Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-09-21 / 38. szám

A fogyasztási adók átengedése. Ezen pontDál felszólalt Mészáros Károly polgármesterünk is. Egy javaslat fekszik előttünk, — úgymond — melynek az volna a célja, bogy a polgármesterek második naggyüléséből, a kormányhoz felterjesztett emlékiratban foglalt, a rendezett tanácsa városokat érdeklő óhajtások és kivánalmak megadását ezen naggyülésből, illetékes helyen megsürgessük. Készséggel elfogadja a javaslatot, annak minden pontját magáévá teszi, de az utat és módot, amint az javasolva van, nem tartja elegendőnek arra, hogy a városok végre-valahára célt is érjenek. Évek óta sürgetik a városok jogos és méltányos kívánságaik magadását, sajnos azonban, hogy ezen parancsokat ez ideig a kormány nem vette figyelembe, de nemcsak hogy figyelembe nem vette, hanem a bor- és húsfogyasztási adókat, melyekre a városok a határozott kormányigéret folytán már számítottak is, újra lekötötték, amennyiben a közelmúltban a pénzügyigazgatóságok ezen adónemekre a szerződéseket a városokkal újabbi három évi időtartamra ismét megkötötték. Köztudomású, hogy a pénzügyminiszter Budapest fővárosnak az italmérési illetéket, több mint 400.000 korona évi jövedelmet már átengedett. Ha átengedte ezen jövedelmet a fővárosnak, át kell engednie a vidéki városoknak is, mert egy országban nem lehet, de nem is lehet különbséget tenni város és város között. Ezek után a javaslatot, úgy amint előterjesztetett, nem fogadhatja el, hanem következő határozati javaslatot terjesztette elő : Kerestessenek meg a rendezett tanácsú városok képviselőtestületei, hogy hozandó határozatban kérjék fel országgyűlési képviselőiket, miszerint a polgármesterek második naggyüléséből a kormányhoz felterjesztett emlékiratban foglalt kivánalmak mielőbbi megadása tárgyában tartsanak értekezletet és azoknak megvalósítását hathatósan követeljék ós támogassák. Szeglethy György veszprémi polgármester a fentiekhez azon indítványt fűzte, hogy a képviselőtestületek a törvényhozáshoz feliratok küldésére kéressenek fel s felirataikat képviselőik utján juttassák az országgyűlés elé. Bazilides Gusztáv jolsvai, Vimmer Imre esztergomi polgármesterek és az elnök felszólalása után az emlékiratot Mészáros polgármesterünk javaslatával együtt elfogadták. Városok hitelügyei. Igen érdekes tárgy volt dr. Szentpáli elnöknek önálló javaslata a városok hitelügyeinek állami közvetítéssel való rendezése és egy önálló városi bank felállítása érdekében. Előadó elnök ismerteti ama súlyos helyzetet, hogy a jelenlegi pénzviszonyok között a városok hitelhez nem juthatnak, de a rendes pénzügyi helyzet mellett is a községi kölcsön felvétele mindig drágább, mint a jelzálogos kölcsönöké, indítványozza tehát,. hogy mondja ki az orsz. nagygyűlés, hogy kéressék meg a m. kir. belügyminiszter utján a pénzügyminiszter, hogy akár az országos magyar földhitelintézet alapszabályainak megváltoztatásával, akár az osztrák-magyar bank, vagy esetleg a felállítandó magyar nemzeti bank utján, szükség esetén állami garancia mellett biztosíttassanak a városok, hogy hiteligényeik megfelelő, olcsó községi kölcsönökkel kielégíttetnek. Az önálló városi bank felállítását viszont úgy tervezi az előadó elnök, hogy a kormány engedje meg, hogy a városok saját hiteligényeik kielégítésének biztosítása végett vagyonukat, alapjaikat stb. lekötve egymáson kölcsönösen, minden kockázat nélkül egy központi szervezet utján segíthessenek. A nagygyűlés az előző kérdésben felir a belügyminiszterhez, utóbbinak tovább való tervezésére pedig a végrehajtó bizottságot kéri