Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-01-06 / 1. szám

» III. évfolyam. 1. szám. Pápa, 1906 január 6. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENEK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Városi képviselők választása. Hogy immár nem igen több, mint két hét választ el bennünket a képviselőtestületi tag választások napjától, időszerűnek tartjuk, hogy múlt évi december 16-iki számunkban tett igéretünket beváltva, arról elmélkedjünk, ami még múlt cikkünkben függőben maradt. Szóljunk arról, hogy mit ne keressenek a választók a megválasztandó képviselőtestületi tagokban, mi ne irányítsa a legközelebbi választási küzdelmet. Előbb azonban pótlólag egy-két szóval kiegészítjük a múltkori cikkünk egy passzusát. Azt a passzusát ugyanis, amely a megválasztandó képviselőktől rátermettséget és tudást kiván, sokan magyarázatra szorulónak találták. Főkép a tudás kérdése homályos. Mit is kell hát tudni annak a képviselőnek ? Bizonyos iskolai előképzettség, avagy szaktudás kívántatik a képviselőséghez. Aztán a rátermettség is! Mi ennek a kritériuma? Nem elég, ha valakiről a választók feltételezik, hogy az illető megállja helyét a közgyűlési teremben? Vannak annak a rátermettségnek különleges kritériumai is? Megfelelünk a kérdésekre. A városi képviselőséghez valamiféle iskolai képzettség valóban nem kívántatik. Sem törvény, sem jogszokás nem irja elő, a gyakori élet szüksége sem teszi elengedhetetlenül szükségessé. Különben is tudvalevő, hogy intelligenciát az iskola falain kívül is lehet szerezni, sok ember egyedül csak ott szerzi meg. De annak a tudásnak, amit a v. képviselőség igényel, az iskolában szerzett tudáshoz mi köze sincs. E tudás a város hagyományainak ismeretére, a lakosság tényleges szükségleteinek ismeretére, a város életfejlődésének megfigyeléséből szerzett tapasztalatokra kell hogy kiterjedjen. Tudni, hogy mi történt a városban a múltban, gyakorlati érzékkel bírni hz iránt, hogy mi történjék a városban a jövőben, — ez az a tudás, amire mi céloztunk. Speciális szaktudást szintén nem igényel senki, a dolog természetéből folyó, hogy mindenki a polgári foglalkozásának megfelelőleg ehhez vagy ahhoz szakszerűbben hozzászólhat, az a jogi dolgokhoz, amaz az építészeti kérdésekhez, emez meg a gazdaság körébe vágókhoz. De az általános tudás sokkal fontosabb, mint a szaktudás, mely sokszor egyoldalúságba is vezet. A rátermettségnek nagyon kevés külön kritériuma van s mégis nem lehetne mondani, hogy mihelyt valakit a választók képviselőségre^ érdemesítenek, az eo ipso rátermett is. En Istenem, hány képviselőt választunk meg inkább csak baráti szívességből, azért, mert~ő maga tartja magát rátermettnek s mert mi nem akarjuk elrontani a kedvét azzal, hogy szavazatunk elvonásával rátermettségét kétségbe vonjuk. Igazi rátermettség abban van, aki a közügyek iránt állandóan és élénken érdeklődik, aki nemcsak annyiban a köz embere, amennyiben az a saját egyéni kényelmének, háziuri vagy másfajta mivoltának előnyére van, hanem ami nem érinti közvetlenül, érdeklődik az iránt is, időt, fáradságot szentel a város egyetemére fontos ügyek tanulmányozásának, intézésének. Mi ne irányítsa a választási küzdelmet? Mi maradjon ki a választási küzdelem vezetőmotivumai közül, — erről kívánunk ma érdemileg szólani. Első sorban a politika az, aminek a választási küzdelem menetére semmi befolyást nem szabad gyakorolnia. Rendezett tanácsú városok tudvalevőleg direkt nem érintkezhetnek az ország törvénythozó testülettévei, az országgyűléssel, amiből kifolyólag politizálniok nem szabad. Ha pedig a képviselőtestületi tanácskozó teremből ki van küszöbölve a politika, akkor természetes, hogy a beválasztandó képviselőket sem szabad politikai pártállásuk szempontjából bírálat tárgyává tenni. A város szempontjából nem lényeges a képviselőtestületi tagok politikai pártállása, lényeges csak az, hogy a város érdekét mindenek felett szivükön viseljék. Vannak esetek — így a közelmúltban, mikor a városnak egy alkotmányellenes kormánnyal szemben tisztviselőit kellett védelmeznie, biztosítania — hogy a politika indirekt bejuthat a közgyűlési terembe, de az ilyen kivételes esetek mindig valami nagy nemzeti üggyel állnak összefüggésben, nagy nemzeti ügyben pedig e város hazafias polgársága és képviselőtestülete mindig egységesen gondolkozó volt s hihetőleg az is marad. Ép azért tehát az, hogy valaki így vagy amúgy szavazott A „PÁPAI HÍRLAP" TARCÍJA. Ej feli harang-szó. Irta: Köveskuti Jenő. Azon nap, melyen kiadták a napi parancsot, hogy a vén bakák hazamehetnek, a kapitány magához hivatta szakaszvezető' Szekeres Pált. — Fiam, Szekeres Pál, tudom, hogy szegény árva fiú vagy, sem apád, sem anyád, sem vagyonod. Három éven át becsülettel szolgáltál, szerettek is a tiszt urak ; nem tennéd-e jobban, ha a regementnél maradnál ? Eszed, szived helyén vau, megmutattad nem rég Boszniában. Még szerencsés lehetsz ; maradj a regementnél fiam. Aztán megveregette a kapitány a szakaszvezető Szekeres Pál vállát. Pál lesütötte szemeit és gondolkozott. Egy kissé megzavarták ezek a szavak a fejét. Igaz, hogy jó dolga volt a regementnél, tisztséget viselt s talán még többre is vihetné, ha maradna. Ej, meggondolja a dolgot. Egy napi gondolkozás-idó't kért, aztán visszament társai közé a nagy szobába és leült a hosszú asztal mellé. Pajtásai nagy készületben voltak mind. Egyikmásik már búcsúzott is. Oda mentek hozzá elkövetkezni. — Isten áldjon meg, Pali, jó egészséget! Pali az asztalra dőlve, két tenyerébe hajtotta fejét és gondolkozott: menjen-e, maradjon-e? Otthon csak szegénység vár reá, itt a szerencséjét találhatná meg. Oda szól hozzá ezen közben, földije, Illés Gyurka : — Hát te mit gondolkozol, Pali ? Miért nem készülődől ? — Ne kérdezősködj, Gyuri, nagy gondolkozásban vagyok. Nem tudom, menjek-e

; maradjak-e ? Tudod, hogy itt szép szerencse vár reám. —- Hát Turi Katával mi lesz? hiszen három esztendővel ez előtt, mikor hárman ide, Kaposvárra jöttünk s te a döröcskei hegytetőről visszanéztél a falura, azt mondtad Szakái Gábornak, — ott nyugszik szegény a boszniai földben — hogy a szived szakad meg a miatt a leány miatt. Azt mondtad több izromban, hogy megígérte a leány: megvár, akárhány kérője lenne is. — Ne emlegesd Gyuri, azt a leányt. Hiszen éppen azon tépelődöm, hogy ha valamikép meg tudnám nyugtatni a szivemet. — No, csak gondolkozzál, én útnak válok. Isten áldjon meg ! Szekeres Pál utána nézett, ki, a nyitott ablakon s mikor Illés Gyurka a kaszárnya kapujához ért, valami eszébe jutott s utána kiáltotta : LÁTOGATÁS.