Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-07-18 / 29. szám

1798-ban tanulmányait s mint tanár Nagyszombatban, Pannonhalmán, Pozsonyban, majd végül évtizedeken át a győri akadémián működött. Részletesen ismerteti Maár „Egyetemes történelmét", melyet kora legjobb egyetemes történelmének tekintettek. Nyomtatásban csak az ókorról szóló réez jelent meg a ezt Takács beható kritika tár gyává teszi, nem hallgatván el fogyatkozásait s kiemelvén íőkép a jellemzés terén megnyilvánult tehetségét. Az értekezés a pannonhalmi SzentBenedekrend most készülő monográfiájához van hivatva becses adalékul szolgálni. A tulajdonképeni értesítőt a felsőbb hatósági rendeletek jegyzéke vezeti be. Következik a tanári kar névsora, új tanerőként működött Tóth Aladár h. tanár. A tanítás állami tanterv szerint folyt, rendkívüli tárgyként tanulták a növendékek az olasz nyelvet. A tanév történetéről szóló réez ismerteti a gimnázium főgimnázummá fejlesztését célzó mozgalom mai állapotát. A gyűjtöttek 16.749 K-t, jegyezve van még 12.620 K. A mozgalom ébrentartása és befejezése céljából „Főgimnáziumi Egyesület" alakult, melynek alapszabályai most vannak megerősítés alatt. Az iskolai élet rendes mederben folyt. Vallásos és hazafias ünnepélyeket szép számban tartottak. Az ifjúság magaviselete és egészségi állapota az egész tanév alatt jó volt. Az iskolába beiratkozott 168 (tavaly 163) tanuló, ezek közül vizsgálatot tett 158 (tavaly 154) tanuló. A növendékek közül vallásra volt 139 r. kath., 18 izr., 1 ref., anyanyelvre 153 magyar, 5 német. A szülők közül polgári állásra a kisiparosok vannak túlsúlyban 45, utána jönnek kisbirtokosok 21, kereskedők 18, tisztviselők 17, más értelmiségi 17. Helybeli a tanulók közül 62, megyebeli 46, más megyebeli 48. Magaviseletből 131-en kaptak jó, 20 an szabályszerű és 5-en kev. szabályszerű osztályzatot. A tanulmányi előmenetelről a következő adatok Bzámolnak be: Megfeleltek 133-an, nem feleltek meg 35-en, a bukottak Bzázaléka tehát 22-1 u/

0, ami a tavalyihoz képest (18*1%; némi emelkedést mutat. Legtöbben buktak az I. o.-ban 52 bői 16-an (= 30°/

0), ami az elemi iskolai oktatás hiányosságára vezethető vissza, mit persze a túlzsúfoltság idéz elő. Jeles tanulók voltak az I. o.-ban: Babics Béla, Barta Károly, Neuhauser Andor, Scherer Andor, Steiner Henrik, Sulok Dezső, a Il.-ban : Hermann László, Horváth Mihály, Krebsz Ferenc, Pantz Alajos, Seherer János, Seller Pál, Szeberényi Gyula, Szentgyörgyi Ferenc, a III.-ban : Ádám István, Babics Endre, a IV.-ben : Kovács József, Lichtblau Leó, Scherer István, Töős Andor, Zsidó János. Az értesítő egyéb adatai közül megemlitjük a következőket: A tanári könyvtár 360, az ifjúsági 163, a különböző szertárak és muzeumok mintegy 600 kor. értékben gyarapodtak. Az intézet szorgalmas jó tanulói 9 segély-alap és ösztöndíj áldásaiban részesültek. A szállásadókra vonatkozó szabályrendelet zárja be az iskolai életről hfí képet nyújtó értesítőt, melyet Jdndi Bernardin igazgató körültekintő gonddal állított össze. A VÁROSHÁZÁRÓL Városi közgyűlés. — 1908 julius 15. — Cs öndes, meglehetős néptelen gyűlése volt szerdán a képviselőtestületnek. A tárgyaor is vékony volt 8 legtöbb pontja olyan, melyről „határozták, hogy máskor határoznak." A jegyzőkönyv felolvasása után s miután Faragó János, Gaál János, Keresztes Gyula, Pados József, Wittmann Ignác jegyzőkönyv hitele sitésére felkérettek, napirend előtti felszóllalások votak. Besenhach Károly az új épitkezési szabályzatnak minél előbb közgyűlés elé hozatalát kérte, mert kívánatos, hogy annak intézkedései minél előbb életbe lépjenek. Az elnöklő polgármester kijelentette, hogy az idevágó iratok még nem érkeztek hozzá, meg fogja az ügyet sürgetni. Dr. Antal Géza a húsárak ügyében interpellált. Köztudomású, hogy a marba és borjú ára sőt 1/

3 ával leszállt, a hús ára pedig még mindig a régi maradt. Tud róla, hogy a polgármester e tárgyban a mészárosokkal már tár gyalt, kéri a tárgyalás eredményének közlését. A liszt, a piao úgyis horribilis drága, mért fizesse a fogyasztó közöusc'g ott is túl az árat, ahol árcsökkenés állhatna be. Ha a mészárosok nem hajlandók az árakat megfelelőleg mérsékelni, érvényt kell szerezni a próbavágatást elrendelő régebbi határozatnak. Mészáros polgármester tudatja, hogy az árakat a mészárosok a mai nappal lejebb szállították, a marhahús ma 44 — 56 kr., borjúhús 56 — 66 kr. Ez árakkal szemben Zalaegerszegen, ahol hatósági mészárszék van, a marhahúst 36-40 — 44-52 kr.-rért, borjuhuBt 48 — 52 kr.-ért adják s e mellett a városnak jövedelme is van. Ép ez indokból a mészárosokat további mérséklésre szólítja fel. szükség esetén azonban érvényt szerez a város határozatának. Az interpellációkra adott válaszokat tudomásul vették. A napirend első pontjaként bemutatták a Szladik-féle alapítvány most már másodízben módosított oklevelét. Dr. Hoffner Sándor ezzel kapcsolatban az Osvald-féle hagyaték iránt érdeklődik, mely szintén a Sziadik-alapot fogja gyarapítani. Erre nézve Szente János t, főügyész tudatja, hogy az Osvald hagyaték egy részét (a kisebbik házat) porlik, ha a pör eldől, az alapítványt a Szladik-félével egyesítik. Barthalos Istvá i nem tartja helyesnek, hogy a Szladik-alap neveltjei, kikből tisztességes munkásnőket és cselédeket fehér arccal, véres szemmel meredt az emberhullámokra. A vad kiáltozásba gyötrelmes asszonyi siralmak, nehéz sóhajtások vegyültek, de egyszerre minden elnémult, amint valami verejtékidőző, áloműző sikoltozás, hörgő üvöltés rebbent szét a dombról, mintha minden hang feketeszárnyu denevér lett volna, amelyik belopódzik a kebelbe és megszaggatja a szívet. Az őrült Joathám, aki addig mozdulatlanul gubbasztott a domb oldalán, odarohant a favázhoz, átölelte a tövét és a tömeg felé fordulva, rémes átkokat szórt bele a növekvő homályba. És akkor már nem nyúlt hozzá senki; a katonák levették róla szemüket és belebámultak a szennyesbarna égbe. — Lökjék félre! — nyögte Sékhem, de szorongó torkából csak gyámoltalan hang tort elő. — Menjünk ! Mit bámuljuk azt a rajongót ? ! — suttogta Barboch is gyűlölettel, de az arca halavány volt és szeme alá lilaszínü gyürü kapcsolódott. Megfogta Sékhem kabátját és rángatta, hogy menjenek. De Sékhem nem mozdult. Makacsul ismételte: — Őrült az a Joathám I Őrült! Miért nem lökik félre? Ekkor a domb tetején az történt, hogy a középső, akinek fehér bőre azóta rátapadt a kiálló csontra, felemelte fejét éa belenézve a népbe, majd kiáltott. Szavait csak azok érthették, akik közvetlenül a domb aljában álltak és azoknak szive megreszketett. Éa amint a kiáltás elhangzott, egyetlen pillanat alatt eloszlott az alkonyi homály. A nap fakó arca ismét kitüzesedett és sziporkázva, ragyogón hullt alá sugára a középsőnek lehanyatlott fejére, hullámos hajára. ... Ez volt az a perc, amelyet a káprázatok démona várt, hogy átsuhanjon a tömeg felett és szárnya csapásával legázolja és belétaszítsa azt az őrjöngő félelembe. A verejtékes tömeg vad sikoltozással, reszketve rohant el a dombtól, el a várostól, bele a lapály napsugaras végtelenébe. De reszkető siránkozásaikon, gyámoltalan jajgatábukon áttört az őrült Joathám sikoltozása. Az eszeveszett ember ott állt a dombon éa a gerenda gyalutlan tövét csókolva, szagatta ruháját és marcangolta az arcát. Barbachot elragadta a hömpölygő áradat ; futott ő is Sékhem ellen, aki egyre suttogott a fülébe — őrült az a Joathám! Örült! ... Barboch hátrafordult futtában a vad gyűlölettel, lihegve rákiáltott: — Joathám . . . nem őrült! Te vagy az . . . meg mi mind . . . akik megöltük ! ... Az a sápadtképü . . . nem volt az . . . akinek mondta magát . . . és Joathám mégis . . . együtt maradt vele . . . és ha rájön a szorongás ... a lelkével megint átölelheti . . . annak a nyakát és nem lesz . . . egyedül! . . . Joathám nem őrült! Sékhem hallgatott. Mindketten leszegett fejjel rohantak tovább . . . Azóta már régen eljutottak a sír fekete szájához, de helyettük születtünk elegen, akik lihegve rohanunk és emésztő irigységgel irigyeljük Joathám igazát. akar neveltetni a város, polgári iskolába is járjanak, mint azt az alapitó-levól mondja. Kisebb vita után kihagyták az alapító levélből az inkriminált pontot. Tudomásul vették, bár fájó szívvel, a kereskedelmi miniszter azon leiratát, hogy új gyorsvonatot nem engedélyez. Elfogadták az állandó választmánynak azt a propozicióját, hogy a II. jegyzői állás rendszeresítését megelőzőleg több városhoz intézzenek kérdést az adóügyek kezelését és a pénzügyi osztály szervezetét illetőleg. Levették a napirendről a zálogház ügyét is. A pénzügyi bizottság szerint a zálogház átvétele 48000 K tőkebefektetést igényelne, 400 K-nál több évi hasznot a város nem remélhetne s e mellett mindig ki lenne téve új zálogház konkurrenciájának. Következtek volna a gabonapiaci és az állatvásártéri rendtartásról szóló szabályrendeletek. Minthogy azonban országos érvényű szabályzatok vannak készülőben, ezeket is levették a napirendről. Ez alkalommal azonban Birt.halos István szóba hozta vásárterünk mizériát. Vásáraink hanyatlásának okát abban találja, hogy nincs modernül berendezett vásárterünk. Ami e célra pénz kell, a helypénzek felemelt jövedelméből lehet fedezni Arra nézve is kellene tenni valamit városunknak, hogy több vásárunk közvetlenül a győri vásár után van. Acs Ferenc nagy veszedelemnek tartaná, ha a vásártéri dijakat felemelnék, vásárunk e miatt elnéptelenednék. Mészáros polgármester szintén nem hajlandó költséges rendezésbe belemenni, tudtával különben Győrött és Szombathelyen sokkal kisebb az állatfelhajtás, mint nálunk. A városmalomhoz tartozó istálló újra építését 1300 K költséggel egyhangúlag megszavazták, kimondták egyszersmind a dolog sürgősségére való tekintettel, hogy határozat csak birtokon kivül felebbezhető meg. Gyenese Pál vágóhídi felügyelőt nyugdíjaztatása iránti kérvényével elutasították, mert munka képtelenségét orvosi bizonyítvánnyal nem tudta igazolni. Pár illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés 4 óra előtt véget ért. § A harmadik jegyzői állás ügyében a következő közleményt küldték be hozzánk: A „Pápai Lapok" folyó hó 12-iki számában a városi pénztár a „Pápai Hirlap"-ban két hét előtt megjelent cikkemre vonatkozólag nyilatkozatot ad közre. A nyilatkozat tiltakozik a cikkemben foglalt állítólagos rágalmazás ellen b kijelenti, hogy a pénztárban mindenek ékesen és szép rendben vannak. E nyilatkozattal szemben a cikkemben foglaltakat az első betűtől az utolsóig fenntartom. Igenis a pénztárban a kezelés körül nagy és lényeges hibák fordulnak elő,, ennek azonban nem a személyek, hanem a rendszer az oka. Éppen a rendszer megváltoztatását célozta az én cikkem s ezt akarta már 9 év előtt elérni a város jelenlegi kitűnő főszámvevője, ki már akkor indítványozta a külön adóügyosztály felállítását. Ha a jelenlegi reudezer rossz nem volna, nem eshetnék meg, hogy az adókivetések terén lépten nyomon a leglehetetlenebb esetek fordúlnak elő, mik közül egy 1250 koronás I. oszt. kereseti adótétel csak mostanában keltett méltó recenzust. Ha a rendszer rossz nem volna, nem volna a polgármeeter az adó benemhajtások miatt annyi zaklatásnak kitéve a felsőbb hatóság részéről. Nem lévén felelős vezető e téren, tulajdonképen mindenért ő a felelős s őt éri a mulasztáasok minden ódiuma. Hogy az akták késedelmesen intéztetnek el, az köztudomásu dolog, hivatkozhatnék aktaszámokra, de fölöslegesnek tartok rftinden részletezést. A pénztár vezetősége maga tudja különben legjobban, hogy a sürgetések napirenden vannak, valamint magának kellene azt is belátni, hogy a mai rendszer teljességgel tarthatatlan. A pénzügyigazgatóság vizsgálata a pénztárakat találta mindig rendben. E téren én is elismerem a legpedánsabb pontosságot. De pénztár éö adóhivatal kettő. Nálunk pedig az adóhivatalban van a baj s a baj az, hogy tulajdonképeni adóhivatal nincs. Ennyit kívántam a nyilatkozatra vonatkozólag elmondani. Konkrét adatokkal, ha a pénztár tényleg megrágalmazottnak tartja magát, illetékes helyen szivesen szolgálok. Ugyanez ügyhöz hozzá szól maga a „Pápai Lapok" is. Újat nem mond, legföljebb azt, hogy ő nem „támadott", mert „támadni csak a revolver-zsurnaliszták szoktak". Ezt mint kacagtató nóvumot, mint a 35 éves lap bölcs axiómáját szerkesztő úr kegyes engedelmével ezenüel itt is feljegyzem a halhatatlanság számára. Egy városi képviselő.