Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-14 / 28. szám

Csak a közelünkben fekvő két kis mezővárost: Csornát és Kis-Czellt említem meg, melyek mindegyike hatalmas vasúti csomópont s ezáltal mindegyik veszélyes versenytársa lett városunknak. Mindez napnál fényesebben bizonyítja, hogy nincs igaza i. t. főjegyző urnák s én azt mondom, hogy városunknak még áldozatok árán is teljes erejével kell iparkodnia azon, hogy a pápa-ukki vasút mielőbb kiépüljön ; sőt én még több ilyen szerencsétlenséget kivánok városuuknak. Dr. Löwy László. Válasz dr. Lővy László úrnak „Pápa—Ukk közgazdasági szempontból" cimü cikkére, amely válaszban kevés szó fog esni a pápa — ukki vasútról, de hát erről nem én tehetek, hanem a közgazdasági cikkíró úr, aki bámulatos bűvéezettel egy kalap alá tudta hozni az ukki vasutat és a város utcarendezését. Nem akarom sokáig fárasztani sem a közönség, sem pedig cikkíró úr becses türelmét, — akiről szívesen elismerem, hogy városunk közügyei iránt a legmelegebben érdeklődik s a legnagyobb jóindulattal viseltetik, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon állítás, mintha én intézném a város műszaki és építési ügyeit, valótlan. Valótlan, mert azt írja cikkíró úr, hogy én évek hosszú sora óta az utcákat rendszeresen szűkítem és rongálom. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy én sem most, sem ennek előtte soha tagja nem voltam az építészeti bizottságnak, melynek az igen tisztelt Dr. úr érdemekben dús elnöke, soha befolyást nem gyakoroltam sem a mostani, sem az előbbi városi mérnökre, sem pedig az igen tisztelt Dr. úr intenciói szerint készült utearendezési tervekre, amelyeknek tényleg egyik fő hibája az, hogy sok helyütt az utca egyik oldalát kifelé hozatni látta jónak az i. t. elnök úr (a papíron, 1902-ben) másik oldalát pedig befelé tolatta, ugyancsak a papiron. A sors azonban néha, de Pápán különösen szeszélyes és az történik, hogy előbb épül azon oldal, melyet kifelé hozatott az elnök úr, a másik oldal pedig majd csak néhány évtized múltán fog behúzódni. Hogy ennek én, vagy az én mérnöki nemtudásom-e az oka, amit sohasem vindikáltam magamnak, vagy pedig az igen tisztelt építészeti és szépészeti bizottság elnöke, azt nem tudom, de bátran a közönség bölcs Ítéletére bizom. Hogy pedig én az utcavonalak megállapításánál miért vagyok jelen, erre nem kellene válaszolnom, ha az építészeti és szépészeti bizottság igen tisztelt elnöke ismerné az építkezési szabályrendeletet, — melynek megalkotásában oroszlánrésze volt — melyben ki van mondva, hogy legalább 2 tanácstag és a v. mérnök tartozik az utcavonal megállapításánál jelen lenni. Ott a v. mérnök mindig hűen a szab. tervhez tűzi ki a vonalat és én csak jegyzőkönyvbe veszem az adatokat, a rendőrkapitány pedig ellenőrzi, hogy az építtető betartja-e a megállapodásokat az építés alkalmával. Koncedálom, hogy ittott, épen a szűk utcákban, eltér a tanács a merev szabályozási tervtől, mert erre közlekedési és finánciális szempontból utasítása van a közgyűlés tői, hogy a terven mutatkozó merevségek mérsékeltessenek, amihez az i. t. Dr. úr is hozzájárult. De ez csak előnyére van a város fejlődésének, mert az építkezési kedvet nem csökkenti, hanem emeli. Igen szép dolog lenne, az bizonyos —- az i. t. Dr. úr terve, hogy az egész város a terv szerint rendeztetnék,, de ez osak egyszerre, vagy legalább is utcánként lenne kivihető. De ekkor legalább hatna oda az érdemes elnök úr, hogy ne 600 K állíttassák be erre a célra a költségvetésbe évenként, mert a pénzhiánynak azok a következései, amit épen látunk, hogy nem lesz egy utca egyszerre egyenes, hanem csak itt-ott igazodik be egy-egy ház a leendő utca vonalába és a szemnek és a közlekedésnek inkább kellemetlen, mint kellemes.*) Példa lesz erre a most épülő Matus-féle ház, mely az utcarendezési terv szerint tartozik az egyik szomszéd felől 135 cm-rel behúzódni, míg a másik szomszéd felől 96 cm-rel kiugrani az amúgy sem széles aszfaltjárdára. A baromfi-piac felől pedig 80 cm-rel ki fog szökelleni. Fogadni mernék azonban, hogy ha ez az épület állani fog, maga az i. t. elnök úr fog ellene leginkább kikelni. Pedig az ő intenciói szerint készült terv alapján méretett ki, amely alkalommal én a méreteket, valamint a tényállást jegyzőkönyvbe vettem, a tanács pedig a v. mérnök előterjesztése folytán az építési engedélyt megadta. Tény azonban, hogy mindezek dacára az i. t. Dr. úrral sokszor van ellentétes állásponton úgy a városi tanács, mint a közgyűlés, mert a tanács mindig meghajol a helyes és célszerű városi közés jogos magánérdekeket védő érvek előtt; az i. t. *) Az igazsághoz híven konstatáljuk, hogy dr. Lővy László úr volt az, aki minden alkalommal, s főkép a költségvetések tárgyalása alkalmával a legerélyesebben tiltakozik, hogy utcarendezési célokra — mint igen helyesen mondja — a „nevetségesen csekély" 600 K vétessék fel, s ez összegnek legalább ötszörösére való felemelését szokta sürgetni. Szerk. Dr. úr azonban mindig és minden téren csakis kizárólag a saját meggyőződését és elvét tartja egyedül elfogadhatónak, ami oly merev, mint az elnöklete alatt készült utcarendezési terv. Ami a pápa—ukki vasuttervezetet illeti, arra vonatkozólag a magam véleményét elmondtam. Lehet, hogy tévedek, hisz ez emberi dolog, azonban véleményem megalkotásánál az eddigi tapasztalatokra támaszkodtam. Nevezetesen a csornai vasút megépítésével a rábaközi községeket veszítettük el, fellendült Csorna, Kapuvár és Sopron, a pápa—bánhidai vasút megépültével fel fog lendülni Kisbér, Tata és Győr is erősbödik, mert a Bakonyvidékünk a nagy emporiumba, Győrbe, Kisbérnek és Tatának közelébb fekvő községei pedig oda fognak gravitálni, nem pedig Pápára. Az első helyiérdekű vasúttal szegényebbek lettünk 12000 K-val és Rábaköz népe által nyújtott forgalommal. A második helyiérdekű vasúttal pedig 200000 K val és Bakony vidékének elvesztésével, atűi kétségtelenül még ugyanoly összegre tehető. Hogy ezen harmadik vasúttervvel nyernénk-e ha megvalósul, annak a két első tapasztalat erősen ellene szól. Az én véleményem szerint Devecser, mint közbeeső emporium, magához ragadná a szomszédos községeket, a forgalmat a veszprém—kis-celli vonalra Szombathely felé terelné, amelyből Pápának bizonyára más megint nem maradna, mint újabb 200000 K adósság és a Devecser körüli községek elvesztése. Hogy veszteséget nem lát dr. Lővy László úr a csornai, pápa—bánhidai vasútban, azon csudálkozom, mert ha nagy volna ezen vasútak által előidézett forgalom, úgy az iparosok és kereskedők sem panaszkodnának oly szörnyen, s nem tódulna a nép Amerika felé. Ami városunkban az ipart, kereskedelmet még élteti, az a két gyár és a szomszédos községek, amelyek kénytelenek Pápán beszerezni szükségleteiket. Igen tisztelt Dr. úr igazat ad abban, hogy a vicinális vasútak teherforgalomra épülnek, a kereskedők oda kimennek és megvásárolják az árúkat és Pápa elkerülésével a nagy emporiumokba szállítják a fővonalakon, amely olcsóbb, mindezek dacára oda konkludál, hogy igen élénk lesz a személyforgalom, amelytől a kereskedelem fel fog virágzani. Én az ellenkezőt állítom, mert ha a vám- és helypénzben, valamint a törzsrészvényekre adott tőkék kamatának pár ezerszeresét iparosaink és kereskedőink megnyerték volna már a két vasútnál, úgy ajkuk csak hozsánnát zengene. Feltétlen meghajolnék az igen tisztelt Dr. úr köz- és nemzetgazdasági ismerete előtt, ha benne legalább oly tökéletes lenne, mint a közjog terén Szilágyi Dezső yolt. Azonban az igen tisztelt Dr. úr inkább haőri közegeket, akik a kaszinóban feltalálhatók voltak és megkezdte a jegyzőkönyv megírását. — írj, irj ! — mondta az álarcos és ujjával meglökte a tollszárat. — Most jön azután a baj. Nem ? Én szegény lélek ! Az istenért, ne tegyenek szerencsétlenné! Hahaha ! . . . Kész a jegyzőkönyv? Aláírtátok már? Akkor nézzetek ide! Egy... kettő . . . három . . . A férfi felállott, kinyújtotta magát és letépte arcáról az álarcot. Az ittasságtól eltorzult arca riasztó benyomást tett a jelenlévőkre. Egy darabig gyönyörködött a benyomásban, melyet keltett, belevetette magát egy karosszékbe. A csendzavaró hangosan felkacagott. Az előkelő társaság tagjai kétségbeesve, zavarodottan néztek egymásra, némelyek megvakarták a fejüket. Jevsztrat Szpiridonits nyelt egyet, mint az olyan ember, aki valami nagy szamárságot követett el az imént. A szemtelen csirkefogóban mindenki felismerte a városka milliomosát Pjatigorovot. Pjatigorov gazdag gyáros volt és a város örökös díszpolgára, híres volt botrányos ügyeiről, jótékonyságáról és amint a helyi hirlap szokta kifejezni, arról, hogy „erős barátja a műveltségnek és haladásnak." — Nos hát, mentek-e most, vagy nem ? — kérdezte több percnyi hallgatás után. Az előkelőségek némán és lábujjhegyen lopództak ki. — Tudtad, hogy Pjatigorov, — rikácsolta Jevsztrat Szpiridonits odakint a pincér fülébe — miért nem nyitottad ki a pofádat ? — Megtiltotta, hogy szóljak ! — Megtiltotta! Kutya, ha bedugatlak egy hónapra a dutyiba, akkor majd tudod, mit jelent az, hogy megtiltotta ! . . . De cifra kis dolog is volt ez uraim ! Éppen, mintha megbolondultak volna ! Nem hagyhattuk volna el tiz percre az olvasószobát ? Szép kis história ! Az urak leverten, tanácstalanul jártak-keltek a kaszinóban és komor hangon suttogtak, mintha valami nagy szerencsétlenség történt volna. Amint az asszonyok és leányok megtudták, hogy Pjatigorovot megsértették, ők is rosszkedvűek lettek és csendesen elkezdtek hazafelé mendegélni. Két órakor Pjatigorov nyakig berúgva betámolygott a táncterembe, leült a zene mellett és a muzsika hangjánál elszenderedett. Nemsokára oldalt hanyatlott a feje és szomorú hortyogás hallatszott. — Hagyjuk abba ! — intett a karmester. — Pszt! . . . Jegov Nilics alszik . — Parancsolja, hogy hazakísérjem, Jegov Nilics? — kérdezte Belebuchin valamivel később, a milliomos füléhez hajolva. Pjatigorov ajkait mozgatta, mintha orráról legyet akarna elfújni. — Parancsolja, hogy hazakísérjem? —ismételte Belebuchin. Vagy ideállíttassam az ekvipást ? — Hé ! . . . Mi ? . . . Te ? . . . Mit akarsz te ? No, no . . . haza akarok menni . . . Kisérj el ! . . . Belebuchin ragyogot a megelegedettségtől és elkezdte fölráncigálni Pjatigorovot. A többi úr szolgálatkészen ugrált melléje és az örökös díszpolgárt kocsijára segítették emelni. — Egy nagy társaságot így bolonddá tartaui, erre igazán csak művészi lélek képes — jegyzi meg rekedten Szesztjakov — egész paff vagyok Jegov Nilits ! Ha eszembe jut, még mindig nevetnem kell . . . Hahaha ... és milyen dühösek voltunk. Hahaha ! . . . Nem is hiszi, még színházban sem nevettem ennyire . . . Ilyen humor ! Egész életemben emlékezni fogok erre az estére, valóban ! Amint Pjatigorov elkocsizott, az előkelőségek ismét jókedvűek lettek és megnyugodtak. — Bucsuzóul még kezet is nyújtott nekem — szólt Szesztjakov megelégedetten — úgy látszik, nem is haragszik már . . . — Bár adná Isten! — sóhajtott Jevsztrat Szpiridonits. Kedvelt borvíz! Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré dr. Stamborszky, dr. Berger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markosfalvi, stb.-ektöl, akik az Ágnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajoknal, chromkus gyomorhurutoknal főleg karlsbadi kúra után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegsegek ellen (typhus, cholera stb.). Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sot a szódavíznél is olcsobb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leirásanak ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oszwald János urnái Papán. forrást, mert föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. (1) tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly,