Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-09 / 10. szám

Annyi bizonyos, hogy ez utóbbi felfogásnak van legalább is látszólagos jogosultsága. Mert csakugyan a tűzoltó elnök nem városi hivatalnok s elnöki működésére vonatkozó vádolások sem juthatnak be a közigazgatási fegyelmi hatóság zöld asztala elé. Szerintünk ez azonban csak látszólagos igazság. Mivel a tüzoltó-egyesület egész léte városi hatóságunk működésével van majdnem szervi kapcsolatban. A tűzoltóváltságdíjak kivetése, behajtása s a tűzoltóegylet annyi sokféle dolga került már a városi közgyűlés vitató és határozatot hozó szine elé és az egylet a várostól nagy szubvenciót kap. Ám, ha mégis a rendőrkapitány úrnak tűzoltó elnöki működését illető vádakat a közigazgatási fegyelmi hatóság köréből kivonni akarnák, figyelmeztetünk arra, hogy minden közhivatalnokot bármi más téren és minőségben is elkövetett hibáért felelősségre vonhatja, sőt kötelessége is felelősségre vonni saját fegyelmi hatósága. Sőt az sem ritka eset, hogy valamely közhivatalnokot a rágalmak alól tisztáz az állami biróság, de felettes fegyelmi hatósága mégis külön is tárgyalja ügyét és önállóan Ítélkezik benne. Ezt azonban csak figyelmeztetésül említem föl. Sokkal nagyobb hangsúllyal emelem ki azt, hogyha a r. kapitány úr tűzoltó elnöki dolgai nem is tartoznának semmiképen a közigazgatási fegyelmi hatóság alá, azt elvárjuk tőle, sőt követeljük és erre nézve a polgármester egyenes utasítását sürgetjük is, hogy a rendőrkapitány úr a saját személye, illetve tűzoltó elnöki működésére tartozó vádakban semmiféle kihallgatást, tanúvallomást nem vesz föl, sem a hivatalával nem vétet föl. Az ilyen vallatások ellen, ha eddig megtörténtek volna, vagy ezután akarnának megtörténni, a legteljesebb erővel tiltakozunk. Nem Ázsiában vagyunk. Vádlott és vizsgáló egy személyben nem lehet. Ily tanúvallomások sohasem tisztáznak közhivatalnokot, hanem inkább még jobban bemártanak. Mi hisszük, hogy úgy a városi hatóság, valamint a rendőrkapitány úr is megtalálja a leghelyesebb útat, amelyen ezen ügy a megnyugtató igazság törvényei szerint nyer megoldást. —r —1. Városi közgyűlés. — 1907 március 4. — A városi képviselő-testület hétfőn közgyűlést tartott. A közgyűlésnek, melyen mintegy 90 v. képviselő volt jelen, kínos Bzenzációja volt az az interpelláció, melyről érdemileg lapunk vezető helyén emlékezünk meg. Mészáros polgármester a gyűlést 3 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Matus György, Langráf Zsigmond, Faa Mihály, Gál János és Gyenese János képviselőket kéri fel. Interpellációk. Napirendre térés előtt dr. Lowy László interpellál a kender-gyár miatt. Kérdi, hogy biztosítva van-e már a kellő nagyságú terület s ha nem, mit szándékszik ez ügyben a polgármester tenni ? A polgármester kijelenti, hogy a kellő terület már megvan, a termelő-szövetkezet meg is alakúit, csak az kellene még, hogy a helybeli kisgazdák jobban felkarolják az ügyet. A szövetkezet segélyének kieszközlése céljából deputáció megy a foldnaívelésügyi miniszterhez. Ugyancsak dr. Löwy a vármegyei gazdasági egyesületnek a megye területén építendő új vasútak tárgyában adott véleményét oly sérelmesnek tartja, hogy a városnak érdekei megóvása céljából okvetlenül állást kell foglalnia. Indítványozza, hogy ez ügy a jövő közgyűlés napirendjére tűzessék ki. Yádak a rendőrkapitány ellen. Halász Mihály kötelességet vél teljesíteni, mikor egy rakás visszaélést hoz nyilvánosságra. A Nemes-tűzből kifolyólag a rossz tömlők miatt mintegy 50-en alsóvárosiak beadványt, majd fellebbezést adtak be a tanácshoz. A fellebbezés állítólagos sértő hangja miatt az összes aláírókat a kapitány megidéztette, aminek más mint megfélemlítés nem lehetett a célja. A