* Úgy érzem néha, nálam jár a lelked. Te messze tőlem még tán meg se sejted, Hogy ábrándozva, szép fejed lehajtva Hozzám jöttél egy pillanatra. Eljösz, fölvéve rózsaszín ruhádat, Szobámban rózsaszínű hajnal támad, Tekinteted mosolyogva rámveted, S kezembe simul a kezed. S csak mintha halk imát vennék ajkamra, Mint fecskeszárny a tó tükrét suhanva Érinti, hogyha száll a tó felett: Megcsókolom a szemedet. Aztán eltűnsz. S te nem tudod, nem sejted, Hogy ábrándozva nálam járt a lelked, Nem tudsz a csókról, csak azt érezed, Hogy valamitől forró a szemed. * Mutat\^p^Bo(Zor Aladár most megjelent verskötetéből. Ej feli harang-szó. Irta: Köveskuti Jenő. Azon nap, melyen kiadták a napi parancsot, hogy a vén bakák hazamehetnek, a kapitány magához hivatta szakaszvezető' Szekeres Pált. — Fiam, Szekeres Pál, tudom, hogy szegény árva fiú vagy, sem apád, sem anyád, sem vagyonod. Három éven át becsülettel szolgáltál, szerettek is a tiszt urak ; nem tennéd-e jobban, ha a regementnél maradnál ? Eszed, szived helyén vau, megmutattad nem rég Boszniában. Még szerencsés lehetsz ; maradj a regementnél fiam. Aztán megveregette a kapitány a szakaszvezető Szekeres Pál vállát. Pál lesütötte szemeit és gondolkozott. Egy kissé megzavarták ezek a szavak a fejét. Igaz, hogy jó dolga volt a regementnél, tisztséget viselt s talán még többre is vihetné, ha maradna. Ej, meggondolja a dolgot. Egy napi gondolkozás-idó't kért, aztán visszament társai közé a nagy szobába és leült a hosszú asztal mellé. Pajtásai nagy készületben voltak mind. Egyikmásik már búcsúzott is. Oda mentek hozzá elkövetkezni. — Isten áldjon meg, Pali, jó egészséget! Pali az asztalra dőlve, két tenyerébe hajtotta fejét és gondolkozott: menjen-e, maradjon-e? Otthon csak szegénység vár reá, itt a szerencséjét találhatná meg. Oda szól hozzá ezen közben, földije, Illés Gyurka : — Hát te mit gondolkozol, Pali ? Miért nem készülődől ? — Ne kérdezősködj, Gyuri, nagy gondolkozásban vagyok. Nem tudom, menjek-e

; maradjak-e ? Tudod, hogy itt szép szerencse vár reám. —- Hát Turi Katával mi lesz? hiszen három esztendővel ez előtt, mikor hárman ide, Kaposvárra jöttünk s te a döröcskei hegytetőről visszanéztél a falura, azt mondtad Szakái Gábornak, — ott nyugszik szegény a boszniai földben — hogy a szived szakad meg a miatt a leány miatt. Azt mondtad több izromban, hogy megígérte a leány: megvár, akárhány kérője lenne is. — Ne emlegesd Gyuri, azt a leányt. Hiszen éppen azon tépelődöm, hogy ha valamikép meg tudnám nyugtatni a szivemet. — No, csak gondolkozzál, én útnak válok. Isten áldjon meg ! Szekeres Pál utána nézett, ki, a nyitott ablakon s mikor Illés Gyurka a kaszárnya kapujához ért, valami eszébe jutott s utána kiáltotta : DivatáruMzunk összes osztályaiban az egész évről felhalmozott legfinomabb s remek választékú összes női kelme, férfi gyapjúszövet, ííanell, parget és mosóárut^ímiilatoö olcsó árakon árusítjuk ki. A maradékok eladása — hetivásárok kivételével — naponta történik. kKRAUSZ JÓZSEF H. FIA ÉS TÁRSA dtvatáruháza. 4 4 á maradékokat