Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-07-06 / 27. szám

Mire e sorok napvilágot látnak, talán már megjelent a miniszter életbeléptető rendelete. Kezdetét veszi az új intézmény megalakításának munkája. Ebből a munkából vegye ki részét munkaadó és alkalmazott egyaránt, mert most lesz az ideje annak, hogy már szervezésekor életképessé tegyék az új pénztárt s ne ismétló'djék az a régi szokás, bogy ölbe tett kezekkel folyton csak kicsinyes panaszokat hangoztassunk. Figyelmébe ajánljuk városunk egész közönségének, hogy itt nagyfontosságú újításról van szó, mely hatását az egész város társadalmi életében is könnyen éreztetheti. Aki barátja a munkásoknak és alkalmazottaknak — és minden becsületes, jó szándékú embert annak kell tartanunk —, az ne vonja meg érdeklődését az új intézménytől, a munkáltatóknak és munkásoknak pedig legszentebb kötelességük, hogy erejük legjavával járuljanak hozzá a rájuk váró munka elvégzéséhez. Városi közgyűlés. — 1907 julius 4. — Pápa város képviselőtestüsete e héten csütörtökön közgyűlést tartott. A közgyűlésről, melyen mintegy 50 városi képviselő volt jelen, itt következik tudósításunk : Megnyitás, bejelentések. Mészáros polgármester megnyitván az ülést, jegyzőkönyv hitelesítésre dr. Lőwy László, Kobera Károly, dr. Rechnitz Ede, dr. Csoknyay János és Wajdits Károly v. képviselőket kérte fel. Miután a múlt közgyűlés rengeteg hosszú jegyzőkönyvét felolvasták, a polgármester a következő bejelentéseket tette: A keresk. miniszter Szany község vásártartása ügyében hozzá intézett kérelmünket elutasította. A törvényhatóság jóváhagyta a hirdetmények kifüggesztéséről, a tüdőbetegek elkülönítéséről s a halettkémlési dijjakról alkotott szabályrendeleteket, Mayer Adolf, Hofif János ós Görög Károllyal kötött bérleti szerződéseket, ellenben napirendre tért a vármegyei gazdasági egylet ellen beadott panaszunk fölött. Interpelláció. Napirend előtt dr. Lőwy László interpellált. Három év óta nem látja a város életében az utóbbi P/2 évtizedben megszokott haladást. Kérdi: mi van a kender- és keményítő-gyárral, mért nem kerül napirendre a Pápa-Devecser-Sümegi vasút, mellyel szemben a megye rossz indulatot látszott tanúsítani az által, hogy több község hozzájárulását megsemmisítette s végűi mért nem hallani semmit a közgazdasági szempontból oly fontos vágóhidról. A polgármester válaszában türelemre int. Róma sem épült egy nap alatt. A kendergyár létesülése rövid idő kérdése, a keményítőgyár még osak az előkészítés stádiumában van, a devecseri vasút ügyében a kiküldött szakbizottság e hó folyamán ülést tart, a vágóhídi tervek készen vannak s a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerülnek. A választ a közgyűlés az interpellálóval együtt tudomásul vette. Közművelődési ház. Dr. Kőrös Endre szintén napirend előtt, rövid megokolás kapcsán indítványozza : irjon fel a város a kultuszminiszterhez, hogy a létesítendő „közművelődési házak" egyikét Pápán helyezze el. A közgyűlés kimondta az indítvány sürgősségét s a benne foglaltakat magáévá tévén, elhatározta, hogy e tárgyban a kultuszminiszterhez feliratot intéz. Házadó-törvény. Átté rvén a napirendre, pártolólag intézték el Nagyvárad város megkeresését a házadó-törvény módosítása tárgyában. Városunkban a házaknak több mint fele bérbe lévén adva, mi is a házbéradó kategóriájába tartozunk. Ez pedig sokkal súlyosabb, mint a házosztályadó, mit azok a városok fizetnek, hol kevesebb a tulajdonosok által lakott, mint a bérbeadott házak száma. A két adónem között oly nagy a különbség, hogy egy kétlakásos külvárosi kis háznál 20—30 K külömbség áll elő. Régi vágyunk a házosztályadó, vagy ha ez nem, hát az összes városokat egyenlősítő házadómérséklés ! Késedelmi kamatok. A belügyminiszter egy újabb rendeletére való hivatkozással a tanács javasolja, hogy az elkésetten fizetett pótadó után késedelmi kamat fizettessék. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság véleményezése alapján, a javaslatot nem tette magáévá, mert a késedelmi kamat az amúgy is nehéz viszonyokkal küzdő kisebb adófizetőket sújtaná leginkább. A városháza kibővítése. Felolvasták az alispánnak a pénztár jobb elhelyezését sürgető több leiratát. Az áll. választmány javaslatához képest megbizták a [tanácsot, készítsen alternatív tervet egyrészt a jelenlegi városháza értékesítése mellett új városháza építésére, másrészt a hivataloknak a jelenlegi vá rosházán megfelelő áthelyezésére ós egyik vagy másiknak bérhelyiségbe telepítésére nézve. A Jó kai-Mór-utca szab. vonala. Míg az összes eddigi pontok vita nélkül intéztettek el, nagyobb vita támadt a Jókai-utca külső keleti része szabályozási vonalának megállapítása körül. Ez utcarésznek szab. terve annak idején nem készült el, illetve nem terjesztetett fel a minisztériumba jóváhagyás végett. Most építkezni akarnak ott 8 az épít. bizottság azt javasolja, hogy a szab. vonal úgy állapíttassák meg, hogy az utca a 80. sz. háztól egyenes vonalba menjen a Szélesvizig, ami által az egész úttest végig 28 m. széles lesz. Az első felszólald Bock István volt. Helyteleníti az utca szűkítését, az utcaterület kisebbítését. Minél szélesebb az utca, annál pormentesebb levegőt kapunk. Még, ha egyszerre egyenessé lehetne tenni az utcát, nem bánná. De így oly eléktelenítő sarkokat kapunk, mint a Klára háznál. Maradjon tehát az utca a régi vonalban. —Révész mérnök figyelmeztet arra, hogy a mostani 45 méteres utcán inkább van por, mint a tervezetten, mert ily széles utcát lehetetlen jd karban tartani. 28 méter az Andrássy-út szélessége, ennél szélesebb nekünk sem kell. Dr. Löivy László szintén nem barátja a szűkítésnek, amit pedig szerinte a mérnök kultivál. Szabályozni azonban kell az utcát s ő azt ajánlja, hogy a 86. sz. háztól állapíttassák meg az egyenes vonal. Biliitz Ferenc a vásárok miatt nem tartja helyesnek, ha keskenyebb lesz az utca, de meg az építkezőket se lehet kényszeríteni utcaterület vételre. Kovács Sándor a sarkon levő Czirfuszház miatt fejezi ki aggodalmát, mire a mérnök kijelenti, hogy e ház kisajátításának kérdése már a Gyimdti-út vonalának megállapításánál eldöntetett, tiltakozik egyébként azon vád ellen, hogy bármikor javaslatot tett volna utcák szűkítésére nézve. Dr. Kende Ádám az ügynek napirendről levételét javasolja. Közbiztonsági szempont (a vásári forgalomnál) ellene szólnak a tervnek, de ellene szól a higiénikus szempont is, mert alapigazság, hogy a levegő mennyisége inkább jön számításba, mint az, hogy az utca esetleg poros marad-e. A nyugati részen még elfogadna némi szűkítést, de a viz-oldalon nem hajlandó az utcatérből engedni. Besenbach Károly elkerülhetlennek tartja, hogy ma határozzunk, mert azon az utcarészen már máig ketten építkezni akarnak, akiknek számára az építkezési vonal okvetlenül megállapítandó. Dr. Kőrös Endre érthetetlennek tartja, hogy éppen ez az egy utcarész mért maradt volna ki az általános tervből, de ha a hiba akkor megtörtént, most jóvá kell tenni s a megállapítandó utcavonalat a minisztériumhoz jóváhagyás végett fel kell terjeszteni. A 28 méter széles, egyenes, szabályos utcatervet szépnek tarja, más városok ily sugár-útszerű vonalat még áldozat árán is létesítenek, nekünk pedig ingyen lesz, sőt még a amikor a balsors betekint házunk ablakán, menten felszáradnak ezek a ruhák. Könnyű letépni őket testünkről. A feketehajú ember a fejét rázta. Nagy, sugárzó szeme volt ennek az embernek s könnyű volt kitalálni róla, hogy azok közül való, akik nem ismernek el semmiféle teóriákat az életben, mert csakugyan sokat láttak, sokat tapasztaltak s mindig azt látták, hogy az élet állandóan megcsúfolja az elméleteket. — Nem, uram, — mondta — ez nem generális szabály. Szó sincs róla. — Ugyan, — vetette vissza az öreg türelmetlenül, — már a latin közmondás is azt mondja . .. — A közmondások nem bölcsességek, — mondta most a feketehajú ember. A barátságról azt mondják, amit Ön. — És igaz is, amit mondanak. Amig jól megy sorsunk, sok barátunk van, ha veszteségek érnek, egyedül maradunk. Igaz-e uraim ? A körülülőkhöz fordult, mintha szavainak megerősítését várta volna tőlük. — Igaz, igaz, — hangzott mindenfelől. — Ez a szabály. — Engedjenek meg, ez volt a szabály. És megengedem, hogy egyforma gazdagságú emberek között ma is így van a dolog. De nekem van egy esetem, amely a modern barátokat jellemzi. A történetet mindenki hallani akarta. — Ne várjanak valami komplikált esetet — mondta. — Nagyon egyszerű. Az én barátaim még ma is hűségesek lennének hozzám, ha véletlenül szegény ember maradok. A szegénység emberei szegődtek hozzám. Tetszettem nekik s vidámságom, elevenségem mulattatta őket.* Mondhatom, hogy nem vesztettem el ezt a tulajdonságomat. De a barátaim közül egy sem maradt meg. — Szegény ember voltam s súlyos, nehéz gondok közt éltem családommal. Arra gondoltam, amire a legtöbb szegény ember gondol, hogy befolyásos embereket kell szerezni, ha érvényesülni akar az életben. Az első gazdag barátot nem volt nehéz megszereznem. Gazdag embernek lehetnek demokratikus hajlandóságai is, s mint mondani szokás, megengedheti magának azt a fényűzést, hogy szegény barátokat tartson. Mondhatom, hogy ellágyultam nem egyszer azon a nagy és mélységes rokonszenven, amelynek jeleit tapasztaltam. Barátom elhalmozott mindennel. Ha észre vette, hogy csekély keresetem elfogyott, a legcsudálatra méltóbb ügyességgel, bámulatos gyöngédséggel juttatta el hozzám a segélyt. Ilyenkor így szóltam : — Nem. Nem fogadhatom el. A világért sem. — Elfogadod, — mondta ő mosolyogva. — El kell venned. Majd megfizeted egyszer. — Egyszer ? Mikor ? Én soha sem fogom megfizetni. — Dehogy nem — mondta mosolyogva. Bizonyos, hogy gazdag ember leszel. Valahányszor azt mondta, hogy egyszer gazdag leszek, figyelmesen néztem az arcát. Valami titkolt gúny volt a szemében, mintha azt gondolta volna : — Nem drágám. Te mindig ilyen nyomorult szegény kis ördög maradsz! Csodálatos, de igaz, hogy ez az ember valósággal őrködött lépteim felett. Hű volt hozzám, gondos, kedves és előzékeny. Szeretett, mint ahogy igen nemes emberek tudják csak szeretni, egymást, vagy ahogy igen okos apák szeretik fiaikat. Ha valami üzleti vállalkozásba fogtam, őrködött fölöttem s ellátott tanácsaival s ha útra indultam, így szólt hozzám : — Vigyázz ! A fejet kidugni veszélyes. Nem dugtam ki a fejemet s vigyáztam magamra. Boldog voltam, hogy ennyi önzetlenségre leltem az életben, amely egyébként oly kevés jót juttatott. Nem gondolhattam egyebet, mint, hogy ez a barátság a tiszta rokonszenv megnyilatkozása s a hűség valóságos intézménnyé formált megjelenése. — Úgy van — mondtam magamban, neki semmi érdeke nincs, hogy így bánjék veled. Szegény vagy, nincsenek befolyásos barátaid. És higyjék el, egyszer egy nyári éjszakán verset irtam a barátságról. Rossz vers volt, de őszinte érzésekkel teli. A verslábak sántikáltak benne, de a szív dobogott minden sorában. A versírás ideje a magamfajta embernél a szegénység tetőpontját jelenti. Olyan állapotot, melyen túl már csak véletlenek segítenek. É8 a véletlen megjelent nálam. Egy sorsjegyemet kihúzták.