Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-02-01 / 5. szám

V. évfolyam. 5. szám. Pápa, 1908 február 1. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak,: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : L)«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Rendszeres programmot! (drhs) Városunk fejlődésének egyetlen korszakában sem jelentkeztek a kielégítésre váró szükségletek akkora tömegben és oly gyors egymásutánban, mint ma. Egy rövid visszatekintés az utolsó néhány hónapra kétségtelenné teszi előttünk, hogy folyton szaporodó terheink oly tempóban emelked­nek, mint még sohasem. Egyetlen közgyűlés sem volt mostanában — s félő, hogy még sokáig nem is lesz, — amelynek napirend­jén ne volna legalább 2—3 olyan tárgy, mely az adózó közönség újabb megterhelé­sét igényli. Persze nem is lehet ezt nagyon csu­dálni, mert hiszen e kor nemcsak az előző emberöltők korszakos hibáit, sok tekintet­ben alig helyrehozható bűneit van hivatva pótolni, nemcsak apáink és öregapáink maradiságát kell helyrehoznunk, de gyer­mekeink és unokáink jövőjét is meg kell alapoznunk. Egy nemzedékre hárul a sú­lyos feladat, hogy előre is, hátra is két-két nemzedék szükségleteiről gondoskodjék. A most szőnyegen levő kérdések mind új terheket jelentenek. Előttünk áll a ka­taszteri bérház megépítése, immár kétsze­resen lecsökkentett, de még mindig 60.000 koronás költségvetésével. A böröllői föld­vásárlás szintén 60—70 ezer koronába fog kerülni. Az új vágóhid költségeire kezdet­ben 200 ezer koronát emlegettek; félő, hogy mire készen lesz, 300.000 kor. kell hozzá. Az egymással konkurráló vasúti ter­vek főleg abban vetélkednek egymással, hogy melyik tud a várostól nagyobb ösz­szegü hozzájárúlást kipréselni. Villanytelepünk kibővítése, esetleg teljes átalakítasa ma még kiszámíthatlan összeget fog igényelni. A tisztviselői fizetésrendezés kérdése is mind erélyesebb hangon kopog­tat a képviselőtestület ajtaja előtt, ki tudja fog-e bennünket ebben az állam segíteni. A városház építésétől fázunk, s folyton új eszmék és tervek felvetésével iparkodunk elodázni a hatarozathozatalt e kérdésben, ami eléggé érthető, ha meggondoljuk, hogy ennek gyökeres és végleges megoldása százezrekbe kerülhet. Gyalog utaink aszfalt burkolásával már többé-kevésbbé készen volnának, de a kocsi utak jó karba hozatala ismét nagy áldozatokat fog követelni. Ma még csak a Kossuth-Lajos-utcaiak jelent­keztek, mert ebben az utcában már tart­hatatlanok az állapotok, de biztosra vehet­jük, hogy mások is jönnek utánuk. Két utcanyitási terv is az előkészítés stadiumá­han van rnár, pár hét múlva ezek is a közgyűlés előtt lesznek. Már a legközelebbi közgyűlés napirendjére ki van tűzve az ipariskola kibővítése 40—45.000 korona költségvetéssel, ez is minden valószínűség szerint emeli a pótadókat. Nem csekély gondot fog okozni városunknak sok tekin­tetben elhibázott terjeszkedése s nem örven­detes, hanem egyenesen aggasztó jelenség, ha lépten-nyomon más-más irányban látunk új városrésznek csiráját képező építkezése­ket, amelyek persze kövezési vízvezetéki, világítási hálózatunk kiterjesztését, tehát újabb költségeket tesznek szükségessé. Et nunc venio ad fortissimum. Nap­ról-napra égetőbbé lesz a csatornázás kér­dése a maga nagy arányaival és még nagyobb költségeivel. Ezek csak a már tárgyalás és elő­készítés