Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-08-11 / 32. szám
magának van igaza; de a jövő nekem fog igazat adni, sed vista Catoni. Jártam én már így sokszor, nagyon sokszor. Több mint husz évig küzdöttem egy vízvezeték létesítése miatt. Az akkori polgármester és mérvadó városi képviselők mind azt állították, hogy sehol sincs jobb viz, mint Pápán, semmi szükségünk nincs vízvezetékre. Kinevettek, kigúnyoltak, lehurrogtak, ha a vízvezeték szükségességét hangoztattam. Most nyolc év óta van vízvezetékünk, kitűnő, egészséges vizünk és bizonyára alig van egy ember Pápán, ki sajnálja a sok pénzt, amibe a vízvezeték került. Lássa kedves főjegyző úr, így változnak idővel a nézetek és vélemények. Főjegyző úr válasza vége felé egy adomát mond el, melyben engem, mint mindentudót áilít oda gúnyosan. Én is mondhatnék talán még találóbb adomát főjegyző úrra, de nem követem példáját, mert az ügy, mely miatt polémiába keveredtünk, sokkal fontosabb, sem hogy mellette adomázni lehetne. Én bizottságokban úgy, mint közgyűléseken, már számtalanszor mondtam, én ehhez nem értek; mástól alig hallottam még ily nyilatkozatot. Én jól tudom magamban, hogy én úgy szólván semmit sem tudok. Belém nevelt szerénységem soha, de sohasem engedi meg a nagyzást. Ezért adomája nagyon rossz helyen van alkalmazva. Az utolsó közgyűlésen, junius 16-án a rendőrkapitány úr nekem azt mondta, hogy sohasem emlékeztetik arra, hogy építkezések alkalmával a helyszíni szemlére ő is kimenjen. Két-három héttel előbb ugyanis közlik vele, hogy ekkor meg akkor lesz helyszíni szemle, de ő azt elfelejti és főjegyző úr a mérnökkel együtt csak ketten mennek a helyszíni szemlére, pedig az építkezési szabályzat két tanácstagot követel. Mivel pedig mérnökünk nagyon lágy ember és nem ragaszkodik mereven ahhoz, amit ő célszerűnek és jónak tart és amint tapasztalatból tudom, csaknem minden esetben tisztelt főjegyző úr nézetét teszi magáévá, nem áll azon állítása, hogy építészeti dolgokban hatásköre csak arra szorítkozik, hogy a jegyzőkönyvet veszi fel, áll ez annyival kevésbbé, mert akárhány ügyet nem is utasít a a tanács az építészeti bizottsághoz és akár hányszor megtörtént, hogy a tanács az építészeti bizottság javaslatát nem fogadta el, hanem egészen máskép határozott. Végül ismét elmondja a nézetét a tervezett pápa—ukki vasút tárgyában. Hogy helytelenek a nézetei, azt előbbi cikkemben már kimutattam és hogyha most azokat ismétli, azáltal nem nyertek semmit sem súlyban, sem igazságban. Úgy-e látja tisztelt főjegyző úr, hogy összes érveit megcáfoltam, halomra döntöttem és aem maradt belőlük igaz semmi, de semmi. Iskolai értesítők. VIII. Ev. ref. leánynevelő intézet. Az 1905—906. év fontos fordulót képez a nagyra hivatott ifjú tanintézet életében. Ez évben tartották az első tanképesítő vizsgálatot és pedig — mint annak idején beszámoltunk róla — fényes eredménnyel. Az értesítő első fejezetében méltatja ez eseményt, majd megemlékezik a tan- és nevelőtestület körében beállott változásokról, a valláserkölcsi nevelésről, iskolai ünnepélyekről, vizsgálatokról, egészségügyről, jótéteményekről. Sajná lattal említi meg az utolsó pontban az értesítő, hogy míg az intézetre magára a fenntartó testület és egyesek is nagy áldozatokat hoztak, egyes növendékek segélyezésére kevés alapítvány áll még rendelkezésre. A tan- és nevelőtestület ez idén 10 rendes és 11 óraadó tagból állott. Uj tanerőkként mű ködtek ez évben Máchik Ida és Hlatky Ida. A polgáriban és tanítónőképzőben végzett anyag kimutatása után a növendékek névsora következik. A polgári I. o.-ba 33, II-ikba 31, Ill-ikba 31, IV ikbe 25 növendék járt. Ily ideális létszám mellett, amelyre más, túlzsúfolt intézetek tanítói irigységgel tekinthetnek, nem csoda, ha a tanítási eredmény is a lehető legjobb: kitűnő 32, jeles 41, jó 32, elégséges 15, elégtelen 1 = 0-8%. Vallásra a növendékek közt volt 81 ev. ref., 14 ág. h. ev , 7 r. kath. és 19 izr. Helybeli 34, megyebeli 19, más megyebeli 67. A tanítónőképző [I. évén 40, IV. óvón szintén 40 tanuló volt. Ezek közül ki tünő tanulmányi eredményt ért el 36, jeleset 31, jót 17, elégségeset 1, elégtelent —, amely eredmény úgy a tanári karnak, mint a növendékeknek dicséretére szolgál. A tanítónőképző növendékei közt vallásra volt 45 ev. ref., 12 ág. hitv. ev., 8 r. kath., 17 izr.; hely bt li 35, megyebeli 11, más megyebeli 36. Az internátusban a lefolyt évben 99 növendék volt. A képesítő vizsgálat eredményét annak idején már közöltük. Az erről szóló fejezet után szó van az intézet felszereléséről, mely immár teljesnek mondható s főkép a természettani szertár igazán a tudomány mai színvonalán álló felszereléssel dicsekedhetik. Külön fejezet szól a növendékek önmunkásságáról, mire a Lorántffy Zsuzsanna körben nyílt bő alkalom. A kör Vozáry Erzsébet vezetése alatt az önképzést sok sikerrel gyakorolta. Az intézet internátusáról szóló részletes beszámoló, az internátus prospektusa, a nevelőintézet alapítványainak jegyzéke s végül a jövő évre szóló tudósítás zárják be az értesítőt, melyet az intézet érdemes igazgatója dr. Horváth József a leggondosabban szerkesztett meg. A YÁROSHÁZÁROL. A II. kerületi választás. A folyó évi január 22-én lezajlott városi képviselőválasztás tudvalevőleg csak a II. kerületben volt mozgalmasabb. Itt három-négyféle szavazó lisztával szavaztak s a szavazatok összeszámlálása nem kevesebb kilenc óra hosszat tartott, az eredményt pedig éjfél után egy órakor hirdették ki. A választásnak azonban még az eredmény kihirdetése után folytatása akadt. Két petíciót is adtak be ellene. Nagy Vilmos azon a címen adott be petíciót, mert a szavazólapokon a hat évre s a három évre választandó képviselők nem voltak külön m egjelölve. Győri Gyula Huttkay László dohánygyári aligazgató megválasztása ellen adott be petíciót, azon a címen, hogy mint állami tisztviselő községi pótadót nem fizet s így v. képviselőnek nem választható. A felebbezések közül Nagy Vilmosét úgy a városi igazoló választmány, mint a közig, bizottság elutasították. Az igazoló választmányban ugyan tudtunkkal két tag is a felebbezés helyességét vitatta s új szkrutínium megfejtését kívánta, de a többség ezt fölöslegesnek tartotta. Győri felebbezésének az igazoló választmány helyt adott, de a közig, bizottság Huttkayt v. képviselőnek igazolta. Az ügyben most a legfelsőbb fórum : a közig, bíróság döntött. ítéletét egész terjedelmében itt közöljük : 2443. sz./1906. Őfelsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság Nagy Vilmosnak és Győri Gyulának a Pápa r. t. város II. választókerületében 1906. évi január hó 22-ón tartott községi képviselő-választás ügyében Veszprémvármegye közigazgatási bizottságának 1906. évi márcsiu8 hó 10 én 473. sz. alatt hozott határozata ellen beadott panaszát 1906. évi julius hó 3. napján tartott nyilvános ülésében az 1896. XXVI. t.-c. 25. §a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg: ítélt: A m. kir. közigazgatási bíróság Nagy Vilmos panasza következtében a rendes tagokra történt szavazás eredményét az igazoló választmány és a közigazgatási bizottság határozatainak e részben hatályon kivül helyezése mellett következőleg állapítja meg. A régi 9 rendes tag helyére választattak: való erőlködés után, összevérzett újjal, amikor már abba akarta hagyni, izzadó homlokkal, félve, hogy egy műremeket tesz tönkre — egy szelid kis oldalnyomásra csöndesen kinyílott a zár. Hirtelen fölemelte a födelet, s a nyitott ládából lassan visszatartva, szinte fájdalmasan válva meg az elzárt helytől, illat emelkedett. Emberi vagyis inkább asszonyi illat, mint valami szerelmes halott gyönge sóhajtása, amelytől teste minden izében megremegett. S ugyanakkor észrevett egy csomó régi szövetet, kialudt fényű selymet, amelyet csöndesen emelt ki, valami vallásos tisztelettel a százéves ráncok iránt. Ruhák, szoknyák, árnyalatos szaténból, hímzett fűzők, halványlila selyemharisnyák, apró virágokkal, karhosszúságú keztyük, amelyek valamikor igen előkelő arisztokrata asszonyé lehetettek. Hémet csöndes izgalommal ragosgatta ezeket az ereklyéket; de egy zöld selyemruha különösen elérzékenyítette. Érzett ezen a ruhán, hogy pompásan simulhatott valami csodálatosan szép termet formáihoz; bizonyára diadalmaskodott a féltékenyek mormogásán és a szerelmesek dicsérő szózatán keresztül. Aztán különösen ebből a zöld selyemruhából áradt a legkábitóbb illat, mint valami az életet is túlélő nőiesség, egy százéves halott megmaradt intimitása . .. Gépies mozdulattal emelte orrához a selymet s beszitta illatát. Elkábította annak a fiatal, csodás alkatú testnek az illata, amely nem törődve az esztendőkkel, tüzes áramként szívódott bele a szövet minden sejtjébe. És ettől fogva Hémetnek csak egy gondja volt: behatolni ezeknek az ereklyéknek a titkaiba ; ismerni azt, aki valaha viselte a ruhát, aki egy életet élt keresztül ezekben a nehéz selymekben, amelyeken mintha egy évszázad súlya nyugodott volna. De semmiféle papirost nem talált a ládában, semmi jelet; egy hétig kétségbe volt esve. És annál jogosabb volt ez a kétségbeesése, mert kezében a zöld selyemruhával úgy érezte, mintha már valamikor szívta volna ezt a különtös illatot s nem habozott annak a konstatálásával, hogy egy egykori imádottjának ruháját tartja kezében, abból az időből, amikor még szép volt. Végre egy napon, hogy simogatta a selymet, a bélésben papirt érzett. Megremegett, s egy finom kés hegyével fölfejtette a varrást. Egy darab papiros volt ott valóban, elrejtve. Hémet olvasta : Kedves Amynthe, jöjjön ma este a vicomtessehoz. ott leszek; ügyeljen, hogy az ön ostoba férje ma is részeg legyen, mint rendesen. Csókolom a kezét. Az ön lovagja. Nos, hát valóban ez volt az. Amynthenak hivták ; most már emlékezett rá . . . de hol is volt a feje, hogy eddig nem jutott eszébe ez a név. Amynthenak hivták, s ő volt „az ő lovagja". Őrjöngött a boldogságtól, s az egész éjszakát azzal töltötte, hogy összerakosgatta emlékezetében szerelmük regényét, s másnap megesküdött volna rá, hogy úgy volt. Hogy szerették egymást a férj háta mögött, aki mindjárt elaludt, amikor fölkelt az asztaltól, és mint segítette Őket szerelmükben az a jó vicomtesse . . . Finom kisasszony volt!. .. Igen szerették egymást, híven, minden vérpadon, száműzetésen, kínzáson keresztül. S amikor elmultak a forradalom véres napjai, mint szerették egymást gondtalan, boldogan 1 ... Egy hónapig Joseph Hémet volt a világ legboldogabb embere. Örömében civilizált emberré lett, meglátogatta az alpolgármestert, és ott mindenki kedvesnek találta. Jól, virágos nyelven beszélt, mint ahogy a múlt században beszéltek az emberek. Könnyedén mozgott. Csúf volt ? MIT IGYUNK? m o' ,a i Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert i„ vu nk m 0hai csakis a természetes szénsavas ® J ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványviz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 ev ota bebizonyosodott, hogy meg ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Agnes-vizzel eltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kéteB ertékú mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb j hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezeloseg. "MgT^^j fn***^'!^ ? Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. = Főraktár Oszivald János urnái Pápán. w nw^wm. w •
