Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-09 / 49. szám

nép javát, mely népjogot kínálva, nemzeti jogot rabol. A nép joga megadandó, de ennek megadására nemzeti kormány van hivatva. Azt az indítványt terjeszti elő, hogy Pápán függetlenségi nagygyűlés tartassék, melyre a 48-as párt központi vezetősége is hivassék meg. A gyűlés idejének megállapítása bizassék a párt vezetőségére, mely oly módon egészítendő ki, hogy benne az egységes párt képviselve legyen. Ez indítványok elfogadtatván, a párt veze tőségét (mely eddig Hajnóczky Béla elnök, Adamovioh Lázár, Hermán János, dr. Hirsch Vilmos, dr. Kende Ádám, Matus György, Tarczy Dezső, Török János alelnökökből, dr. Kőrös Endre tit kárból, dr. Fehér Dezső, Köveskuti Jenő és dr. Lakos Béla jegyzőkből és id. Klein Vilmos pénztárnokból állott) a következőleg egészítették ki : alelnököknek megválasztattak : Ács Ferenc, Billitz Ferenc, Bottka Jenő, id. Csajt-hay Dániel, dr. Csehszombathy László, Győri Gyula, dr. Herzog Manó, Keresztes Gyula, Kovács Sándor, Marton Antal, Piatsek Gyula, jegyzőknek : dr. Csoknyay János, Szeleczky Béla. A pártvezetőség új tagjait élénken megéljenezték. Majd a jelenlevők felkérésére Hoitsy Pál képviselőnk tartott nagy figyelemmel hallgatott politikai beszédet. Örömének adott kifejezést a hozott határozatokon s örömének a felett is, hogy az értekezlet révén neki alkalom adatott a politikai helyzetre vonatkozó nézeteit elmondani. Olyan veszedelemnek, mint most, a nemzet még nem nézett elébe. A törvényesség álarca alatt a kormány lábbal tapossa a törvényt és alkotmányt. A hatalom fegyverei az ő kezében vannak s e szempontból nem lett volna helytelen, ha annak idején a kormány átvételétől a koalíció nem idegenkedett volna, mert akkor e fegyverek ma az ő kezében lennének. De fegyverekként ma is megvan az ellenzéknél: a jog és az igazság és ezzel harcolva győznie kell. Ma az az eshetőség fenyeget, hogy a házat feloszlathatják, de új választást 3 — 4 évig nem irnak ki, ez idő alatt a nemzetet megtörni akarják s úgy belemenni új választásba. Erre a rettenetes törvénytelenségre ő a kormányt képesnek tartaná s csak egy reménysugár biztatja, hogy ily nyílt esküszegésre a király nem lenne kapható, már csak vallásos érzése miatt sem. A hatalmi kérdés van ma felvetve a nemzet és király között. Szinte kétséges, lehet-e az ellentéteket áthidalni, oly megegyezést létesíteni, amely jogfeladással nem jár, a királyt sem alázza meg. A katonai kérdést esetleg meglehetne oldani akképpen, hogy a nemzetnek a magyar vezényszóhoz, sőt az önálló hadsereghez való jogának feltétlen deklarálása mellett, ettől egyelőre elállanánk s helyette a nemzeti szellemet vinnők be a hadseregbe. A nemzeti szellem bevihető a hadseregbe, ha a legénységgel való érintkezés, az Írásbeli közlekedés nyelve kizárólag magyar lesz, az altiszti iskolában az oktatás magyarul történik, csak magyarul tudó tisztek alkalmaztatnak s kimondatik, hogy magyar ezredekben csak magyar állampolgár lehessen tiszt. Ezt eddig nem kívánták, ő nagy súlyt helyez rá nemcsak nemzeti szempontból, mert ez esetben a nagy ellentét a polgár és katona közt megszűnnék s a katona megbecsülni tanulná a polgári méltóságát. Mindeneknél fontosabb érdekünknek tartja: az önálló vámterületet. A kormány most álnok csalfasággal joggal kecsegteti a népet, de mit ér a jog, mit egyébként az ellenzék előbb