tűzoltó-szerekre vonatkozólag egyébként a kapitánytól mint volt tűzoltó főparancsnoktól azt a nyilatkozatot hallották, hogy nincs rájuk pénz. Pénz pedig azért nincs, mert az egyletben helytelen gazdálkodás volt. így 1905-ben szivattyú-használatért 14 kor. van bevételezve, pedig a tényleges bevétel 78 kor. volt. Ugyanazon évben régi tűzoltószer is adatott el s nyoma sinos a számadásban. Az egylet — bár nincs pénze — öagy napidíjakkal kongresszusokra küldte ki a főparancsnokot. A főparancsnok úgyis mint kapitány, több izben megtette azt, hogy a város és a tűzoltóegylet festékével épületrészeket, bútorokat, kerti berendezéseket festetett. Minthogy az egylet fenntartása jórészt a várost terheli, indítványozza, hogy e visszaélések tárgyában a város indítson vizsgálatot, maga részéről a bizottságba Sült József, dr. Antal Géza, dr. Kende Ádám, dr. Kluge Endre kiküldését ajánlja. A vizsgálat tartamára kéri a rendőrkapitánynak ismert bosszúálló természete miatt a hivatalától való felfüggesztését. Az interpellációra, mit kínos csöndben hallgattak végig, melyet csak néha szakított félbe egy-egy méltatlankodó felkiáltás, a polgármester röviden annyit válaszolt,' hogy a tűzoltószerek megvizsgálására bizottság van kiküldve, visszaélésekről tudomása nincs, Halász interpellációját a jövő gyűlés napirendjére tűzi ki, a felfüggesztésre nézve a közgyűlés határozata előtt dönteni nem lehet. Szokoly Ignác rendőrkapitány szólalt fel most. A kereskedő-ifjak tüntetése óta — úgymond — valóságos hajtóvadászat folyik ellene, mert többeket abból kifolyólag a biróság elitélt, mások ellen tárgyalás folyik. Igaz, hogy 40 embert a tűzoltó ügyben megidézett, de ezt azért tette, mert a beadványban őt oktalannak, bolondnak mondják, s meghallgatás nélkül nem lehet senkit elitélni. Ami a többi vádat illeti, kijelenti, hogy ő a tűzoltóegylet pénztárnoka nem volt, ha valami pénz befolyt, az csak a pénztárba folyhatott be. Akik a festék ügyben megvádolták, azok ellen rágalmazási port indított, e mostani vádak miatt is azt fog indítani. Miután még Kovács Sándor és Nemes János a rendőrkapitány zaklató eljárása miatt szólaltak fel, a közgyűlés Halász indítványának tárgyalását egyhangúlag kitűzte a legközelebbi gyűlés napirendjére. Még egy interpellcáió. Még egy interpelláció volt, Keresztes Gyuláé. Helyesli a tejhamisítók megbüntetését, de a tejüzletek szemmel tartását is ajánlja. A hamis mérték is ellenőrzést kiván és arra is gondot kell fordítani, hogy romlott húst ne árúsítsanak. A vásárokon mindenféle csaló játékokat űznek és rossz könyveket árusítanak. Ezeket tiltsa be a rendőrség. Szokoly rendőrkapitány azt válaszolja, hogy a hús-egészségügyi ellenőrzését a főorvos végzi; mértékek ellen még nem érkezett be panasz, valamint tejüzletekben árusított tej miatt sem. A vásári játékosoknak miniszteri engedélyük van, Az inas bambán meresztte ki a szemét. — Látom, — mondta hebegve — akármi legyek, ha nem a nagyságos úr! — Bolond ! Én . . . én vagyok ! Hanem most szaladj át gyorsan és tudd meg, hogy ki az az úr ? Az inas elképpedve ment ki. Bardócz Pál türelmetlenül bámult ki az ablakon és valami szorongó érzés szállta meg. Az idegen már eltűnt. Tiz perc múlva visszajön az inas. Egy szuszra, sebesen hadarta el a mondani valóját. — Az az úr három nap előtt jött a városba. Gazdag ember lehet, de senki sem tudja, hogy kicsoda. Ördög Pálnak hívják. Bardócz Pál megborzongott. Ah, a neve is milyen különös ! Szinte Pálnak hívják & amellett Ördögnek. Talán csak nem éppen az ördög űz vele csúnya játékot ? II. Az ördög, .vagyis Bardócz Pál másodpéldánya azon a napon, amikor lakásának ablakában meglátták eltűnt. Se másnap, se harmadnap nem mutatkozott. Bardócz Pált kerülgette