Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-02 / 9. szám

A VÁROSHÁZÁRÓL § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. évi mároius hó 4-én d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő tárgysorral : I. Szabályrendelettervezet a hirdetések kifüggesztéséről. II. A városi tanács javaslata a város és a hozzátartozó puszták nevének megállapításáról. III. Németh Dezső kérvé nye, a részére engedélyezett gyógytár helyének kijelölése tárgyában. IV. A női kórház területén emelendő megfigyelő helyiségek érdemében. V. Mayer Adolf pápai lakos boltbérleti szerződésének megújítását kéri. VI. Horváth Róza óvónő drágaeági pótlékot kér. VII. Lőwi Ignác pápai lakos az utcai hirdetések kifüggesztésének jogát bérbevenni óhajta és ez irányban kérvényez. VIII. illetőségi ügyek. § A villamos telep felügyelő-bizottsága f. hó 27-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenekelőtt az 1906-ik évi záró számadásokkal foglalkoztak. A bizottság a nyere ség tételéből különböző cimeken rengeteg leirást eszközölt. Elrendelték a számadás kinyomatását. A Ganz oég kérvényére az űj gépcsoport kaucióösszegét, minthogy a gépek kifogástalanul működnek, kiadták, míg a tavaly megjavított gépepekért letett kauciót a megállapodás értelmében még egy évig visszatartják. Az összes pápai tanítók kedvezményes áron kérnek villámot. Á bizottság hosszabb vita után szótöbbséggel a kérelem elutasítását mondta ki azon a cimen, hogy az áramszolgáltatási szabályzat kisebb fogyasztóknál nem enged meg kedvezményt. Wuest Ferenc kérelmét, hogy ipartelepéhez a vasút alatt kábelvezeléken vezettessék a villamos áram, kiadták a kezelőségnek. Nem volt hajlandó a bizottság a felsővárosiak ama kérelmébe belemenni, hogy a város vegyen villamos csépléshez cséplőgépet. Egyébként minden lehető kedvezményt megkapnak. Szinházi előadásoknál a szerelő díjját esti előadásokra 2, délutániakra 1 K ban állapították meg. Veszprém város világítási szerződésére való hivatkozással azt a kérdést intézi a polgármester a bizottsághoz, hogy nem szándékoznak-e a telep bérbeadásának gondolatával foglalkozni. E kérdés tárgyalását a bizottság még időelőttinek tartja. Az áramdíjjak árának leszállítására nézve az üzemvezetőségtől várnak jelentést. Végül hosszabban foglalkozott a bizottság az üzemvezetői állás ügyével. Erre nézve felolvasták Hanauer Jenő tanár és Iglauer István főmérnök szakvéleményét, melyek némileg ellentétesek s így biztos kiindulási alapot nem nyújthattak. A bizottság hosszabb vita után, melyben dr. Antal Géza, Hajnóczky Béla, dr. Kende Ádám, dr. Horváth József, Langráf Zsigmond, Hanauer Zoltán, dr. Hirsch Vilmos, stb. vettek részt, mellőzte az üzemvezetői állás újjá szervezését s kimondta, hogy az üzemvezetői kötelességmulasztás ügyében vizsgálat tartására, valamint a telep összes személyzeti ügyeinek elintézésére a polgármesterből, főjegyzőből, dr. Antal Géza, Bermüller Alajos és dr. Horváth József tagokból álló bizottságot küld ki. § A pénzügyi bizottság folyó hó 28-án Krausz József N. elnöklete alatt a közgyűlés elé terjesztendő két javaslatot állapított meg: l. hogy a hirdetési ügy házilag kezeltessék ; 2. az ovodai személyzetnek 200 K drágasági pótlék adassék. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör vasárnap, március hó 6 án este 6 órakor saját helyiségében estélyt tart a következő műsorral : 1 Heller, Tarentella. Zongorán 4 kézre előadják Kende Piroska és Weisz René. 2. Felolvasás. Tartja dr. Antal Géza. 3. Szavalat. Tartja Kis Ilonka. 4. „Nocturne" Chopintől. Op. 13. Zongorán előadja Froreich Szabó Ernő. = A Sport-egylet évi rendes közgyűlését folyó hó 10 én, jövő vasárnap délután 4 órakor tartja saját helyiségében. — A pápai ev. ref. nőegylet múlt hó 24-én tartotta közgyűlését a főiskola dísztermében Vikár Kálmánné elnöklete alatt. íaragó János titkár terjedelmes jelentésben számolt be az egylet 1906. évi működéséről, vázolván annak 10 évi történetét is. Az egylet alaptőkéje közel 4000 korona, 1906-ban 406 K-t fordított segélyezésre s valláserkölcsi iratokra, tiz esztendő alatt 3000 K-nál többet adott ki segélyezésekre. Dr. Misley Sándorné fölhívására belépett az egylet a nőegyletek orsz. szövetségébe. Baranyay Zsigmondné elnöknő lemondását, ki hét éven át páratlan buzgalommal vezette az egyletet s azt fölvirágozUtta, sajnálattal tudomásul vette a közgyűlés, elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta, helyébe Kis Ernőné alelnöknőt választotta elnöknővé, alelnök pedig Vikár Kálmánné lett. Végül Kis József esperes intézett buzdító beszédet a szép számmal megjelent tagokhoz. — Az evang. leányegylet hangversenye. A pápai evang. leányegylet vasárnap este művészi nivón álló, nagyszabású hangversenyt rendezett a gyülekezeti tanácsteremben. A tágas helyiség ez alkalomra egészen megtelt intelligens közönséggel, melynek soraiban a többek közt jelen volt Gyurátz Ferenc püspök és Ihász Lajos egyházker. felügyelő is. A tizenegy pontból álló, változatos tartalmú műsort Gáty Zoltán zenetanár vezetésével a ref. főisk. zenekar nyitotta meg, nagy precizitással adván elő részleteket. Donizetti Pl furioso cimü operájából. Az élvezetes zeneszám után felhangzó tapsvihar mutatta, hogy a közönség kellőleg méltányolni tudja a kitűnően betanított és fegyelmezett zenekar előadását. Utána a leán) egyleti énekkar énekelte el Schubert Imá-ját; egy későbbi pontban pedig népdalokat adtak elő. Mindkét szereplésük szépen sikerült, s összhangzatos éneküket, lelkesen megtapsolták. (A kart Szutter Dániel tanította be, de a családjában előfordult betegség miatt az estélyen a dirigensi tisztet helyette Nagy Pál tanító töltötte be.) Németh Julcsának helyes hangsúlyozással előadott szavalata után Káldy Margit tanítóképző-intézeti növendék szóló éneke következett. Nagy Pál diszkrét harmonium-kisérete mellett tisztán csengő, szép szoprán-hangján népdalokat adott elő, olyan frenetikus hatást keltve, hogy kénytelen volt ráadással is szolgálni. A tetszés-zaj csillapultával Payr Sándor soproni theol. tanár, az országos nevű egyház történész ült a felolvasó-asztalhoz. A tudós tanár a helyhez és alkalomhoz illően ezúttal is kitűnően választotta meg felolvasásának tárgyát. A régi magyar világnak, a mohácsi vész utáni időknek egyik nagy lelki tulajdonságokkal megáldott, evangéliomi szellemű asszonyát, a híres Kanizsay-családnak utolsó sarját: Kanizsay Orsolyát mutatta be, színes eleven képben. Történeti szereplés ugyan nem jutott az érdekes asszonynak, de mint odaadó hűséges hitves (gróf Nádasdy Tamásnak, a hires nádornak volt a felesége), a jó háziasszony és lelkes honleány méltán megérdemelte a gyönyörű méltatást, mellyel Payr tanár áldozott emlékének. A tartalomdús felolvasást, amely gyakran kedves humorral is volt fűszerezve, a közönség — különösen a hölgyközönség — feszült figyelemmel hallgatta végig, s a tudós tanárt, mikor elhagyta a felolvasó-asztalt, percekig tartó ovációban részesítette. A Santa Lucia ismert, hangulatos nápolyi népdalt négyszólamra énekelték csinos előadásban Kéringer Julcsa, Németh Julcsa, Dezső Mari és Gyurátz Linuska, zajos tapsokat aratva. Csengey Á fogoly lengyel cimü hatásos költeményét Szutter Mariska helyett Gyurátz Linuska szavalta el igen sikerülten. Utána Rácz Dezső főgimn. tanár virtuóz hegedű-játékában volt alkalma a közönségnek gyönyörködni. Előbb Schumanntól játszott egy műdalt, majd pedig magyar nótákra gyújtott rá. Bánatos nótái a szivekig hatottak, mikor pedig a Meg ne mondja komámasszony az uramnak tréfás dalt játszotta humoros stílusban, kacagott az egész terem. íme, beszélni tud a hegedű száraz fája, ha hivatott kéz ós lélek szólaltatja meg. Játékát harmóniumon Gáty Zoltán kisérte. Még egy szavalat volt, Kakas Irén evang. tanítónőé. Történet a Kőröspartról volt az előadott költemény cime, amelyben egy halálos ágyon fekvő, lázálomban beszélő legénynek szerelmi vágyódásai vannak elmondva. A hatásos költeményben rejlő mély érzelmeket a származik, de az eredménytelenségben egyik sem nyugszik meg. Homeros, a legnagyobb görög költő, bár derűs ég alatt látta az életet, nyomorultnak mondja az embert; Euripides, ama szabad gondolkodású drámaíró, fájdalmasnak tartja az életet; Lucretius latin költő panaszkodik, hogy minden bajnak és szenvedésnek ki vagyunk téve ; Sophokles szerint legjobb nem születni. A buddhizmus Nirvánája, a keresztyénség menyországa és pokla mind olyan menhelyek, hová a kétkedés ördögétől felzaklatott és boldogtalanná tett sziv menekülni igyekszik. Bölcs Salamon mégis fájdalmasan kiált fel a zsoltárokban : „Minden hiábavalóság !" Hogy az ókorban nem igen fejlődött ki a pesszimizmus, annak okát leginkább a mithológia teszi előttünk világossá. Igaz, hogy a középkorban, mikor a feltétlen hit úgyszólván mindent elnémított, még kevésbbé fejlődött ki, de azért bámulatos, hogy az elme titokban akkor is forrt s a kor legnagyobb költőinél, Dante és Petrarcáról borongó, pesszimizmusra hajló hangon nyilatkozott meg. A XVI. századdal új kor kezdődik a tudományos életben. Új eszmék, új felfogások, új törekvések lépnek fel. A költészet is a tudományhoz simul s egy nyomon halad vele. De mert a tudomány csak igazságot s nem boldogságot ígért, az ész mindenhatóságába vetett hit is csakhamar megingott. Példa rá két kiváló német bölcselőnek, Schellingnek és Schopenhauernek tana. A kételkedés mindig ott borongott a lelkek felett, mely a tudással folytatott harcában legszebb diadalait a XIX. századbeli pesszimista költők műveiben, vívta ki. Ott van az angoloknál Byron, a pesszimisztikus költészet legpregnánsabb kifejezője; bár az ő pesszimizmusa inkább egyéni, emberi, mint egyetemes, általános. Költészete a saját fájdalmát s nem az emberiségét tükrözteti vissza, ő inkább mizanthrop. Az fáj neki, hogy miért kell neki mások bűneiért szenvednie ? ! „Kain" — „Manfréd" — „Don Jüan" művei mind pesszinrzmus gondolatokkal telvék. Vagy ott van Shelley, kit istentagadó, atheista érzelmei kergettek korán a sírba. Shelley már a maga fájdalmában az emberiség fájdalmát is zokogja és siralmas gyászképet fest a nagy, kimondhatatlan bánatról, mely az emberrel együtt még a természetet is elfogta : Gyáva könnyével a vihar, Az erdő puszta ágival, A tenger rémes zajával: A világ bűnéért gyászol. A franciáknál ott van Taine, Dumas fils, Musszet, ki kétségbeesve hirdeti, hogy : Elmém nem bir hinni, S szivem kétkedni nem. Ilyeszt a keresztyén s az istentagadó Szavára hallgatni megtiltja érzetem. Németországban ott van Lenau, kinél a pesszimizmus melancholiává lesz; Heine, kinél iróniává csúcsosodik ki. Végül ott az egész romantikus iskola Goethevei az élükön. Oroszországban ott van Lermontov, Turgenyev, Gorkij, kiknek műveit a legfenségesebb fájdalom lengi át; vagy Puskin (ez az orosz Petőfi), ki saját szivében nem tud megpihenni a az ész hideg sugallatát hiába ringatja a feltétlen hitben. Neki csak holt betű a hit. Hasonló jelenség a prózaírók között Tolstoj Leó is. A norvég Ibsen tragédiát keres az életben. S hogy még meglepőbb legyen a dolog, a pesszimizmus Olaszhonban érte el tetőpontját Leopardinál, vigasztalan kétségbeesésében a világot csak undok sárgolyónak minősítette. Sőt átcsaptak a pesszimizmus hullámai az ój világrészbe és rezgésbe hozták Poe Edgár lantját is. Végre mit találunk a mi költőinknél ? Kármán J. „Fanny"-ja menekül az emberek elől, kiknek mosolya is egy-egy fullánk; Tompa M. lemondó megadással türi szomorú sorsát; Madách csak azzal biztat: „Küzdj és bizva-bizzál !" — de hogy miért, azt ő sem birja megfejteni ; Eötvös nem tud más vigasztaló eszmét a keresztyén önmegtagadásnál s nem- tud egyéb menedékhelyet a kolostornál; Reviczky számára nincs az életben vigasztaló ; Petőfi „Felhők" ciklusából világmegvetés árad ki; végre a legnagyobb pesszimista, Vajda J. keserűen vádolja meg a természetet s kétségbeesve kiált fel: „Miért születni ? minek élni ?" Lehetne ugyan Vajdát mizanthropnak is mondani, amennyiben sokkal erősebb benne az embergyűlölet, mint a világgyűlölet. Elvégre mizantropiája is a pesszimizmus talaján nőft föl, épúgy mint Byroné. Igaz, hogy Vajda sokkal alanyibb volt, semhogy valóságos pesszimista lehetett volna, ha már a pesszimizmust és miszanthrópiát elkülönítjük, de bölcselő költészetében sok olyan helyre akadunk, melyekben nemcsak az egyéni szenvedés és fájdalom jut kifejezésre, hanem az egész világé. Bizonyítják ezt a fent idézett soron kívül az ilyen sorok : „Bün a teremtés, átok a lét. . .Születni oly vétek, miért mindennek halni kell..