Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-04-13 / 15. szám

§ Szénhiány fenyeget a városi villamos tele­pen. Ajkán sztrájk van s a telep már egy-két hete nem kap szenet. Még vagy 10—12 napra elégséges szén áll rendelkezésre. Ha Ajkáról a szállítás rövid időn belül nem indúl meg, erélyesen utána kell nézni, hogy más kó'szénbányából kapjunk szenet. § Hibaigazítás. Lapunk múlt számában közöltük azoknak a vállalkozóknak a névsorát, akik a város kétemeletes bérházának építési munkái­val megbízattak. Ebből a névsorból tévedésből kimaradt, hogy a vízvezeték-felszerelési munkákat 9287 korona árban Mayersberg Samu bádogos nyerte el, amit most utólag készséggel pótolunk. § Építési engedélyt nyertek: Kis István a Kisfaludy-utcán földszintes lakóházra, özv. Schirk­huber Józsefné a Széchenyi-utcán 4 toldaléképü­let, özv. Győrök Imréné Kisfaludy utcán toldalék­épület, Bárka József Eötvös-utca 12., házátalakí­tásra. EGYESÜLETI ÉLET. == A Kaszinó folyó hó 7-én Sült József elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a tagok nagy számban vettek részt. A közgyűlés egyetlen tárgyául az alapszabályok módosítása volt kitűzve. Miután Fürst Sándor jegyző felolvasta a rendes közgyűlés óta tartott választmányi ülések jegyzőkönyvét, az elnök a kaszinóból történt kilépések ügyével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az ez üggyel kapcsolatos tárgyalások során nyilvánvalóvá lett, hogy a ki­lépések nem felekezeti, de diszkrét jellegű, más okokra viendők vissza s beszámolt arról, hogy az elnökség és választmány mennyit fáradozott a béke megteremtése érdekében. Törhetlen remé­nyét, fejezte ki végül, hogy a nemes ősök által alapított kaszinó továbbra is virulni fog. A tet­széssel fogadott elnöki beszéd után áttértek a gyűlés tulajdon-képeni tárgyára. A választmány javasolta módosításokat Szekér Károly, Barthalos István, Galamb József, Harmos Zoltán, Baranyay Zsigmond s mások hozzászólásai után némi vál­tozással elfogadták. A módosított alapszabályok szigorítják a tagfelvételt, megállapítják a külső tagság feltételeit, a kaszinóba esetleg belépő tisztikar számára a választmányban két helyet tartanak fenn s meghatározzák a közgyűlés köz­zétételének módját. A közgyűlés végén a tagok az elnököt meleg ovációban részesítették. — A pápavárosi vörös-kereszt választmány Galamb Józsefné elnök és Bélák Lajos alelnök társelnöklete alatt, f. hó 6-án d. u. tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Gyurátz Ferenc püspök, a választmány férfielnöke, gyengélkedése miatt a többi utcákon előre hatolnak. Damjanich félig öl­tözötten siet a piac felé, harsány hangon kiáltva : — Fegyverre magyarok ! Yeressipkás fiaim, ide mellém ! A riadó s az ágyúdörgés által felvert hon­védeknek nehéz feladat volt a sorakozás. Házi­gazdáik reájuk zárták az ajtót. Ezt felszakítva, vagy az ablakon kiugrálva juthattak csak szabadba. Más helyen a házbeliek vendégeik puskáit az esti mulatság alatt észrevétlenül földdel tömték be, a huszárok lovairól leszedték a nyerget, fékeiket elvagdalták. Nem egy házban az alvók arcába, szemébe forró vizet, marólúgot öntöttek. Az utcára kiért honvédek nehezen találták meg az irányt a gyülekezési ponthoz. A sötétben többször egymásra lődöztek, vagy az őket csalár­dul magyar nyelven hívogató ellenség tömegébe kerültek. Borzalmas zavar. A magyarokra egyfelől Suplikác hadsorai, másrészről a kerítések mögül, a házak fedeléről, az ablakokból a szerb lakosok szórnak golyózáport. Damjanich, amint mégis kö­rötte egy nagyobb csapat összevergődött: ezt az ágyukhoz vezeti. Itt folyt a legelkeserültebb küz­delem. A tüzérek s a fedezet Kondor Béla által lelkesítve hősi elszántsággal harcolnak az őket körülfogó szerbek ellen. Még jökor jőnek a fehér tollasok és a veressipkások; ezeknek szuronyai széttépik az ostromló ellenség gyűrűjét. Az ágyuk mentve vannak. Hogy a kereszttűzből kimentse seregét: a vezér elrendeli a kivonulást a község­ből. Utat tört a hullámzó szerb tömegeken át s a szabad téren újra rendezi hadait. Reggeledik ; a derengő világosság mellett könnyebb a tájékozás. — Fiaim, — kiált Damjanich, eltűrjük ezt a csúfságot, hogy a szerbek ily álnokul tőrbe csaltak ? gyűlésen