Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-05-09 / 19. szám

V évfolyam. 19. szám. Pápa, 1908 május 9. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: r>K. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A demokrata-intézmény, aminek az esküdtszéket megszületésekor elkeresztelték s amelyről, mint ilyenről, egész tirádát harsogott a tek. közvélemény, mikor az első esküdtszéki tárgyalások egyikén herceg Esterházy Miklós dr. egy sorban ülve mondott igazat egy soproni asztalosmesterrel és két ugyanodavaló „poncichterrel", az esküdtszék, ez az első m. kir. törvénykezési demokrata-intézményünk kezd fejlődni. És pedig természetesen abban az irányban, hova mostanában egész közéletünk halad: visszafelé. Gyönyörűen bebizonyosodott ez az u. n. „nagy pör" esküdtszéki tárgyalásán. Az egyik esküdt rettenetes sérelmesnek találta, hogy őt béltisztítónak minősítették, mikor ő előkelő polgár, aki nem sajátkezüleg, de 1300 munkásával tisztíttatja a belet, ő gyáros, úr. Ha minősítésének ezt a helyesbítését csupán önmaga cselekszi meg, egyszerű hiúsági ténynek tekintjük. Ám jönnek esküdttársai, a többi előkelők és bizonyítják, hogy az illető valódi úr, sőt urr, aki több nyelven beszél és 6000 K állami adót fizet. Megfelelő grandezzával megnyugtató kijelentést tesz ily irányban az ügyész is és a 6000 K állami egyenes adót újból s akkora súllyal ejtik bele a mérlegbe, hogy a mérleg másik tányérjáról lepottyannak nemcsak az összes valódi és beismerésben levő béltisztítók, hanem mindazon többiek is, akik 6000 K-nál kevesebb egyenes állami adót fizetnek. És így aztán csupa előkelőség maradván együtt az esküdtszékben, a demokrataintézmény céljának és rendeltetésének a jövőben még az eddigieknél is fényesebb sikerrel fog megfelelni. Jókai szobra. Jókai Mór budapesti szobrának és síremlékének költségeire eddig 58.100 K gyűlt egybe. Minthogy ez összeg a kettős emlékmű előállítására nem elegendő, csekély, a gyűjtést kezdeményezők a mai napon az Akadémiában ülést tartanak, melyen a következő kérdésekkel foglalkoznak: Mi történjék legközelebb ez ügyben ? Történjék-e intézkedés a gyűjtésnek eredményesebbé tétele iránt? Vagy felhasználják a begyült összeget céljára, úgy, ahogy azt annak nagysága megengedi ? Szomorúbb ülést, mint ez a mai lesz ott fenn az Akadémia fényes termében, képzelni sem lehet. A nemzet szégyenéről kell az olt ülésezőknek fájdalmas tanúbizonyságot tenniök. A hálátlanság ősi magyar bűn, de égbekiáltóbb hálátlanságot még alig követett el a magyar nemzet, mint mikor kegyeletlen költészetének Petőfi mellett legnagyobb világirodalmi büszkeségével szemben, aki ezenkívül a nemzet lelkének az elnyomatás napjaiban ébrentartásával, nyomorának enyhítésével a költőin kívül halhatatlan történeti érdemet is szerzett. Azok az akadémiai ülésezők, akkor, csupán csak akkor cselekesznek helyesen, ha minden felvetett kérdésre tagadólag felelnek. Nem kell tovább tenniök semmit. Amit lehetett, megtettek már. Nem szükséges tovább gyűjteni, nem szabad e potom összeggel semmit kezdeményezni. És e sok negatív után mi legyen a pozitívum? Az időre kell bizni a Jókai-szobor sorsát. Az idő sok mindent meghozott már, meg fogja hozni a szívet is, mellyel a nemzet érezni tud az iránt, ki őt érezni megtanította s meg fogja hozni az értelmet, mely megvilágítja azt a szellemi sötétséget, mely egy Jókai nagyságát felfogni nem tudta. És akkor akár újabb gyűjtés útján, akár a törvényhozás akaratából máról-holnapra meglesz Jókainknak méltó szobra. Az állatvédelem. Múlt vasárnap tartotta az Oszágos Állatvédő Egyesület 25-ik közgyűlését, amelyen a fennállás huszonötesztendoB évfordulóját ünnepelték lelkesen és a Magyarországi Állatvédő-Egyesület Szövetségének alapszabályait elfogadták. Örömmel jelentették, hogy 25 év előtt 565 taggal indult utjánra nálunk ez egyesület keretében a valóban nemes eszme és ma már negyvenezer tag, 2ö vidéki egyletben harcosa a kitűzött zászlónak. Mindenesetre ez a humánus és igazán közgazdasági érdekű egylet büszkén tekinthet vissza egynegyedszázados múltjára, de csak annyiban, amennyiben Ő megtette becsületesen feladatát. Azonban maga a magyar társadalom a hibás, hogy « hosszú idő alatt sem tudott e nagyfontosságú eszme nagyobb teret hódítani. Mert oly agrikulturállamban, mint amilyennek tartjuk magunkat, 40 ezer tag az állatvédelmi törekvések sikeres kivitelére nem elég. Hisz hazánk minden részében, de még a legkultiváltabb felében, a