fel. Tisztviselői íizetósrendezós. A nagygyűlés foglalkozott ezután a r. tan. városi tisztviselők fizetésrendezésének ügyével is. Erre vonatkozólag Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármester terjesztett be javaslatot. A javaslat hangsúlyozza, hogy a r. t. városok alkalmazottainak helyzete az életviszonyok rendkívüli megdrágulása folytán tarthatatlan és sürgős rendezésre szorúl. Minthogy azonban a r. t. városok — maguk is súlyos pótadó terhe alatt roskadoznak — nem gondolkodhatnak megfelelően alkalmazottaikról és miután a r. t. városi alkalmazottak épp oly közegei az állami közigazgatásnak, mint a vármegyei alkalmazottak, akiről pedig az állam gondoskodott, ennélfogva erkölcsi kötelessége a törvényhozásnak, hogy r. t. városi alkalmazottak anyagi helyzetének javítása iránt intézkedjék. A javaslat kivánja tehát, hogy törvényben sürgősen mondassék ki, hogy a r. tan. városi tisztviselők, illetve alkalmazottak lakás és lakpénz tekintetében az állam és vármegyei tisztviselőkre, illetve alkalrnazottaikra nézve megállapított VI—XI. fizetési osztály Vll—XI. fizetési fokozataiba soroztassanak és 1907. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal ugyanazon illetményekben részesüljenek, amelyek az állami és megyei tisztviselők, illetve alkalmazott tak megfelelő fizetési osztályaira nézve törvényben, vagy törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletben meg vannak állapítva. A javaslat szerint a polgármesterek VII—VI. osztályba 4800, 5400, 6400, 7200 és 8000 K-s, a főjegyző, főügyész, főkapitány, főorvos, főmérnök, főszámvevő, tanácsos, árvaszéki elnök (jogvégzett), árvaszéki ülnök, erdőmester, erdőtanácsos, foerdész, községbiró a VIII. osztályba 3600, 4000, 4400 K-s; az I. o. jegyző, I. o. ügyész, alkapitány, orvos, mérnök, számvevő (nem jogvégzett), árvaszéki ülnök, erdész, állatorvos, pénztáros, ellenőr, levéltárnok a IX. osztályba 2600, 2900, 3200 K-s; a II, o. jegyző, ügyész, alkapitány, orvos, mérnök, számvevő, erdész, állatorvos, pénztáros, ellenőr, levéltárnok, fogalmazó, közgyám, irodatiszt, Bzámtiszt, könyvelő, nyilvántartó, iktató, kiadó, irattárnok a X. osztályba 2000, 2200, 2400 K-s; a közigazgatási gyakornok, irnok, szállásmester, városgazda, utbiztos, rendőrbiztos, végrehajtó, szülésznő a XI. fizetési osztályba 1400, 1600, 1800 K-s fizetésekkel Boroztatnak. E fizetéseknek a rend. tan. városok részéről leendő elviselhetése céljából az állam a r, tan. városokban a rendőrség személyi és dologi kiadásainak megfelelő államsegélyt ad a javaslat szerint, az ennek folytán a r. tan. városok háztartásában ekként felszabadult összeget pedig a r. t. városok elsősorban a fenti módon történő illetményrendezésre, a netáni felesleget pedig a részint nyugdíj-alap létesítésére, részint a már meglevő nyugdíj-alap megerősítésére tartoznak fordítani. A javaslat jelentékeny vitát provokált. — Farkas Jenő felsőbányai polgármester nem kiván megtérítési alapot kijelelni, mondván, hogy találja meg azt a kormány, Bódogh Lajos lévai polgármester viszont azt óhajtotta, hogy ne csak a tak, remélvén, hogy talán még utolérik őket s hozzájuk csatlakoznak. Ezek, az ellenséges óláh-lakta vidék erdőkkel fedett hegységein keresztül, szórványosan s többnyire járatlan utakon, sőt út nélkül is, meredek hegyoldalokon bolyongtak, gyakran találkozva oláh paraszt tömegekkel, melyek a fegyveres csapat láttára, mint a kámfor, elpárologtak, ellenben a magánosan bujdosókat megrohanták s irgalmatlanul legyilkolták. Az a lovascsapat, mely Kmettyvel együtt haladt, tizenöt emberből állott. Ezek voltak : Kmetty, (kinek