Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-07-06 / 27. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kolin Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. iz új munkásbiztosító törvény. E hónap első napján nagy fontosságú törvény lépett jogaiba Minden zaj nélkül, sőt egyelőre a régi állapotúak miuden rnegbolygatása nélkül, életbe lépett az 1907. évi XIX. törvénycikk, mely az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset ellen való biztosításáról szól. A régi, hasonnemű törvény, mely tizenöt évvel ezelőtt készült, nem bizonyult immár kielégítőnek és hosszas tanácskozások után, kétségtelenül sokféle szempontnak figyelembevételével megalkotta az országgyűlés ez új törvényt, mely jogilag életbe lépett ugyan e hó elsejével, de lényegileg csak a kereskedelmi minisztérium újabb és bizonyára már legközelebb megjelenő rendeletével fogja a maga átalakító hatását éreztetni. Országos vonatkozásai ez új törvénynek kétségtelenül igen nevezetesek, de azokkal annak idején eleget foglalkozott az országos közvélemény. Itt főképpen a helyi vonatkozásokkal, a helyi hatásokkal kell foglalkoznunk, annyival is inkább, mert — legalább a mi tapasztalataink szerint — ipari és kereskedelmi alkalmazottaink, sem pedig azoknak munkaadói és főnökei, nem árulnak el annyi érdeklődést az új törvény által inaugurált változások iránt, amennyi tőlük méltán elvárható volna. Pedig nagy kár lenne, ha a jövőben is úgy tennének, mint eddig, hogy tudniillik egyszerűen csak kellemetlen nyűgnek tekintenék az egész dolgot, mely arra kényszeríti őket, hogy állandóan bizonyos kis összegecskéket fizessenek be, 8 amelyet bizonyos tagok túlságos gyakran, néha minden különösebb ok nélkül is igénybe vettek, mert hiszen »úgyis kell fizetni«, mások pedig, még ha arra szükség volt is, csak bizonyos kényszeredettséggel, bizonyos bizalmatlansággal fordultak a betegsegélyző pénztárakhoz. Elfelejtették, hogy a pénztárt nem mint valamely idegen, csak rájuk erőszakolt intézményt kell tekinteni, hanem mint olyant, mely a legsajátlagoaabb és egyelőre az egyetlen igazi munkásjóléti intézmény. A munkások és alkalmazottak sohasem érdeklődtek eléggé a betegsegélyző pénztárak belső élete iránt, s innen volt, hogy némely pénztárak vezetősége egészen más célokat (vagyonszerzés, fölösleges állások kreálása) tűzött maga elé, mint amelyeknek elérésére voltaképpen törekedniök kellett volna. Csak zárójelben emlékeztünk meg ezekről a tévesen kitűzött célokról. Nem akarunk velük bővebben foglalkozni, minek rekrimínáljunk a múlt hibáiért, tekintsük inkább a jövőt. Azt óhajtjuk, hogy az új alakulás, mely a közel jövőben végbemegy, rázza fel nemtörődömségükből ipari és kereskedelmi alkalmazottaink nagy tömegét, hogy a saját sorsukkal kissé többet törődjenek. Lássák be ; hogy az új törvény csak akkor segíthet a régi bajokon, s az új betegsegélyző intézmény arculatát csak úgy alkothatják meg a saját kedvük szerint, ha az alakulásban teljes erejükkel részt vesznek. Ne feledjék el, hogy ez új intézménynek csak egyetlen egy célja van: baleset, illetőleg betegség esetén úgy a maguk, mint családjuk számára a legmegfelelőbb orvosi és gyógytári ellátást s a kellő anyagi segélyezést nyújtani. Az új intézménynek nem az a célja, hogy elnökséget, igazgatóságot és tisztviselőket válasszon, hanem az, hogy ezek a választások úgy menjenek végbe, hogy az említett segélyezések mindenkor a legkielégítőbb módon jussanak ki a tagok számára. Közös és nagy érdeke úgy az