Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-08-24 / 34. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városunk pénzügyi helyzete. Irta: dr. Antal Géza. Városunk 1908. évi költségvetése a vároei tanács javaslata szerint a községi pótadót több, mint 6°/

0-kal s a pénzügyi bizottság javaslata szerint is, mintegy 5°/

0-kal emeli magasabbra, s a községi pótlék vizdij nélkül is eléri majdnem a 6()°/

0-ot, a vizdijjal együtt pedig körülbelül 80%-ot. Ezen a direkt megadóztatáson kivül azonban még indirekt adók terhét is hordozza a város lakossága, mert a fogyasztási adók, az adópótlékok, a szikvizadó s a helypéuzszedés révén befolyó jövedelmek végeredményben csak igen csekély mértékben terhelik a vidéki közönséget, mert vagy egyenesen a városi lakosság vállaira nehezeduek, vagy arra lesznek áthárítva. Ezek az indirekt jövedelmek pedig végösszegükben körülbelül a direkt községi adó félszeresét teszik ki, úgy hogy a város polgársága községi hozzájárulás cimén majdnem másfél akkora terhet hordoz, mint aminő az állami adók terhe. Pedig jogosult szükségleteink sem nyernek a költségvetés mai keretében kielégítést. Elég utalnunk arra, hogy tisztviselőink aránytalanul rosszabbul vannak fizetve, mint a hasonló képesítettségü állami tisztviselők, 8 hogy jövedelmük a legnagyobb résznél a mai drágasági viszonyokhoz mérten aránytalanul csekély. Elég legyen utalnunk arra, hogy egészségügyi befektetések, melyek a város alapszükségletei közé tartoznak, évrőlévre kitolódást szenvednek csak azért, mert hiányzik a könnyen előteremthető fedezet. Elég legyen utalnunk arra, hogy ipari és kereskedői oktatásunkra nem áldozhat a város annyit, mint amennyit a lakossága jelentékeny részét képező iparos és kereskedői osztály képzésére áldoznia kellene. Elég legyen utalnunk arra, hogy a legszükségesebb építkezések, amilyenek közé tartozik pl. a városi pénztár átalakítása, alig foganatosíthatók, mert hiányzik a megfelelő fedezet. Mindezek azt mutatják, hogy a jogosult szükségletek oly nagyok, hogy azok kielégítése a város lakosságának teherviselési képességét meghaladja. Ily körülmények közt a városi hatóságnak fontos kötelessége óvakodni minden olyan terv propagálásától vagy végrehajtásától, mely nem áll első rendű szükséglet kielégítésének szolgálatában, s a város teljes anyagi erejét csak a valóban fontos, a város létérdekét szolgáló eszmék kivitelére kell fordítania. Tetszetős terveknek nincs terük a megvalósításra addig, míg komoly szükségletek várnak kielégítésre. Kötelessége a hatóságnak lehető körültekintéssel s a város összes lakossága érdekeinek tekintetbe vételével hajtani végre oly terveket, melyek nem képeznek elsőrendű életszükségletet, s melyeknél, mint legutóbb a Kossuth-utca megnyitásánál egyesek miuden ellenszolgáltatás nélkül, az összesség áldozatai révén jutnak előnyhöz. De a takarékosság s kiadásainkuak a minimumra szorítása, ha jövő megterheltetésektől megóvnak is bennünket, nem adnak könuyebbülést a^ föltétlenül szükséges terhek elviselésére. Uj jövedelmi források megnyitása s a lakosság terheinek csökkentése kell, hogy képezze úgy a városi hatóság, mint a képviselőtestület feladatát. Ilyen új jövedelmi forrás volt s reméljük lesz egyre fokozódó mértékben a villanyvilágítás, mely csak azokat terhelvén, kik annak kényelmeit élvezik, a leghelyesebb bevételi források közé tartozik. Ilyenek közé számítom a közvágóhidat, ha az valóban konzumvágóhid lesz, s anélkül, hogy a mostani vágatási díjakat emelné s ezzel a hűs fogyasztását terhelné, a vidékről behajtott s itt leölt állatok vágatási díja révén jövedelmet szolgáltatna a városnak. Ám a város ilyen irányú tevékenysége meglehetősen szükkörű, s így arról kell gondoskodni, hogy a terhek egy része átháríttassék a város lakosságáról az államra azoknak a szolgálatoknak ellenértékeképen, melyeket a város a közigazgatás s közrendészét terén az államnak teljesít. Régóta hangoztatjuk azt a minden tekintetben jogos követelést, hogy az állam legalább a fogyasztási adókat engedje át a városoknak, mintahogyan ez Magyarországon kivül Európának majdnem minden államában történik. i „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. S emlékszel? Később, szinte rég, Vesztén száz küzdelemnek, Nem vigasztalt sem föld, sem ég, — Úgy jöttél . . . S ma — hü feleség Vidít föl s kicsi gyermek . . . 8 egyszerre túl a fenyvesen Kacaj csendül a réten . . . Anyjával ott jön gyermekem. — Az árny elfoszlik hirtelen S van tenger csókba' részem. S oly boldogan szól angyalom: Nézd kicsi édesünket, Hogy' ujjong a madárdalon, Hogy' kap a lepkén! ... De vajon Mért vagy oly méla, csüggedt? — Mosolygok . . . Ah, lepke s madár!. . . De titkon mintha látnám, Mit hoz majd rá a többi nyár S mily jövőt lát, ha erre jár, Majd ő is multak árnyán! Tclekes Béla. A búvár. Irta: Jolin Brennert. I. John Timm búvár volt. És elkövette azt az egy dolgot, amit egy búvárnak nem volna szabad megtennie : a vizbe fult. De fiatal élete utolsó igyekezetét sok százezer polgártárs részvétének meleg napja kisérte. Ugyanis egy tégla — de nem, nem ez volt az utolsó ok. Am azért mellőzni ezt nem szabad. Erős munkája a folyónak, mely a nagy városon keresztül folyik, a zsilip kifalazott medrében meglazított egy téglát, egy közönséges téglát és ezt is a viz alatt ott, ahol ezelőtt a malomgát volt. A vizbizottság figyelmét ez még sem kerülhette el. Tisztára nevetséges rövid időn belül megállapodott abban, hogy a meglazult téglát újra be kell erősíteni, sőt ha kell, a téglk másikkal pótolandó. Ám arról nem feledkeztek meg, hogy nincs kőmives, aki a viz alatt tovább szőhetné az élet fonalát. Csakhogy a vizbizottság e ténnyel szemben sem volt tehetetlen. A kora téli reggelen egy lapos komp siklott végig a ködös folyón. Megállt a zsilipben — a zsilip kapuit azonnal leeresztették, a zsilipmester megjelent a töltésen hivatalos sapkájában, barna bőrkeztyüvel KÉKLŐ HEGYEK KÖZT . . . Kéklő hegyek közt visz utam; Beh rég nem jártam erre! Előttem im egy árny suhan Es testet ölt s vált untalan S kérdezget enyelegve: Ismersz-e ? Rég volt, ugyebár, Hogy ily fiúcska váltál? Hejh, hol a lepke, a madár, Mit erre űztél s az a nyár Es az a kedv ma hol száll ? . . . 8 hát ezt a könnyet ismered? Oh mi múlóbb a könnynél ?! Sok koszorúd is hova lett, Mit annyi kihúnyt szeretet Sírjára itt kötöttél ? . . . Az összes iskolákban használandó tankönyvek, iró- és rajzszerek r r r nagy választékban kaphatók = HAJNÓCZKY ARPAD könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Pápán, Fö-utca 11. Bencések: templomával szemben. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. .