Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-06-09 / 23. szám
III. évfolyam. 23. szám. Pápa, 1906. junius 9. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: ÍM. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Két yasútterv. Vagy másfél hó előtt hírt adtunk róla, hogy a kereskedelmi miniszter Pápától Ajkától vezetendő' vasútra az előmunkálati engedályt megadta, mai számunk pedig hírt hoz róla, hogy a kereskedelmi miniszter Pápa—Devecser—Ukk vonalra is előmunkálati engedélyt adott. Azzal a gondolattal tehát, hogy Pápától kiindulva déli irányba vasút induljon, úgy látszik, egész komolyan foglalkoznak. Ezen déli irányba menő vasút fontosságát e lapok hasábjain már mi is fejtegettük. Két terv állván előttünk, visszatérünk e témára, előre is kijelentjük azonban, hogy az ügyben való állásfoglalásunkat akkorra tartjuk fenn, mikorra minden e tárggyal összefüggő kérdést alaposan tanulmányozhattunk, s a forgalmi-, közgazdasági- és terepviszonyok részletes megismerése után a Pápára háramolható előnyökkel teljesen tisztába jöttünk. Két vasúttal ugyanis elég keserves tapasztalatot szerzett már városunk. Sem a csornai, sem a bánhidai nem érte meg azt az áldozatot, amit reájok hoztunk. Az előbbi egy nagy vidéket elvitt tőlünk a nagyobb város: Sopron irányában, az utóbbi, elismerjük, nagy szolgálatokat tesz a tatai bányáknak s több urodalomnak, de annál kevesebbet a városnak, mert a cuhai kirándulások közgazdasági előny gyanánt csak nem számíthatók fel, ellenben az elmaradt vámok hátrány gyanánt — igen. E tapasztalatokon okulva, vicinális vasúttervekkel szemben némi bizalmatlanság kél az emberben. A bizalmatlanságot csökkenti azonban az a körülmény, hogy a két új terv közül az egyik régi ismerősünk. Régi ismerősünk még a régi jó időből. Abból az időből mikor még okos közlekedési politikát lehetett volna csinálni Pápán, mikor még Pápát lehetett volna a nyugati vasutak csomópontjává megtenni. Abban az időben nagyon komoly alakban foglalkoztak itt Pápán, de meg Zalamegyében is egy Pápa—keszthelyi vasút tervével. Annyira komolyan, hogy a vasútnak részletes terveit is elkészítette Lóskay Miklós nyug. miniszteri osztálytanácsos, akkor a kereskedelmi minisztérium főmérnöke. E tervek — nagyszabású, kiváló műszaki munka — ma is megvannak letétben a városházán. Ha akkor a tervek megvalósulnak, eh de erről nem is érdemes beszélni, akkor mi ott vagyunk, ahol ma — Szombathely! Azóta sok viz lefolyt a Dunán. KisCell lett a gócpont és nem Pápa, a délnyugati vasutak, így a zalaiak is onnan ágaznak ki, nem Pápáról. A Cellből való elágazás azonban e vasutakra nézve nagy kerülőt jelent, az egyenes utat Pápától, csakugyan Pápától kiindulva lehet megtalálni déli irányban. Ez a vonal a természetes, a másik, a délkeleti, mely Ajkának viszen, sürübb lakosságú vidéken megy át és az ajkai kőszénbánya érdekét hathatósan szolgálhatja, de Ajkától Keszthely felé való folytatása esetén csak nagy kerülővel éri el azt a célt, amihez a másik toronyirányt vezet. Már pedig a cél, mit ennek a vasútnak országos szempontból szolgálnia kell, kétségtelenül az, hogy a mai rossz összeköttetés helyett jobbat létesítsen Pápán át a Balatonra Keszthelyig s nagy vidéknek adjan vasutat, amelynek ma még nincs. Bennünket persze az országos szempontokon túl főleg a helyi szempontok érdekelnek. És itt első pillanatra úgy látszik, mintha egy nagy vidéket, a devecseri járás jórészét megszerezhetnők, mintha a Veszprémmel való összeköttetést jelentékenyen jobbá tehetnők, mintha elterelhetnők a forgalom egy részét Celltől és hozhatnók Pápára, így bizonyos fokig — kissé elkésve ugyan — vasúti gócponttá emelve városunkat. Nagyon szeretnők, ha e fontos ügyben lapunk barátai és munkatársai véleményüket nyilvánítanák. Megnyitjuk hasábjainkat e két vasutterv ügyének megvitatására. Magunk, mint fentebb említettük is, szintén részletesen hozzá fogunk szólni e fontos ügyhöz. Iparosok nyugdíj-egylete. A régi jó időben ilyenre nem igen kellett gondolni. Amikor még biztosítva volt arról az iparos, hogy ha szorgalmas és józan életet él, nemcsak munkaképessége idej e alatt keres eleget létfentartására, hanem annyit rakhat félre, amiből öregsége napjaiban tisztességesen megélhet, sőt gyermeA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A betyár szeretője. Erdő szélén ferde csárda, Majd beledől a nagy sárba; Teteje is félre csapva, Mint a korhely gyűrt kalapja. Ráborul a tölgyfa szépen, Még sincs fecske ereszében, Mégsem rak rá fészket gólya, Bár jó ember a lakója. Kerüli a fáradt vándor, Bár mécse, mint csillag, lángol; Más vendég e tájra nem jő, Csak betyár és tüzes mennykő. Muzsikálnak a cigányok, Kurjongatnak a zsiványok; Sarkantyú peng, balta csattog! Szinte reng a föld alattok. Szundikál az öreg csaplár A csepegő hordócsapnál; Haramiák hős vezére Lányával most oson félre. Eget ver a szilaj nóta, Mély csend van a benyílóba; Észvesztők a borok, ha jók; Észvesztőbb, ha tüzes, a csók. Őrt sem állnak, oly merészek; Fejők, szemök, szivök részeg; Bent egy percre elhallgatnak, S kívül zörren ajtó, ablak. Ablak dörren, ajtó roppan; Künn zsandárság hosszú sorban; Be is rohant nem egy-kettő! Hej! e tusa nem lesz meddő. Egyet lőnek, kettőt lőnek: Válni kell a szeretőnek! „Isten hozzád! kis galambom, Míg átesünk e kalandon." Mond a vezér, szeme villan, S az ajtóhoz surran, illan; De a leány oda dobban, S átöleli hőbben, jobban. „Hát itt hagynál? Hova mennél? Nincs jobb mentsvár sehol ennél! Egy életünk, egf halálunk; Élünk, halunk: meg nem válunk! De mit mondok ily bolondot! Félre bánat, félre gondok! Te vagy édes testvérbátyám! Itt alszol ma húgod ágyán. Nagy beteg vagy! Én ápollak! S milyen vígan kelsz majd holnap !' Szegény legény, hova mennél! Szebb e zug a fényes mennynél! S mit nem tett a leány másszor, Csókolja most izzón, százszor! A kemény, zord hős alél s dől Puha, édes öleléstől. S nem is várva feleletre Vetkőztette, lefektette A gyönyörű kis boszorkány, Majd pirulván, majd mosolygván. Bizony ők tán nem is hallják, Hogy a délceg rabló dalják Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért több kiállításon ermekkel kitüntetve! TÁGÓ DEZSŐ®-" M,u,f, ," í" •első pápai ferfi-divatteriiie, Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron — S mérték szerint készíttetnek.
