Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-08 / 14. szám

A tanúság csak egy lehet: szűnjék meg végre-valahára a kedélyes vármegyei rendszer, emelkedjék a vármegyei közigazgatás, a pontosság, a rend, a tisztesség, a szeplőtlen becsület jegyében arra a fokra, amelyen hivatását eszményi módon képes teljesíteni. Nem egyszer, valljuk meg őszintén, az utolsó évek folyamán háromszor is beszéltünk új éráról s az új éra még mindig a régi maradt csak. Legyen a most — a nyomasztó csöndben meghozott hétfői határozat után — kezdődő éra valóban egészen új, jobb és üdvösebb a régieknél, sőt abszolúte is jó és üdvös. — őr — A megfelebbezett utca-nyitás. A Kossuth Lajos-utcát tehát csakugyan megfelebbezték. 125 aláírással ellátott kérvény megy a törvényhatósághoz, kérve, bogy oldja fel a városi képviselőtestület határozatát, mert az részben nem szabályos, részben nem helyes. Nem szabályos, mert a költségek fedezete nem jeleztetett előre a tárgysoron, mert a polgármester befolyásolta a képviselőtestületi tagok elhatározását s végül mert az egész ügy nem volt kellőleg előkészítve

; ninc3 biztosíték arra, hogy az utcanyitáshoz szükséges házakat a város értékesíteni tudja e vagy sem. Nem helyes a határozat, mert teljesen légből kapottak azok az állítások, amelyek szerint ez utcanyitásfc forgalmi, közegészségügyi és szépészeti szempontok teszik szükségessé. Ezek azok az okok, amelyek miatt a felebbezők képviselőtestületi határozat feloldását kérik, hozzátéve pót-ok gyanánt azt is, hogy hiszen a határozat úgyis csak kis szótöbbséggel hozatott meg. Kijelentjük, hogy ez a legutóbbi állítás csakugyan igaz. A képviselőtestület aránylag kis többséggel hozta meg az utcanyitásra vonatkozó határozatot és ha csodálkoztunk azon, hogy 52 képviselővel szemben 39 olyan volt, aki az utca nyitásnak ellen szavazott, még inkább csodálkozunk azon, hogy most 125-en vállalkoznak a határozat megfellebbezésére. Nincs okunk a felebbezők intenciójának tisztaságát kétségbe vonnunk, ők bizonyára így vélik a közérdeket helyesen szolgálhatni, de elbámulunk azon a szükkeblűségen, a haladás iránti csekély érzéken, ami a felebbezés ben kifejezésre jut. Mert az argumentumok legutolsóját véve elsőnek : képzelhető-e maradibb felfogás, mint az, hogy nem teszi az utcanyitást szükségessé a forgalmi szempont, mikor 2 és 1/

2 méteres szük sikátor helyett, melyen kocsik egyáltalán nem, gyalogjárók kerülővel és gyakran szoronkodva járhatnak, nagy térre torkolló 18 méter széles utcát fogunk kapni; nem teszi szükségessé az egészségügyi szempont, mikor tiszta, rendes utcán fogunk járhatni a szennyes közle helyett, mikor az utca meghoszszabbítással a levegőt megfertőző Czincza bebol tozása is jár, nem teszik szükségessé szépészeti szempontok, mikor . . . no, de ezt csak felesleges cáfolnunk! Aki a zsák-utcává fajuló Kossutb-utcát folytatásával, a város építészet torzának beillő Lázár-közlével szebbnek találja, mint amilyenné a Kossuth utca meghosszabbított része négy sarkán négy szép emeletes épülettel lenne, annak valószínűleg a Dob utca is szebb, vagy legalább is van olyan szép, mint az Andrássy-út, annak az ízlését mi nem irigyeljük. Azoknak az argumentumoknak cáfolásába, amelyek a képviselőtestületi határozatot szabálytalannak mondják, nem tartjuk magunkat illetékesnek belebocsátkozni; ezeknek a megítélése a törvényhatóság feladata lesz. Annyit azonban, mint képviselőtestületi üléseink és tárgysoraink állandó