Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-04-18 / 16. szám

a maga szépségében az igazi honfiúi erényeket, a valódi emberszeretet törvényeit és elveit s nem látjuk a haza valódi fogalmának szentséges oltárát, amelyről a nagy költő ihletett ajakkal éneklé: „Szentegyház keblem belseje, Oltára képed! Te állj, s ha kell: a templomot Ledöntöm érted!" Te nagy magyar költö, Petőfi Sándor, akinek e sorait idéztük, hitted volna-e, hogy felekezetedre való tekintettel valaha magyar iskolából száműzve lész? . . . De ünnep van ma, nagy ünnep! A feltámadás szent napja! Hát vájjon a magyar társadalom feltámad-e, valamikor e végzetes zűrzavarából egységes és hazafiasan egyöntetű cselekvésre ismét? Fel! Ha lesz a jókban annyi bátorság és erély, hogy összeállnak és céltudatos kitartó munkával, igazi emberszeretettel a gyengék jogának erösbítésével ismét annak a zászlónak szereznek társadalmi életünkben, gondolkozásunkban és tetteinkben dicsőséges diadalt, amelyre e jelszó van irva: A haza minden előtt! Szent ünnep, l'égy jelképe és bátorító hírmondója ennek az áldott s várva-várt magyar feltámadásna! Győri Gyula. SZEMLE. Elnyomottak és elnyomók. Az a revolverlövés, mely a szelídlelkü, gavallér természetű Potoczki grófot, kiben egy cseppnyi se volt a Karaffák meg a Haynauok véréből, leterítette, egy olyan jelenségre terelte a közfigyelmet, mellyel eddig ebben a poliglott „birodalomban" aránylag keveset törődtek. Az a viszony, amely Galíciában a lengyelek és ruthének között fennáll, élénken bizonyítja, hogy elnyomók és elnyomottak nem faji természet szerint, hanem — a körülményekhez képest váltakoznak. íme a lengyel, kinek busulása nálunk még ma is könnyet fakaszt s ki a Visztulán túl orosz meg német uralom alatt leigázva nyög, ha módja és alkalmasán rá, még különb zsarnok tud lenni, mint a durva kozák s a dölyfös germán. Mert az kétségtelen, hogy csak a legnagyobb elkeseredés, legbrutálisabb erőszak idézhet elő oly őrült fanatizmust, amely ilyen rettenetesen visszataszító vérontásban tör ki — eredmény és cél nélkül. Mert az csak nem eredmény, hogy a galíciai helytartót a jövőben nem Potoczkinak, hanem Abrahamovicznak fogják hívni, az csak nem cél, hogy kilenc kis grófi csemete maradjon apa nélkül, aki pedig nekik — csak úgy mint más közönséges gyerekeknek — a legjobb apa volt a földön. Szellemi proletárság. A kath. hitközség által meghirdetett tanítónői állásra — pedig nem is volt országosan publikálva — negyven pályázat érkezett be. Negyven pályázat jórészt olyanok részéről, kik jelenleg állásban nincsenek. Negyven pályázó leány, aki jelenleg nem köt, nem varr, nem végez más olyan hasznos kézimunkát, amivel magát fenntarthatná, hanem diplomájával a kezében, csak várja, egyre várja a hirt: vájjon megválasztják-e ? És ha nem választják meg itt, pályázik máshova és minden testi és szellemi tevékenysége a folyamodványirásban s a meddő várakozásban merül ki. És minthogy nálunk ötször annyi a diplomás tanítónő, mint amennyit elhelyezni lehet, napról-napra nő az elégedetlenek száma s ijesztően gyarapodik a szellemi proletariátus. A tapolcafői ref. egyház örömünnepe. Magasztos, maradandó becsű és a késő unokák előtt is emlékezetre méltó Órömünuepe volt a múlt vasárnap a tapoleafó'i reform, egyháznak, mert híveinek áldozatkész buzgóságából megújjított s orgonával is ellátott temploma ekkor