Dunántúl is, egész nagy vidékek vannak, ahol talán még hirből sem ismerik, sőt tahin ki is nevetnék, ha hallanák, hogy miben is áll az állatvédelem és mire való is az. Á kormányunk és az e célt szolgáló egyesületek is megteszik azt, ami tőlük telik. De ez még nem sok. Igen kevés. Az elemi, ipari és kereskedelmi alsófokú ipariskolák falain sok helyütt kifüggesztve láthatni nem éppen kezdetleges képeket, amelyek felhívják az iskola termében levők ügyeimét arra, hogy miképpen kell bánni a piacról hazavitt baromfival, hallal stb. ; továbbá hogy miként kell némely háziállatot — emberségesen — megölni. Ugyancsak van többféle kivitelben olyan kép is, amelyen egy rendőr tiltakozó kézemeléssel rohan egy durva kocsis felé, aki kegyetlenül üti ágasA „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Fénytünemények a természetben. Irta: Fejes Zsigmond. Menjünk a szabadba. Ha a tél fagya felenged, ha az enyhe tavaszi szellő kellemessé teszi a kinntartózkodást, amikor csak lehet, menjünk el el a város poros utcáiról a természet ölébe. De a meleg nyár se ijesszen meg bennünket. A forró napsugár ne tartson vissza ; könnyű ezt megszokni és kitartásunkért százszoros jutalmat ad a szép természet. De meg kell tanulnunk szemlélni a termé szetet! Ne járjunk benne, mint idegenek, hanem mint annak a nagy templomnak őszinte hivei. Tegyük félre az élet mindennapi gondjait, amelyek megvannak már a kis gyermekben is; igaz, hogy mások, mindig mások az élet folyamán, de abban megegyeznek, hogy ha magunkkal visszük őket a szabad természetbe, való szépségeit eltakarják a gondok előlünk. A természetet szeretni kell és meg kell ismerni ! Meg kell látnunk és meg kell értenünk szépségeit. Nézzük minden jelenségét művészi szemmel, mert különben nem látjuk meg ezt a végtelen változatosságot, amely még a legcsendesebb napon, a legegyszerűbb tájon is elénkbe tárul. De törekednünk kell arra is, hogy megértsük az egyes jelenségek okát, lefolyását, mert ha azt nem ismerjük, akkor sokszor azt se tudjuk : mit is kell figyelnünk? A tudás és művészet együtt jár, egymást kiegészítik ; a szépség látása ingerli az elmék felkutatásába és a jelenség lefolyásának ismerete tökéletesíti művészi értékünket, mert annál többet látunk belőle. Csendes derült nap van ; körülöttünk sikság 1 Magasan ragyog a nap. Az ég mély kékjében egy felhő sem úszik ; a legsötétebb kék fönn a fejünk fölött; a horizant felé egyre világosabb. A távoli hegyek is kéknek látszanak. De hát honnan ered ez a pompás kék szin ? Mi alkotja ezt a gyönyörű kék búrát, amely beföd minket és eltakarja szemünk elöl a csillagokat, amelyek éjente oly szépen ragyognak a fekete égen ? Az az egy bizonyos, hogy az égbolt fénye is a naptól ered; hiszen nincsen más fényforrás. Csakhogy a nap íénye ragyogó fehér fény ! Nem is olyan könnyű e kérdésre megfelelni 1 A nap fehér fénye millió szinárnyulat keveréke, amint azt a szivárványnál látjuk. A szinhatárokat finom rezgés kelti; parányi hullámzás. Legdurvább a vörös, legfinomabb a kék fény rezgése. Ami a hangnál a hang magássága, ugyanaz a fénynél a szinárnyulat. Minél több rezgésből keletkezik valamely hang, pl. a hegedű, vagy zongora húrjain, vagyis minél kisebb hullámokban terjed tovább, annál magasabb ; a fény esetében annál közelebb van a szivárvány színeinek sorozatában a kékhez. Ha az összes rezgések keveréke jut a szemünkbe, akkor fehér fényt látunk, ha pedig, nincs ilyen rezgés, akkor nincsen szin sem, akkor fekete előttünk minden. A levegő végtelen kicsiny részecskéi pedig a nagyobb vörös hullámokat kevésbbé akadályozzák meg utjukban. Mintha esak egy elég sürü cölöpsort képzelnénk a hullámzó vizben; azon a kicsiny hullámok jobban megtörnek, mint az olyan nagyok, amelyek fölötte áttudnak csapni. A levegőrészecskék tehát megakadályozzák utjukban a kék sugarakat és ezeket szétszórják minden irányban. Ez a szétszórt kék fény teszi láthatóvá a levegőt, ha nagy a tömege; ezért világít olyan erősen a kék égboltozat, hogy mögötte a csillagok nappal egészen eltűnnek ! Éjjel, amikor nincs fény, ami megvilágítaná a levegőrészecskéket, az égbolt fekete. Fekete Sirolin Emeli a* étvágyat éa a teaiaülyt. nicg«iO«tetl a köhögést. váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen siámtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Ro<she" eredeti onomagolást. F. Hoffmano-U Roehe A Co. Basel (Svájc) 99 Roehe" Mptaató orvos) rendeletre a gyógyszertárak* ban — Kja UvegenWInt 4 — Unroaa