alkalmazottaknak, mint a munkaadóknak, hogy bizalom fűzze a tagokat az új intézményhez. Ezzel a bizalommal függ össze az a mozgalom, melyet az ország orvosai indítottak a szabad orvosválasztás érdekébén. Nyilvánvaló, hogy a beteget csakis a bizalom vezetheti az ő orvosához, nagyon kívánatos tehát, hogy a pénztári tag is ahhoz az orvoshoz fordulhasson, akihez őt a bizalom vezeti. Nem lehet tagadni, hogy minden betegsegélyző intézmény legfontosabb szervei az orvosok. Ők nyújtják azt a segítséget, amelyért az egész intézmény létesült s az ő lelkiismeretességüktől függ, hogy betegség esetén a segélyezések kiutalásánál az intézmény erejét fogyasztó visszaélések elő ne fordulhassanak. Éppen azért mi bizalommal és rokonszenvvel nézzük az orvosok mozgalmát, mert ennek eredményessége esetén beteget és orvost nem a kényszerűség, hanem a bizalom fog összekötni s ez a bizalom át fog ruháztatni az egész intézményre. A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Pán. Szent erdők mélyén, árnyas ligeteklen Hétágú sípon fujt egykor danát — Ah, mindig csókba halt e nóta át — Ölébe bődült attól önfeledten Driád, bachansnő, nimfa és najád. És valahányszor elhangzott danája, Úgy rémlett: új dalt zeng a csalogány, Es új dalt zeng a költő, valahány . . . S új eszme villan a tudós agyába S új rés szakad nagy titkok fátyolán. És valahányszor egy-egy csókot orzott: Föld, lég és víz mámorban reszketett, Szerelmes vágy járt át minden szívet S feledve bút és nem ismerve gondot, Úgy súgta ö meg: itt a kikelet! Rég volt ... A szent erdők helyén azóta Száz város nőtt: zúgó kőrengeteg Es emberek haltak meg s istenek, — De ma is szép a fülemüle-nóta, S mint egykor, épp úgy zöldül a berek. S a szív mint rég. épp úgy gyúl szer élemre, Es száz titkos vágy, száz feslö talány Teremtő lázat ont, mint hajdanán . . . Ah, egy egész mindenség zengi szerte: Nem halt meg, él, — él mindörökre Pán! Telekes Béla. A barátok. Irta : Omikron. Arról beszélgettünk, hogy a modern életben serami ereje nincsen már az emberek barátságának. Mindenki elmondta szomorú tapasztalatait erről a kérdésről s majdnem valamennyien megcsalt és hűtlenül elhagyott barátoknak bizonyultak ezek az emberek, akik most csodálatos megvetéssel emlékeztek vissza azokra, akikkel egykor együtt üldögéltek esténként. Egy öreg úr, akinek bőséges tapasztalatai voltak, kissé melankolikusan simogatta hosszú, fehér szakállát. Bizony — mondta — vége azoknak az időknek, amelyekben az embereket az egymás iránt való jóakarat fűzte össze. Ma mindenki, akivel szóba áll az ember, arra spekulál, hogy elvegye megtakarított pénzecskénket vagy kihasználja azokat az összeköttetéseket, melyeket egy élet folyamán szereztünk. - Ön pesszimista, — felelte neki egy feketehajú, javakorbeli férfi. — Az emberek nem mindig haszonlesők. Olykor hiuk és ostobák is. Az öreg úr mosolyogva nézett rá. — Bocsánat, — mondta — a generális szabály az, hogy a barátok hűtlenek lesznek hozzánk, mihelyt rosszra fordult sorsunk. A bőség és szerencse napjaiban úgy követnek, mint az árnyék. A legszívesebben a vizes ruhához hasonlítanám őket: úgy tapadnak az emberhez, nem lehet őket levetkőztetni. De higyje el nekem, hogy abban a pillanatban, MIT OTOÍK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a mohai ÁGNES FnPlíflö Millenniumi nagy éremmel rUUd b * kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borvíz I 01 osóbb 2i szódavíznél! Mindenütt kapható! szódavíznél! (1) ' Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
