaz, hogy még jobb lett volna, ba csak egy héttel is később szedték volna le az emberek a szőlőt, bár csak egy héttel is. Minden ősszel igen sietnek a Bzedéssei. Ha lágy és édes a szőlőszem, már nyugtalankodnak. Néha kénytelenek vele, mert esős időben rothad. De ezen az őszön végig száraz idő, ragyogó napsugár vala hosszú időn át. Még :s szüreteltek már szeptember végén. Micsoda páratlan, királyi bor lett volna, ha egy vagy két héttel később szedik le. Az elszáradás miatt a mennyiség kicsinysége sem szomorította volna a gazdákat. Hiszen véletleuül ebben az esztendőben reményen túl öntött a gerezd. Majdnem kétannyi lett mindenkinek, mint amennyit várt és óhajtott. Majdnem, hogy edény nem vala elég. Amúgy valamicskével kevesebb, de annyi mégis lett volna, hogy az edényeket megtöltötte volna. Minőségre azonban kétszerte, háromszorta kitűnőbb lett volna. Nos, bő szüret volt. Azt gondolná az ember, hogy hála Istennek, tehát olcsón hozzájut az az ember is, akinek nincs szőlője. Ördögbe is ! Dehogy jut. A korosmában majdnem csak olyan drága, 30—40 krajcár, ez az új bor is, mint a régi. No, de legalább, hála Istennek, egyszer már a szőlősgazdáknak is kijut a jóból. Ha a szőlőléién embernek baj is, hogy drágán juthat hozzá, legalább drágán adja el a szőlősgazda. Ha az egyik szemem sir, a másik nevet. Ördögöt nevet 1 Az is sir. Hiszen a szőlősgazda is rosszul jár. Ő olcsón adja. A menko látott ilyen bo szüretet. Pedig egyszerű a megfejtése. Tudok rá esetet, hogy a somlói, balatonmenti kitűnő, hires borokat közvetítők útján adják el 10—11 krajcárért a külföldre, nekünk jó a gyengébb is, ha drágábban is, Sok szőlősgazdát a szükség hajt arra, hogy biztosítsa az eladást, ha olcsón is, és csak vasárnap ment vendéglőbe, akkor is a felesége karján s ez az összehasonlítás elkeserítette. A párás éjszaka hűvössége belopodzótt a kabátja alá és borzongatta a gerincét. Csipdeate az aroát azokon a hosszú, eávalaku helyeken, ahol a vastag könnycseppek végig szaladtak éa nedvessé, sikamlóssá tették az arcbőrét. Fáradt volt és azt hitte, hogy nem is tud többé elmoz dúlni a lámpa mellől. Egy leány mindjobban közeledett feléje. Csalogatta a pálinkagőz, amely Bór száján egymásra torlódva gomolygott kifelé és mikor a férfi közelébe ért, megcirógatta az arcát. Bór megvetően rúgott egyet a leányon éa aztán dühösen mormogva odább dülöngött. Lassan ment. Majd megállt és gondolkodott. Tudta, hogy melyik kávéházban tanyázik most az asszony. És bizonytalan léptekkel, fejét lelőgasztva ment arrafelé. Szinte önkéntelenül . . . A kávéház előtt megállt, kotorászott a zsebében ós érezte, hogy csörög benne néhány rézpénz. Aztán bement a nagy, füstös helyiségbe, melyben már alig lézengett néhány utcai alak. Cognacot rendelt. Sokat ! Egymásután ivott és miközben jóleső melegség szaladgálta be a testét, félénken, lopva a kis különszoba felé pislogott. Nem tudta már előre. A bő szüret így hamar elapad s ami kicsiny megmarad, azt jó drágán adják el az itthoniaknak. így történik meg, hogy a magyar szőlősgazda nagyobbára olcsón adja el borát s a magyar közönség nagyobbára drágán iszik bort — még bő szüretkor is. Ezen a bajon egyszerűen és fényesen lehetne segíteni az úgynevezett piuce-Bzövetkezettel. Csak nem kell attól félni, hogy aki a dolog élire áll, egy vadászaton véletlenül főbe lövi magát, mint Egán Ede. Attól sem kell félni, hogy majd megbukik, amint sok szövetkezet már megbukott. Akkor házat sem kellene építeni soha, mert Isten tudja, hátha egy földrengés összedönti, vagy a tűz felégeti. Hebehurgya módra; igaz, hogy nem kell belekezdeni, de okos ésszel meg kell teremteni. Nem is úgy kell jó célú dolgot csinálni, amint mai nap szokás, hogy legelőbb ia százezeres palotáról gondoskodjunk, aztán egy sereg tisztviselőről, kik a szőke meg a barna haj szerint illenek bele a székbe. Hanem a tudás, a jóindulat s az erős akarat legyen meg egy-két emberben ; s a fokozatos fejlesztés, inkább : fejlődés elvén álljanak. Ennek a pince-szövetkezetnek csak két célja lenne : a szőlősgazda nem prédálná el közvetítők utján a külföldieknek olcsón a borát s mégis a szükség idején kapna pénzt; másodszor a fogyasztó közönség üvegenként is, hordónként is akár innen közvetlenül, akár a vendéglők utján is jutányosabban hozzájutna a borhoz. Akik ezt megcselekednék, közgazdaságilag nagyobb mértékben hozzájárulnának a magyar nép mentéséhez, mint akik millió orpington tyúkot ingyen kiosztogatnak, vagy mint akik kövér teheneüet hizlalnak a bécsi mészárosok számára, melyért itthon a kiállításokon még jutalomdijakat is nyertek volt. A pinceszövetkezetekről gondolkozni komoly dolog és tartalmas dolog. Az idei bő szüret épen elég okul szolgál az erről való gondolkodásra. A bő szüret után való lakzikon az üres pipaszó mellett, milyen jó volna ha többen is elmélkednének erről. Hát gondolkozzatok, urak ! B. Gy. A városok állami segélje. A törvényhatósági joggal felruházott ós a rendezett tanácsú városok f. hó 14-ón értekezletet tartottak Budapesten. Az értekezleten 40 város képviseltette magát. Elnökké Domány János komáromi polgármestert választották meg. Az elnök megköszönve a bizalmat, hosszabb beszédben kifejtette annak okát, hogy a városokat tanácskozásra hivták össze. Előadta, hogy a kormány a városi közigazgatási költségek fedezése cimén tisztán, hogy mit akar, csak érezte a vágyat, amely ^szomjazta az asszony látását. Éhes is volt. De nem bánta. Nézte a márványasztal pettyes foltjait, melyek fantasztikus alakokba csoportosulva táncoltak, vibráltak a szeme előtt. Sokáig bámult igy a szeme elé. És mikor már egyedül volt a nagy helyiségben; látta amint a pincér a konyha melletti sarokban bóbiskol és felcsigázott képzelete hallani vélte az elfüggönyözött fülkében levők kurjongatását. Ugy érezte, hogy valami nagy, tiszta világosság fogja körül és tágra nyilt szemmel hallotta a felesége kacagását. Undorodott a víz tői. Es mégiB felkapott egy poharat és kiitta. A hideg víz metszette a torkát ée cselekvésre serkentette. Lassan odacsuszott a függönyös ajtóhoz éa hallgatódzott. Be akart menni. Elfojtott lármát hallott ós néha nevetést is. Fölemelte az öklét, hogy bezúzza az ajtót, de aztán megint leeresztette. Megijedt a szokatlan környezettől, melyet bent találni vélt éa amelyet már előre elképzelt. Félt. Odabenn tapsoltak, csörömpöltek, a sok női hang közül a felesége hangját is hallotta. MIT ICYCMK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a mohai ÁGNES l?nPI5Q C! Millenniumi nagy éremmel ~ f0i m kitüntetve. Kitünö asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomor égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borvízI oicsóbbTszódaviznéii Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. szódavíznél! (1) • Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
