Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-09-21 / 38. szám

rendőri kiadások képezzék a megtérítés kulcsát, hanem az állami adók kezelésénél felmerülök is. Marsóvszky Árpád lugosi polgármester azt gondolta, hogy legjobb lett volna szubvenciót kérni, de ettől elállott, mert emlékezetében van a törvénytelen kormányzás ideje, amikor a támogatás pl. a vármegyéktől megvonatott s így az eredeti javaslatot pártolja. íolgens Kornél iglói polgármester az egész dolgot ideiglenes jellegűnek óhajtja feltüntetni, de nézete szerint leghelyesebb volna, hogyha a városok pl. 60°/

0 át kérnék azon összegnek, melyet évi költségvetéseikben kiadásként feltüntetnek. Hollady Nándor korponai polgármester valóban megindító módon ecsetelte a tisztviselők tarthatatlan anyagi helyzetét. Nyomorgó emberektől nem lehet ambiciózus munkát kivánni, már pedig ma a tisztviselő 500 -600 és 900 forintos fizetéssel a drága életviszonyok mellett el nem lehet. Felemlíti, hogy a megyei Írnokok 2000—2400 kor. fizetést húznak, holott a r. t. városokban, a polgármestert kivéve, minden tisztviselő és alkalmazott mélyen alább van fizetve. Segítsünk tisztviselőinken, ez legyen a jelszavunk — mondja — s ezt a szempontot domborítsuk ki a kormány és azt sürgetni felkérendő országgyűlési képviselőink előtt! Dr. löldváry István azért ellenzi a javaslatot, mert ez felkínálja a rendőrséget, holott ezt államosítani a legutóbb szerzett szomorú tapasztalatok alapján nem szabad s az országgyűlés sem menne bele. Dsida Lajos fehértemplomi polgármester vette őszinte pártfogásába a tisztviselők nyomasztó helyzetét s ezután annak kimagyarázásával, hogy a javaslat nem célozza a rendőrség államosításának kérdését, hanem csak az arra fordított kiadásokat jelöli meg ideiglenes kulcs gyanánt, a javaslatot szavazással elért 2/%-rész többséggel elfogadták. Bordán Octáv karánsebesi polgármester indítványát a városi tisztviselők félárú menetjegye érdekében elfogadták s megbízták őt, hogy az erre vonatkozó íeliratot készítse el és az általa megjelelt úton az elnökség közvetítésével illetékes helyre terjessze fel. Végül elfogadták Lovass Gyula Győr város főmérnökének indítványát, hogy a belügyminisztériumban a városok műszaki ügyeinek ellenőrzésére külön műszaki osztály állíttassék fel. A megélhetésért. Lapunk múlt számában jeles munkatársunk Gy. Gy. tollából közérdekű cikket közöltünk. E cikkre vonatkozólag Billitz Ferenc helybeli tűzifa nagykereskedő az alant közölt levelet intézte hozzánk. Ámbár véleményünk szerint az említett cikkben senki személyében támadva nem volt, mégis mivel a látszatát is kerülni óhajtjuk, mintha valakitől, hacsak látszólag személyi ügyben is, a nyilatkozás jogát elvenni akarnók, nem zárkózunk el a levél közlése elől. Érdemileg a levélre Gy. Gy. barátunk válaszol. A levél maga itt következik : Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjának folyó évi szeptember 14 iki számában megjelent „A megélhetés" cimü cikkére, engedje meg az audiatur altéra pars elvénél fogva, hogy annak némely tételére válaszolhassak. Nem tenném ezt, ha a tisztelt Gy. Gy. cikkiró úr nem állított volna cikkében olyan valótlanságokat, melyeket kereskedői reputációm érdekében nem hagyhatok megjegyzés és felvilágosítás nélkül, annál inkább sem, mert cikkében, habár nevem ki nem irja, mégis annak eléggé körvonalozott tételei személyemre vonatkoznak. Harminc évi tisztességes kereskedői múlt van mögöttem, ezen időben mindig a nagyméltóságú Uradalomtól vettem a tűzifát s ezen időben a pápai közönséget kiszolgáltam azzal az előzé kenységgel, azzal a tisztességgel, amellyel csak egy nem zsákmányvadász kereskedő, ki vevőkörét kielégíteni és megtartani akarja. Elismerem, hogy 10 évvel ezelőtt olcsóbb volt a fa, sőt 3 évvel ezelőtt is, de ki tehet róla, hogy az általános viszonyok ily rohamos változást idéztek elő, mely változás természetes nem kiméli meg a tisztelt cikkiró úr kedvéért városunkat sem. T. cikkiró úr azt állítja, hogy Pápán egy öl I.