Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-12-07 / 49. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D*

4- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Az anyagi felelősség. Valahányszor az ember elhalad a Jókaiutcán a város tulajdonát képező lerombolt ház üres telke és a mellette emelkedő, szintén üres és szintén a város tulajdonába tartozó ház előtt, ahol a Varga-féle hentesüzlet volt, bizonyos fokú boszuság fogja el. Ha az idegen kérdezné, hogy ott a házak között miért ásít már majdnem egy éve az az árva telek, nem mernénk határozottan felelni rá, mert a válasszal együtt a szégyen-érzet is feltámadna bennünk az iránt, hogy egy város rendes évi bért szolgáltató házát leromboltatja, a másikat is kilakoltatja, majd ledönteti anélkül, hogy a régi helyett valami más új hasznot húzna belőle jó hosszú ideig. A kataszteri bérház régóta vajúdó ügye sokakat jó izü humorra indít. A mozi-nóta mellé nem sokára oda kerül a kataszter-nóta is. Ám ez is Ítélet e dolog felett. Azonban csekély. A közmondás azt tartja : a gúny öl. Igen, de a város gazdálkodási eljárásából a következetlenséget, a kárt okozó sebtiséget ki nem pusztítja. Az effajta gazdálkodási esetek ellen egy orvosság van : végrehajtani az anyagi felelősséget kérlelhetetlenül azon hatóságon, amely a törvény ide vonatkozó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva, ily meggondolatlanul anyagi károkat okoz a város egyetemlegességének. A községi törvény 110. §-a félre nem érthető módon megszabja a község törzsvagyona feletti őrködés mikéntjét. Megmondja, hogy ily ügyekben „legalább 30 nap közbevetésével határozatilag kitűzendő s kihirdetendő közgyűlésében összes tagjainak általános többsége" határozhat és ha kellő számban nem jelentek meg a képviselők, akkor újra 30 napos közgyűlés hivandó össze és ha még most sem jött össze határozatra képes gyűlés, akkor végre 15 napi halasztással új gyűlés dönt, tekintet nélkül a megjelentek számára, Ez az emiitett §. tartalma. Igen bölcsen, igen okosan van ez alkotva. S ha volna valaki, aki kételkednék e pont bölcs intézkedéseiben, utalunk a pápai kataszteri bérház szinte katasztrófikus vajúdására. Erre is valóban ráillenek a latin közmondás szavai : „Parturiunt montes et nascitur ridiculus mus." Vajúdnak a hegyek s születik egy kis egérke. Óriási sebbel-lobbal elhatározzuk egy impozáns kétemeletes bérház felépítését és meglehetősen sok hullámzás és zökkenés után lesz belőle egy szerény földszintes ház. Ez azonban még nem egészen komoly oldala ezen kérdésnek. Legfeljebb azt igazolja, hogy hebe-hurgyán ne intézkedjünk, mert nevetséges eredmények fejlődhetnek belőle. Sokkal komolyabb azonban az a része az efféle közgyűlési határozatoknak, amely egyenesen megkárosítja a várost az ilyen, a törvénybe ütköző Hü-bele-balázs-lovat-ádIsten-féle határozatokkal. Ez a szerencsétlen kataszteri bérpalota igen gyorsan s igen törvényellenesen akart megszületni. A törvényben kiszabott terminusok elvetésével lóhalálában hivták össze a közgyűlést és szavaztak. Szavaztak pedig anélkül, hogy a teljesen kidolgozott és a szakbizottságok véleményével megerősített tervet, költségvetést beterjesztették volna. Olyan elvi jelentőségű határozat lett volna ez tulajdonképen, de mégis helytelen és erre a határozatra irták ki az építési pályázatot, döntötték el ezt és kezdették meg az építést a fent említett házacskának elpusztításával. S ez még csak az egyik meglepetés volt. Jött rá nemsokára másik is. T. i. az, hogy a bérház területe tulajdonképen 30—34 négyzet-öllel kisebb, mint amenynyire a terv szerint építeni akarták. No, ily mérésbeli tévedés ugyan előfordult egyszer, de ez már mégis megdöbbentette az embert. Hát lehet ily fontos ügyben ennyire elfuserálni ? Hát ezért kár volt annyira sietni s egyrészt kárt okozni a városnak, másrészt határozatainkra ráilleszteni az elsietettség és a komolytalanság árnyékát. A „PÁPAI HÍRLAP" TARCAJA. Szerelem. Irta: Vértessi Arnold. A ketyegő fali óra hetet ütött. A fiatal asz szony ijedten bontakozott ki az ölelő karok közül 8 eltolta magától a fiatal embert, ki esdekelve próbálta marasztalni : — Csak még egy kicsit, éde*. — Nem, nem ellenkezett hevesen a nő — eresszen engem ; Jézusom ! azóta már otthon van a férjem. Ha sokáig nem jövök, keresni fog. Azt hiszi, hogy a mamánál vagyok és ha ott nem