Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-08-24 / 34. szám

Jól tudjuk, hogy az állam szükségletei is rendkívül mértékben megszaporodtak, de látjuk azt is, hogy ezen szükségletek igen nagy része nem egyéb mondvacsinált szükségletnél, melyek szolgálhatják az általános fényűzést vagy egyes »őrszemek« magánérdekeit, de nem szolgálják az ország összes lakosságának egyetemes érdekét. Gondoskodjék a kormány megtakarításokról ott, ahol a megtakarítás helyénvaló, de ne vonja meg köteles támogatását ott, ahol a támogatás megvonása magának az életnek elsatnyulását eredményezi. Magyarország miniszterelnöke, úgy is mint pénzügyminiszter, a múlt évben már megígérte, hogy a fogyasztási adókat át fogja engedni a városok részére. Az 1908-i állami költségvetés fogja megmutatni, hogy ez az igéret valóra váltatik-e, vagy pedig üres szó marad. Ha ez utóbbi eshetőséggel állanánk szemben, amire fájdalom, meglehetős alapos kilátásunk van, akkor a városoknak egy percig sem szabad habozniok, hanem a legerélyesebb akcióba kell lépniök és ezzel kényszeríteni a kormányt és országgyűlést, hogy gondoljanak az ország legvitálisabb érdekével s az ezt szolgáló leghathatósabb tényezőkkel: a városokkal. A vármegyei telefon. A sok eszmecsere után, amelyet e tárgy felkeltett, szinte pleonazmusnak látszik e kérdés újból való szóba hozása. Viszont azonban a közszükség, a közvélemény általános óhaja, amely a vármegyei hálózat kiépítését sürgeti, kötelességévé teszi a vármegyei sajtónak, hogy a kérdést állandóan napirenden tartsa. Alig van az országban még egy vármegye, ahol az általános közigazgatási és közgazdasági érdekek annyira szükségessé tennék a távbeszélőt, mint nálunk. Csak a térképre kell tekintenünk s azonnal belátjuk ennek az igazságát, A vármegye székhelye oly messze esik egyes vidékeitől, a közlekedési viszonyok, dacára ma már nagyrészt jó útjainknak és vicinális vasutainknak, még mindig annyira rosszak, hogy a földrajzi helyzet már maga is rendkivül megnehezíti az igazgatást. A távolságokat tehát a modern technikai eszközökkel lehetőleg át kell hidalni. A járási beosztás is sok tekintetben szerencsétlen, más oldalról a viszonyokban rejlő kényszerűség folytán alig változtatható meg annyira, hogy egyik-másik vidék túlságos messze ne essék a járási székhelytől. Aki ismeri a közigazgatás feladatait és működését, annak nem kell bővebben fejtegetni, hogy mennyi időpazarlással, felesleges utazással és Írással jár az, ha a községek távol esnek a járási és vármegyei központtól. Es emellett még mindig lassú és nehézkes marad az adminisztráció mindaddig, amig a távbeszélő úgyszólván állandóvá nem teszi-a központok, székhelyek és vidéki hatóságok, közegek közti szóbeli érintkezést. A haladás uapról-napra bonyolultabbá teszi a közigazgatást. Ujabb feladatokat utal rá az élet; naponként új rendelkezések, utasítások áradata zúdul rá. A munkakör tágulását, a közigazgatás feladatainak szaporodását valahogyan ellensúlyozni kell, ha a végtelenségig nem akarjuk szaporítani a papiros fogyasztást és nem akarjuk elérni azt, hogy minden tizedik ember tisztviselő legyen. Egyszerűsíteni kell a formákat s megkönnyíteni a munkát a közvetlen érintkezés által. A centralizáció, amely úgy látszik, még nem érte el fejlődésének tetőpontját, egy lehetetlen helyzetet teremtett a közigazgatás terén. Egyrészről eltüntette az alsóbb fokokon az önállóságot s kifejlesztette a a felelősségtől való menekülésre való törekvést ; másrészről a végtelenségig megszaporította a felsőbb, az irányító hatóságok munkáját. Minden kérdés, amely felelősséget eredményezhet, a központi hatóságok elé kerül. Sokszor nem a kérdés eldöntése a cél, hanem a felelősség áthárítása. A kérdezősködés, az útbaigazítások iránt való előterjesztés özöne zúdul a hatóságokhoz s amit szóval két perc alatt el lehet intézni, órákat emészt fel. Száz okot lehetne még felhozni a telefon mellett közigazgatási szempontból. Azért említjük mi is első sorban ezt a szempontot, mert a távbeszélő kérdését nálunk közigazgatási 8 ezzel összefüggőleg közbiztonsági érdekekből szokták tárgyalni. Pedig nem ez a legfontosabb. A közgazdasági érdekek ezerféle szála fűződik ehhez az intézményhez. Ezeknek a nagy érdekeknek védelme, fejlesztése kötelességévé teszi az intéző köröknek, hogy a távbeszélő kiépítését keresztülvigyék s amikor körülöttünk rohamosan halad az élet, Veszprémvármegye nem maradhat hátra a modern intézmények létesítésében. A lesajnált tndomány. Lesajnálták a tudományt. Legalább ezt lehet kiolvasni egy fővárosi lapnak azon cikkéből, amelyben elmondja, hogy egy embert, akit az orvosszakéitők véleménye alapján elitéltek, most kénytelenek voltak szabadon bocsátani, mert kiderült, hogy a vád a hibás szakértői vélemény miatt hamis volt. A cikk irója felhasználja az alkalmat, hogy jó sort verjen végig a tudományon, és a saját megnyugtatására kijelentette többek között, hogy a „tudomány" férfiai borzasztóan blamálták magukat és a tudományt. Ilyen