az idegláz. — Mi ez ? E mögött valami rejtély lappang ! Ötöd napra átküldte az inasát. — Elutazott! — volt a válasz. — Hova ? — Nem tudják. A lakása kulcsát magával vitte. A házfelügyelő szerint nagyon izgatott volt, mikor elment. Bardócz Pál homlokán kiütött a hideg verejték. A titokzatosság, amely az idegent körülvette, mintha csak a sejtelmeit erősítette volna meg. Itt valami nincs rendjén. Szinte kedve kerekedett, hogy természetfölötti jelentőséget tulajdonítson a különös dolognak. Vagy hogy a csudába lehetne elképzelni két halandó ember között ekkora hasonlatosságot ? Az ördög játszik itt vele, maga az ördög ! Három napig ezen a gondolaton rágódott. A negyedik napon föllélegzett. Új gondolata támadt, amely a különös dolgot már közelebb hozta a valószínűség határaihoz. Az ördög csak képzeletbeli fantom, így tehát az a másik nem lehet egyéb, mint földön járó, épkézláb ember. De vájjon ki és mit akar ? Bardócz Pál nagyhirü kriminálista volt. A fiatalsága mellett kiváló jogtudós, akit nevezetes pörei, amelyekben, mint védő vagy vádló szerepelt, messze híressé tették. És most éppen e körülményből kifolyólag különöset gondolt. Szenzációs pörei révén sok veszedelmes gazemberre, nagystílű szélhámosra mondatta ki az igazságszolgáltatás kemény Ítéletét. Talán egy ilyen „elitélt" űz vele játékot ? Kiszabadult, vagy megszökött talán s most boszut akar állani azon, akinek szava a vádlói székből rádörögte a súlyos ítéletet. A híres kriminálista erre a feltevésre megborzongott. Ez az eshetőség semmivel sem volt megnyugtatóbb az előbbinél. Ismerte a maga elitéltjeit; csupa Pitaval-beli regényalak, a megrögzött emberi gonoszságnak, lelki elvetemedettségnek típusai. III. Egy este bizalmas baráti körből, kollégái vidám társaságából hazafelé sietett Bardócz Pál. Az agya túlfeszült volt a vitatkozással vegyes diskurzusoktól s a képzelete lázasan csapongott. Mikor lakása elé ért, szinte ösztönszerűleg odapillantott a szemközti ház második emeleti ablakára. Dermedten állott meg. Az ablakban világosság égett. Bardócz Pál e látványra rémülten tántorodott a falhoz. Az a gondolat, hogy a rejtélyes idegen újra a közelében van, megfagyasztotta ereiben a vért. Tehát itt van, újra itt van ! Vájjon mit akarhat hát tőié és ki az az ember egyáltalán ? Hirtelen őrült gondolata támadt. Meg fogja tudni, ki az az ember. Felrohan hozzá, beront a lakásába és szemtől-szerabe áll vele. Ha álarc fedi az arcát, lerántja róla, 8 ha mindjárt a pokolbeli sátán is, oda lép elé. Átrohant az utcára és felsietett a szemközti ház lépcsőin. Mikor felért ahhoz a lakáshoz, amelynek lakója az Ő ördögi képmása volt, hirtelen elhagyta energiája. Keze lehanyatlott a kilincsről. Nem ment be. Erőt kellett vennie magán, hogy össze ne essék. Szédülve támolygott vissza a lépcsőkön és átment a lakásába. Mikor az ablakhaz lépett, oda át még világosak voltak az ablakok s a függöny előtt ott állt ördögi képmása és gúnyosan integetett feléje. Bardócz Pál ágynak esett, kilelte a hideg. IV. Lázának első öntudatos percében Bardócz Pál meghagyta az inasának, hogy hivja betegágyához Hardi dokort, a hires pszihiatert, neki régi jó barátját. Az inas elment s visszajővén, jelentette : — A doktor úr már itt van ! Bardócz Pál várakozásteljesen nézett az ajtó felé és a szobába belépett az —• ördögi képmás. Bardócz Pál rémülten sikoltott fel. Az ördögi képmás odasietett a betegágyhoz és megfogta a remegő ember kezét: — Csak semmi izgalom — mondotta — a fogadást megnyertem ! Én Hardi vagyok s csak álarc e te képed rajtam. De emlékszel-e a múltkori vitánkra ? íme bebizonyítottam, hogy a legegészségesebb idegzetű ember remegő gyermek lesz a kisértet látásától . . . S a pszihiater diadalmasan nevetett.