Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-09 / 10. szám

IV. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1907. március 9. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kolm Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A közhivatalnoki tisztesség érdekében. A legutóbbi közgyűlésen történtek indítottak e sorok megírására. Minden személyeskedő szándéktól távol, egyedül a közhivatalnoki tisztesség érdekében akarok szót emelni. A hétfó'n lezajlott képviselőtestületi gyűlésen Halász Mihály városi képviselő erélyes hangú interpelláció keretében határozottan formulázott vádakkal illette Szokoly Ignác rendőrkapitányt. E vádak tartalmuknál és jellegüknél fogva a rendőrkapitányra nézve súlyosak, mert egyik része pénzkezelési szabálytalanságot, a másik része pedig városi vagyonnak jogtalanul saját céljára való felhasználását foglalta magában, s mint ilyen feltétlenül fegyelmi eljárást von maga után. Az illető képviselő úr ugyanis nyiltan kimondotta, hogy a rendőrkapitány a tűzoltói pénztár kárára nem számolt el pénzekkel s meg is nevezte, hogy melyekkel és mikor. Továbbá, hogy a rendőrkapitány úr a város tulajdonába tartozó festékanyaggal festette ki egy tűzoltóval a lakását, sőt még vidéken, másét is. Hogy e vádakból mi igaz s mi nem, s hogy egyáltalában megállják-e helyöket, azt nem tudjuk. ElŐre Ítélkezni vagy az egyik vagy a másik javára, illetve ellenére, nem szabad, de nem is lehet. Azonban azt elvártuk volna, sőt jól esett volna a képviselőtestületnek, ha a megtámadott rendőrkapitány ott a gyűlés szine előtt ez ügyből kifolyólag maga ellen fegyelmi vizsgálatot kér. Ezt várta is a képviselőtestület, de nem történt meg. Hogy miért maradt el, nem tudjuk. Nem is kutatjuk, mert a leghatározottabb meggyőződésünk úgyis az, hogy e dolog fegyelmi vizsgálat nélkül elintézést nem nyerhet és sem a rendőrkapitány személyes reputációja, sem a város érdeke másban meg nem nyugodhatik, csak az interpellálótól is kért fegyelmi vizsgálaton alapuló törvényes eljáráson. S éppen ezért megnyugvással vettük a hirt, amely szerint a megtámadott tisztviselő már kérte is az említett fegyelmit maga ellen. Ez ha való — s nincs okunk kételkedni benne — a rendes mederbe juttatja az ügyet s igazat szolgáltat annak, akinek igaza van. S mindnyájunk örömére szolgálna, ha az annyiszor meghurcolt rendőrkapitány végre-valahára teljes elégtételt kap felettes bíróságától. Az sem volna helytelen, ha a hatóság is sürgetné e vizsgálatot, mert hónapokig elvárni efajta ügyekkel, úgy tünteti fel a dolgot, mintha aludni — ne mondjuk: elaltatni — engednék a nagyon is kényes dolgot. Hisz a törvényes eljárás mielébbi lefolyását első sorban is a megtámadott tisztviselő egyéni s hivatalnoki reputációja sürgeti. És senki se higyje, hogy a képviselőtestület tagjainak vagy a város lakóinak emlékezetéből kiesik előbb-utóbb ez a vád. Az bizony megmarad az emberekben s mennél tovább húzódik a vizsgálat, annál jobban erősödik valami gyanúféle a városi képviselőkben és az összes lakosságban is. Most is van egy ilyen fajta ügyünk. Már több hónap óra hangzott el a vád a tanácsteremben egyik városi tisztviselő ellen s meg is Ígérték a rendes fegyelmi vizsgálatot, de semmit sem hallunk róla, hogy mi van vele. Pedig innen-onnan egy év pereg le ama nevezetes gyűlés óta. S a felettes hatóság ily hosszú ideig hagyja a szinte szúrós kényességű helyzetben elégtételt óhajtó hivatalnokát. Nem csupán e sorok irója, hanem igen sokak előtt kezd már e fegyelmi eljárás hosszúsága különös színben feltűnni. Reméljük, hogy a rendőrkapitány úr gyorsan és alaposan végez dolgával. S ezt ha így teszi, okosan teszi. Azonban a fegyelmi vizsgálatra vonatkozó megjegyzéseink csak egy részét képezik ez odiózus kérdésnek. Van még más oldala is és pedig nem kevésbbé fontos. Ugyanis némelyek szerint fegyelemi alá a rendőrkapitány csakis a festék-ügyben vonható, a tűzoltói pénzek kezelése miatti vád más térre tartozik. A „PÁPAI HIRLAP" TARCAJA. Virág-ének. I. Hallottam szavadat És nem hallottalak, Fogtam a kezedet És mégse fogtalak, A szemedbe néztem És mégse láttalak . . . Behunytam a szemem Édes egyetlenem, Hogy újra lássalak! Sivatag sötétben, Messze pusztaságon Tündöklik a fényed, Elhervadt virágom, Ködlik az árnyékod, Mint valami álom, Mint valami emlék, Ami elveszett rég

