Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-08-15 / 33. szám

tal járult a képviselőtestület elé, hogy egy városi népkonyha szervezésére 4000 K-át állítBon be a költségvetésbe, s tegyen próbát a ránk váró év telén a segélyezésnek azzal a módjával, hogy a szegények ne tisztán pénzbeli segéllyel, de esetleg a népkonyhában nyerhető élelemmel is segélyeztessenek. Természetesen a segélyezés nem lehet teljesen egyforma. Lehetnek különös indokok, melyek egyes szegényeknél a pénzbeli segélyezés fenntartását teszik kívánatossá. De kétségtelen, hogy a szegények igen jelentékeny részénél nagyobb eredményt érünk el, ha napi ebédjeggyel segélyezzük őket, mely nekik jogosítványt ad a népkonyhában egy-egy ebédre, mintha heti egy-két korona segélyt osztogatunk ki nekik. Nézetünk szerint azonban a népkonyha eszméje s megvalósítása nem lehet tisztán és kizárólag a hivatalos város belügye. Magáévá keli tenni ezt a társadalomnak is, amint már magáévá tette évekkel ezelőtt, s amint már részben meg is valósította a társadalom. Jótékony egyesületeink buzgó vezetőinek s tagjainak támogatása nélkülözhetetlen. Csak ha ők is szívvel-lélekkel magukévá teszik az ügyet s míg a maguk egyesületi működését tovább is folytatják, közös ügyüknek tekintik a népkonyha felvirágoztatását, csak akkor lesz az intézmény valóban életképes s működése igazán áldásos. Ám e tekintetben nyugodtak vagyunk ; városunk jótékony egyesületei s azok vezetői annyi nemes, önzetlen felebaráti szeretetet tanúsítanak, hogy mikor egy új, kihatásában kétségkívül áldásos intézménynek pártolásáról és támogatásáról van szó, semmi kétségünk, hogy ez a pártolás és támogatás a legteljesebb mértékben meglesz. Nemzetiségi izgatás Pápa vidékén, Katonai hivatalnok, mint agitátor. A pápai járásban levő bakonyi sváb falvakba a nemzetiségi izgatás mindeddig nem tudott beférkőzni. A lakosság bár németül beszélt s egy-két örvendetes kivételt (Koppány, Szt.-Iván) leszámítva, a magyar nyelv elsajátítása terén nem nagyon tünt ki, érzésben, gondolkodásban teljesen magyar volt, magát a magyar haza németajkú magyar polgárának vallotta. A szomszédos magyar lakossággal békében és becsületes hazafias munkában működik együtt másfélévszázad óta, mióta e vidéken letelepedett, mind e mai napig. E békés egyetértést akarta megbontani, a németajkú lakosságot a magyarságtól s ezzel együtt hazájától akarta elidegeníteni, beléjük pangermán ideákat iparkodott plántálni egy a jelenlegi nagygyakorlatok alkalmával környékünkre került katonai hivatalnok, a jelenleg Ugodon beszállásolt 15. tábori tüzérezred állatorvosa. Botrányos üzelmeiről, melyeket nagyban súlyosbít az a körülmény, hogy elkövetőjük aktiv szolgálatban levő katonai hivatalnok, aki kenyerét az államtól kapja, itt következő részletes tudósításunk számol he. Az agítacíonálís körút. Az említett katonai állatorvos mintegy 17a hét óta sorban végig járta az Ugod környékén levő falvakat. Megfordult Bében, Némettevelen, Jákón, Koppányban, Szűcsön, Fenyőfőn. Mindezen helyeken végig kilincselte főkép a jobbmódu gazdák házait. Kikérdezte őket iskolai, egyházi, politikai viszonyokról s formálisan izgatott a magyar nyelv ellen. Felszólította őket: ne tűrjék el, hogy gyermekeiket magyar nyelven oktassák, ha papjuk a templomban magyar nyelven prédikál, hagyják faképnél, ne tűrjék, hogy a községben (Bében) magyar korcsmáros legyen, olvassanak német lapokat, majd azokból megtudják, hogy mihez van nekik joguk, s hogy ök egy nagy nemzetnek fiai, mely dicsőbb és különb a magyarnál. Azokról a tapasztalatokról, melyeket ezen az útján szerzett, egy cikket is írt, amely a Temesvárott megjelenő ismert pángermán újság a „Deutsch- Ungarischer Volksfreund" ez évi augusztus 8-iki számában jelent meg. A cikket itt