Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-04-08 / 14. szám
II. évfolyam. 14. szám. Pápa, 1905. április 8. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőü-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Csönd. Nyomasztó, kínos csönd borult rá a vármegyeház díszes nagytermére, mikor a törvényhatóság Ítéletet mondott abban az ügyben, mely három és fél hónappal előbb ugyanabban a díszes nagyteremben lármás, izgalmas jeleneteknek vált szülőokává. Szenzációs, megdöbbentő interpelláció hangzott el akkor s a felháborodás moraja, mely ennek nyomán felzúgott, szinte inkább a felszólaló ellen irányult, mint a bálvány ellen, melyet ledönteni volt az interpelláció hivatva. Es a felháborodás moraja a gyülésterem határain kívül mind tovább zúgottEs csodálatosképen ismét csak az ellen, aki a vármegyei közigazgatás vezetőjének hibáit, mulasztásait feltárta. Nem kutatta a sajtó egyrésze, nem a publikum széles rétegei, igazak voltak-e vádak, melyek ajakáról elhangzottak. A sajtó kiállt a fórumra s hangos szájjal hirdette a magasztos erkölcsi elvet: »a főkérdés az egész ügyben nem az, hogy mennyiben igazak a vádak, mennyiben nem; hanem az, hogy illett-e a tett módon és mérvben vádaskodni ?!« — a publikum, a publikum pedig hatalmas tüntetést rendezett és több száz aláírással ellátott feliratban bizalmát nyilvánította — a megtámadott iránt. És alig múlik el három hónap, — nyomasztó, kínos csönd borúi a nagyteremre, mely a turbulens jeleneteknek volt színhelye, elhangzanak a súlyos szavak: »a vádak mindenben igazaknak találtattak«, elégtétel adatik annak a férfiúnak, akinek fellépése a szomorú adatok feltárásával nyilván a közérdeket szolgálta és a vármegye — Ítéletet mond. ítéletet, és pedig igen kegyelmes, szelíd ítéletet. Pótoltatván a vármegye kára, nem óhajt semmi retorziót. Megadja azt a nyugdijat, amelyet akkor adott volna, ha a vármegye volt feje megtépázott nimbusz nélkül, saját jószántából ment volna — erői ellankadván — a jól megérdemelt nyugalomba. A vármegye törvényhatósági bizottsá-! gát ez egyhangúlag, minden ellenző felszólalás nélkül hozott kegyelmes határozatára bizonyára két ok vitte. Az egyik a fájdalom, mely minden lelket elfogott, midőn a régi bálványt ledőlni látta. Mert hisz a közigazgatási tisztviselők mintaképének, a pontosság és rend ideáljának, tartatott korábban évtizedeken át az, kinek mulasztásai ügyében ma ítélkezni kellett. S ez az emberi érzés: a fájdalom sokkal erősebb volt, semhogy az igaz^á^os szigornak helyet adott volna. Hogy a vármegye reputációjának féltése volt a másik ok, az is kétségtelen. A kínos ügyet nem akarták tovább húzni, nem akarták, hogy a vármegyei közigazgatásunk is oly módon állíttassék pelengérre ország-világ előtt, mint — sajnos! — ez már több vármegyével megesett. Az ősi dicső autonómiának, az ezredéves vármegyei rendszernek sok nehéz sebét feltárták már ez országban, a törvényhatósági bizottság nem akarta, hogy Veszprémvármegyére is újjal mutogassanak: íme ismét egy! Ára ha ekképen a törvényhatóság nyilvánvalóan a kegyelem tényét gyakorolta, ha nem tanúsította azt a szigort, amit más esetekben ugyancsak nagy erélylyel érvényesített, azért nekünk, mint a nyilvánosság organumának, kötelességünk legalább az eset tanúságát levonnunk. Tanuságként pedig nem azt a bizonyos német közmondást vonjuk le, melynek értelme az, hogy a hatalmasoknak mi bajuk sem esik olyanért, aminőért a kicsinynek és gyöngének nyakára hágnak, nem pedig azért, mert mi sem vagyunk a botrányok, az országos szenzációk barátjai s az az emberi érzés, mely irgalmat gyakoroltatott a törvényhatósággal, velünk is közös. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. AZT MONDOD Azt mondod, hogy neheztelsz? Ne mondd azt édesem; Oh mert aki haragszik, Nem néz ily édesen. Csak nézem azt az arcot, Azt a bogár szemet: Bennök látom virágom Egész szerelmedet. Figyelj csak. Mondok néked Egy régi szép regét: Ott, hol a nap sugara A végtelenbe lép, Hajdanta egy hatalmas Király uralkodott; — Három tenger borítá A roppant birtokot. Hát ennek a királynak Szép lánya volt nagyon; Nem volt szépségre párja Messze országokon. S volt ennek a leánynak Egy ifjú kedvese ... Hallgasd virágom, mit mond 0 róluk a rege. Egyszer — miért, miért nem? Megneheztelt a lány, Pedig, pedig nem is volt Reá oka talán. S mi lett a vége? nos mi? Találd ki édesem, Megsugjam-e virágom, Picinyke kedvesem ? Jó. Halld tehát megmondom. Ohó! nem úgy babám! Elébb ülj az ölembe, S lágyan borulj reám; Picinyke kis kezeddel Fondd körül a nyakam. Óh mert az én mesémnek Nagyon nagy ára van! Hát... hát ...az lett a vége ... (Csak jól figyelj reám!) . .. Miként te most: ugy ott is Megbékült a leány. Dr. Dózsa Zsigmond. A régi mesterség. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Sas Ede. I. A tengerparton két ifjú járkált karonfogva. Az egyik költő volt, a másik gabonakereskedő. Ha mind a kettő költő, vagy mind a kettő gabonakereskedő, nem is sétálnak karonfogva. Vagy ha úgy sétálnak is, azon igyekeznek, hogy az egyik hogyan boszantsa, vagy hogyan ősapja be minél jobban a másikat. így azonban mulattatták egymást. Jókedvű nevetésüket el-elkapta a szél, mely gyöngéden fodrozta a hullámokat s szétzilálta az égen a felhőket, úgy, hogy gyönyörűen kisütött a kellemes, enyhe téli nap. A téli verőfényben sütkérezve, egy kövér úr jött velük szemben. Igen lassan ballagott, látszott, hogy uehezére esik minden lépés. Csakhamar ki is fáradt és lihegve telepedett le egy lócára. Szolga jött utánna, aki gondosan bebugyolálta a térdeit a vörös csikós, sárga takaróba. Az úr szivarra is gyújtott, de azt is hamarosan eldobta. Végtelen unalom, fanyarság, elégedetlenség ült az arcán. Pedig körülötte legszebben virultak a babérligetek. A legvígabb keringő hangjai csattogtak ide a zenekar pavillonjából s a legdivatosabb ruháju, legpompásabb asszonyok rajzottak előtte a nyüzsgő tengerparti sétaúton. A két fiatal ember tisztes távolban a kőkorláthoz támaszkodott, amelyben nagy buzgalommal törekedett átcsapni egy-egy merészebb hullám. Ugy nézték az öreget. A kedvetlenség élő szobrát itt a zajos, szines életvidorság közepette. Az egyik, a költő, megszólalt : — No, végre az eszembe jutott, miért tűnik föl előttem ennek az úrnak az arca oly ismerősnek — Miért? — El sem hinném, ha nem tudnám bizonyosan. Pedig hát valamikor ugyan sokat kiabáltam a nagyságos úrra: „Hé, pincér, még egy fröcscsöt! u — Ne mondd ! irclin ™ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut « B különösen lábbadozóknál influenza után ajánitaük. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a kölxösést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes^ a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-- kor.-ért kapható. - Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel ( Svájc) .
