Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-07-18 / 29. szám
essék, viszont a százezer és millió főnyi fogyasztók érdeke is végre-valahára kielégítést találjon. A SZEMLE. A szakértők. Megvan a nyári humoros eset. Kacagnak a lapok, kacagnak az újságolvasók, kacag a biró, a vadász, az erdő, a Vág, kacagnak a rengeteg bozontos medvéi is — 22 éves atléta holttestének nézték a szakértők a medve dögét. Hát az bizonyos, hogy ha ez az eset, amit eddig 48 órával a hir megjelenése után nem cáfoltak meg, igaz, akkor a szakértői véleményadás terén a rózsahegyi doktorok a komikum világrekordját teremtették meg. Más világrekordunk, úgy látszik, úgy se lesz. Ez megmarad nekünk s mivelhogy éppen egy atlétával kapcsolatos, elfogadhatjuk olimpiai világrekordnak is. Azonban bármennyire csábító is a téma, hogy élcelődjünk rajta, mégis nehéz visszafojtanunk a háborgó indulatot, mely ennyi felületesség és tudatlanság láttára kitörni készül az emberből. Azokhoz ugyan nem csatlakozunk, akik a tudomány értéktelenségére vonnak a rózsahegyi szakértők esetéből következtetést. Szó sincs róla, tévedett már a tudomány is, mert tévedni emberi dolog, s a tudománynak vannak határai. A határokat a bölcsek, a nagyok egyre tovább és tovább terjesztik, szemünk előtt nő a tudás birodalma, de határok azért mindig lesznek mind a világ végezetéig. Ám itt nem egy bonyolult tudományos jelenségről volt szó. Az anatómiai tudás elemeire volt csak szükség és a rózsahegyi szakértők ennek is hijjával találtatlak. Az eseten szabad és lehet is kacagni, a rózsahegyi szakértőket azonban nemcsak hivatali állásuktól, de még a diplomájuktól is meg kell fosztani. Emberi élet kezelését vétek olyanokra bizni, akik az állati dög mibenlétével sincsenek tisztában. Két vármegye és egy szobor. Mikor a helybeli Jókai-kör a Petőfi-Jókai szoborra nagyszabású gyűjtő akcióját megindította, megkereste Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságát is, hogy a szobor felállításához járuljon hozzá. Abból a naiv hitből indulhatott ki a kör vezetősége, hogy végre is Pápa Veszprém vármegyében van és ha fejedelmek fogadtatására kiadott s a közel jövőben ismét kiad a vármegye megszámlálatlan ezreket, akkor valami igen szerény összeggel hozzájárulhat azok emlékének megörökítéséhez is, kik a szellem birodalmának fejedelmei s kik — mivel-hogy Pápa tudvalevőleg Veszprém vármegyében van — a vármegyére is valamelyes dicsőséget hoztak. A vármegye azonban csak elvben üdvözölte örömmel a „nemes eszmét", gyakorlatban „őszinte sajnálatára" egy fillért sem adott. — Ugyanakkor megkereste a Jókai-kör vezetősége Komárom vármegyét is és ime a nekünk idegen törvényhatóság pénzösszegben bár csekély, de erkölcsi értékben nagy adományt küldött a pápai Petőfi-Jókai szobor javára. Jókai Komáromban született. Pápa — mint már említettük is — Veszprém vármegyében van. Komárom vármegye úgy látszik jobban érzi a Jókaihoz való tartozandóságát, mint amennyire Veszprém vármegye érzi, hogy Pápa hozzátartozik. Tanulságnak ez is ér valamit. A pápai Petőfi-Jókai szobrot pedig a pápaiak a vármegye nélkül is fel fogják állítani. Iskolai értesítők. Az iskolák, főkép a középiskolák ellen legtöbbször és legmeggondolatlanabbul azt a vádat szokták hangoztatni, hogy a mai iskola csak tanít és nem nevel. Valő igaz, hogy az a nagy létszám, mellyel törvényeink lazasága, az államhatóeág elnézése, a taníttató szülék, no meg az iskolafenntartó testületek beteges ambiciója miatt léptennyomon találkozunk, igen megnehezíti a tanárok nevelői munkáját, de az is kétségtelen, hogy e téren sok olyan újítás történik, aminek régi időben híre-nyoma sem