szenteltetett fel Isten házává s adatott át rendeltetése céljára. Már a reggeli órákban a helybeli ós vidékről jött nép tömegesen hullámzott a templom és lelkészlak körül, s mintha csak a természet is ünnepelt volna velünk, az időjárás is kedvezőre fordult. A határszélen a községi elöljáróság, élén a jegyzővel és lovasbandérium, fogadták a Pápáról érkező Antal Gábor püspököt és kíséretét, akik harangzúgások ós az iskolás gyermekek sorfala közt, diszkapu alatt vonultak be a lelkéazlak tágas udvarára, ahol az egyházi elöljáróság, fehérruhás leányok és nagy néptömeg várakozott a kedves vendégekre. Itt Vikár Vince üdvözölte meleg érzelmekből fakadó jókivánatokkal a püspököt, az egyházmegye esperesét, gondnokát és az összes vendégeket. Tiz órakor nyittattak meg a tágas és díszes templom ajtói, melyet néhány perc alatt megtöltött a roppant nagyszámú hallgatóság, elannyira, hogy még a lépcsőkön sem maradt egy talpalatnyi üres hely sem. Midőn a püspök a lelkészi karral beérkezett a templomba, felzendültek az orgona gyönyörű hangjai, kigyúlt a szemekben az öröm és lelkesedéB tüze, s a felállóra énekelt örökszép 37-ik dicséret 1. verse égi szárnyakat adott a lelkeknek 8 ott képzeltük magunkat, hol a menny lakói az Isten királyi székének előtte letelepednek. Ezután Antal Gábor püspök tartotta meg egyházi beszédét, ez alkalommal is beigazolván, hogy miudig azt teszi, amit várnak tőle és mindig többet tesz, mint amennyit vártak tőle, mert magasztos imája és remek prédikációja magávál ragadta a hallgatóságot, 8 az evangéliomi tudomány, bölcsesség tiszta igéit, mint a szikkadt föld a jótékony eső cseppjeit, lankadatlan figyelem közt szívták magukba a szomjúhozó lelkek. Miután a helybeli dalárda énekelt Tóth Kálmán tanító vezetése mellett kellő szabatossággal, Seregély Béla teveli lelkész keresztelt két kisdedet tartalmas beszéd és ima kíséretében. Ezután megkezdődött a templomból való kivonulás, a bent maradtakat pedig Kis József a nap jelentőségéhez méltó igen szép beszéd és ima mellett hivta az Úrnak asztalához. Az urvacsoraosztásban Ntupor Béla dereskei lelkész segédkezett, valamint az Úrvacsora utáni beszédet és imát is ő tartotta. Délután fél két órakor a gyülekezet által a lelkészlakon rendezett közebéden 45-en jelentek meg, hol egymást érték a szebbnél szebb felköszöntők, melyeknek csak az vetett véget, mikor 4 órakor Antal püspök hivatalos teendői miatt távozni kényszerült, akivel pápai vendégeink is elutaztak. A megújított templom ta Mihály pápai építőmester műizlését dicséri, az orgona Angster József pécsi orgonagyáros remekműve, a gyönyörű, arannyal hímzett Urasztali terítő ifj. Stern Lipót pápai lakos hímző intézetének a legnagyobb dicséretreméltó készítménye. A templom renoválása 23 ezer koronába került, melynek nagy része a gyülekezet tagjaira vettetett ki, ezenkívül önkéntes adakozás utjánj 4500^kor. jött össze orgonára és urasztali terítŐkre, egyesek pedig 500 kor. értékben 2 db. ezüstkelyhet, 1 db. ezüst borkancsót, 2 db. ezüst tányérát, 1 db. ezüst keresztelő-kannát ajándékoztak. Szóló bizonyságai a tapolcafői ref. egyház-, ban élő ősi hitbuzgóságnak és nemes áldozatkészségnek. Az ünnepély folytatásaképpen az iskola 08" olvasókör helyiségeiben reggelig tartó táncmulatság volt, mely 390 koronát jövedelmezett. A szép eredményt fokozta az, hogy a belépti jegyet meg^ váltották Jákói Géza