Erdőssy álnevet adtak) továbbá Árvay László kapitány, Szauter, Magyary, Albert, Platthy Pista tisztek, Huszár trombitás, Csikós és Nemes magánszolgák, négy más szolga, két, csak az imént hozzájuk csatlakozott kapitány és hadnagy. Összes fegyverzetük négy vontcsövű puska, egy-két pisztoly és tiszti kardjaik voltak. Platthynak volt egy hű kutyája is, mely panaszos szemeivel, mintha csak ezt akarta volnak mondani: „ezelőtt kocsin jártam, most meg már 48 óra óta gyalog kell étlen-szomjan kuvaszkodnom". Meredek, magas hegyoldalokon futott végig az ösvény, melyen osak egyenkint, egymás után lehetett haladni. Gyakran ledőlt fák tömege torlaszolta el utjokat úgy annyira, hogy kénytelenek voltak lovaiktól megválni és szegény párákat szélnek ereszteni a rengeteg erdő vadonában. Kalauzuk az ismeretlen vidéken egy erőszakkal kényszerített és felfogadott oláh paraszt volt, aki vezette őket. Platthy hű kutyája folytonosan a csapat előtt szaladgált, míg egyszer nagy vonítással futott vissza urához, mintegy jelentve, hogy veszedelmes helyen járnak. És csakugyan, egy bokrokkal benőtt mély vízmosás, hegyszakadék zárta el a további haladás útját, úgy annyira, hogy nem volt mást mit tenni, mint visszamenni és megkerülni az egész hegységet. Mig efelett gondolkodtak, hirtelen dirr . . . durr . . . puskadurranások hallatszottak az átellenes túlsó oldalról a bokrok közül. — Csapatba! Fegyverre! Vágd le a kalauzt! hangzott egyszerre a bujdosók zavart kiáltozása. — Sztani prodejsze! (Állj meg 1) ordított most egy vörös bárány süveges alak, kinek cifra övén és mellényén sűrűn fénylenek a rézgombok, a lövöldözés pedig egyre tartott. — Add ide Szauter azt a fegyvert, szólt Át -vay. Vinye cane ! Ezzel mindjárt készen leszek. Nézd csak, hogy bukik majd mindjárt az a cifra gombos medve, aki úgy látszik a vezérük. Mintegy nyolcvan lépésnyiről célba vette az oláht és — a fegyver nem sült el, nemcsak az övé, hanem a többié sem. A gyutacsok mind átvoltak nedvesedve. — Kardra fiuk ! hangzott most a vezényszó. A mócok pedig vérszemet kapva azon, hogy visszatüzelés uincs, mindegyre közelebb jöttek s hosszú vonalban egyre szólt a puska. Eközben Nemes megsebesülve lerogy. Az oláhok rohanva, félkörben törnek előre. Arvay vékonyban és hónaljban sebet kapva elbukik. Erdőssy (Kmetty) szintén megsebesülve elesik. Az oláhok ordítozva kiabálják: Vágd le a nyakát ! szúrd keresztül! nyuzzuk meg ! — Nem ! tiltakozott közülök egy-kettő. Majd ha mindnyájan a kezünkben lesznek ! Utánna a többieknek ! Négyet pedig ott hagytak a sebesültek őrzésére. Eltávozásuk után ismét sűrű lövöldözés hallatszott, mely lassanként mindig gyérebbé vált, mig végre egészen elcsendesült. Ekkor négy őr a három sebesültet lekísérte egy közel levő völgybe, hol a többi oláh összegyülekezett, magukkal hozván az emigránsok közül két halottat és négy sebesültet. Platthy hű kutyája is ott terült el, halálos sebből vérezve. A völgyben egy patak folydogált. A sebesültek itt mosogatták ki sebeiket a patak vizében, akik pedig puskatussal vagy dorongokkal verettek le, itt hűtögették kék foltjaikat. Miken mentek keresztül — mondja a napló írója — azt leírni lehetetlen. Elég legyen annyit említenem, hogy miután itt kiraboltatva, a halálos Ítéleteket kimondták rájuk, megérkezett a merüli biró, aki egyszersmind határőri őrmester is volt. Ez parancsot adott legénységének, hogy a foglyok felett a legnagyobb szigorral őrködjenek, enni mitse adjanak nekik mindaddig, míg erre nézve rendeletet nem kapnak. így telt el a nap. Közben-közben tűrték a foglyok az Őrség inzultusait, csufolódásait. Né-