7, Mint a boldogságom!. II. Vándormadár elszáll, Hervad a virágszál — Más szemébe nevetve, Más ölében ülve, Más keblére dűlve, Jutok-e még eszedbe? Kérded-e, ha látnak, Régi violádnak Van-e szintén jókedve ? Ha mást csókol ajkad, Átsuhan-e rajtad Csókjaimnak emléke ? Ha más karja átfon, Mi reszket pilládon, Csak új gyönyörüség-e ? Első szerelemnek, Édes gyötrelemnek, Lehet-e végkép vége ? Látod, édes, még én Minden csókom mélyén A te csókod csókolom Es minden asszonyban A te szived dobban Újra felém, angyalom — Es ha meghalok majd, Az utolsó sóhajt Csak tehozzád suttogom! Martos Ferenc. Titokzatos történet. Irta: Pakots József. I. Bardócz Pál egy délelőtt rémülten tántorodott vissza első emeleti lakásának ablakától, ahonnan az eleven, nyüzsgő-forgó utcát bámulta. Halálsápadt lett az arca és remegve kapott a fejéhez. — Mi ez ? Megtébolyodtam ? — kérdezte magától, szinte öntudatlanul és mereven szegezte szemét az átellenes ház egyik második emeleti ablakára. Abból az ablakból egy férfi nézett le az utcára. Fiatal, szélesvállu ember, csontos, jellegzetes arccal és mélyen ülő, kegyetlen szemekkel. Olyan ábrázat, aminőt elég egyszer látni, hogy sohase felejtsen el az ember. A sötétképü idegen szivarzott s a sürü füstfelhőből csak néha bontakozott ki az arca. — Káprázat, merő káprázat! — ismételgette Bardócz Pál, mintegy önmagát csillapítva, valahányszor a szemközti ablakból kivillant a különös idegen képe. De hiába áltatta magát. Az az arc megmaradt olyannak, aminőnek először meglátta és Bardócz Pál titkos borzalommal konstatálta, hogy Ő két példányban él a világon. Az a szivarzó férfi ott, az átellenes házban az ő másodpéldánya. Hát lehetséges ez ? Sok ember él a világ tizenhat milliárd halaudója közt, akik egyben-másban hasonlítanak egymáshoz, de ekkora hasonlatosságot a természet legfurcsább szeszélye mellett se lehet megmagyarázni. Bardócz Pálnak mély, széles kardvágás torzílotta el az arcát. Valami kamaszkori bolondság sivár emléke s a vágás vörös vonala a homlokától az álláig húzódott. Annak a másiknak ez a vágás szintén ott éktelenkedett az arcán. — Boszorkányság ! — dörmögte Bardócz Pál eltűnődve és becsöngette az inasát. — Miklós, látod azt az urat ott, a szemközti ablakban ? Sirofín } Em«d az étrágyat ét a totaUrt, negirtto. teti a kfthOfést, váladék*, égdl fc^r

ifj Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofülozis, Influenza ettca siámtaUm tanár és orros által naponta ajánlva. ; értéktelen utánzatokat is kínálnak, kéijsa ptRoche*

4 eredeti csomagolást. Wm D«!hBSBB-Ls Rocké & Cs. 99 Roehe" 3 \wmk i •festi <MJ* baa. ám Swgenlttat 4»— korosa. ^