nem vehetett részt, amit sajnálattal vet­tek tudomásul. Körmendy Béla jegyzőnek jelen­tését az egylet múlt évi működéséről, tudomásul vétel után a központi igazgatósághoz felküldeni elrendelték. Ezen jelentés szerint az egyesület 1906. évben 337 korona 20 fillért fordított a helybeli szegények segélyezésére olyformán, hogy karácsonykor 2428 darab tűzifát osztott ki 180 pápai szegény közt és egy nyomorban levő csa­ládnak 6 korona készpénzsegélyt nyújtott; a ta­gok száma 194 volt és pedig 4 alapító, 7 húsz koronás és 183 két koronás rendes tag. Ezután Steinberger Lipótné pénztárosnak múlt évi zár­számadásait tárgyalta a közgyűlés és azokat jóvá­hagyta és pénztárosnak a felmentvényt megadta. Az egyesület bevétele és kiadása 883 kor. 14 fill. volt. Adományokból 60 kor. folyt be; az egyleti tőke kamatai 331 korona 99 fillért tettek ki; a központot illető hányad a tagdíjakból 144 kor., vagyonszaporulat254 kor. 52 fill., az egylet vagyona 1906. év végével 8836 kor. 38 fill., mely a pápai takarékpénztárban van elhelyezve. A választmány 3 éves mandátuma lejárván, 3 évi időtartamra, közfelkiáltással egyhangúlag újból megválasztattak a régi választmányi tagok (20 nő és 20 férfi tag). Örömmel vették tudomásul, hogy a f. évi január hó 26-iki Tulipán-estély tisztán 500 koronán felül jövödelmezett az egyletnek. Az estélyt rendező bizottságnak, azok élén Galamb Józsefné elnök­nőnek buzgó közreműködésükért és a tisztikarnak és választmánynak múlt évi egyleti szives fára­dozásaikért hálás köszönetet szavazott a közgyűlés. — Ezek után a választmányi ülés a tisztújítást ejtette meg, egyhangúlag újból megválasztván 3 évre a régi tisztikart. (y.) — A Jókai-kör múlt vasárnap tartotta ez idei utolsó háziestélyét, mely fényes befejezése volt a kör idei sikerült szezónjának. A kör helyi­sége ezúttal zsúfolásig megtelt díszes közönséggel. Az első szám Tar Gyuláné zongorajátéka volt. Chopint játszott, olyan zenedarabot, aminek méltó tolmácsolásához technikai tudáson kívül igazi mű­vészi intuíció is kell. Hogy mindkettő kiváló mér­tékben megvolt az előadóban, bizonyították a zúgva felhangzó tapsok, mikre még egy ráadást is játszott gyönyörű szépen. Erdélyi szellemes Csókperét Kovács Kálmánné behízelgő orgánumán igen kedvesen szavalta el. Majd ugyancsak Erdélyi egy másik, komoly költeményét adta elő, meg­hatva vele a hallgatóságot, mely őt zajosan meg­tapsolta. A műsor utolsó, általános érdeklődéssel várt száma Havas Gáborné éneke volt. Akik a Jókai kör műkedvelői estélyén az Ő énekelőadását hallották, jól tudták, hogy énekművészete messze kiemelkedik a dilettantizmus kereteiből. Mégis még ezeket is meglepte az előadó-művészetnek az csodálatos bája, melynek egyaránt van belsősége és csillogása. Egy angol s egy magyar műdalt, a — Nem tűrjük el, — hangzik mindenfelől. Rajtuk menünk, boszút állunk. A vezér parancsot ad a támadásra. A hon­védek gyilkos haraggal rontanak be újra a köz­ségbe. Az ellenségtől megszállott házakat meg­ostromolják, az utcán szembeálló szerbek között boszutól ragadva vérfürdőt nyitanak. Suplikác népe nagy veszteség után a faluból kiveretve, a huszárok által üldözve, vad futásban menekül, merre utat talál. A jarkováci rémes éji harc a felkelt nap világa mellett a honvéd sereg teljes diadalával végződött. Damjanich az ütközet után magához hivatja Kondor Bélát. — Főhadnagy úr, gratulálok. Reászolgált a századosi rangra. De mondja csak, kitől vette a hírt az éji támadás tervéről ? — Egy derék szerb leánytól, ki egyik tüzér­tizedesemnek jegyese. — Jó; nevét most nem kérdem. A káplár­nak szerencsét kivánok jegyeséhez. Ha megérjük a békét; a menyegzőn ott leszek mint násznagy. Az a nő megérdemli; nagy jót tett velünk. A jarkováci diadal után Damjanichot a honvédelmi kormány 1849 január havában seregé­vel együtt a Tisza vidékére rendelte fel. A hősre és' vitéz seregire itt új diadalok várnak. Szolnoki győzelméről, tüzérségének, harmadik és kilencedik zászlóaljának tetteiről bámulatot keltve beszélt a hír. Tápióbicskénél a Jelassits által megtámadott Klapka szorongatott helyzetbe jut. Damjanich az­nap hadtestével hosszú utat végzett, kénytelen volt, mielőtt Klapkával egyesülhetett volna, ki­fáradt, éhező seregének pihenést engedni. A legénység tüzet rak, főzéshez lát. A nem nagy Csibészkirály belépőjét s végül a Vilja-dalt éne­kelte annyi művészettel, hogy hivatásos hang­verseny-énekesnő dalestélyén képzeltük magunkat. Hogy minden száma után zúgott a taps, azt fe­lesleges mondanunk. Mikor végül egy vidám ma­gyar dalt adott elő megigéző pajzánsággal, a kö­zönség valósággal elhalmozta elismerése jeleivel. Ne feledkezzünk meg arról a disztingvált izlésü pompás zongorakiséretről, amit ehhez az énekhez Kiss Vilma szolgáltatott, s juttassuk neki is az 1 elismerésből jól megérdemelt részét. A színházi hét. Ha már történeti drámában vehet magának a költő némi szabadságot történeti személyek szerepeltetésében, teheti őket olyan események középpontjává, amelyek soha meg nem történtek, kiszinezheti olyan jellemvonásaikat, melyekről történeti szereplésük csak hozzávetőleges tájé­kozást nyújt stb., még sokkal inkább megteheti ezt abban az új drámai műfajban, mit a minden­áron muzsikát kivánó kor teremtett meg, t. i. a történeti operettben. Ám ennek a szabadságnak azért nem szabad bizonyos határt túllépnie, nem szabad odáig elmennie, ahol már a rakoncátlan költői fantázia a történeti kegyelet rovására mű­ködik a széttépi azt a nimbuszt, ami egy nemzet nagyjainak féltett emlékét körűiveszi. A szombaton szinrekerűlt Bab Mátyás szövegírója pedig durván megsérti a magyarok kevés nagy királyai közül egyik legnagyobbnak emlékét. Ha német szin­padon történnék meg olyasmi, hogy pld. az ő Nagy Frigyesüket életének legjelentősebb pillanatá­ban olyan pipogyának, olyan királytalannak tün­tetik fel, mint ahogyan Rajna úr bemutatja a mi Mátyásunkat, mikor a prágai gettóban, a zsidó bitközségi elnök házában hirét veszi annak, hogy királlyá választották 8 ő nem hajlandó a hívás­nak — nemzete hívásának -— eleget tenni, mert szerelmében csalódott s mert jobban esik neki bánatában a földön fetrengenie, ha német szín­padon mutatnák be olyan lealázóan, kacagtatóan azt a hódolást, amit a nép királya elé visz, mint ahogy az a Rab Mátyás III. felvonásában tör­ténik, akkor az a nem is borivó németség hagyma­koszorúkat dobálna a színpadra, a t. szerzőt pedig egyszerűen, de annál alaposabban elnáspángolná. Nálunk azonban bizonyos ázsiai közömbösséggel veszik az ilyen dolgokat és — jól mulatnak rajta. A Rab Mátyás előadása egyébként jobb volt az első hét operett-előadásainál. A jobb •szöveghez méltó fülbemászó zenét (Czobor szer­zeménye) főkép Sziklai Szeréna igen szépen 'énekelte, játékával is meghatott főleg abban a jelenetben, mikor azon búsong dalolva, hogy a magyarnak — hej ! „miért is idegen az ural­kodója." Énekesnő a primadonnán kivül még távolságban folyó ütközetről a sűrű ágyúdörgés érthetően beszél. Erre a fehértollasok csak azon megjegyzést teszik: — Mi eddig segítség nélkül számoltunk le az ellenséggel; tegye azt most Klapka népe is. Hadd étkezzünk egyszer nyugodtan. De a vezérhez azon hírrel jön egy futár, hogy Klapkának, ha segítséget nem kap, nem marad más hátra, mint a visszavonulás. Damjanich a veressipásokhoz fordúl: — Fiaim, nem mennénk még tovább ? Az ágyuk szava hívogat. — Mig nem ebédeltünk, addig nem. — De a német veri Klapkát, honvédtársai­tok retirálnak. Hát mégsem indulunk? — No, akkor menünk, — hangzik a kiáltás — de ennek az ebédnek, amit itt kel hagynunk, Jelassits megadja az árát. A honvédek, miután a bográcsok éppen forrni kezdő tartalmát boszankodva a tűzbe öntik,, sorba állva indulnak. Kellő időben érnek a haro­térre. Klapkának hátráló csapatait felfogják és a magát már győztesnek hitt ellenséget kegyetlenül elverik. április 7-én válságos nap virradt a Görgey vezérlete alatt egyesült magyar seregre. Isaszegnél Windischgrátz és Jelassits jóval nagyobb had­erővel várták. A vezérek mindkét részen belátták az e napi ütközet eredményének fontosságát. Ennek tudatában tették meg gondosan a kellő intézkedéseket. Dél körűi az egész vonalon kifejlődött a harc. Klapka itt is bajba jut; sorai már ingadoznak. Damjanich, amint ezt észre veszi, segítséget küld neki egy üteg ágyúval. A küzdelem megújul, a hon­véd ismét előbbre hatol. Jelassits most nagy lovassági

Next

/
Oldalképek
Tartalom