Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-01-06 / 1. szám

országgyűlési képviselőválasztásnál, se érdemet képezzen a képviselőtestületbe bejutásra, se hibát — a kimaradásra. Nem volna szabad a képviselők választásába a felekezeti motívumoknak belejátszaniok. Érdemes, arravaló emberek minden felekezet kebelében akadnak, a türelmetlenségnek jele lenne, ha felekezeti szempontok szerint ítélnők meg a megválasztandók arravalóságát. Végre is a képviselőtestület nem hitközségi gyűlés, ahol eo ipso csak egyfelekezetüek vannak egybe, sőt még olyan fórum sem, ahol hitközségi ügyekben valami gyakran tanácskoznának. Elvétve fordult elő eset, hogy valamely felekezet speciális ügyéről volt szó, de ily esetekben a képviselőtestület tagjai — példa a múlt esztendő folyamán is volt — a legmesszebb menő előzékenységet tanúsított vallásfelekezeti különbség nélkül. A liszták összeállításánál tehát a felekezeti momentumot teljesen figyelmen kívül kell hagyni, aki érdemes ember van valamely kerületben, nem szabad kihagyni csak azért, mert ebben vagy abban a kerületben eme vagy ama felekezet van többségben s így az »uralom« is őt illeti meg. Hasonlókép nem szabad nézni az osztály különbségeket. Ez ép oly gyűlöletes előttünk, mint a felekezetieskedés. Osztályok — a XX. században! Az embereknek »úr« vagy — »nép« szerint való megkülönböztetése. Számbavétele annak, hogy ez iparos, kereskedő, földmivelő, literátus embsr-e s a szerint engedni be a képviselőtestületbe, vagy zárni ki onnan. Hát először is: »úr« ma már nincs közöttünk, mi nem ismerünk el más uraságot, mint amit a munka, a polgári érdem alkot. Nép vagyunk mindnyájan. Viszont nagy tévedés azt hinni, hogy az, akit önhibáján kívül — úrnak bélyegeznek, nem viselheti szivén épúgy, sőt jobban is a nép érdekét, mint akit mindenek a népből valónak tartanak. Hej, hol lenne Magyarország, ha valamikor a kiváltságok korában nem ép az u. n. urak között sarjadtak volna a demokrácia legnagyobb apostolai! Ami meg a foglalkozást illeti, fentebb mondtuk éppen, hogy a szaktudásnál sokkal jelentősebb a városi közügyek egyeteméhez való értés a a valódi közjó iránti érxék. Ne nézze hát senki : iparos, kereskedő, más-e a megválasztandó, nézze csak az arravalóságot és érdemet s ha ezt nézi, bizonyára eléri azt a célját is, hogy a maga foglalkozásbeliek ki ne szoruljanak a város ügyeinek intézéséből, mert nincs oly foglalkozási ág Pápán, melynek kebelében a v. képviselőtestületi tagságra méltó egyének találhatók nem lennének. A gazdagságot va^y szegénységet szintén ne nézzék a képviselőkké választandó polgároknál. Becsületesség, önzetlenség kell a nyilvános életbon s ennek pedig mi köze sincs a va^ _^oz. Hányszor láttuk, hogy szegény ember munkáját, idejét a közjó szolgálatának szentelte — anyagi jutalom nélkül, mig a gazdag ugyancsak dolgozott, munkált a nyilvánosság szine előtt, állítólagos közjó — valóságban a saját zsebe érdekében. Fordítva is voltak esetek. De egy nagy német költő mondása örök igazság marad; »Becsületesség virulhat minden rend kebelébenvirulhat szegény és gazdagnál egyaránt, közügyek intézésében pedig a makulátlan becsületesség, az érdektől meg nem fertőztetett önzetlenség a legfontosabb, nélkülözhetlen kellékek. , Szeretnők, ha az itt elmondottakat e város derék polgársága megszívlelné, ha úgy intézné a képviselők választását, hogy belőle áldás áradna Pápa város közügyeire! Memorandum a vásártér ügyében. Múlt számunkban említettük, hogy a vásártér ügyében az OMKE és Ipartestület közös memorandummal járulnak a képviselőtestület elé. A memorandumot dr. Fehér Dezső, az OMKE titkára már el is készítette s azt, váró sunk közgazdasági szempontjából oly kiváló fontosságú ügyre való tekintettel, egész terjedelmében közzétesszük. Reményünknek adunk egyszersmind kifejezést, hogy a két illetékes tényező egybehangzó véleménye alapján az ügy végre is dűlőre jut. A memorandum egyébként így hangzik : Tekintetes Képviselőtestület! Néhány évvel ezelőtt az állategészségügyi szet felügyeletét gyakorló felsőbb hatóság részéről utasíttatott városunk közönsége, hogy egy, az állategészségügyi követelményeknek megfelelő és az állategészségügyi felügyeletet lehetségesítő vásárteret állítson fel, amely vásártér a 40000/1888. sz. földmivelésügyi miniszteri rendeletnek megfelel, mert ellenkező esetben a heti sertés- és marhavásárok betiltatni fognak. Úgy a tek. közgyűlés, mint a t. városi tanács ezen kérdéssel hosszasan és behatóan foglalkozott és ebből kifolyólag a t. képviselőtestület 190^ okt. 24-én tartott gyűlésében azon határozz' :: nozta, hogy a sertéspiac akkori helyén maradjon, mégis azzal az eltéréssel, hogy a lábon felhajtott sertések a Koro\a-téren, a kocsin fölhozottak pedig a régi vásártéren legyenek s így a sertésvásárt a helyszűkére való tekintettel megosztandónak határozta. Az állategészségügyi felügyeletet gyakorló felsőbb hatóság a heti vásártér kérdésének ilyetén való megoldását azonban elfogadhatónak nem találta, mert szerinte ezen helyek a vásár lebonyolítására szűkek s maga a vásártér utcákkal szelt, amelyen ez okból az állategészségügyi felügyelet kJlő hatékonysággal nem gyakorolható s midőn a közegészségügyi és közbiztonsági, valamint a forgalmi követelményeknek meg nem felelők,ugyanakkor n létesíthetők azok az állategészségügyi óvó-intézkedésekre szükséges intézmények, amelyek a hivatkozott számú miniszteri rendelet 31. és következő szakaszaiban — a vásár megtartásának föltételeként — előirva vannak. Ezen okoból a felsőbb hatóság utasította a v. tanácsot, hogy záros határidő alatt vagy a törvény és miniszteri rendeletnek megfelelő vásárteret állítson fel, vagy pedig a vásártartást megtiltja. A tek. tanács ez okból a kérdéssel újból foglalkozván, fölmérette úgy a régebbi vásárteret, mint a Korona-teret és ennek eredményekép megállapíttatott, hogy a régebbi sertésvásártér 2400 • -ölet tesz, amidőn az utak és járdák levonása után 2010 D-öl marad. A Korona-tér fölmérésének eredménye pedig az, hogy a mutatványosok helye 361 •-öl, a vendéglő kertje 356 D-öl, az épület pedig 654 D-ölet s így az egész terület 1371 D-ölet tesz. Ennek megállapítása után a városi tanács egy vegyes bizottságot hivott egybe, vájjon az — Hallod-e te, Illés Gyuri ! Otthon ne szólj eemmit Turi Katának, mért magam se tudom még, hogy mit tevő leszek. Majd elválik ! Illés György éppen akkor kanyarodott ki a kapun, nem hallott ebből semmit. Szekeres Pál pedig ismét leült a hosszú asztal mellé s fejét két tenyerébe temetve, tépelődött magában. Ha haza megy, örökös szegénységre jut, hiszen nincs senkije, és semmije, idegenből származott, szegény szolgalegény volt. Lenézték még a félhelyes gazdák fiai is, Lá'm ez az Illés Gyurka is milyen foghegyről beszélt vele, * ahogy levetette a katonaruhát. Ha itt marad, bezzeg nem beszélnek vele hetykén, inkább megbecsülik. A kapitány úr nem hiába biztatja . . . Jobb lesz tán itt maradni. Fölkelt és kiment a friss