volt. A sok közül csupán egyet akarunk e helyütt felemlíteni. Tudvalevő, hogy az iskola minden nevelői munkája kárba vész, ha az otthon nem jön az iskola segítségére. Nehéz az otthon segítségét megszerezni ott, hol mint pl. Pápán is a legtöbb tanuló vidékről való s nem szülői házában lakik. A szállások ellenőrzését — miről ezelőtt nem is lehetett hallani — a helybeli főgimnázium tanári kara már évekkel ezelőtt életbeléptette s fokozott szigorral gyakorolja. Viszont a bencés gimnázium értesítője ép idén közöl egy szabályzatot, mely a szállásadóknak a hozzájuk kerülő növendékekkel szemben követendő eljárását pontosan körülírja. íme bizonyítéka annak, hogy az iskolák nevelői gondja a falakon kivülre is terjed. Csak a társadalom jönne nagyobb erővel segítségére a pedagógusok munkájának, ne adná a titkon romboló rossz példát, csak a társadalom lenne tisztább életfelfogásában, erősebb erkölcsében, akkor nem féltenők a jövő nemzedéket! I. Állami polgári leányiskola. Állami polgári leányiskolánk Nagy Gabriella gondos összeállításában megjelent értesítője a szokott keretekben mozog. Megnyitja az elmúlt tanévről szóló jelentés, melynek fontosabb adatai a következők : A tanári testület tagjai a régiek maradtak, csak az ev. hitoktatást vette át Szalay Mihálytól Czipott Géza másodlelkész. Hivatalos látogatást tett az intézetben Győri Vilmos igazgató, mint a minisztérium kiküldöttje. A növendékek egészségi viszonyai igen jók voltak. Járványos beteg alig akadt. A szokásos iskolai ünnepeket mind megülték, nagyszabású ünnepélyt tartottak március 24 én. A tanári testület 8 rendes tagból, 4 vallástanárból és 2 óraadóból állott. Részletesen közli az értesítő az elvégzett tananyagot. Közli a polgári iskolával kapcsolatos kézimunka-tanfolyam tananyagát és tanmenetét is. Érdemesnek tartjuk a felemlítésre, hogy e tanfolyam iránt a végzett növendékek körében mindjobban fokozódó érdeklődós mutatkozik. Mig pl. tavaly csak 20-an, idén 32-en voltak beiratkozva a valóban hézagot pótló tanfolyamra, melyen a gyakorlati tárgyakon kivül irodalmi oktatásban is részesültek. Az iskolába, beleértve a kézimunka-tanfolyamot is, az idén 175 (tavaly 168) növendék iratkozott be, ezek közül pápai volt 136, vidéki 39. Vallásra nézve 29 r. kath., 20 ref., 22 ev. és 104 izr., anyanyelvre 174 magyar, 1 német. A szülők közül legtöbb a kereskedő 51 és iparos 33, a többi nagyrészt az értelmiségi osztályhoz tartozik. Az egyes osztálvok létszáma: I. 45, II. 36, III. 34, IV. 28, kézimunka-tanf. I. 25, II. 7. Mint látható, az osztályok nem voltak zsúfoltak. A polgárira beiratkozott 143 növendék közül vizsgálatot tettek 123-an. Aránylag sok tehát a nem vizsgázottak száma (14°/ 0). A vizsgálatot tettek közül kitűnő eredménnyel végeztek 7-en, jeles 45, jó 35, elégséges 17, elégtelen 19. A bukottak percentje 132°/ 0 nagyobb, mint tavaly (9 6°/ 0), az eredmény azonban még így is teljes megelégedést kelthet. Az intézet felszerelése, könyvtára idén is gyarapodott. E helyütt ugyan nem hallgathatjuk el azt a megjegyzésünket, hogy az állam saját iskoláival szemben nagyon szűkmarkúan móri a felszerelési dotációt, amit nem állami iskoláktól ugyancsak megkíván. Erről persze nem az iskola, hanem a magas minisztérium tehet. Végezetül megemlítjük, hogy az intézetben a jövő tanévtől kezdve gépirási tanfolyam is lesz, melyre a kézimunka-tanfolyam s a IV. polg. osztály növendékei járhatnak. II. Bencés-gimnázium. A pannonhalmi Szent-Benedekrend pápai gimnáziumának 1907 — 1908. tanévi értesítőjét Jándi Bernardin igazgató egy parainesise nyitja meg, melyet „útravalónak" ad volt tanítványai számára. A szép erkölcsi