Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-02 / 9. szám

mutattam; ezeknek lehetőleg monumentális építését a város Bzépítése is kívánatossá teszi. De ha akad más vállalkozó, aki a szükséges helyiségeket a város rendelkezésére bocsátja, részemről ajánlatát a legszívesebben fogadom. Ami végül a tervbevett bérpalota helyét illeti, azt igenis meg kell építeni, de meg kell építeni nem bérpalotának, hanem egy kisebb beszálló vendéglőnek. Az az összeg, melyet a város egy ilyen épületbe fektetne, nem kétlem, hogy elég jövedelmező befektetésnek bizonyulna, s vele a város egy nagyon érezhető hiányon segítene. Ha azonban magánvállalat utján a kataszteri hivatal helyiségei megszerezhetők nem volnának, úgy természetes, hogy a város erkölcsi kötelessége is az építkezést eszközölni s ez esetben, ha a bérpalota jövedelmezősége nem váltaná valóra a vérmes reményeket, azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy a hivatal megszerzése megérdemelte az érte hozott s évenként visszatérülő áldozatot. Dr. Antal Géza. Yasúti ankét. A győri kereskedelmi- és iparkamarai kerület közgazdasági érdekeltsége és törvényhatósági képviselete a kereskedelmi miniszter felhívására f. hó 26-án, Győrött értekezletet tartott a kamara területén építendő új vasútak dolgában. Az ankétra hivatalos volt polgármesterünk is, aki ezt megelőzőleg a városi állandó választmányt hívta össze, hogy ezen az óhajokat meghallgatván, városunk és vidéke érdekeit megfelelőleg képviselhesse. Az állandó választmányi ülésen az óhajok teljes egyértelműséggel nyilatkoztak meg. Dr. LŐwy László szólalt fel elsőnek, aki első sorban a déli vidékkel való összeköttetés fontosságát hangoztata, legfontosabbnak a Pápa - Sümegi vasút kiépítését jelezte. Kívánatosnak jelzett egy Pápa —Bakony bél—Zirc és Pápa —Noszlop— Ajkai vasútat is. Barthalos István e vasútakat mind pártolja, valamint szükségesnek tartana még egy Pápa—Szentgáli vasútat is. Legfőbb azonban a Pápa—Sümegi s itt kikel a megyei gazdaságiegyesület ama szükkeblűsége ellen, amellyel a miniszterhez intézett beadványában kisebb jelentőségű vasútterveket előtérbe tolt, ellenben a Pápa—Sümegi vasútról megfeledkezett. Gyurátz Ferenc a terveket mind helyesli, felhivandónak tartja azonban az illetékes tényezők figyelmét arra is, hogy a vasúti állomáshoz vezető közlekedési utak jókarban tartassanak. * A Győrött tartott ankétén Hlatky-Schlichter Lajos kamarai alelnök elnökölt, jelen voltak Lippay Géza győri főispán, Goda Béla győri alispán, Wennes J. győri polgármester, Veszprém-, Komárom-, Moson- és Esztergommegye s e megyék területén levő városok kiküldöttei. Az elnöki megnyitó után mindjárt a Veszprémmegyében építendő vasútakat tárgyalták. A vármegyei gazdasági-egyesület a következőket ajánlja: Lepsény—Simontornya, Jutás—Francziavágás, Vámos — Vázsony—Balaton, Bodajk — Zircz. A gazdasági-egyesület nem, de az alispán a maga részéről ajánlja a Pápa —Devecser—Sümegi vasútat is. Szeglethy György polgármester pártolólag szólalt fel a gazdasági-egyesület ajánlotta vasútak mellett. Mészáros Károly polgármester a gazgaságiegylet propozícióját szerencsétlennek tartja, mert az a vármegye legnagyobb városának és vidékének érdekeitől annyira megfeledkezik, mintha Pápa nem is Veszprémvármegyében lenne. Pápa város legtekintélyesebb bizottságának véleménye alapján melegen ajánlja megvalósításra a Pápa - Sümegi vasutat, mint amely fővonalakat kapcsol össze s egy nagy vidék közgazdaságára jótékony befolyással lesz. Ajánlja még a Pápa - Zirc és Pápa — Ajka vonalakat is. Szeglethy veszprémi polgármester a két utóbbi vonalat pártolja, de a Pápa—Devecser összeköttetést nem látja szükségesnek. (Ó törvényszék, ó törvényszék !) Rechnitz Béla, a Pápa—Sümegi vasút engedményese örömmel vette tudomásul, hogy a megye érdemes alispánja egy külön leiratban a Pápa —Devecseri vasútat pártolja, de sajnálattal értesült a veszprémmegyei gazdasági-egyesület határozatáról. A gazdasági-egyesületeknek íninden vasútat pártfogolni kellene, hisz a vasútak első sorban mezőgazdasági érdeket szolgálnak. A régi rivalitás működik itt a megye két városa között, pedig ez a vasút van hivatva arra, hogy ezen rivalitást megszüntesse, vagy 30 kilométerrel közelebb hozván Pápát Veszprémhez. Kéri a kamarát, hogy a maga erkölcsi súlyával oda hatni kegyeskedjék, hogy ezen ma már oly komoly stádiumban levő vasút okvetlen kiépülhessen. Ezután Esztergom és Komárom vármegyék vasútügyeit tárgyalták, mik bennünket kevésbbé érdekelnek. A gy őr megyei vasútak ügyéhez Goda Béla alispán szólt részletesen, fejtegetvén főkép a Győr—Dunaszerdahely — G*lánta összeköttetésnek országos fontosságát. Pártolja a szigetközi vasútat is, valamint a Gic —Lovászpatona —Gyömörő — Téth—Lébényszentmiklósi vicinálist. Végül melegen ajánlja a Balaton kultusza érdekéhen is a Pápa—Devecser—Sümegi vasútat. Az értekezleten elhangzottak alapján fogja a kamara a kereskedelmi miniszterhez a maga jelen tését megtenni. A tagosítás és néh. Nagy Boldizsár főjegyző. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen Tisztelt Szerkesztő Úr! A Pápai Lapok múlt heti számában dr. Lőwy László orvos úrtól egy cikk jelent meg — A 30 év előtti tagosítás emlékére cimen, amely közlemény halottakat vádol, különösen az atyámat. Nem szándékom válaszolni Lőwy úr cikkére, sem pedig az illető lap ujdonságrovatában a „cikkre" a figyelmet felhivő sorokra, mert nő lévén, a szóban forgó ügy nem tartozik hatáskörömhöz. De mint gyermeke a megvádolt halottnak, a kegyeletes érzésemben vagyok érintve és a gyermeki szeretet teszi kötelességemmé, hogy megvádolt halott atyám tisztes emlékéért szót emeljek. így hát csak két dolgot akarok megjegyezni. 1. Aki tudatával bír annak, hogy miként kell a jegyzőkönyveket készíteni és hogy milyen fontos, felelősségteljes állás a főjegyzői állás, az lehetetlenségnek, sőt képtelenségnek tartja azt, hogy egy jegyző maga határozatokat kombinálhasson s azt a jegyzőt, aki értelmetlenül fogalmaz és semmitmon dók a jegyzőkönyvei, nem érte volna az az elismerés városától, hogy midőn a 60-as években az egész tisztikarral állásáról lemondott, az alkotmányos élet visszatértekor, más városból, más állásból, újra visszahívjanak, hogy ismét egyhangúlag megválasszák az általa elhagyott állásra. És azt a jegyzőt, aki nem adja hűségesen vissza a gyűlés menetét, nem szabad lett volna 40 évig a főjegyzői állásban megtűrni, hanem felfüggesztését kellett volna indítványozni, nem pedig az általa „értelmetlenül szerkesztett, kombinált határozatu, hűségtelen jegyzőkönyvet" aláírással elfogadni és hitelesíteni. 2. A halottakat bántani könnyű, de nem egyezik meg sem a lelkiismeretesség, sem az igazság érzésével, mert ők nem szállhatnak ki sírjaikból, hogy vádlóikkal szemben állva, megvádolt hivatalos működésüket megvédhessék. A szives közlésért T. Szerkesztő úrnak köszönetet mondva, Pápán, 1907 február 27-én teljes tisztelettel maradok Nagy Gabriella s. k. polgári iskolai igazgató. hogy a tudvágy ép oly szenvedély lehet, mint a szerelem, s hogy a tehetetlen tudvágy ép oly égető kín, mint a nem viszonzott szerelem". Tagadhatatlan, hogy a szív érzelmeinek, a hitnek lenézésével s a mindent tudni-vágyással veszi kezdetét az ember boldogtalansága. Ha a szív és ész, hit és tudás harmóniában van egymással: boldogít, ha e kettő között diszharmónia van, ez alapúi szolgál boldogtalanságunknak. — Az első optimisztikus, a második pesszimisztikus világnézetet eredményez. E két eszme örök ellenségként áll egymással szemben s örök időktől megkezdett harcát folytatni fogja örökké. A világfájdalom tehát nem napjainkban, nem a múlt században született, bár éppen a XIX. század világirodalmának legszembetűnőbb jellemvonása. Lássuk azonban, jogosult-e a világfájdalom ? Társadalmi szempontból semmi esetre ! Hiszen a pesszimizmus tanai egyenesen a társadalmi intézmények reakcióiképen tűnnek föl s egyenesen a társadalmi közösség kigunyolására céloznak ! Egész más feleletet kapunk, ha a pesszimizmus lélektani jogosultságát vizsgáljuk s ha ki tudjuk mutatni a jogosultság ténylegességét, akkor annak megnyilatkozását, a világfájdalmas költészetet, vagyis annak jogosultságát is feltétlen el kell ismernünk. A pesszimizmus határozottan lélektani jelenség. Megértéséhez okvetlen ismernünk kell eredetét, keletkezését, mibenlétét s végül azt a lelki folyamatot, melyen át az ember kedélyi ítélete pesszimisztikus világnézetet teremt. A világfájdalom lényege és eredete az „én"ben keresendő. Kialakulásához első sorban szükséges, hogy az érzelmi és értelmi lét tudatossága fölébredjen öntudatunkban. Ez a, hogy úgy mondjuk, aktív lelki folyamat azonban még nem elegendő magában véve arra, hogy az észt itéletmondásra jogosítsa fel ; mert az Ítélet legtöbbször nem nélkülözheti az anyagot, mely anyag rá nézve nem más, mint a külső behatásoknak lelkünkre, kedélyünkre gyakorolt hatása és azoknak fölfogása, appercepciója. Egy világnézlet kialakulására tehát a főok a kizárólag passzív működésű kedély fölfogásában keresendő. Mert ha a hatás az öntudatra kedvező, úgy az Ítélet is az lesz a tudatban ; viszont, ha a hatás kedvezőtlen, az itélet is az fog lenni. „Senki sem tehet arról, mondja egy kiváló pszichológus, hogy ha a kedély passzivitásának erős volta kedvezőtlen Ítéletet formál benne afölött, ami létezik. Ebből ismét az következik, hogy minden meggyőződés jogosult lévén, a világfájdalom, mint kedvezőtlen itélet a létezők fölött, szintén jogosult." Már most tegyünk egy lépést a költők felé ! A költői B^ít

u-ben a kedélyi alaphang a fő. Ha az intelligens „én" kedély-uralmának, vagyis szabadabban : ha a kedély mintegy lenyűgözve tartja az értelmet, akkor bármi külhatás fölötti ítéletei érzelmi természetűek, eredetűek lesznek. Ha az itélet kedvező, akkor harmónia van a költői kedély és a lét, a világ jelenségei között ; ha pedig kedvezőtlen az itélet, akkor diszharmónia. Az értelem mig kísérletet tesz e diszharmónia megszüntetésére, de ha a kedélyi alaphang túlsúlya miatt ez nem sikerül neki, leverő keserűség érzete támad a kebelben, mely szuggerálja az elmét a pesszimizmus létrehozatalára. így születik a világfájdalom. összefoglalva eddigi fejtegetéseinket látjuk, hogy ha az emberben a tudásvágy szenvedéllyé fokozódik s ha e szenvedélyt az intelligens, a tudatos „én" a kedély túlságos uralma alatt nem bírja korlátolni, — miként nem bír más, szenvedéllyé fokozódott indulatokat sem megfékezni, — akkor lelki kényszerűség folytán meg kell születni a pesszimizmusnak. Ha tehát a pesszimizmusnak, mint a világnézletnek van jogosultsága, megnyilatkozásának jogosultságát sem lehet tagadnunk. Ezt tagadni pedig éppen annyi lenne, mintha a költőtől éppen azt kívánnák, hogy lantját még akkor is vidám akkordokra hangolja, midőn bánat és kétségbeesés dúlja kebelét. Ez a bánat és kétségbeesés pedig abból származik, hogy az ész mindig magasabbra tör, mint amennyire képes volna. Ha a tudás a mi eredendő, örök átkunk, vagy mint Goethe mondja : a halálunk, akkor a tudásvágy a mi kiirthatatlan bűnünk, mely fájdalmas eredménytelenségben szenvedi el büntetését. Ez így volt mindig, így van most is és így lesz örök időkig. Sokan úgy vélekednek, hogy a pesszimisztikus költészet a XIX. század reálizmu&ának gyümölcse ; pedig épúgy megtalálható az ókor irodalmában is, mint a következő századokéban. A világfájdalmas költészetnek ép oly történelmi múltja van, mint magának a világfájdalomnak. Vessünk csak egy rövid, futó pillantást a pesszimizmus képviselőire a világirodalomban. A nagy költőket és nagy gondolkodókat mindenkor aggodalom és kétkedés fogta el az ember és az emberiség sorsa felett. Születünk, szenvedünk s végre megsemmisülünk. Mi itt a cél ? Ez az a nagy probléma, melyet senki sem tud megfejteni, pedig mindig tárgyát képezte az okoskodásnak. A tudásvágyból kételkedés, a kételkedésből csalódás, a csalódásból lemondás és kétségbeesés