-rendü bükkfa 48 korona, ez határozottan a legrosszabb akaratú állítás, mert a vevőközönség százaival, saját hivatalnoktársaival bizonyíthatom, hogy eredeti erdei ölenként, amint az uradalmi erdőn az a fuvarosoknak átadatik, 44 koronáért szállítom, míg az általa talmi, kevert fának minősített fát, melyet 44 korona árban állít, 34 koronáért szállítom és szállítottam a vevőközönségnek és 32 korona árban szerződéses II. oszt. fát a város, járásbiróság, stb. hivatal részére. Én nemcsak a fa árát hitelezem a vevőközönségnek, hanem a tekintélyes összegű fuvarbért is ki kell helyette fizetnem, mert a fuvaros nem hitelez. Kérdezze meg a cikkiró úr, hogy szerződéses szállításaimnál, dacára, hogy a mai viszonyoknál reá fizetek, nem kértem áremelést, habár ezen kérésem jogosult lett volna. Nincs szükségem arra, hogy a közönség előtt tisztázzam magam, hanem nem hagyhatom szó nélkül, az oly okvetlenkedést, melynek személyemet akkor, mikor az egész világ minden zugában a viszonyok drágulást idéztek elő, csak a t. cikkiró úr kedvéért az Pápán ne legyen. A kereskedő álljon a közönség egy részének minden tőle telhető előzékenységgel korlátlan ideig tartó hitelnyújtással, az elárusítandó anyagát az átvételkor történő fizetésének kötelezettsége és a fuvarbérek előlegezése mellett rendelkezésére, amit cikkiró úr is igazolhat, ellenben ne nyerjen semmit, mert a tisztelt Gy. Gy. úr drágái mindent. Szövetkezésre szólítja a közönséget, ám tessék ; legyen meggyőződve, hogy csöbörből vödörbe fog esni. Hogy példával szolgáljak, a veszprémi püspökség maga árusítja a tűzifát. A fa ára kint az erdőn, kevert hasáb fa Ölenként 28 kor. 28 f, a fuvar onnét Pápára 16 kor., összesen 44 kor. 28 fill. Mit méltóztatik a cikkiró úrnak gondolni, vájjon más szomszédos helyeken nem tudják-e a fa árát és fuvar bérét megállapítani? s tán onnét fél árért szerezhetem be, hitelben is árusítandó áruimat. Ehhez meg kell jegyeznem, hogy az ismert hitel ott teljesen ki van zárva. Ugy hiszem a fa ügyét eléggé megvilágítottam. Hát a szén ügyében, biz Isten egy részének a cikkének igaza van, mert a kartelnek a kormánynak kellene erélyes intézkedéssel véget szakítani, s legyen meggyőződve a t. cikkiró úr, hogy sokkal előbb, mint cikke napvilágot látott, ezen ügyben a kamara utján felírtam a miniszterhez, de hirlapi dicsőségre nem áhítozva, azt nem kürtöltem világgá. Azon megjegyzésére, hogy abból is monopoliumot csinálnak egyes emberek, hogy a bánya képviseletét városonkint elvállalják, ez nagyon természetes, mert az egyes emberek 10 — 20 métermázsa szénszükségletének fedezésével a bánya nem vesződik s nem is fog soha. Ám tessék a hivatalnoki kar egyrészét megkérdezni, hogy minő ár mellett adtam tatai szenet most, a legnehezebb viszonyok között, hol ha én zsákmányoló kereskedő akartam volna lenni, legalább 50 — 60 koronával magasabb árt érhettem volna el, de nem tettem, régi jó hírnevem megóvása érdekében. Ezzel tartoztam önmagamak és a nagyérdemű közönségnek is tájékozásul. Maradtam tekintes Szerkesztő Urnák Pápa, 1906 szept. 16. teljes tisztelettel Billitz Ferenc. * melyik rájuk fogta fegyverét, ijesztgetvén, hogy most mindjárt agyon lövi. Étlen, szomjan kellett éjszakára a szabad ég alatt lefeküdniük. Körülöttük tüzeket gyújtogattak az oláhok, hogy éjszaka is lássák minden mozdulataikat, gyakran hozzájuk csúszva vizsgálódván, hallgatóztak, hogy alszanak-e ? Végre megvirradt. A foglyok ennivalót kértek, mert már huszonnégy óra óta nem ettek semmit. Négy óra múlva teljesítették kívánságukat, adván nekik teljesen kiszáradt mamaligát, oly szárazat, hogy azt csak vizzel voltak képesek lenyelni. Délután két óra tájban az őrmester ismét megjelent, felirta neveiket, rangjaikat, azután az őrséget körülöttük kettes sorba állítván, parancsot adott az indulásra Merül felé. A falutól mintegy öt-percnyi távolságra állt egy malom. Ettől úgy száz lépésnyire egy faház, kemény deszkából építve. Nem lehetett más, mint faragóműhely, melynek belső világossága másfél öl széles és két ölnyi hosszú volt. A falu népe csudás kiváncsisággal tódult ki látásukra. Voltak kik szidták, mocskolták, de sajnálkozók is akadtak, legkivált a nők között. A nap hanyatlóban volt már, midőn az őrmester, aki eddig a malomban tartózkodott, kiment a foglyokhoz s azt mondá, hogy a vacsora, melyet számukra készíttetett, ki van tálalva, menjenek vele a malomba, ott elfogyaszthatják. A vacsora : nyárson sült bárány, lágy tojás ós egy kulacs borból állott. A molnár volt a felszolgáló, rajta kívül még két őr volt a szobában, az udvaron pedig mintegy harminc fegyveres ember. Esti tíz óra tájban az őrmester ismét a szobába toppant, kijelentvén, hogy a foglyok számára jó fekvőhelyet készíttetett a faházban, szénát és szalmát hintetvén abba. Elfoglalták tehát helyüket, a rögtönzött hálószobát s ámbár csak tizen voltak, zsúfolva megtöltötték a szűk helyet. Különben is meleg levén az éjszaka, a fojtó gőz és izgatottság miatt alvásról szó sem lehetett. Az éjszaka szép, csendes volt, de úgy éjféltájban lassú moraj hallatszott a falu felől, mely mindegyre növekedett s mintha folyvást közelebb és közelebb jőne. Utóbb szilaj ordítozássá vált az s azt lehetett gyanítani, hogy részeg tömegek közelednek. A lárma fokozatosan nőtt a faház körül. Ordítás, káromkodás, pisszegés, sírás váltakozott egymással, közben pedig nagy tolongás volt észlelhető. Ugy tetszett, mintha a faház oldalához valamit szórnának. Azután pedig nagy ropogás támadt. — „Hah, tüz van! égetnek bennünket!" riadt fel a faház mind a tiz foglya. Kétségbeesetten rohantak az ajtóhoz, vállaikat teljes erővel neki feszítvén annak, de a lakatra zárt nehéz tölgy faajtó nem engedett. A fojtogató füst és hőség már-már elviselhetetlenné vált, midőn hirtelen általános csend lőn s kívülről lótás-futás zaja hallatszik, az ajtó pedig ellentállhatatlan nagy erőnek engedve, ripegve-ropogva feltárul s a foglyok rohannak ki a szabadba, egy csapat lengyel MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai ÁGNES-1 forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. tekintélyek által "ajánlva.' Számos" "elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetéhen olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kéles értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vízét a legszegényebb emberis könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. KcdVOlt líOl*VÍZ I Kaphaó minden lüszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán.