Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-08 / 14. szám

Nagyvázsony községnek a felekezeti iskolák megszüntetése és állami iskola felállítása tárgyában hozott határozatát. (Követendő példa!) Megengedték, hogy dr. Rutsek Pál várpalotai községi orvos a bor- és husfogyasztási adó kezelését magára vállalhatja. Kimondták, hogy Berhida község nincs jogosítva a jegyző fizetését visszatartani, ha a községnek követelni valója van a jegyzőn, pörölje be. A vármegye budapesti felsőbb ipariskolai ösztöndíját György Józsefnek Ítélték oda. A régi kedélyes megyei rendszer letűnése jele gyanánt tekinthető az a határozat, amellyel Siófok községnek az acetilén világítás berendezésére hozott határozatát megsemmisítették azon okból, hogy 1. a község nem döntött illetékes tényezők meghallgatása után a felett, hogy a helyi viszonyoknak mely világítási nem felel meg; 2. és főleg azért, mert a község nem hirdetett nyilvános pályázatot, hanem egy beérkezett ajánlatot minden további nélkül elfogadott. Az ügyet most a törvényhatóság helyes kerékvágásba terelte. — A Suúr községhez tartozó Csatár és Repcze pusztákat önálló pusztáknak minősítették. A törvényhatósági munkaközvetítői állás betöltésére nézve kikérik a gazdasági egyesület véleményét. Jóvá hagyták Siófok községnek járdakészíttetés ügyében hozott határozatát, azzal azonban, hogy erre nézve is versenytárgyalást kell tartania. A rédei és márkói választói* kerületbe törv. biz. tagválasztás idejéül május 16-át tűzték ki, elnökül Rédére Enczmann Lipótot, Márkóra Kőszegi Józsefet küldvén ki. Szűcs község határozatát körjegyzői lakás és iroda építése iránt — Fodor Gusztáv és Bélák Lajos felszólalása után — jóváhagyták, kimondván, hogy az építkezési összeg kamatait Szűcs, Béb, Fenyőfő és Koppány községek megfelelő arányban tartoznak fizetni. A devecseri főszolgabírói hivatal elhelyezésére nézve elfogadták a Somlyóvidéki Takarékpénztár ajánlatát, mely szerint a takarékpénztár 7 szobából és megfelelő mellékhelyiségekből álló új épületet emeltet a főbírói hivatal céljaira, melyért ez évi 1000 korona bért fizet 12 évi bérleti kötelezettséggel. Pápa város azon határozatát, mely az országos törzskönyvi bizottsághoz felír, hogy pecsétjein a „kiváltságos" ciinet és „1539" évszámot használhassa, pártolólag terjesztették fel a belügyminisztériumhoz. Végül dr. Szábó János devecseri szolgabírónak egészsége helyreállítására 4 heti szabadságot engedélyeztek. A tárgysor végeztével az alispán megköszönte a megjelenteknek érdeklődésüket s ezzel a közgyűlés, melyen Pápáról: Sült József, Bélák Lajos, Jákói Géza, dr. Kende Ádám, Billitz Ferenc, Körmendy Béla, Keresztes Gyula ós dr. Kőrös Endre ; Pápa vidékéről : Ihász Lajos, Kafka Ignác, Kaufmann Géza, Mihályi Géza, dr. Magyar Károly, Herbszt Ferenc, Walla Géza voltak jelen, d. e. U-re véget ért. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Választók összeírása. A választók összeírására kiküldött bizottság most végzi a városházán Saáry Lajos elnöklete alatt az összeírási munkálatokat, Az üléseket naponta d. u. 4 órakor tartják. Mint halljuk, már is több reklamáció érkezett be a bizottsághez és pedig nemcsak a lajstromba felvételre, de a lajstromból kihagyásra nézve is. § Az állandó választmány folyó hó 6-án Lamperth Lajos h.-polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a hétfó'i közgyűlés tárgyait készítette el. Javaslatai közül, mint fontosabbakat, kiemeljük a következőket: a Szent Ilonai-ápolda, valamint a városi ápolda után kivetett községi pótadó elengedését véleményezték. Ifj. Horváth József és Molnár Kálmánnak a Kossuth-utca megnyitásához szükséges ház megvétele iránt beadott ajánlatának, minthogy az ez ügyben hozott képviselőtestületi határozat fellebbezés alatt áll, egyelőre a napirendről levételét indítványozzák. Ajánlják, hogy a villamos telepre 80.000 kor. maximális költséggel egy harmadik gép szereztessék be. A női kórház alapjainak kiutalását a vármegyénél megsürgetni javasolják, minthogy azonban a Martonfalvay-féle telken a szerződés értelmében már ez év folyamán építeni kell, dr. Kluge Endre indítványára javasolják, hogy az építkezés még a nyár folyamán kezdessék meg és pedig, amit dr. Steiner József a legsürgősebbnek jelzett, a tébolyodottak celláival. A helybeli szőlős gazdáknak azt a kérelmét, hogy a saját termésükből saját maguk által fogyasztott bor adója alól felmentessenek, az áll. vál. nem pártolja, nem pedig azon okból, mert a termelők fogyasztási pót-adót úgy sem fizetnek és mert a 2815 kor. kedvezményes borfogyasztási adó az állammal történt egyességbe felvétetett és érte a város fizeti a bérleti összeget. Hosszabb vita volt a gyám- és alapítványi pénzek kamatlábjának 5°/

0-ra leszállítása körül. Á vitában Szente János v. ügyész, dr. Kluge Endre, dr. Hoffuer Sándor, Kis Ernő, Saáry Lajos, Baranyay Zsigmond vettek részt s végeredményeként a leszállítást nem javasolják, mert jelenleg 310.000 kor. kamatozik 5

1/

2-el s csak 150.000 kor. nincs kölcsönkép kiadva. A kamatleszállítás szabályzatváltoztatást tenne szükségessé s ha a szabályzat értelmében a régi kölcsönökért is C3ak 5°/

0-ot kellene fizetni, akkor az árvák károsodnának. Még tovább időzött a választmány az alagcsövezés kérdésénél. Itt a pénzügyi-bizottság javaslatával szemben, mely azt véleményezi, hogy a fő alagcső költségének 2/

3-át és a csatlakozásokat az érdekelt háztulajdonosok fizessék, míg a város csak a fő cső költségének 1/

3-át fedezze, dr. Steiner József azt indítványozta, hogy a város, tekintettel arra, hogy a pincék TÍZ alá jutását a vízvezeték okozta s hogy a víz eltávolítása fontos közegészségügyi érdek, a ügyeinek bármikori és bárki elleni megvizsgálási joga vita tárgyát sem képezheti, a kiküldött bizottság álláspontját figyelmen kivül hagyva, a vármegye alispánjának a hozzá intézett felhívás folytán tett hivatalos nyilatkozata és a vonatkozó ügyiratok alapján megállapítja, hogy dr. Óvári Ferenc bizottsági tag által az 1904. december 12-én tartott rendes közgyűlésében felhozottak a valóságnak mindenben megfelelnek és így dr. Óvári Ferenc bizottsági tag felszólalásával a közérdeket óhajtotta szolgálni. Tekintettel azonban arra : 1. hogy Kolossváry József volt alispán az összes terhére nyilvántartott előlegeket időközben visszatérhette, s pedig az iratok tanúsága szerint visszatérítette az eredetileg felvett teljes összegben, a nélkül, hogy az őt annak idején jogosan megillető kész kiadásait és napidíjait a maga részére levonta volna; 2. hogy a veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől hivatalból beszerzett „Hivatalos Igazolvány" szerint Kolossváry József volt alispán terhén a vármegyével szemben sem előleg, sem térítmény előírva nincs; 3. hogy Kolossváry József a nála volt és feltalált alispáni iratokat a vármegye jelenlegi alispánjának átadta; 4. hogy 1904. évi december hó 12-ike óta a vármegye alispánjához, a Kolosváry József alispánsága alatt küldött értékek nyugtázása avagy elköny veltetése iránt beadvány nem érkezvén, valószínűtlen, hogy el nem könyvelt és nyugtázatlan összegek lennének ; 5. hogy Kolossváry József felelőssége az alispánsága alatt történtekért érintetlenül fennmarad ; végül 6., tekintettel arra, hogy tényleges anyagi kára senkinek nincs: a vármegyei törvényhatósági bizottság az 1341. mb. 18205 — 1904. szám alatt kelt határozattal elrendelt vizsgálatot, illetve ezen ügyben a további eljárást beszünteti. A nyugdíj megállapítása és folyósítása iránti kérelmet a vármegye törvényhatósági bizottságának 2. jkv. 19028 -1903. sz. a. kelt/ a m. kir. belügyminiszter 57997- 904. számú leiratával jóváhagyott és így jogerős határozata alapján teljesíti s Kolossváry József volt alispán évi nyugdíját a nyugdíjválasztmány javaslatához képest az 1876. évi május 1 -tői 1904, évi január hó 12-ig terjedő, a millenáris évnek kétszeresen való számítása mellett 28 évi megszakítás nélküli szolgálat s a legutóbb élvezett 7200 korona alispáni fizetés után 5472 koronában megállapítja s az 1905. évi ápr. hó 1-sŐ napjától folyóvá teszi. Csekély érdeklődés mellett tárgyalták le ezután a tárgysor többi pontjait: A vármegyei alkalmazottak és törvényhatósági kiküldöttek napidíjairól alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter intenciója szerint módosították. Jóváhagyták A nyilvános és magántanár urak rájöttek, hogy a legtöbb betegség az öreg úr pihent képzeletének lidércjátéka s ha szegény ember: talán ki is gyógyítják egy jókora adag gorombasággal. De mivel gazdag ember volt: óvakodtak ilyenformán kigyógyítani, s csak írtak neki a szivárvány minden színeiben játszó órvosságokat, s küldözgették a szélrózsa minden irányába, ahol az öreg úr kiállotta a legkülönbözőbb gyógymódokat, amely gyógymódok csak egyben hasonlítottak egymáshoz teljesen : hogy méregdrágák voltak mind . . . III. Természetesnek fogjuk találni, hogy Hajnács György úr abból a fürdőből sem jött haza gyógyultabban és jobbkedvüen, ahol szerencsénk volt vele találkozhatni. Végtelen elkeseredésében még talán leugrik a palotája harmadik emeletéről, ha ekkor nem akad olyan szórakozásra, amely még az ő eltespedt életkedvét is fölvillanyozta. Ezt a szórakozást egy összetöpörödött, vózna, csillogó szemű emberke ajánlotta neki, minden költőket és szónokokat megszégyenítő tüzes és szines ékesszólással festette le előtte az aranyhegyeket, amelyeket a borzén — mint mondotta — egy kézforgatás alatt nyerni lehet. A csillogó szemű,, fürge gyík-ember fel tudta kelteni hősünk érdeklődését, sőt állandóan le is tudta kötni, mert minduntalan valami meglepetéssel szolgált neki. Be kell azonban vallanunk, hogy e meglepetések többször voltak kellemetlenek, mint kellemesek, úgy hogy házai roskadoznak az adósságok terhe alatt, talán bizony össze is rogynának, ha nem volnának oly szilárdul megépítve . . . — Hja, a szerencse olyan, mint a makacs automata. Dobálni kell a torkába a pénzt, amig végre busásan visszaadja, vigasztalta a zsörtölődő öreg urat a gyik-ember. De a szerencse automatája ugylátszik, végképp elromlott a hajdani főpincér számára. S egy gyönyörű tavaszi reggelen fölkele Hajnács úr a karosszéke lágy öléből, hogy a tömeg gondnokához menjen. Ugyancsak szaporázta a lépteit, amikor hazatérőben volt. Felesége, aki valamikor dalolva sütött-főzött a honyhán, vörösre sírt szemekkel fogadta. A férfi ott sündörgött körülötte. Nem tudta, hogyan kezdjen a vigasztaláshoz. Utoljára is szinte haragosan szólt reá : — Hát te miért sirsz ? Az asszony kerekre nyitotta szemeit. Talán nincs is eszénél az ura, hogy nem tudja, mi történt velük. —

: No igen ! azt kérdezem, hogy miért sirsz ? Hiszen nem jutottunk ám egészen tönkre. Maradt még elég pénzünk, amivel kezdhetünk valamit! Az asszony kedvetlenül legyintett a kezével: — Ugyan, mennyi pénzünk maradhatott ? — Hajnács büszkén fölemelte a fejét: — Ötszáz forint! De már erre elnevette magát az asszony. Csak ugy hangzott a kacagása : — Ötszáz forint! S te ennek örülsz oly bolondul ? — Ennek hát! — kiáltott Hajnács úr, s most már komolyan megharagudott az asszonyra. — Ötszáz forint nagyon sok pénz! Es én már tudom is, mit kezdek vele. Te, — egy valóságos kis aranybányára akadtam. Egy kis korcsmára Budán. Három gyár is van mellette. A munkások mind odajárnak. Azt is megtudtam már, hogy nem hazugság, hanem tiszta igazság, amit a.hirdetés mond, hogy az üzletet családi körülmények miatt adják el. A gazdája meghalt, a felesége meg süketnéma, — rokonaiho* fog félrevonulni. Még ma kibérelem. Holnap már oda is. költözünk. S gyors, fürge léptekkel mérte Hajnács úr föl s alá a szobát, mintha már vendégei szólítanák egyik asztaltól a másikhoz. Es csupa ruganyosság, csupa életkedv lett újra az egész ember. Csakugyan kibérelte a kis korosmát — és soha többé nem fájt a mája, soha többé nem bántotta az életunalom. A tudós tanárokat nem tudta volna megfizetni, de hál Istennek, nem is volt rájuk szüksége. A régi volt ismét — a régi munka egészséges, vidám, fáradhatatlan robotosa . . . CemilP7 IÍÍ7QEP UPQPDHUI7 Z^nT^ZZZ^ rXHUlüZ. tfUiOLr III.OE.ri UH 111 ^ha

Shajto

S

Zer.^o