szemlélői kijelenthetünk, hogy mi még soha tárgysoron jelezve nem láttuk a város valamely vállalkozásához szükséges összeg fedezetét, kivéve, ha ily célból valamely városi alaphoz kellett hozzányúlni ; bogy polgármesterünk befolyásolta némileg a képviselőtestületet, elismerjük, de vájjon az a joga a polgármesternek, hogy arról meggyőzze az embereket, amit maga jónak lát, nincs-e meg ; hogy az ügy elő volt-e készítve s a város bizonytalanba ugrik-e bele, arra csak azt felelhetjük, hogy mikor pld. a villamos villágítást elhatároztuk s felvettük, hogy 2000 lángot fog a lakosság fogyasztani, hol volt rá a biztosíték, hogy ez tényleg meglesz ? Vállalat volt az is, ez is, bizonyos kockázattal járt az is, ez is, de a Kossuth-Lajos-utca kockázata aránylag csekély. Es aránylag nem nagy az áldozat sem, amit a városrendezés érdekében a Kossuth-Lajos-utca megnyitásával hozunk. Es mi biztosak vagyunk benne, hogyha majd a fellebbezést elutasítják és a Kossuth utca megnyílik s megépül, akkor a fellebbezők, akiket a fellebbezés megtételére kétségen kivül a város nyomasztó anyagi helyzete és anyagi erejének kimélése vezetett — maguk is örülni fognak, látván, hogy mint szépült meg a város arculatja. Vármegyei közgyűlés. — 1905. IV. 3. — Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 3 án rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésnek egyrtlen valóban rendkívüli tárgya volt az, amely a volt főispán alispáni dolgaival foglalkozott s amelyről lapunk más helyén szólunk. A többi tárgy kisebb jelentőségű, sablonos, rendes ügy volt. A közgyűlésen a megyebizottsági tagok meglehetős számban — mintegy 120 an — voltak jelen, felszólalás azonban csak egy tárgynál volt, a többieket az előadói referáda alapján csöndben, vita nélkül intézték el. Koller Sándor alispán a közgyűlést pont 10 órakor megnyitván, üdvözli a megyebizottsági tagokat s felkéri őket, hogy a szőnyegre kerülő ügyeket a vármegye méltóságának megfelelő komolysággal és szokott bölcsességükkel intézzék el. A napirend első pontja a belügyminiszter leirata Kolossváry főispánnak állásától való felmentése tárgyában. Hangtalan csöndben hallgatják végig. Következik a második pont: a dcc. 12 ki ülésből a volt vármegyei alispán hivatalos működésének megvizsgálására kiküldött bizottság előterjesztése és ezzel kapcsolatban a volt alispán nyugdíjkérvénye. Dr, Véyhely Kálmán főjegyző referádájában előadta, hogy a kiküldött bizottság dec. 22-én Összeült s itt hozott határozatával kijelentette, hogy az ügyek megvizsgálására magát illetékesnek nem tartja, mert a volt alispán — jelenleg már állami tisztviselő — ügyében a vármegye nem, csupán a belügyminisztérium dönthet. A vármegyei állandó választmány a kiküldött bizottsággal ellenkező álláspontra helyezkedett s ez ügyben tett javaslatát a törvényhatósági bizottsági közgyűlés magáévá tévén, egyhangúlag — vagy inkább hangtalanul — a következő határozatot hozta : A vártnegye törvényhatósági bizottsága az állandó választmáuy javaslatát elfogadja és tekintettel arra, hogy az 1341. mb. 18205 — 1904. sz. alatt kelt határozatával nem a vármegye főispánja ellen rendelt el vizsgálatot, hanem a Kolossváry József volt vármegyei alispán alispánsága alatt keletkezett ügyekben panaszlott szabálytalanságok és késedelmek megvizsgálását rendelte el, tekintettel továbbá arra, hogy a vármegye a saját — Ott futkározott egy kis budai korcsmában, hóna alatt az asztalkendővel. A történeti igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy az az asztalkendő nem is volt valami tiszta. De ezt megbocsátottuk a kis korcsmának, amely különben roppant barátságos fészek volt. Sokan jártunk oda író emberek, ha egy kicsit vidékre akartunk menni. Mert hiszen tudjuk, hogy Buda már vidék. — Hát aztán hogy vitte föl ennyire az Isten a dolgát? — Tudom is én. Én bizony nem kisértem figyelemmel a pályáját. Annyit hallottam róla, hogy a gazdája később meghalt s ő feleségül vette az Özvegyét. Azután egymásután annyi házat rakott Pesten, hogy én még tán légvárat se építettem annyit . . . E pillanatban két karcsú, prémes boás hölgy tűnt föl az ifjak előtt. Nem filozofáltak tovább a szerencse forgandóságán, hanem nyomban, utánna eredtek a két adaluziai szemű tüneménynek és a gabonakereskedő éppen olyan hévvel, sőt határozottan ügyesebben kezdett udvarolni a maga ideáljának, mint a hivatásszerű trubadur. Ott hagyták a ritkuló hajú öreg urat, aki mogorván nézett a térdére csavart plédre. Talán arra gondolt, hogy mikor pincér volt bezzeg jobban birta a lábait, mint most . . . II. Az előkelő úr, aki után szolga hozta a finom, gyapjas takarót, valóban a „Három hársfa" pincére volt hajdanában. Hűségesen kiszolgálta a vendégeket s még hűségesebben szolgált az ő piros-pozsgás ténsasszonyának. Tovább kellett ezért az asszonyáért szolgálnia, mint Jákobnak a Lábán leányáért. De kitartott mellette tántoríthatatlanul, pedig a megtakarított pénzéből lett volna mddja önálló üzletet is nyitnia. S Isten látja a lelkét, nem is azzal a számítással cselekedte ezt, hogy a „Három hársfa" göthösködő, vén gazdáját majd csak elszólítja az Ur az árnyékvilágból s akkor ő veszi át a kívánatos örökséget: a még mindig helyre menyecskét és a virágzó vendéglőt. Vannak még önzetlen, nagy szerelmek a világon, amilyenekről nem zengenek a költők, akik nem tartják elég poétikus tárgynak a pincér szerelmét az ő gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett, aminek a történelem logikája szerint be kellett következnie. S akkoron Gyuszi a szabad levegőben merészen csattogtatni .kezdte a vállalkozó kedve szárnyait. Kiröppent a budai zugocskából egy fényes, hatalmas balparti szállóba, melyet kibérelt s a legmodernebb kor igényei szerint rendezett be, — mint azt még a külföldi vasúti várótermekben elhelyezett reklámjai is oly ékesen hirdették. S mint a költő ott a tengerparton oly találóan mondotta : más ember még légvárat sem épít annyit, mint ahány cifra, óriási bérpalotát vásárolt és épített a főváros legforgalmasabb pontjain. A legpompásabb palotában az egykori lótó-futó boriin lakott: a lépcsőház falat aranyos márványlapok borították s puha szőnyeg virágösvénye vezetett az emelet légszeszfűtéses termeibe. A lótó-futó borfiú bizony most már naphosszat karosszékében üldögélt s lassanként belehízott abba a tekintélyes karosszékbe. S lassanként a szó szoros értelmében fuldokolni kezdett a saját zsirjában s az egyetem összes nyilvános és magántanárainak dolgot adott, hogy a különbnél-különb bajaiból kigyógyítsák. — Tanár úr, a májam fáj ! — Tanár úr, hangyák mászkálnak a lábamban ! — Kedves professzor úr, ez az orvosság nekem nem használ. írjon kérem másikat \ — Betegebben jöttem haza a fürdőből, mint ahogyan oda mentem. Segítsen rajtam, az Istenért! A T. HQLGYKOZONSEG SZIVES FIGYELMÉBE KONDOR ÉS HIRiCHLER „Drvatyilág" áruházába (Pápa, Fő-utca, bencések épületében) megérkeztek az összes 4*