Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-01-04 / 1. szám

J t/ V. évfolyam. 1. szám. 3/h Pápa, 1908 január 4. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 1)"- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Olvasóinkhoz. A Pápai Hirlap jelen számával ötödik évfolyamát kezdi meg. Megkezdi jó remény­séggel, bátor bizalommal. Eröt a remény­séghez, hitet a bizalomhoz múltjából merít, abból a múltból, melyet jól ismer az a tábor, mely híven sereglik a Pápai Hirlap köré. Multunk rövid, de önérzettel merünk róla szólani. Ahhoz a programúihoz, melyet megindulásunkkor adtunk, hívek maradtunk. Sok volt abban a programmban, mely el­ütött a rendes ujságprogrammoktól, vagy ha egyezett velük, abban mégis különbö­zött, hogy mi nemcsak programúiként sza­valtuk azt évnegyedes ünnepi felköszöntő gyanánt, hanem egész működésűnkkel bi­zonyítani iparkodtunk, hogy valóban az igazságért, mindenkinek igazáért küzdünk, hogy valóban más intenció nem vezeti tollúnkat, mint a közérdek. Az igazság szüntelen keresése, a köz­érdekhez való hajlíthatlan ragaszkodásunk, hozzá még nyilvánvaló demokratikus, szabad szellemünk és az, hogy a hatalmaknak soha nem voltunk térdet-fejet hajtó szolgái, nem egyszer sodrott bennünket erös harcok árjába. Nem úsztunk ki a nemtörődömség biztos révpartjára, megvívtuk a harcot min­dig a becsületes lelkiismerettel, mint leg­biztosabb vértezettel felfegyverkezve. Amit tettünk a múltban, azt folytat­juk a jövőben is. Pártatlanul őszinte, demokratikusan szabad szellemű őre lesz továbbra is e lap a város és vármegye közügyeinek. Azon leszünk minden erőnk­kel, hogy a közélet minden vonalán egye­dül a becsület uralma érvényesülhessen. Munkánkhoz s ha ismét harcok követ­keznének reánk, harcainkhoz kérjük továbbra is közönségünk szerető támogatását. Lelket önt lelkünkbe annak tudata, hogy a jók úgy amint eddig is velünk voltak, ezután is velünk maradnak. A Pápai Hirlap szerkesztősége. = Új év, új remény. A városok helyzetét illetőleg a mellőzés okozta év­tizedes keserűség méltán erös hangján szólott múlt heti vezércikkünk. Akkor való­ban úgy állottak a városok, hogy annak meg nem kapását, mire nézve annyi Ígé­retet kaptak, biztosan tudták már, de semmi pozitívum nem állott előttük arra nézve, hogy vájjon a mégis kilátásba helyezett „segítési mód" nem a legtávolabbi jövő zenéje-e. Az új év azonban új reményt ho­zott. Az országgyűlési egyesült pártok új­évi üdvözletére válaszolván ugyanis Wekerle miniszterelnök az adóreformról s az ezzel kapcsolatos kérdésekről, a következőleg szólott : „Gazdasági politikánkkal kapcsola­tosan kivánom felemlíteni, hogy a téli ülések folyama alatt kívánjuk tárgy al­tatni az úgy szociálpolitikai, mint gaz­dasági szempontból annyira fontos adó­reform javaslatokat; a fogyasztási adó javaslatokat és ezek között a szeszadóra vonatkozót, amely javaslat a most adó­zatlanul hagyott szesz egy részének be­vonása és — nem tagadom — az adó­tételnek mérsékelt emelése által az egyet­len tehertétel lesz, amelyet a közönségre kivánok hárítani. Még a téli ülésszak folyama alatt kivánjuk tárgyaltatni a közélelmezésre vonatkozó egyes előterjesz­tendő javaslatokat, valamint azokat a javaslatokat, amelyeket a helyhatósági terhek könnyítése végett ígértünk megtenni." E szerint a helyhatósági terhek könyítésé­röl, ami alatt kétségen kívül