Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-04-18 / 16. szám

Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám? Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. V évfolyam. 16. szám. Pápa, 1903 április 18. MEGJELENIK Lesz-e föltámadásunk ? Minden évnek megvan a húsvétja. S minden esztendő e napján a vallás papja elmélkedik a Megváltó föltámadásáról s a lélek halhatatlanságáról. A bölcselő az örök igaz eszmék gyözedelméröl. A hazafiúi aggodalom a hon jövendő reményeiről. Ünnep van ma. Az ünnep szent csendje úgy hívogatja a magyar lelket arra, hogy tekintetével fussa át a mai társadalmi állapotokat s kérdezze magában a tapasztaltak .után: a boldogabb jövő feltámadására van-e kilátásunk? Jaj annak a nemzetnek, amelynek társadalma szerte-széjjel húz! Júdea elbukott, mert nyomorultan koldus-condrákban élt a nép zöme, s azonkivül vallás és néposztály szerint egymás ellen agyarkodtak s e zsivajban teljesen elveszett e szó hangja és hatása: haza. A görög szabadság napja leáldozott végképpen Chaeronea sikján. S a leáldozó nap végsugárai oly társadalmi züllésre hintették utolsó fényüket, amely fölött csak az elbukás kétségbeejtő réme lehetett a jövő ura. A haza nem halt el ajkukon. De csakis ott élt ajkukon, szivükben azonban már hült helye vala. Annyiszor emlegették a társadalom akkori vezetői a hazát, hogy e szent szóval ajkukon árulták el nemzetöket Macedóniának. A szabad gondolatot és az új erkölcsi s bölcseleti világ nézeteket a hon nevében üldözte a régi pogány felfogás papi serege és csatlósaiknak érdek tábora és vak hatalmi dühében nem hallgatott a nemes előrelátók ama bölcs figyelmeztetésére sem, mely szerint a szomszéd macedón örül, végtelenül örül e társadalmi kavarodás fölött, mert aratni belőle egyedül ö fog. Az elvakult ósdiság és lelketlen anyagi érdek bedugta füleit az önzetlen és bölcs intés előtt. A haza nevében tovább keverte össze a társadalmi viszonyokat, üldözte már nem csak az új és tisztult filozófiai és erkölcsi tanok nagy hirdetőit és búzgó követőit, hanem az igazi emberszeretet társadalmi törvényei szerint működő demokráciát is. S miután így mindent fölforgattak a társadalomban s a haza fogalmát saját egyéni érdekeik szerinti színre festették, győztek, de az igaz nemzeti társadalom megholt s vele együtt a szabad Athén függetlensége is. Ünnep van ma. Nagy ünnepünk. Nem akarunk vádolni senkit sem. De a fájdalom összeszorítja szivünket, midőn látnunk kell, hogy társadalmi életünkben minden téren, minden zúgban miként burjánzik fel s mily pusztító hatással nyilvánul meg már most is a széthúzás. A XIX. század magasztos eszméi és elvei, amelyek megteremtették az 1848 idők fenséges alkotásait s lerakták alapköveit a modern magyar társadalmi rend életének s amelyek fölött, mint vezércsillag ragyogotte jelszó: A haza minden előtt! — ma már elvesztették érvényülésöket Hisz ma is sok embernek, talán többnek, mint régen, ajkán van mindig e szó: haza. Ebben tehát nincs hanyatlás a múlthoz képest. De tetteinkben éppen ellenkezőleg működünk, semhogy a haza érdeke megkövetelné. Egy idő óta uralkodó szempont lett a felekezeti származás. S hovatovább oda jutunk, hogy nem magyar voltunk, hanem felekezeti jellegünk lesz a döntő szempont és érdem köz- és társadalmi tevékenységünk ben. S mindezt bátrak vagyunk a haza szent nevében ápolni és fejleszteni a társadalom minden rétegében ellenségeink nyilt örömére. Egy idő óta szociális élettüneteinken élénk szerepet játszik a hiúság, a feneketlen hiúság. Szellemi téren előbbre törünk, de nem nemes ambícióból, hanem üres hiúságból. A tudományosságot is fitogtatásból s nem önmagáért szeretjük. Vagyonra, címre, rangra vágyódik kicsinyje nagyja, hogy lenézőleg pöffeszkedhessék másik honfitársa fölött. S e piedesztálért képes nem éppen választékos eszközökkel és módokkal is küzdeni. A demokrácia is sokak előtt csak alkalmas lépcső: emelkedni fölfelé. A kenyéririgység, a gyengék meveték a hatalmasabbak tehetetlen utánzása mindmind sűrűbben bortorjánzik fel köztünk, ugy hogy a 'sok gaz miatt szinte nem látjuk már A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Kagylózúgás. Egy kagylót szorítok fülemhez, Fojtott zúgását hallgatom 8 megkapva csüngök e sejtelmes, Halkan felhangzó dallamon. Valami mondhatatlan bánat Cseng-bong e dallamból felém, Lobogó, olthatatlan vágyak, Soha nem csüggedő remény. Ah értem a kagyló zúgását l Hullámmorajról álmodik, A kék tengerről szövi álmát Nappirkadástól alkonyig . . . Vádként visszhangzanak szivemben A sóvárgás e dalai — Égő arcom kezembe rejtem, Eszembe jutott valaki. Valaki, aki messze innen, Szorongó szívvel vár haza Es én tudom, hiába minden Ábrándja, álma, sóhaja . . . Kán József. A mi Urunk Jézus Krisztus feltámadása, Szent János evangélista szerént elbeszéli: Köveskuti Jenő. Borús, sötét éj következett a Kriaztue halálára azon nap is, meg másnap is. Hold nem világított, csillagok nem ragyogtak az égen. Nyugatról, a tenger felől nebéz felhőtömegek vonultanak Arábia felé. Túlnan a városon, az Olajfák hegye, nagy, barna tömegével összeolvadt az éj sötétjével. Emitt a város roppant falaival 8 ég felé emelkedő tornyaival rémesen feketedett ki a gyászoló éj leple alól. Búsan búgó szól nyargal végig Júdea kavicsos mezőin a Holt tenger felé. Az alantjáró hamvas felbőkből egy-egy kövér csöpp hullott a Golgotha-domb bérceire s a domb oldalán az Arimatheai József kertjének olajfáira. Gyászolt, sóhajtott, könnyezett vala az egész természet. Fent, a dombon, ott állt még a három kereszt rémesen, sötéten. Valami halvány világot vetnek reájuk a messze keleten emelkedő Moabita hegyek ide fehérlő mészkövei. A középső kereszt félredőlt, mert a tegnapelőtti földindulás ketté repesztette a Golgothát s éppen ott, ahol azt a keresztet a szirtbe ásták. Irtóztató volt az ! A Golgotba sziklái mind meglazultak s most ime, le-lezuhan egy-egy kő a Bzirtes oldalon az Arimatheai József kertjébe. Útjában felriaszt egy alvó sakállt b az üvöltve menekül a Jeremiás barlangja felé. A kő pedig gurul és ott rohan el a sír fölött, amelybe tegnap a Krisztus holttestét helyezték. Ülnek és alusznak vala pedig ott a sír mellett Petronius százados és az ő katonái. Felriadnak a kő robajára. Mi ez ? Nagy földindulás volt Sirolin EjmcM m ttviir>t *• • tesudlyt. «tc(tiO»> kti • kfthOcésl. viudékot. «|j«ll iiMdtal. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. Influenza ellen számtalin tanár é» orvos áitaJ naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor .. eredeté tMomtagoiási. P. H«rnui-La Recke A C«. Bnael (Sfijc) 99 Roche fi SaptBló ur

wü rmdtlelrf m cyACT"*

1 lu. — A/a 0*Cffnklal 4 — knraa