alatt levő szükségletek s ha mind­ezeknek költségeit összeszámítjuk, egy millió korona sehogy sem volna elegendő, sőt talán közel másfél millióra tehető ezek megvalósítása. Pedig produktív befektetés­nek mindezek között csak a villanytelep és a vágóhid mutatkozik, a többi mind csupán a pótadó emelése árán létesíthető, fedezetül pedig a költségek eme rengeteg tömegére — sajnos, nincs más, csak . . . a kölcsön. Különösebb aktualitás nélkül, de nem ok nélkül hoztuk szőnyegre e kérdéseket, mert azt kellett tapasztalnunk, hogy az egyes tervek felszinre hozatala és a köz­gyűlés elé vitele minden rendszer nélkül, tisztára ötletszerűen történik. Pedig mikor ennyi reform áll előtérben, akkor feltétle­nül szükséges egy bizonyos rendszert és A „PÁPÁ I HÍRLAP" TÁRCÁJA. TEMPL OMJÁR ÓK. Oh, mennyi ember jár a templomodba Imádni téged, édes Istenem! Kik künn gyűlölve mind egymásra törnek, Végig egy hosszú földi életen. Ádáz gyűlölség ég a lelkeikbe', 8 mindannyi hozzád boszuért liheg, Lelkűkből elszáll száz meg száz imádság, 8 szentséges voltod' egy sem érti meg. Nem szólnak hozzád, az ég szent urához, Bűnben fetrengő lelkük üdveért, Hanem, hogy büntesd, akit ők gyűlölnek, Aki a bűnnek útjáról letért. Ott bemtia templom szentelt zsámolyánál Mormolja mind az ima szövegét, Míg küvn az élet nagy forgatagában Kiontanák lestvérük életét. S míg más embernek, kik szívből szeretnek, Fölszáll hozzád szent, buzgó éneke: Az Ő lelkükben eggyel több a vétek, 8 rájuk borul a bűnnek féllege. CSILLAGHULLÁS. Ha látsz az égen csillagot lefutni, Ne hidd, hogy az lett volna a tied, Előbb fut az le, mint te észrevennéd, 8 innét van az, hogy mást sirat szived. Szeretni kell és hűnek kell maradni, A csillaghoz mit szivünk megtalál, Ég rendelése, hogy itt lenn találjuk, 8 míg él nem űzzük, nyomdokunkba jár. Ne fürkészd érte hát az ég azúrját. A csillagod' ott meg nem láthatod, ÓH, mert mióta elűzted magadtól, Neked azóta nincsen csillagod. Molnár Kálmán. A szeszélyről. Irta: dr. TVeltner Sándor. Ha két ismerős találkozik egymással az ut­cán vagy akár társapágban, úgy, ha férfiak, egy­szerűen kezet fognak egymással, ha nó'k, akkor ugyanazt teszik ugyan, de azalatt egy végtelenül gyors, de annál alaposabban biráló tekintettel végignézik egymás kalapját és legújabb ruháit s azután akár nők, akar férfiak, a legtöbb eset­ben ezzel a kérdéssel forduln-ik egymáshoz : „hogy van ?" Ha az első pillanatban a két találkozónak nincs egyéb mondanivalója, úgy joggal teszi fel a kérdést, mert ez a kérdés az, melyre minden­kor feleletet várhatunk. Valahogy mindig va­gyunk, valahogy mindig érezzük magunkat, mert az érzés, így általánosságban, a legállandóbb tü­nete egész lelki életünknek. Hiszen még álmunk­ban is vannak érzéseink s ha felébredünk, meg tudjuk mondani, hogy hogyan aludtunk. Az érzés tehát a talaj, amelyből minden lelki állapot sar­jadzik s minden lelki dolog előbb-utóbb ugyan ide tér vissza. Sirolin Emeli « étvágyat a teaisülyt. niegaiOi*­teti a köhögést, váladékot. éjjeli izudlit Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés. skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjeti mindenkor „Rothe* 4 eredeti csomagolást. F. Hoffmann-Lt Roehe & Co. Basel (STáJc) *9 Roehe" KaptoatA orvosi rendeletre a (työgyszertárak­han — Ara Ovegenklnt 4 — knroaa

Next

/
Oldalképek
Tartalom