talál . . . Sietve megigazgatta gyűrött ruháját, magára kapkodta a kis köpenyt, a kalapot. A férfi segítni akart neki, de a nő idegesen hárította el a segítő kezet : — Hagyja, maga csak hátráltat engem. Gyorsan feltűzte kalapját, leeresztette fátyolát. — Hát meg sem csókol, Berta ? — szólt a férfi szemrehányólag. A nő fölemelte fátyolát s egy futó csókkal búcsúzott. Nem volt abban melegség, nem volt abban bensőség, csak egy siető asszony ideges nyugtalansága. aki fél, hogy elkésik hazulról. — Mikor látom újra, édes ? kérdezte a férfi. — Nem tudom — viszonzá ajkait harapdálva a nő. — Holnap ? Ugy-e, édes, holnap ? esdekelt a férfi. — Majd meglátom, ha lehet, — igérte a no, félig már az ajtóban állva. Nem néztek az egymás szemébe, mert ott olvashatták volna, hogy ez már csak tettetés 8 hogy ebben a percben egyikökben sem lángol a vágy a viszontlátásra. Csak olyan szerelem volt ez köztük, amilyet egy könnyelmű asszony s egy léha fiatal ember kötnek, nem gondolva a jövőre, nem törődve semmi egyébbel, csak a pillanat élvezetével. Csak úgy véletlen ismerkedtek meg. Réthy Iván abban a házban lakott azelőtt, ahol Csapóék. Aztán valami társaságban találkoztak. Réthy Iván udvarolt egy kissé az asszonynak, csak éppen úgy szokásból, minden gondolat nélkül. Mikor este haza kisérte Csapóékat s azok meghívták, hogy látogassa meg őket, még akkor esze ágában sem volt, hogy ez az asszony, nem telik bele egy hét, már a karjaiba veti magát. Szinte meglepetés számba ment Réthy Ivánnak ez a hódítása. Soha nem gondolta volna, HANGOK. Van egy hang, mely a szivig elhatol, Hallottam én valaha, valahol, 8 aki nem úgy dalol, az nem dalol. Akármilyen nagy a bámész tömeg, Oh, azt a hangot nem hallhatja meg, Csupán egy valaki . . . egyetlenegy. Keresztülszáll e hang a tömegen, Nyomot se hagyva, halkan, szelíden, Mint hattguszárny a fénylő kék egen. Ha érdekel, kihez szól, nézz körül: Könnycsepp kinek szemére nehezül, Amíg a többi tapsol és hevül ? Végén a dalnak még ki marad veszteg ? Földön kinek szemei révedeznek ? Ki szótalan ? 8 kinek az ajka reszket ?. . . Martos Ferenc. Szerelem. Irta: Vértessi Arnold. A ketyegő fali óra hetet ütött. A fiatal asz szony ijedten bontakozott ki az ölelő karok közül 8 eltolta magától a fiatal embert, ki esdekelve próbálta marasztalni : — Csak még egy kicsit, éde*. — Nem, nem ellenkezett hevesen a nő — eresszen engem ; Jézusom ! azóta már otthon van a férjem. Ha sokáig nem jövök, keresni fog. Azt hiszi, hogy a mamánál vagyok és ha ott nem talál . . . Sietve megigazgatta gyűrött ruháját, magára kapkodta a kis köpenyt, a kalapot. A férfi segítni akart neki, de a nő idegesen hárította el a segítő kezet : — Hagyja, maga csak hátráltat engem. Gyorsan feltűzte kalapját, leeresztette fátyolát. — Hát meg sem csókol, Berta ? — szólt a férfi szemrehányólag. A nő fölemelte fátyolát s egy futó csókkal búcsúzott. Nem volt abban melegség, nem volt abban bensőség, csak egy siető asszony ideges nyugtalansága. aki fél, hogy elkésik hazulról. — Mikor látom újra, édes ? kérdezte a férfi. — Nem tudom — viszonzá ajkait harapdálva a nő. — Holnap ? Ugy-e, édes, holnap ? esdekelt a férfi. — Majd meglátom, ha lehet, — igérte a no, félig már az ajtóban állva. Nem néztek az egymás szemébe, mert ott olvashatták volna, hogy ez már csak tettetés 8 hogy ebben a percben egyikökben sem lángol a vágy a viszontlátásra. Csak olyan szerelem volt ez köztük, amilyet egy könnyelmű asszony s egy léha fiatal ember kötnek, nem gondolva a jövőre, nem törődve semmi egyébbel, csak a pillanat élvezetével. Csak úgy véletlen ismerkedtek meg. Réthy Iván abban a házban lakott azelőtt, ahol Csapóék. Aztán valami társaságban találkoztak. Réthy Iván udvarolt egy kissé az asszonynak, csak éppen úgy szokásból, minden gondolat nélkül. Mikor este haza kisérte Csapóékat s azok meghívták, hogy látogassa meg őket, még akkor esze ágában sem volt, hogy ez az asszony, nem telik bele egy hét, már a karjaiba veti magát. Szinte meglepetés számba ment Réthy Ivánnak ez a hódítása. Soha nem gondolta volna, Sirolin Emeli az ítvi(tyaí ít a tesisülyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat i« kínálnak, kérjco mindenkor „Roehe** eredeti caomagolást. F. Hoffmann-La Roehe & Co. Basel (S?áje) SS Roehe" Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárakban — AJ a Uvegenklnt 4 — koron*