Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-01-26 / 4. szám

Lássuk a medvét! (Válasz a „Veszprémvármegyó"-nek.) Weisz M. Ignáo úr, Veszprém városának képviselő testületi tagja, vezetőcikkben foglalkozik a pápai villamos és erőátviteli teleppel s ennek rentabilitását a veszprémi szerződéssel való összehasonlítás kapcsán alaposan lerángatja. Be kell vallanom Weisz M. Ignác képviselő úr előtt, hogy számításai, melyeket cikkében elénk tár — a „Veszprémvármegye" január 20-iki szá mában — meglepő 8 pedig ránk nézve igen kellemetlen eredményekkel záródnak. S ha igazak az általa felhozott szerződési pon tok 8 ha csakis ezen pontok foglaltatnak a Veszprém város által megkötött szerződésben, akkor Veszprém városa gratulálhat önmagának! 1. Mert nagy sor az 500 drb. 16" izzó és 20 drb 12 amp. ivlámpát éven át ingyen használhatni! Ezért mi tényleg 13.000 koronát fize tünk a vili. telepnek s mondhatom, hogy ez is éppen nem sok ! A közvilágítás ellátására — 13.000 korona mellett — a telepünk erre ráfizet. Itt tehát korrigálnom kell még Weisz M. Ignác urat és pedig Veszprém város javára. 2. Hogy 6 fillért fizetnek majd 7 fillér he lyett (a pápai áramfogyasztási egységárhoz képest) ez semmit sem jelent, mert mi iskoláknak, ven déglőknek, stb., szóval a nagyobb fogyasztónak 5, sőt 4 fillérért is adjuk az áramot, tehát az elért átlagos egységár nálunk sem drágább 6 fillérnél. 3. Árammérőkért Veszprémben a fogyasztók semmit sem fizetnek. Ez sem eshetik a mérlegben Veszprém javára, mert mi az árammérők értéké nek (drbja 70 — 80 kor) mint befektetett tőkének csak 6% -át fizettetjük a felekkel, de viszont szerelést — szintén házilag — a minimális haszonnal eszközlünk s így az a megjegyzése, hogy „szerelésen 4760 koronát vasaltunk be a feleken

u teljes járatlanságra vall ez ügyben, mert én felette kíváncsi vagyok, vájjon a Veszprémmel szerződött vállalkozó is megelégszik-e majd ilyen csekély haszonnal ? Azt hiszem az árammérő ingyenes használata már meg lesz így elég jól fizetve ! 4. 50 évig a vállalkozó fizeti az annuitásokat s adja át 50 óv után ingyen a telepet Veszprém városának. Míg mi magunk tartjuk tetemes költséggel jókarban berendezéseinket. Ez látszólag nagy hátrány ránk nézve. De kérdem, vájjon 1. mi szüksége van akkor a vállalatnak, hogy a kölcsönt a város vegye fel, mikor aműgy is a vállalat a köteles törlesztő fél ? 2. Hogyan, milyen állapotban fogja átadni félszáz esztendő multán a telepet a városnak? Vájjon a vállalat — azt hiszi Weisz M. Ignác úr — nem számít ? Vájjon neki nem kell tartaléktőkét gyűjteni és leirásokat eszközölni ? Azt tudjuk, hogy mi, bár a mi pénzünkön, minden pillanatban s így 50 múlva is egy dik tőle. Majd festő akar lenni, de nem sokáig tart ebbeli kitartása sem. Drámaírásra adja magát, de első díjat csak 39 éves korában nyer. És bizony a modern olvasó szinte csodálkozik rajta,'hogy ez akkor is sikerülhetett neki. Nem, mintha művei nem volnának tele szép költői gondolatokkal, hatásos drámai jelenetekkel, Shakesperei vagy akár Echegarayi drámaisággal, hanem mert bennük sok helyütt nem a szereplő személy, hanem a zaklatott lelkű, az örökké tépelődő filizófköltő, a színpad filozófusa szól sokszor nagyon is rikítóan, visszatetszőén. Igen, mert ez a mi költőnk nem mindig irui ment tengerparti barjangjába, nem is ment oda egyedül, haoem vitte magával gazdag könyvtára egy-egy tekercsét : Anaxagorast, Prodikost, Protagorast, Herakleitost és ahány filozofus csak előtte és az ő idejében élt, azt mind olvasta, ismerte. Be-bekandikált a korabeli vallásos titkos társaságok : orfikusok, pithagoreusok, az ókor eme szabadkőművesei gyűléseibe, tanaiba. Szóval kereste — kereste az igazságot, az istent!. .. Drámái nyüzsögnek olvasmányainak sokszor legellentétesebb emlékeitől. Elveszett műveinek töredékei pedig egészen azt a benyomást teszik, mint egy öuképzőköri tagnak Karthauzi-kivonatai vagy : kivonatok Smiles Jellem c. könyvéből. Csupa bölcsmondások, gnómák, sententiák. Költészete harmóniáját azonban egyéb disszonancia is zavarta, lelke derűjét búsította, tépelődő homlokát kopaszította. Oherche la femme. Kétszer nősült. És hogy ama bizonyos Xantippé mellett tudjuk még más férjbúsító görög asszony nevét is, megmondom, hogy hivták őket. Első Melitó, második Choirine vala. Ha nem felejtjük el e szép neveket, akkor három házsártos, esetleg házasságtörő görög asszony nevével vagyunk gazdagabbak. Bizony Melitó és Choirine arról híresek, hogy költőnknek a barlangi tartózkodást a a teljesen kifogástalanúl működő telep tulajdonosai vagyunk, de hogy Veszprém városa 50 év múlva ezt mondhatja-e, azt legalább is kétlem. 5. Vállalkozó a nyers bevétel 3°/

0-át átengedi a városnak. Ez szép. Es 50°/

0 át a tiszta haszon nak. Ez még szebb ! De szeretném azt az elszá molást látni, ahol majd a tiszta haszon lesz kimutatva ! Egész bátran Ígérhetett volna a vállalkozó 80°/

0-ot is ! Ezt merem állítani, mert ha furfanggal akar élni valaki — amit az ismeretlen vállalkozóról sem tételezek fel - akkor pld. Pápán ÍB el lehetne számolni a hasznot úgy, hogy semmi sem mutatkoznék, sőt deficit jelentkeznék Ennyit akartam megjegyezni a cikkíró úr öt szerződési pontjára vonatkozólag, melyeket ő fontosabbaknak jelez. Még csak egy lehetetlen megjegyzésre reflektálok. Nevezetesen azt irja Weisz M. Ignác úr hogy : „. . . 1905. évben nem 16.017 K nyereséget, hanem 10753 K veszteséget eredményezett a város villanytelepe. Vájjon Pápa város a későbbi években kedvezőbb eredményt fogé elérni, nagyon kétséges, sőt ha tekintetbe vesszük, hogy 1906. évben az újabban befektetett 80.000 koronára rugó investitio után máris törlesztést és kamatot kell fizetni, ami legalább is 4500 K ra növeli a kiadást, ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy az 1905. év folyamán beállított 3-ik gépcsoport által a személyzeti és üzemkiadások legalább is 4000 K-val emelkednek és végül ha az eddigi ,szereié sek után produkált nyereség megszűnik, határo zottan állíthatom, hogy Pápa városa, bármennyire is emelkednék a magánfogyasztás, az 1905. évinél kedvezőbb eredményt — házi kezelésben — soha elérni nem fog." Prófétának felcsapni elég könnyű dolog, ámbár mióta az utolsó próféta, — gondolom — Illés, tüzes szekéren az égbe ment, ez nem divat már, de jó prófétának lenni bajos, különöseu azért, mert egyrészről próféciái az 1906. évi számadásainkból kimutathatólag — az új gép által okozott 8500 korona évi költségtöbbletre vonatkozólag — hamisak, másrészt .pedig, mert csak a közmondás szerint sem lehet Weisz M. Ignác úr saját hazájában — Veszprómmegyében — próféta. Mert mi okból szerezte be a telep a harmadik gépcsoportot 80.000 korona ujabb beruházással ? Hogy termelni tudja a szükségletté vált több áramot, természetesen több haszonnal. Személyzet szaporítás ezért nem vált szükségessé, sőt éppen most apasztani kívánja a telep a személyzetet. Az csak természetes, hogy több áram előállításához több kőszén és olaj kell, mert régi igazság, hogy „ex nihilo fit nihil". De megnyugtathatom, hogy új gépünk üzeménél a minimális gőzfogyasztás mellett a maximális áramot termeljük, tehát az új gép múzsákkal foglalkozást feltétlenül ajánlatosabbá tették a thalamosnál, az asszonyszobánál s otthon a férj szerepét egy szolga töltötte be, aki pedig. eleiute C3ak a drámairásban volt költőnkkel társszerzői viszonyban. Ilyen viszásságok után, amik % költő származása, neveltetése, olvasmányai és családi élete körül tapasztalhatók, talán meg fogjuk majd némileg értem azt a nyughatatlan szellemet, ami Euripides drámáit jellemzi. A görög tragédia tárgyát a mythos képezi. A tragédia maga valamely isten dicsőítésével végződik 8 a színház is szent hely. Nem lett volna tehát szabad egy tragédia irónak e mythosok s e görög istenek igazságában kételkedni. Csakhogy Euripides felvilágosodott, szabadgondolkozó volt, ebből támadt aztán a sok disharmonia. Ismeretes a mese Heléna és a Dioskourok születéséről. Jupiternek hattyú alakban való megjelenésével s Léda hattyútojásaival. Költőnk két helyen említi e mythost, de hozzáteszi egyik helyen: ha igaz ez a beszéd, másikon pedig : ha ugyau igaz a hir, s nem a költők találmánya, ahonnau aztán alap nélkül került az emberek közé. Ismeretes az aranygyapjú meséje is. Hermes isten Atreus királynak ajándékozott egy aranygyapjas bárányt, melynek birtokától függött az uralom. Egyszer azonban Atreus testvére elrabolja a csodás kost, hazavezeti istállójába és népének kihirdeti a piacon, hogy övé a királyi trón. Erre Jupiter — így szól tovább a mythos — Atreusnek fogja pártját és hogy a csalást jelezze, s Atreusnak a koronához való jogát eklatansul bizonyítsa, égi csodát teremt: megparancsolja a csillagoknak s még a napnak is, hogy változtassanak irányt. Azóta mondják : ott kél fel a nap, ahol azelőtt lenyugodott. beállítása nemcsak relatíve, de tényleg is több hasznot hoz. Elismerem, hogy kissé nem praktikus berendezésű a telepünk, ami miatt az üzemköltségünk nagyobb, mint az lenne egy ugyanolyan nagyságú (circa 800 lóerejű) berendezésnél vállalat kezében, mert a vállalat kis gép és nagy accumulátor üzemmel gazdálkodhatik csak helyesen. így — dacára az accumulátor töltés- és kisütésénél előálló áramveszteségre — kevés ideig tartó gépüzem van, tehát kevesebb személyzet, kőszén, olaj, stb. kell. Az is valószínű, hogy egy vállalat sem fog aránylag igen nagy fizetésű hivatalnokot tartani, mint mi, kinek semmi hatásköre nincsen, még a reprezentálás sem, mig nálunk ez is tetemesen emeli a kiadásokat és csökkenti a jövedelmet. Hogy a berendezésünk nem a legsikerültebb (gazdaságilag), annak jó részben az az oka, hogy eleinte még képzelni sem mertük, hogy két évi üzem után 7 — 8000 installált láng legyen, mintegy 450 fogyasztóval. S ezért a helyett, hogy egyszerre a mai szükségletnek megfelelően szerelték volna telepünket, szük keretben mozogtak s így toldaniíbldani kellett, ami természetes drágább, mint a helyes és elegendő berendezés egyszerre való keresztülvitele. Sőt ne felejtsük el azt sem, hogy mi kizárólag hazai cégektől szereztük be szükségleteinket ! Hogy mit jelent ez anyagilag, azt mindenki, aki csak kevéssé jártas ezen ügyben, bővebb felvilágosítás nélkül is érti. Merem állítani, hogy Pápa város tetemes összeget áldozott ezen a óimén, mert mi a magyar ipar pártolását nem pusztán jelszónak tekintjük. Nem tudom, hogy vannak evvel odaát — a testvérvárosban?! Azonban megismétlen önmagamat s mindezek dacára azt mondom, hogy ha igazak a Weisz M. Ignác próféta úr által jelzett (Öt pontba sorolt) feltételek s a szerződésben egyéb semmi sincsen, akkor — azt hiszem, az egész város nevében beszélek — mi is átadnánk a már kész telepünket egy megbízható vállalkozónak, vagy mint cikkíró úr nevezi bérlőnek. Ámde félő — s a szerződés ismerete nélkül nem lehet véleményt még csak megkockáztatni sem, — hogy a szerződésben más csiklandós pontok is vannak. Elő tehát avval a fényes szerződéssel a köz érdekében, hadd lássunk tisztán, mert így azt hihetnok, hogy minket becsaptak. Tisztelt Weisz M. Ignác úr „lássuk a medvét!" Révész Arnold Pápa város mérnöke. Euripides ilyen kommentárt füz e meséhez: Mondják, én azonban nem igen hiszem. Hogy a nap az ő aranyos, izzó trónját megfordította volna egy halandó bűnös tette miatt?! Az ilyen félelmes históriák csak az istenekre hasznosak, mert félik, tisztelik őket, Van egy istennő, az erkölcsi eszmék, az igazság megszemélyesítője: Diké vagy Ju^ticia. Az Olympuson lakik, ahol Jupiter táblájára irja fel az az emberek bűneit, hogy aztán Jupiter a büntetést kiszabhassa. Költőnk így bírálja e mythost: Azt hiszitek, hogy a bűnök szárnyakon az istenekhez szállanak, s ott valaki felírja Zeus táblájára és Zeus ennek alapján ítéli el az embereket ? Még az egész menybolt s ha maga Zeus irná, sem volna erre elég s nem győzné ő elküldeni kinek-kinek büntetését. Nem ott fenn, itt van Diké valahol a közelben, ha kinyitnátok szemeteket. Nincs tehát odafenn többé semmiféle aranytrónon ülő istennő, hanem a földön van, amennyiben kit-kit elér tettének jó vagy rossz következménye már a földön. De nemcsak a józan ész, hanem a morál szempontjából is kritizálja Euripidés a mythosokat. Nem volt nehéz ilyen alkalmakat találnia, hiszen tudjuk, hogy a görög istenek és hérósok élete nem volt valami épületes. Költőnk egyik hőse pld. ilyen módon vigasztalja boldogtalan társát: Hiszen senki sinc3 biztosítva a bajok ellen, nem, még az istenek sem —, Hát nem kötnek az istenek is meg nem engedett házasságokat ? A fiu nem verte láucra atyját, hogy biztosítsa magának az uralmat ? És látod, mégis fennlaknak az Olympuson 8 bűneik súlyát egykedvűen viselik. É kritika még hagyján, itt egyik Í3tennjk a másikkal szemben való immoralitásáról van szó. Szúrósabb azonban a költő tolla, amikor