a városoknak nyújtandó segély értendő, még a tél folya­mán tanácskozni és törvényt hozni fog az országgyűlés. Várjuk már most türelemmel és bizalommal azt a törvényt: vájjon a benne nyújtott segítség megfelelő ellen­értéke lesz-e a fogyasztási adóknak, miket a városok már-már biztosan a magukénak A „PÁPÁI HÍRLÁP" TÁRCÁJA. A törvény. Irta: Kövcskuti Jenő. Ki hinné, hogy nálunk Magyarszágban oly sok a törvénytevő . . . Hogy törvényt tesznek az urak az ország­bárban (olykor jó, olykor rossz törvényt), tör­vényt tesz a félszemű örmény, ha elfogja kaján szivét a földéhség; törvényt tesz a haragos ég, ha sanyarú kedvében elveszi, amit az anyaföld adott; törvényt tesz a Tatros patak, amikor a Gyergyói hegyek megduzzasztják, megvadítják s szilajon vágtat arra Moldova felé, nem is az ág-yában, hanem az egész völgy széltében végig, felosztván a termőföldet kénye-kedve szerint szá­zadonkÚDt újra meg újra. A-gzeg^ny Bathó Dénesnek, az ősi, törzsö­_kö p'£5athó-famiíuí\.sarjadékának, ha él, most is a "szájában van az í»<e annak a törvénynek, amit az urak hoztak, amit ia félszemű örmény : Bog­dány Máté, meg a Tatros patak tettek ezelőtt fó egynéhány esztendővel. Mert lehet már úgy harminc negyven esz tendeje, hogy idegenek kezdtek szállingózni a Tatros völgyébe. Ekkor jött be Bogdány Máté is, valahonnan Mármaros felől. Mivel hogy „el nem birta a pénzt", hát megvett egy székely szessziót. Megvette a gyergyói havast is. Od'adták neki olcsón, mivel hogy ott csak moha meg kökény terem, a hiúznak meg a vadmaoskának van arra a járása. Az emberek várták: mit kezd a félszemű örmény azzal az ördög szántotta, sátán-boronálta tartománnyal. De hiszen nem sokáig vártak, mert csekély idő múlva ismét megjőve a félszemű örmény, be­állít a községházára s azt követelte, hogy adják ki neki a havas után járó részt az erdőből is, meg a legelőből is, mert tudni akarja, mi az övé, mi a másé. Halljátok emberek ! Osszezúgott a nép, mint a méhek, mikor rabló bogár vetődik a kasba. — Mit ebegsz, örmény, aki megistenelt! Tudni akarod, mi a tied ? Hát a gyergyói havas, meg a kis szessziód. A többi mind a másé. Az örmény olajbarna arca sápadtabb lett, szénfekete szakálla remegett, sovány nyakát he­gyes vállai közé húzta, de azért csak erősködött, hogy arányosítani akar, mert a törvény így rendeli. — Micsoda törvény ? Ki hozta azt ^tör­vényt, amelyik ilyet rendel ? Vessz meg a tör­vényeddel ! —• kiabáltak, hadonáztak össze-vissza a székelyek, míg végre az öreg Bathó Mózes szóhoz jutván, megkérdezte a jegyzőt. — Jegyző uram, hát osakugyan van olyan törvény, hogy ez a sehonnai jövevény kihúzhatja alólunk erdőnket, legelőnket, amelyen ezer esz­tendő óta legeltettek az ősapák. A jegyző, Istenben boldogult Egyed Ábra­hám, végig simította dereB szakállát b mondják, egy könypár is csillogott szemében. :|f} — Biz, úgy vagyon az,atyám fiai. Most hozták a törvényt, fel kell osztani a közös erdőt, közös legelőt, kinek-kinek ősi birtoka arányában. — De hát hol az örménynek az Ősi birtoka ? A gyergyói havas ? Ősi birtok ? Most vette. Már osztozkodni akar? — Ki védelmezte a földet? Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. \ Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor V „Roehe" eredeti csomagolást. \ —— F. Hoffmano-U Roehe &. Co. Basel (S?ájc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom