Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-04-06 / 14. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D*- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A rabbiválasztás. Hírlapi cikkek, kávéházi beszélgetések olyan világításban tüntették fel a most napirenden levő rabbiválasztás ügyét, mintha a helybeli zsidóság többségét érvekkel és okokkal kellene megnyerni annak az álláspontnak, hogy a megválasztandó új rabbi magyarul is tudjon. Bö alkalmunk nyilt rá, hogy alaposan megismerhessük a hitközség egész egyetemének hangulatát, s meg kell állapítanunk, hogy az összes számottévö elemek azt óhajtják — nemcsak óhajtják, de a hitközség becsülete érdekében követelik, hugy magyar rabbi választassák. Tessék jól megérteni, nem olyan rabbit várnak, akinek megvan egyebek között véletlenül az az előnyös tulajdonsága is, hogy néhány mondatot magyarul is tud elmondani, hanem olyant, aki a vallásnak magasztos tanításán kívül a magyar érzésnek, a magyar hazafiságnak szent igéit fogja terjeszteni. Nehéz idők próbálták meg a pápai zsidók hazafiságát s ez a legsúlyosabb próbák alatt is tántoríthatlannak, sziklaszilárdnak mutatkozott. Egyenes sértés volna tehát még csak feltevése is annak, hogy a hitközséget az e kérdésben elfogadható egyetlen álláspont számára kapacitálni kellene. Az igazsághoz hiven azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a hitközség mostani vezetőségében tényleg vannak ellentétek a rabbi állás betöltése körül, de hiszen eléggé köztudomásu dolog az, hogy a mai hitközségi képviselőtestület nem a hitközség egyetemének képére van alkotva, s a mai képviselőtestület egyáltalán nem hü tükre a pápai zsidóságnak,- és nem képviseli annak hamisítatlan közakaratát. Ez a közakarat ebben a kérdésben nem ismer semmiféle megalkuvást, ez a közakarat mély megbotránkozással látja, hogy a képviselőtestület egy töredéke a magyar szó kérdésében vitákat támaszt, és szégyenletes hirbe hozza a hitközség tagjainak hazafias érzületét. Szerencsére, csak egy csekély töredék az a hitközség egészével szemben, amelyik megpróbálja a rabbiválasztás ügyét a maga sötét elfogultságával és fanatizmusával az egyedül helyes irányból elterelni és örömmel látjuk mily féltékeny gonddal őrködik a zsidó közönség afölött, hogy ez az aknamunka ne sikerüljön. A zsidó hitközség intelligens elemei évtizedeken át tűrték, — elég helytelenül — hogy a hitközség ügyeinek intézéséből jóformán teljesen ki legyenek zárva. így kerültek olyan kényszerhelyzet elé, amelyet jobb meggyőződésük ellenére is elviseltek azért, mert erélyesebb fellépésük személyében bánthatott volna meg egy, egyébként tiszteletreméltó és papi hivatását nemesen betöltő embert. Most megnyílott az alkalom a hitközség szabad elhatározásának teljes érvényesülésére. Semmiféle melléktekintet, semmiféle személyi ok nem tarthatja többé vissza a hitközséget attól, hogy véget vessen az eddigi tűrhetetlen állapotnak. A rabbi-választásnak akként kell megtörténnie, hogy senkinek vallásos érzülete e réven csorbát ne szenvedjen, de viszont a hazafias érzés megszégyenítését sem engedhetjük meg alaptalan és légből kapott vallási okokkal, mert nem lehet olyan tagja a zsidó hitközségnek, aki felülne ama badarságnak, mintha bármiféle összeférhetetlenség állhatna fenn akár a legszélsőbb vallási felfogás s a magyar szó között, s ha akadnának sötét alakok, kik hangot mernek adni ily korlátolt felfogásnak, úgy bizonyára az egész zsidóság erélyes fellépése fogja elfojtani e bárgyú kísérletet. A múlt heti hitközségi közgyűlés bizottságot küldött ki a rabbiválasztás előkészületeinek intézésére. E bizottság kezébe van tehát letéve a zsidó hitközség becsülete. Bizton hisszük, hogy a reá váró nagy hivatáshoz méltó bölcseséggel úgy fogja intézni a jelöltek meghívását, hogy a zsidóságnak többé ne kelljen szégyenkeznie. Nem kételkedünk benne, hogy a pályázatA „PAPÁI HÍRLAP" TARCAJA. Szinész-beköszöntő. Közönség üdvözöllek. Büszke szóval, Emelt homlokkal állok elibéd. Nem hajlik hízelegve meg a testem, Míg lábam lejtve pukkedlizni lép. Nem mondalak Caesarnak, kényurunknak, Hibátlan bírónak sem mondalak, Hiszen tömeg vagy... És a nagy tömegben. Nyers nemes ércben is van sok salak. Ha a kohóban izzasztják a fémet, Szétforr belőle salak és az érc, Kohóba jössz, nyers nemes érc: közönség, Művészetünknek házába ha térsz. De itt a tűz, amely lelkünkből árad, Hogy átjárja a nézők lelkeit, A salakot is nemes érccé edzi, Nem szerte választ, együvé hevít. Mi abban látjuk büszke hivatásunk, Hogy e tömeg, mely sokféle egyén, Egyetlen, nagy, nemes lélekké váljon Lelkünk tüzének forrasztó hevén. Hogy elfeledje önegyéniségét, Hogy elfeledje: játék az egész, Hogy egy szív verjen nézőben, színészben, Hogy együtt játsszék néző és színész. Ha ezt elértük: elérve a célunk; Mert ez a cél: cél önmagába már. Nem igaz művész, nem igaz színész az, Ki csak azért játszik, mert a tapsra vár. Mi megbecsüljük boldogan a tapsot, De legfőbb díj: saját önérzetünk, Ha a közönség szívszorongó csendben Még tapsolni is elfelejt nekünk. Büszkék leszünk! Büszkék a templomunkra, Melynek, érezzük, papjai vagyunk. Sikamlós, trágár, kegykereső élccel, Mi megalázni nem fogjuk magunk. Amit itt játszunk, tiszta és nemes lesz, Legyen bohózat vagy tragédia, Az ifjú lány is megnézheti bátran, Itt nem kell sohasem pirulnia. A könnyű múzsa, hogyha táncra perdül, Csak gyönyörködtet, de nem ingerel. Szép lesz a tánc, eszményi, könnyű lejtés, De nem lesz buja, átlátszó lepel. ^ Az énekes nem dönti szét a házat, A tragikus nem ordít, nem hadar; Színész, színésznő, eszme, tánc és játék, Mindig nemes lesz és mindig magyar. Nem szállunk le alacsony színvonalra, A közönség ha azt kívánja bár. Mi fölemelni vágyunk őt magunkhoz, S nem vele bukni, míg elnyel a sár; A közönségünk nem kenyéradónk csak, Ki pénzeért parancsolhat velünk, De föld is, melynek termése olyan lesz, Milyen a mag, mit mi bele vetünk. Amit elmondtam, hallottad közönség, Becsületes, nyilt, őszinte beszéd. Azon leszünk, hogy mind valóra váltsuk, Mert ígéret csak teljesítve szép. Ha tetszik néked a nemes művészet, Úgy pártfogolj majd érdemünk szerint; Ha mást kívánsz: éhezve tán, de büszkén Egy várossal tovább megyünk megint. Yajda Dezső. A hűség diadala. — Elbeszélés. — Irta: Gy. F. (Folytatás.) Egy vasárnapi délután Béla szobájában egy lapot olvasgat, mely honfiúi elkeseredéssel rajzolja a"hatalom hitszegő támadásait a hon alkotmánya ellen, de egyúttal lelkesülten utal a szabadságért minden áldozatra ké«z magyar ifjúságra. Egyszerre az utcáról egy közelgő társaság énekét hallja. Haroi dal zeng lelkesítve : Magyar zászló leng a torony tetejébe, Peregnek a dobok város közepébe. Magyar legény kardot köt az oldalára, Harcra megy hónáért életre halálra. Sirolin Emeli az étvágyai é« a testsúlyt. niCRgiüntetl a köhögést, váladékot, éjjeli iziadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor Roehe 4 4 eredeti cnomagolást. F. HoffmtDD-Lt Roche ÓL Co. Basel (Svájc) Roehe" Kapható orvos) rendeletre a Kyögyszertárakban — Ara Uvegenklnt 4 — knrorva Lapunk mai száma ÍO oldal.