levegőre, hadd hajtsa ki az esti szellő a fejéből a gondokat. Szép októberi est volt. A szellő onnan lengedezett észak felől. Azért volt talán olyan illatos, friss, mivelhogy a koppányvölgyi virágos rétekben fürdött még előbb. Szekeres Pali levette sipkáját is, hogy jobban érje forró homlokát az a szellő. Hanem az, ha megkönnyebbítette is a fejét, annál nehezebbé tette a szivét. Csakugyan onnét fújdogál Szántó felől. Mintha Katicának a sóhajtását is magával hozná. Az a sóhajtás úgy nyilallott, hogy majd keresztül szúrta. Aztán megelevenedett előtte sok emlék. Látta képzeletben azt a szép arcot, amint végig futják a könnyek, melyek azokból a bánatos fekete szemekből erednek. Mintha a liliomon végig folyna a reggeli harmat. Látta azt a rózsaág derekat, amint meghajlik, aztán megtörik a csalódás és bánat terhe alatt. Majd pedig eszébe jutott : nagy Ígéretet tett aunak a leánynak, hogy visszajön hozzá mindenképpen. S a leány is megfogadta, hogy táncba sem megy három esztendeig más legénnyel, nem hogy férjhez menne. A szülők is sok kérés után megígérték végtére, hogy nem erőltetik a leányt férjhez, ha már annyira van, noha szép szerencséje kínálkozott akkoriban . . . . . . Már csak mégis haza megy. Jobb lesz otthon szegényes öltözetben boldognak lenni, mint itt fényes ruhában, nyugtalan szivvel boldogtalannak . . . Megélnek szépen. Katica nem egészen szegény. Igaz, hogy kisházas ember lánya, de egyetlenegy leány. Azt a kis adósságot, ami a házon és azon a fertályon van, majd kifizetik lassan, lassan. Elmennek, ha egyébként nem lehet, részből aratni. És úgy megkönnyebbült a szive, hogy végre h 'fúrozott. Bement a kaszárnyába és sietve szedte össze holmiját. Talán még utói is éri Illés Gyurkát, ha nem késedelmezik. Aztán kinézett, ha nem látná-e valahol Őrmester Guba Józsefet Csakugyan találkozott az őrmesterrel, akinek megmondta, mit határozott. Mondja meg a kapitány urnák. Szekeres Pali sietve hagyta el a kaszárnyát. Útját egyenest Toponár felé vette. Erre van a legrövidebb út Szántó felé s Illés Gyurka is erre ment. Talán meg is találja itt a korcsmában, mert az a korhely ugyan meg nem állja, hogy be ne tekintsen egy üveg italra, aztán ha beszedett egy kissé, mézes kaláccsal se lehet kicsalni. Mikor Toponára ért, már bealkonyodott. Benézett a korcsmába, de itt azt mondták, hogy olyan legénynek, mint Illés Gyurka, még ma szinét se látták . . . Szekeres Pali tovább ment, Büsü felé. Hanem alig ment ki Toponárból, észak felől sűrű, nehéz felhők kezdtek gyülekezni s azok a felhők még mielőtt kiért volna az országútra, egészen elborították az eget. Ezen közben ránehezedett a vidékre az éj. Szurok sötétség vette körül. A hold fénye nem világította be útját, csillagok nem mutatták az irányt, merre menjen ? Eltévedt s egész éjjel bolyongott a toponári mezőkön. Reggelre egy kis faluhoz ért, de úgy rémlett előtte: sohasem járt ő ezen a vidéken. Meg is kérdezte a dűlőúton szembe jövő öreg embert: — Bátyám-uram, micsoda falu ez? Toponárról jövök s Szilnak akarok menni, jól megyek-e? — Bizony rossz felé jársz öcsém, mert ez a falu Hetes, ez az út pedig Böhönyére visz. Hanem menj azon az országúton arra, amerre a nap kél, déltájban Szilba érsz. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>l> kiállításon érmekkel kitüntetve! O 3D T^ y

r ^^ Í®C Mindennemű férfi-ruhák első pápai férfi-divatterme, Pápa, Fő-tér, 253. sz. I szolid áron mérték szerint készíttetnek. Jó nagymunkás szabósegédek felvétetnek.