közöljük szószerinti magyar fordításban, ennél hűebben senki sem mondhatná el, hogy minő célzattal járt s mit beszélt ez a fráter a jámbor sváb atyafiaknak. A dölt, illetve ritkított betűkkel szedett kitételek mind egy-egy izgatás a magyarság, a magyar állameszme, a magyar nemzet ellen. Az agitátor cikke. Német élet Veszprémmegyében. Temesvár, aug. 6. Lapunk egy barátja, ki jelenleg Veszprémmegyében tartózkodik, levelet irt nekünk, amelyből a következő érdekes fejtegetéseket vesszük át: „Itt egész sereg német község van, melyekben erős német élet lüktet. Hogy csak néhány német községet említsek, a következőkről fogok szólani: 1. Nagy-Tevel (Német-Tevel). Posta Tapolcafő, Pápa mellett. 150 háza van 1000 német lakossal és egy községi iskolával, mely 10 év óta el van magyarosítva. Minden a községben német a róm. kath. lelkész kivételével, aki az embereknek ezt mondja: „Aki nem tud magyarul, azt ki kell kergetni Magyarországból." A faluban a felnőttek és gyermekek csak németül beszélnek és érzik az igazságtalanságot, mit velük szemben elkövetnek, azonban nincs vezetőjük, aki őket pártfogásába venné. 2. Béb, posta Csóth, Pápa mellett. Alapították idősebb lakosok közlése szerint 1735-ben. A régi harangon ez évszám áll 1740. A község közepén egyik oldalon áll a templom, szembe vele a róm. kath. iskola. 71 ház van benne 520 német lakossal, köztük 89 iskolaköteles német gyermek. 3. Jákö Városlőd mellett a Bakonyban. 360 háza van 3000 német lakossal, kik még mindnyájan jó német érzésüek. A községben egy magyar-német iskola van. Az egyház nyelve német. Aki a német népet megszeretni akarja, utazza be minden elfogultság nélkül Magyarországot s aztán Korner Tivadarral így fog felkiáltani: „Német nép, te mindenek közt legdicsőbb!" Mindenütt, ahová csak eljut az ember német falvakba, valóban remek embereket találhatni, erőteljes férfiakat és ifjakat, viruló leányokat, keblüknek szük a blúz, arcuk piros, kék tiszta szemükből ártatlanság és szerelem sugárzik, a mellett a leányok erősek, nagyok, karuk gömbölyű, csípőjüket a természet alkotta, egyszóval csupa szép, pompás nemes teremtmények. Ha a katonaorvosok remegnek, hogy Magyarország tiszta magyar vidékein nem tudnak besorozható katonákat kellő számban összehozhatni, vagy ha egy házasulandó ifjú, aki nem pénzre, hane m egészségre néz, feleséget akar keresni, akkor csak keressék fel nyugodtan bármelyik sváb falut a bernek nevelte a fiát, és arra tanította, hogy az Isten mindig jó, s minden embertársunkat szeretnünk kell ... Azóta az életben sok-sok szép asszonnyal és leánnyal találkoztam. Soknak volt szép arca, Ízléses ruhája, gazdag volt a lelkük is és volt bennük sok szépség, harmónia, — oh de asszonyom, a legszebb mégis csak az volt közöttük, ki sápadt, gyűrött arcával, zöldre fakult ruhájában még most [is megjelenik álmombáu, aki úgy él ott a lelkem világában, mint az igazi női szépség megtestesülése! . . . Szinte kiolvasom a szeméből, azt kérdezi: „mi volt annak a szép asszonynak a neve? . . ." Óh annak nagyon egyszerű neve volt Asszonyom. A neve Eva volt, — semmi más. Egyszerűen csak Éva. Az első nő neve és az igazi nő neve, egy az igazán szépek közül ! . . . A kedvenc lányának mondja el Asszonyom, milyen az igazi női szépség, nekem pedig régi barátjának engedje meg, hogy a női szépség ama régi rajzán, mit levelében megrajzolt, — okulva az élet tanulságán, egy-két javítást tehessek. * A háttér nagyon egyszerű, csak egy-két vonás, mely általában a szépségről szól. Szükség van erre, mert jóllehet önök Asszonyom emberemlékezet óta még soh'se haragudtak meg azért, hogy „szépeknek", nemüket pedig „szépnemnek" nevezték, mégis a művészi szép feltételeire bizony nem igen gondoltak. így azután nem csoda, hogy a női szépségnél a külső szépség jutott kizárólagosságra. Pedig lássa az egész esztetikán végigvonul a népek és emberek lelkében szunyadó ama érzés, hogy az igazi szép több a külsó szépségnél. Aristotelestől, ki azt mondotta : „szép az, ami jó", egészen ifj. Dumas meghatározásáig: „a művészet a jó az igazban

4, azt a bizonyságot látjuk, hogy a szépet a jótól elválasztani nem lehet. Buskin, ez a hatalmas, modern egyéniség, ki az örök széppel akarja ezt gyarló a világot a bűn, nyomorúság és önzés hatalmából megváltani, azt mondja, hogy az embereknél van belső szépség, mit nem képzelettel, hanem a lelkünk benső jóságával veszünk észre. És kimondja azt a gyönyörű igazságot, hogy „az élő lény akkor szép, ha boldognak látszik, és akkor boldog, ha Istenadta erejét és tehetségeit igazán kifejti". Egy másik filozófus Taine pedig a szépség eszményét a kiváló jellemvonások művészi kidomborításában látja. Nem az a nő lesz tehát szép, ki tetszetős külső alakkal bir, hanem aki tehetségeit kifejti és életében kidomborítja azokat a jellemvonásokat, melyek nőiességében adva vannak. És most megint egy elvont elmélettel untatom Asszonyom. Ugyancsak Taine mondja, hogy az idő olyan, mint a vén sáncásó, megalkotja az ember erkölcsi geológiáját. A divat-eszmék, mint a szélhordta futóhomok, a „má"-val tovatűnnek, az ember egyéni meggyőződése, mint a humus-földréteg, alkatát változtatja, emberöltők erkölcsi felfogása, mint a humus alatti mészkő, szerte málik, de az a gránitkő, mit a legmélyen talál a sáncásó, az örökkévaló erkölcsi igazság megmarad örökké. Higyje meg Asszonyom, a női szépségnek is meg van a maga külön geologiája, és ez a szépség annál értékesebb, minél mélyebben találja a vén sáncásó : az idő. Lássa az emberek izlése folytonosan változik. Amit az egyik korszak szépnek tart, azt a másik megmosolyogja. Ha most végigmenne valaki az utcán Mária Terézia korabeli öltözékben, vagy ha eljönne a bálterembe, — hogy mást ne mondjak, krinolinban, százrétű szoknyában, tornyos frizurával, ha menuette léptekkel bókolna hatszor jobbra és hatszor balra, és költői képekben beszélne mesterkélten, cicomásán, mint a rokokó-kor emberei, óh akkor mi mind szívből kacagnánk é3 kacagna velüuk együtt kegyed is Asszonyom, pedig lássa ez is szép volt, nagyon szép a maga idején. Ez a női szépségben a homok, mit a futószél magával vitt, a humus, a mészkő, mit az idő megemésztett. Ilyen a nő külső szépsége, öltözködése, modora, sőt sok tekintetben a lelki szépsége is. De ott van az a belső szépség, mi a hivatás betöltésében áll, az a szépség mindig ugyanaz és soha el nem -múlik. Ez a Krisztus utáni századokban ép'úgy szépség volt, mint a mi időnkben; fenn a zúzmarás északon éppen úgy, mint lenn a pálmagesztes délen ; a sárral tapasztott vityillóbau éppen úgy, mint a márvány csaruokos kastélyokban. E z az örök gránitkő, mit az idő meg nem őrölt. Ez az örök szépség, mit évszázad el nem temet. Az igazi női szépség a női hivatásbau van Asszonyom, s a szép nő neve lehet bármi, Éva az igazi neve, higyje meg asszonyom ! . . . Minden nőben az örök Éva szunyád, ezt felébreszteni, ez a hivatás ! . . . * Miben áll a női hivatás ? . . . Talán kedvesebb volna önnek Asszonyom, ha én a nŐapostolok írásaiból modern meghatározásokat közölnék, de lássa az én lelkemet most az a magasabb gondolat tö'.ti el, mit a teremtés hajnalán mondott az Isten : „nem jó az embernek egyedül lennie, teremtek azért neki segítőtársat !

u A nő hivatását szebben nem lehet kifejezni, mint mikor azt mondjuk, hogy Ő segítőtárs. Higyje el \sszonyom, a teremtés történetének ez a legszebb gondolata. Az a nő, ki gyönge lelkével bűnbe döntötte az embert, gyöngéd lelkével az erény útjára vezeti. Mikor az éden bezárul mögötte, a régi boldogság romjain épít neki egy új édent a