és Barthalos István urak 20—20 koronával, Herbszt Ferenc 5, Heroz Béla pedig 2 * koronával. Felülfizettek: Demetrovics' Mariska, dr. Adorján Gyula 3 —3 kor., Gyimóthy Dániel, Gyimóthy Károly, Böröczky Sándor, Nétegnap, ha vájjon nem akar-e ismétlődni ? . . . Valóban, az az ember, aki itt a sírban fekszik, Isten fia volt ! . . . Szemeiket dörzsölik. Aztán merően néznek a nagy kőre, melyet a sirbarlang elé hengerítettek a zsidók ; el ne lopják az Isten fiát ! Mert ime : az a nagy kő megmozdul, megindul, elválik a sír szájától s a barlang nyilása merően és rémeten tátong feléjük. Szemeiket eltakarják, mert nem merik látni a csodát. Vae ! legyőzte őket a felfeszített! . . . Rémülten futnak a város felé . . . Amott, a rezgő olajfák, titokzatos cédrusok, kék kaktuszok és áloék közt, kanyargó sötét ösvényen, reszkető ajkakkal, pihegő kebellel, óvatosan, félve jön a sir felé Mária, a magdalai leányzó. Cédrus szép termete meghajlott, megtörék. Arca dús virági mind elhervadtanak. Aranyszép fürtjeit, selyemlágy dús haját szálankint tépte meg. Alabastrom térde a köves vad úton megbicsaklik vala. Könnyeit elsirta, szép szeme megtörött, márványkarjaival tapintja az utat, az ösvényt, merre jön mirhával, aloékenettel. Keleten az ég világosodni kezd. A Móabita hegyek mögött szélesen szürke fény jelenik meg az égen. Hajnalodik. És Mária, a magdalai leányzó rátalál a sírra. Ismeri a helyet. Megáll a barlang szájánál. Lelkének felét kisóhajtja előbb, aztán megtörli könnyes szemeit a fátyolyával. De mi ez? A kő el van hengerítve. Ott tátong a puszta sír. Belé néz az üregbe. Sötét van ott. Belép a nyíláson. Nem irtózik a halottól. Sőt vágyik átkarolni, sebzett tagjait megcsókolni. Kutatja, keresi. Üres a sir, nem találja, akit keres. És karjait alabastrom-mellén összefonva, kimondhatlan fájdalommal sóhajtja, kiáltja: — Hova tűntél, hova lettél, én gyönyörűségem, én édes Mesterem, én Uram, Istenem I . . . És keresi a sírban újra; ós keresi a sír körül, mindig messzebb. Az ég e közben megvilágosodott, pitymallik, de magdalai Mária hiába keresi drága halottját, nem találja. Zokogva megy bé a városba Péterhez és Jánoshoz. — Jertek ki a sírhor, mert elvitték az Urat a koporsóból és nem tudni, hová tették. Kiméne azért futva Péter és János is a sírhoz és amint benéztek volna a barlangba, ott látják az Ur leplét és fejkendőjét, de az Ur maga nincs sehol. Még egy ideig keresik, kutatják : hova lett? Aztán búsan mentenek hazafelé. Csak Mária nem tudott megválni a sírtól, hova üdvét, boldogságát helyezték. Sirván áll vala ott a barlang nyílásánál, a hideg sziklafalhoz támaszkodva kiapadt szemeivel merően az üregbe nézve, sokáig, sokáig. Egy légi alak szól ki a barlangból; — Leányzó, miért sirsz ? — Elvitték az ón Uramat, egyetlen boldogságomat, és nem tudom, hová tették! EGY EGÉSZ DOBOZ ÁRA 2 5Q KORONA Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és yértisztító szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitiino eredménnyel kipróbálva! PTYFMFCTKIFT 1 Sietteti a járást é

s fogast, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — biztoUlLnlflIjMiMimj I Sítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. MNftTTÍTNlíl * UtoIérhetetle

n vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, — lülilll/l ILIYllLL . mellbajosokná] megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.