Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-09 / 23. szám

sorsán javítani, a munkás agg korát a nyomortól mentesíteni lehet. Nem tudunk róla, hogy országos jellegű mozgalom indult volna meg az önálló iparosok nyugdíj-egyletének megteremtésére. Ép így a kereskedők sem szervezkedtek még ez irányban egységesen és országosan. De ha országos szervezkedés országos intézmény létesítésére még eddig tervben sincs, egyes ipartestületek iparkodnak a saját kebelükben nyugdíj-egyletet létesíteni. A legteljesebb elismerés illeti meg a helybeli ipartestület elnökét, hogy a nyugdíjegylet megalapításának kérdését szőnyegre hozta. Ahol ennyi iparos van, mint Pápán, ott feltétlenül keresztülvihető a nyugdíjegylet megvalósítása. Ime, Rimaszombaton, ahol az iparosok száma feleannyi, mint Pápán, máris életbe lépett és működik a nyugdíj-egylet. Működik olyasformán, hogy az egylet tagjai heteként 28, 42 és illetve 56 fillért fizetnek. Ennek ellenében az egylet 10 évi tagság után való munkaképtelenség esetén havi 26, 39, illetve 52 koronát biztosít tagjainak, a nyugdíjigény évenként emelkedik és a 35 évi teljes nyugdíj hav.i 45, 67 és illetve 90 koronára emelkedik. A megalakulás utáni első 10 év alatt természetesen nincs nyugdíjazásra senkinek sem igénye. Ez idő alatt a befizetések csak gyűjtetnek és kamatoztatnak, úgy hogy a 10 év utáni esetleges nyugdíjazásoknak, özvegy- és árvasegélyezéseknek addigra az egylet eleget tehet. Eleget tehet főkép akkor, ha a heti befizetéseken kívül más módon is alapja vettetik a nyugdíj-egyletnek. Az ipartestületnél kezelt elagott és munkaképtelenek alapja mindenesetre a nyugdíj-egylet tőkéjének gyarapítására fordítható. Az ipartestület rendes bevételeiből szintén adhat évenként bizonyos összeget a nyugdíj-egylet céljaira. Kétségenkívűli az is, hogy egyesek jótékony adományokkal fogják az alaptőkét gyarapítani. Ámde ez még nem elég. A nyugdíjegylet oly fontos szociális intézmény, melynek támogatása elől a város mint erkölcsi testület sem zárkózhatik el. De még kevésbbé zárkózhatik el a támogatás elől az állam. Miden polgárnak egyenlő mértékkel kell mérnie s valamint nem késett az állam a tisztviselői nyugdíjjak alapját egymaga megvetni, akkép nem késhetik az iparosok nyugdíj-egyletét legalább támogatni. E segítségek mellett a nyugdíj-egylet már az első 10 év után meg fog felelhetni üdvös hivatásának. Mindeneket azonban meg kell előznie az egylet megalakításának. A megalakuláshoz hozzávetőleges számításunk szerint 400—500 tag belépése szükséges. Nincs kétségünk felőle, hogy nem ennyien, de sokkal többen fogják a haladó kor eszméjét felfogni s fognak sietni, hogy jobb jövőjüknek egyik szilárd alapkövét lerakják. Bérmálás Pápán. Kutrovácz Ernő győri felszentelt püspök, mint báró Hornig Károly megyés püspök helyettese, tegnap érkezett meg városunkba, hogy itt a hivők ezreinek a bérmálás szentségét kiossza. A Pápán tizenhárom esztendő óta nélkülözött fontos egyházi ünnepre hetek óta örömmel készült városunk lakossága, hisz alig van a kath. lakosság körében csak egy család is, melynek valamely tagja a bérmálásban ne kivánna részesülni. A város külső képe is megmutatta az örömet, amellyel a bérmálást és a bérmálásra jövő főpapot fogadták. Tegnap délelőttől kezdve a házak lobogó-díszt öltöttek. A nagytemplomot a nemzeti zászlókon kivül a római pápa zászlajával és a kegyúr Esterházy-család zászlóival is feldíszítették. A Jókai-utca végén szép diadalkaput emeltek egy nap leforgása alatt ügyes munkás-kezek. A lombokkal, zászlókkal ékes diadalkapu ormára zöld ágakból keresztet illesztettek. Homlokzatán a kifelé néző oldalon e felírás olvasható : Isten, hozott, a város felé néző részen : Béke veled ! A püspök érkezése eredetileg lj

t4:-ve volt jelezve, majd azonban sürgönyileg tudatták, hogy 1/

27-kor érkezik meg. Már 6 óra után rengeteg néptömeg tolongott a Főtéren, Fő-utcán és főleg a Jókai-utcán végig. Mondhatni az egész város künn volt a fogadtatáson. A diadalkapu mellett sorakozott a római katholikus hitközségnek illetve iskolaszéknek küldöttsége. keinek egy kis tőkét adhat át, hogy az első nehézségekkel ne kelljen küzdeniök, esetleg hogy az apjuk által is űzött iparágat szélesebb alapra fektessék, akkor még nem igen volt szükséges nyugdíj-egyletről beszélni. Azért olyanok számára, kik munkájukban elszerencsétlenültek, vagy akik minden iparkodásuk ellenére sem bírták végső napjaikra betevő falatjukat sem biztosítani, mindig volt valami-féle gondoskodás. Formális nyugdíj-egylet azonban nem volt, aminthogy az egész nyugdíj-intézmény — mai alakjában — nem hosszú múltra tekinthet vissza. Ma lényegesen megváltozott az iparos helyzete. A szó teljes értelmében : küzdenie kell a létért. Intézkedések történtek, törvények születtek meg, amelyek mind-mind mintha csak sújtani akarták volna a kézműiparosságot. Súlyos helyzetében újabb, a tisztességes munka életképességét biztosító törvények után eped immár hosszú idő óta, remélhetőleg most már csak rövid ideig. Ám ha létesülnek is törvények, mik az iparosságnak megadják a lehetőséget, hogy fennmaradhasson s a maga szolid, becsületes eszközeivel folytassa a majdan tán több kilátással kecsegtető harcot a megélhetésért, még ez esetben sem képzelhető az iparosságra nézve üdvösebb intézmény, mint a nyugdíj*egyesület. Hivatalnokok: államiak, felekezetiek, községiek, megyeiek, sőt részben a magánhivatalnokok is élvezik nálunk a nyugdíjegylet áldásait. A szabad foglalkozási ágak: a kereskedő és iparos-osztály nélkülözik még. A földmívelő-osztálynak az a része, melynek saját birtoka van, e birtokban bírja örökös — vajha mondhatnók: inegingathatlan — nyugdíját. A munkások részben maguk szervezkednek, részben az állam próbál a földmíves-munkások segélypénztárának felállításával róluk gondoskodni. Még nem teljes, még nem kielégítő legtávolabbról sem az a gondoskodás, amiben nálunk a munkásságnak része van, de mégis már legalább körvonalai bontakoznak a szociális intézményeknek, melyek révén a munkásosztály Hogy' csapnak rá ellenükre, S hogy szorul az ivó szűkre! Mint a piros rózsabimbók, Hajnali lágy szellőn ingók, Szétnyilnak a napsugártól, Fejek nyilnak fényes bárdtól. Mint megsebzett oroszlánok, Üvöltenek a betyárok; Akként ölnek, akként halnak! Bús vége lön táncnak, dalnak. „Ámde épp' a vezér hol van? Hallod, csaplár! felelj nyomban; Ha elő nem adod őtet, Isten ójja meg vén fődet." „Hej! szívesen előadnám. Csak adhatnám, csak adhatnám! Vesznék ő ís, mint mindnyájan: Úgy védném meg tőle lányom." Kérdezik a vén csapiárost: „Hol a lányod, azt mondd már most! * „Jaj! csak tudnám, csak meglelném, Megnyugodnék szivem, elmém." „Itt vagyok a benyílóban; Szegény bátyám biz' nem jól van;" Lágy hangján a lány ezt zengi, ;

; Nézzék csak meg! Nincs itt senki!" Betoppannak oda tüstént, Ég a leány arca tűzként; Vizes rongyát most facsarja; Ragyog, mint a friss hó, karja. Holthalavány szegény bátyja, Hogy nagy beteg, ki-ki látja; Mindenki csak a lányt nézi, Ki szemöket megigézi. „Hazudsz, leány! Nem vagy lányom! El kell fogni! Nem sajnálom! Ez itt gyáva, gaz zsiványa! El keü fogni! Eb, ki bánja!" „Ne is legyek a te lányod! Ne szánj, ha őt nem sajnálod! Gyűlölj, ha őt meggyülölted, Engem is, mint én a lelked! „Jó emberek, jó zsandárok! Én már csakis egy jót várok; Ez egyetlen imádságom, Ez utolsó kívánságom. „Láncoljatok hozzá engem, Hogy vérem is kiserkedjen; És dobjatok vele össze Feneketlen mély tömlöcbe. „Egy vizén és egy kenyéren Sorvadjunk el hófehéren; Féreg is egy rágja testünk. Sirassuk is együtt vesztünk. „S együtt várva a halálra Üdvözüljünk valahára! Egy patakká folyjon vérünk, Nyugodni egy sirba térjünk!" Patyi István. Napnyugat királya. Irta: F. J. I. Napnyugat királya a keleti expresszel érkezett meg. Párisban hallotta, hogy a legjobb éjszakai mulatóhely Budapest és személye körüli miniszterével meg a tolmácsával sietve robogott a magyar fővárosba. Őfelsége inkognitó utazott s az „Arany királynő" vendégkönyvében, ahova szállt, úgy szerepelt mint Alhambra Jeromiás gróf. Őfelsége azonban nem azért volt Délamerika legnyugatibb tartományának királya, hogy ezt azonnal le ne lehetett volna olvasni az arcáról. Különben sem volt zárkózott természet. A személye körüli miniszterét gyakran leszamarazta a nagy nyilvánosság jelenlétében, ami elve elárulta, hogy őfelsége napnyugati fejedelem. Más szimptomák is elárulták inkognitóját. Őfelsége rendszerint reggel szokott hazatérni, (Budapesten éppen akkor működtek a seprő-gépek az utcákon) s mikor a nap fölbukkant, akkor feküdt le őfelsége. Ami osak természetes egy napnyugati királynál. Erős, kemény tél volt, amikor Alhambra Jeromos gróf, becsületes nevén Navapokumo Kalarama Harakiri Colorado Mantuasi Jósé, a keleti pályaudvar előtt gummikerekes fiakkerba csapta magát és a tolmácsa által megneveztette az Arany királynőt. A szállóban már három színházigazgató névjegye várta a derék napnyugati királyt. E névjegyek meghívást tartalmaztak a színházi díszpáholyokba és Alhambra Jeromos gróf, akit már a szálló előtt óriási néptömeg fogadott, kedélyesen veregette meg a személye körüli miniszterének vállát, miközben jókedvűen mondta :