Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-01-25 / 4. szám

V. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1908 január 25 PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelós szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Vármegyénk és a nemzetiségi kérdés. Irta : Mohácsy Lajos. Az a nehéz helyzet, melybe a mostani kormány és a magyar parlament a horvát képviselőknek ismeretes és kárhozatos magaviselete folytán került, a legilletékesebb tényezők figyelmét is odairányította a leg­utóbbi idők óta mind nagyobb erővel elő térbe nyomuló: nemzetiségi kérdés felé. Az a gyors, szinte lázas tevékenység, mely a magyar parlamenttől kezdve le a leg­kisebb és legszűkebb körű egyletig oly igen dicséretre méltó buzgalommal meg indult és általában az az élénk figyelem és érdeklődés, amellyel az egész társadalom s a nagy közönség a megindult mozgalom iránt viseltetik, mindenki előtt elég bizo­nyíték amellett, hogy a nemzetiségi kér­dés éppen napjainkban igen aktuális, idő­szerű kérdés. Minket azonban, amidőn ezúttal e kérdésről szólunk, emez országos általános érdekek mellett egy sokkal közelebb fekvő, 8 minket veszprémvárniegyeiket egészen közel érintő ok késztet arra, hogy a nem­zetiségi kérdéssel foglalkozzunk. Mert igen is nagy szükségét látjuk annak mi is, hogy egyfelől az 1868. évi XXX. t.-c., mely a horvát-kiegyezésről s az 1868. XLIY. t.-c., mely a nemzetisé­gekről szól : szabályoztassék, a magyar szuverénitás és imperializmus elvének meg­felelően, ámde minekünk Veszprém vár­megyeieknek emez általános és közérdekű követelmények mellett, amelyeknek meg­valósulása, teljesülése az egész ország, az egész magyar társadalom óhaját képezi, lehetnek és vannak is emez általános érdekkörön belül, ugyancsak ilyen, a ma­gyarság szupremációját, győzelemre segíté­sét célozó érdekeink, vágyaink, követelmé­nyeink. Azt hiszem, mindenki érzi és tudja, hogy mire célozok. Aki ismeri Veszprém vármegye lakosságának anyanyelv szerinti elosztását, aki tudja azt, hogy nem csak bent a Bakonyban, hanem még olyan kul­turális gócpontok közelében is, mint Pápa, Veszprém, Várpalota: mily tömör, szinte áttörhetlenuek tetsző tömegét találjuk még ma is a mi svábjainknak és tótjainknak, az előtt világos az, hogy nekünk veszprém­megyeieknek amaz általános érdekek, óha­jok mellett bizony sokkal közelebbi érdekünk és a magyarság diadalának megvalósulá­sára irányuló közóhaj mellett szinte egyéni, speciális vágyunk is lehet és van is, az t. i., hogy ezen mi bakonyi németjeinket és tótjainkat igyekezzünk magyarokká tenni érzelmeikben, nyelvükben egyaránt. Mert ám tessék amaz én állításom­mal szemben, mely fenti kijelentésemben foglaltatik, hogy t. i. a mi tótjaink és németeink között, még ma is igen-igen sokan vannak, akik sem érzelmükben, sem nyelvükben nem közelítenek felénk, tessék csak bátran hivatkozni arra, hogy a tannyelv ma már mindenütt magyar, mert a hivatalos jelentés mondja, én ezz el szemben egyszerűen az én személyes tapasz­talataimra utalok s ismételten is hang­súlyozom : sötétség van benn', ott benn a Bakonyban. Avagy elfeledte volna már a közönség a vöröstói botrányos históriát, ahol a böl­csek tanácsa egy bukott képezdészt válasz­tott meg tanítónak az okleveles pályázókkal szemben csak azért, mert ez megígérte, hogy nem fogja őket a magyar nyelvre tanítani. Ez csak elég frappans példa arra, hogy milyenek a mi nemzetiségeink: nyel­vükben és érzelmükben. Pedig tudnék ám sok esetet felsorolni, amikor magam győződ­tem meg arról, hogy egyes helyeken alig akad 1 — 2 ember, aki valamit tud magyarul. No de kérem, aki nem hiszi el, menjen be hetivásár alkalmával Pápára, Veszprémbe, Várpalotára és vásároljon tejet, gyümölcsöt a bőszoknyás német és tót asszonyoktól — lányoktól. Majd meghallja az ő ékes nyel­vezetüket és meglátja: tudnak-e ezek magyarul ? Igenis érezzük mi azt, hogy e téren nagy missió vár reánk. Szörnyen nagy mulasztás terheli e tekintetben már eddig is a mi szükebbkörü társadalmunkat és vármegyénk vezető faktorait. Ha midőn azért megdobbanik bennünk A „PÁPAI HÍRLAP" TARCAJA. A modellről. Irta: Losonczi Jenő. X. festőművésznek ajtaján kopognak 8 meg­jelenik Etus, művészünk modellje. Hanyag elegan­ciával lép be, miközben szemeit idegesen jártatja körül a kellemes rendetlenségben álló atelién. A nagy állvány előtt megáll s látva az előre nem baladó vászont. durcásan néz a művészre, ki nem titkolható kedvetlenséggel mondja: „Fiam az egyheti pauza még nem járt le ; mi jut eszedbe, hisz tudod, hogy őméltósága nyomban itt lehet. No ilyet, péntek van s tudod, hogy hétfőn ismét a „Szirén"-re kerül a sor . . Etus menni készül, már nem daccal, hanem könyekkel szemében, midőn meglátva a kisebb stafétára helyezett vász nat, szólni akar, de az ajtó nyilik és Z. grófnő lép be, kinek épen készülő portréját szemlélte Etus. Ez nem csinál jelenetet, távozik, mire pik­torunk őméltóságát fogadván, palettáját s ecsetjét veBzi, hogy megkezdett művét, folytassa. így látjuk együtt a mestert, a művet és a modellt. Többször volt alkalmam már ezen a helyen az egyes korok kiváló műemlékeiről és kiváló mestereiről szólni. De egy nem lényegtelen har madik tényezőről abban, hogy az előbbi kettőről beszélhetnünk lehet, eleddig említést még nem tettem. A szegény modell, vagy épen a gazdag modell, a fizető s a privát, a fej- és aktmodell, a nő- és a férfi-modell, a csendélet, az állat, a táj ; hogy iskolákról szóljunk : a fősz öntvény és a többi különböző fajta húsból és vérből való, vagy mesterségesen előállított sokféle modellről még egy szót sem szóltunk. Pedig nem egy érde kes mozzanat tárul elénk, nem egy kiváló jelen­ség köti le figyelmünket, ha a képzőművészetek nagy világában járva, a szegény modelleket is egy pillantásra méltatjuk. A modell fontosságát csak az alkotó művész ismeri, a közönség, a nagyvilág nem. Gyakran a modell szerepe, egyénisége oly döntő befolyású a műre, hogy a művész kénytelen egész változtatást végezni a kép kompozícióján. Sokszor fői a feje a maestrónak, míg az arcban, alakban tökéletes és alkalmas modellre reáakad. De hát ki is az a modell voltaképen ? Mint már említém, modell nevet viselhet minden egyén és tárgy, kit vagy melyet a művész ecsetjére vagy vésőjére méltat, mert e két művészi ág : a festő és a szobrász életében s művészetében szerepei a modell, és még a tervező ipari művészetben. A hivatásos modellek, kik modell-díjuk után élnek, természetesen az alsóbb néposztá­lyokból kerülnek ki. A modell pénzbeli díja különböző; más a festészeti vagy szobrászati akadémiák óradíja, aszerint, amint férfi vagy nő­modellről, fej vagy egész alakról van szó. Ily helyeken egy koronától pár forintig emelkedik a modell óradíja. A művész modelljének díjazását pedig bizzuk magára a mesterre. A városok életében a szegény ember sorsa főleg mostoha. Nincs munka, nincs kenyér: el­vetődik az ateliék negyedébe s ha szerencséje van, lesz mit aprítani a tejbe. Faluról felkerült sze­gény emberek, nők, férfiak egyaránt, egy-egy hozzáüli vetődött olasz, japánok vagy szerecsenek eró's konkurrenciát csinálnak a benszülött városi­nak. A világvárosok művésznegyedeiben gyönyörű tarkaságot nyüjt a modell-vásár, hol minden kort, népet, ruhaviseletet, h-ij-, bajusz- és szakál-exoti­kumot képviselve találunk. A legeszményibbek e nemben az olasz városok, mert ott maga az élet, minden utca, minden alak egy-egy képtéma*; Sirolin Emeli az étvágyat é« a temülyt. nieg»iQ»­teti a köhögést, váladékot. í|jeli iziactáa! Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis. influenza ellen siámtalan tanár é» orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rothe" eredeti c«omagolá»t. F. Hoffmann-La Roehe A C®. Basel (S?ájc) Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban — A/a üvegenWint 4 — Unrona

Next

/
Oldalképek
Tartalom