örömmel csak az ragad meg minden alkalmat a kölcsön visszafizetésére, akit egyszer már a tudomány nevében kiporoltak. Az is erősen valószínű, hogy az illető nem tartja magát tudományos embernek, hanem ennél sokkal többnek : művésznek. Mint látszik tehát, fontos különbséget tesz tudomány és művészet között. Ebben igaza van. De épp oly kevés figyelmet fordít arra, hogy tudomány és tudomány között is végtelen különbségek merülhetnek föl. Ő speciell az orvosi tudománnyal nincs megelégedve a jelen esetben. Az orvosi tudománnyal, amely maga egyáltalában nem önálló, izolált tudomány, hanem sok egyéb tudománynak összetétele; van ebben anatómia, fizika, chemia, fiziologia, 'pszichológia és még sok egyéb. Az abszolút igazság megállapításának lehetőségétől tehát oly messze jár, mint amily sok alkotórészből van összetéve. N. B. Az abszolút igazsághoz a legszimplexebb tudományok juthatnak legközelebb, a komplex tudományok és hivatalos kézmozdulatokkal, ami annak a nyolc embernek szólt, akiknek a megjelenését a meglazult tégla megkívánta. De a hidon végigcsilingeltek a lóvasutak és a kora reggel dacára nagy emberáradat özönlött rajta. Senki sem látta mi történik a zsilip medrében. A kompon levő szivattyúk, kötelek, létrák, tartályok és csillogó rézfelszerelések közt a nyolc eró's férfi most fel és alá kezdett futkosni. Köztük, hanyag tartással és matróz ruhában egy h ilváuy szőke ember állott. John Timm volt, a búvár, akinek utolsó igyekezetét majdnem százezer polgártársa részvétének a meleg napja fogja kisérni. II. John Timm ott állt a buvárhajón és reáadták a felszerelést, amelynek otromba részei ott voltak a fedélzeten. A dolog most már elég érdekes volt ahhoz, hogy lekösse egy nézőnek a figyelmét — egy veressapkás táviratkihordó volt, aki odafenn, a zsilip korlátjánál kényelmesen elhelyezkedve lebámult. Amikor John Timm a kezecsuklójára tette a gummi kézelőket, a táviratkihordóhoz egy mészároslegény csatlakozott a kosarával, melyet aztán hamarosan letett a gyalogúira azzal, hogy a vevők még várhatnak. John Timm most az ólomcipőt erősítette a lábára, e pillanatban egy pékinas haladt arra, egy szuszra keresztül dugta a orrát a korláton és aztán izgatottan és diadalmasan végig ordította az utcáa : „Itt a búvár ... a búvár!" A zsilipmenti út egyszeriben fekete volt az emberek tömegétől. Kocsisok leszálltak a bakról, a postakocsiknak kerülniök kellett; cselédek, iskolásgyerekek, kifutók, boltossegédek, csinos varróleányok lábujjhegyre ágaskodva és előre nyújtva a nyakukat, sűrű sorfalat képeztek. Lenn a kompon meg ott állt John Timm. Megtapogatta felszerelését, mig két erős férfi egy létrát erősített meg a komp oldalára, másik kettő hosszú kötelet oldott meg, még kettő a búvár sisakját tartotta és az utolsó kettő a szivattyút működtette. Fenn a tömegben izgatott kiáltások hallatszottak : — Ez a légszivattyú! Mindjárt lemegy . . . John Timm felpislantott részvétteljes polgártársaira és megivott egy pohárka konyakot. „Egészségire !" kiáltotta száz torok. John Timm közönbösen bedugaszolta az üveget és most már oda tartotta szőke fejét a búvársisak alá. Volt benne e pillanatban valami az állatszelidítő hideg hősi nyugalmából, amellyel az belép az üvöltő vadállatok ketrecébe. A tömeg izgatottsága már elérte a tetőpontját.. . A korlát mellett csupa vad arc s hadonászó kar látszott. John Timm feltette a sisakot. Két erős férfi jól .megerősítette. A boldogság napsugara siklott végig ama nézők arcán, akik a könyökük erejével az első sorba tudtak jutni, ami aztán lehetővé tette nekik azt, hogy tanúi lehessenek a búvár ugrásának a sötétségbe. Csakhogy senkisem lehetett a tanuja. Megjelent egy ragyogósisaku rendőr — egy durva hang ijesztő módon végigdörgött a nézők tömegén : „Le a járdáról !" s a tömeg zúgolódva, kedvtelenül engedelmeskedett, bár nagyon vágyott az ingyen látványosságra. Tolongva álltak az emberek, bár nem láttak semmit, csak két erős férfit a kompon, meg a dolgozó szivattyút; John Tímmet, aki most száll le a hideg folyóba, nem látta senki, csak a rendőr. III. Délben a kerületi rendőrség teljes számban együtt volt. Két fiatal rendőrtiszt vezette a látványosságot, amelynél semiüi látnivaló nem volt. A zsilipre nyiló ablakok mind tömve voltak. A hivatalokban, irodákban megakadt a munka. A déli órákban megmozdult az emberekből képződött fal. John Tisnm reggelizett. Valaki meglátta ezt a rendőrök háta mögül s tovább adta a hirt. Az egyik rendőr elhagyta veszedelmes helyét s lement, hogy John Timm hogylétéről tudakozódjék. Ezer irigy tekintet követte. Fenn a hidon és a parton viták folytak a regényes hajlamúak s az intellektuálisok közt. A intellektuálisok a fajsulyról beszéltek és mialatt John Timm ott lenn a biborsötétségben a Sirolin 6meli ai étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe** eredeti csomagolást. F. HoffmaoD-La Roehe & Co. Basel (Svájc) „Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban — A/a Uvegenkiot 4 — korona