oktatás nem fogja eltéveszteni hatását az ifjú lelkekre. Utána programmértekezésként Takács Gedeon ismerteti Maár Bonifác volt bencéstanár ós történetíró életét és munkásságát. Maár Pápán a paulinusoknál kezdte szegődött, aztán megörült és otthagyta a boltját! Beteg, . . . bolond szegény ! Azon idő tájt, hogy a középsőnek lerántották a ruháját ós összekötözték a lábát; a nap égető heve valamivel meglankadt. Az égen egyetlen felhő sem volt. Néhányan felnéztek, de mivel semmit sem láttak a nap sápadt, fehér korongján kivül, megint leszegték a fejüket. De az asszonyok, azok feszülten nézték az alacsony, kerekded domb poros, sivár tetejét. A hegyet élő emberfal zárta körül, aminek első sora ijedten tolakodott hátrafelé, ha a százados lova megbokrosodva ideoda ficánkolt. És az első sor mögött még számtalan ezer állt. A kis pupos onnét a dombtetőről, nagy gyötrelemmel felszegve a fejét a gerendán, körülnézett, de nem láthatott egyetlen tenyérnyi földet, sziklát vagy füvet. Csak sok százezer égő, kíváncsi szemet látott, ami mind rajta függött. Karjával tehetetlenül kapkodott az emberoceán felé, mintha belé vágynék merülni, hogy semmi se látszassák nyomorult testéből, hogy ne találja meg soha ez a négy katona, amelyik már közeledett feléje, hogy feltámassza a gerendát. A középsővel késtek. Még mindig ott állt felöltözve a két katona közt, akik egyike a főpappal beszélt halkan, gőgös arccal. A halavány, szőkehaju ifjú ember ott állt meggörnyedve, akarat nélkül tiirve mindent. Valamivel azonban megint homályosabb lett. A nap fanyarul, betegesen megsápadt: bágyadt korongjáról alkonyi fény hullt alá a domb kiaszott füvére meg az embertömegre. Sékhem felnézett az égre ós látván, hogy felhőnek nyoma sincs, verejtékes "kezével oktalanul simogatta az arcát. Nem mert szólni, de mikor észrevette, hogy a kiabálás, a nevetés zaja leosendesült, hogy az emberek kivánosian egymásra bámulnak, aztán megint a napra, majd meg a hegyekre, amik az árnyékban távolabbra húzódtak, — halkan megszólalt : — Mi ez ? . . . De Borboch azonnal ráfelelt sápadt mosollyal: — Köd, Sékhem, semmi más ! Ekkorra lerántották a ruhát a középsőről és az most ott állt meztelenül, gyámoltalanul. Vézna teste olyan szánalmas volt ott a két hatalmas liktor közt, hogy Barboch lelkéről is a félelem, ami hideg kigyó gyanánt szorongatta, lassan, lágyan lesiklott. Barboch vigyorgott és az mondta : — Illés próféta elkésik a szekerével! Nevetés támadt köröskörül ós ez a zagyva hang, amint körülfolyta Sékhemet, az ő lelkéről is lefejtette a hideg övet. Nevetett ő is ós szinte nem is figyelt már a hegyi dolgokra. Pedig ott a domb tetején serényen folyt a munka. Nem látta Sékhem, amint a hatalmas, hegyes vasdarab átszakítja a sápadt, meztelen ember testét, -— nem látta, amint a sűrű, bibor vörös vórcsöppek aláperegnek a szintelen, piros, fakó füre. Es nem látta, amint a katonák a gyalulatlan tákolmányt a gödörhöz oipelik. Csak azt látta, hogy a rémes rideg, hatalmas váz előbukkanik, kinől a földből és rajta ott vonaglik a halavány ember, a középső. Az emberóceánon vad ordítás hullámai csapkodtak keresztül. Senki sem törődött azzal, hogy a hatalmas árnyék, ami ott lomhálkodott felettük, alkonyati homállyá bágyadt ós hogy a főpap hóMIT IGYUNK? » mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert i ffvunk m oh ai csakis a természetes szénsavas & J ásvány viz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús savanyúvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliter esnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. I^OIT VÍZ I Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