megad, mint a kormány, kenyér nélkül? Ha mi továbbra is Ausztria gazdasági járma alatt nyögünk s szegények leszünk, akkor a jog keveset, majdnem semmit sem ér. Önálló vámterület az ipart, kereskedelmet életre kelti, mezőgazdaságot erősíti. Gazdag nép könnyebben kiegészítheti jogait. A szabadságot kenyérért nem bocsátja áruba. E feltételek mellett hajlandó békére, ez nem alázza meg a nemzetet, sem a királyt, akiről egy közbeszólásra reflektálva „ideális" képet fest. E feltételek nélkül nem ismer békét, hanem a végsőig való harcot. Harcot, amelyben egy mindenkiért s mindenki egyért helyt áll. A harcban pedig nekünk kell győznünk, mert egy nemzetet erőszakkal eltiporni semmiféle hatalom nem képes. A képviselő beszédét több izben helyeslés szakította félbe s végül zajosan megéljenezték. Hajnóczky elnök meleg szavakban tolmácsolta a megjelentek köszönetét s miután kijelentette, hogy a nagygyűlés idejét a vezetőség képviselőnkkel egyetértőleg fogja megállapítani, a gyűlést bezárta. Tanítók hangversenye. Városunk közönsége valószínűleg azt a kiváló munkásságot kívánta méltányolni, amit Pápa tanítói a népnevelés terén lelkes buzgalommal kifejtenek, midőn a „Tanítók háza" javára rendezett mult szombat esti hangversenyükre a Griff nagytermét szorongásig megtöltötte. A rendkívüli érdeklődést azonban nemcsak a nemes cél, hanem a hangverseny műsora is megérdemelte. Tanítóinknak valóban tartalmas és értékes műsort sikerült összeállítaniok a közönség valódi művészi élvezetére. A műsor első pontja egészen elsötétített teremben folyt le. Dr. Horváth József, a theol. akadémia nagytudományu professzora s a ref. tanítónőképző-intézet érdemes igazgatója tartott kísérleti előadást az elektromosság köréből. Az elektromosság legújabb (Lorenz-féle) elméletét fejtette ki az u. n. elektron-elméletet, amely szerint az elektromosság kétféle részecskékből, pozitív ós negatív elektronokból áll, amelyek az anyagi atomokban megvannak, amikor a test közömbös. A villamos jelenségeket pedig az idézi elő, hogy ezek az elektronok külön válhatnak az atomoktól és térben különböző sebességgel mozoghatnak. A tér finom anyagát az elektronok mozgása hullámzásba hozza 8 ez viszont az elektronok mozgását befolyásolja. A tér idevonatkozó tulajdonságait Maxwell és Herz fejtették ki és igazolták. Ezt az elméletet a felolvasó a sugárzási jelenségekben kitűnően sikerült kísérletekkel bizonyította. Láttuk az ivlámpáknál a különvált részecskék (u. n. ionok) átömlését, láttuk (villamos induktorral) a nagy feszültségű átsugárzást. Rendkívül érdekes volt az éter-hullámzás kimutatása, mikor a villamos körte vezeték nélkül kigyúlt. Majd jöttek a különböző nagyfeszültségi kisülési kísérletek s valóban frappans volt a Röntgen-sugarak bemutatása, mikor átlátszatlan lemezen keresztülhatoltak a villamos fénysugarak. A kiváló felolvasást és érdekes kísérleteket, melyek bemutatásában a villamos-telep üzemvezetője Major Gyula járt kezére a felolvasónak, zajosan megtapsolták. Kigyúltak erre a villamos Ívlámpák s kezdetét vette a hangverseny. Első szám e tanítóképző intézet férfikarának éneke volt. Erő és összhangjellemezték a kar énekét, melynek betanításáért a dirigens Sarudy Ottó tanárt feltétlen dicséret illeti. Kiváló műélvezetet nyújtott a következő szám Gerstl Leóné zongorajátéka. Nem a közönséges dilettáns-mértékkel mérve, de hivatásos hangverseny-tervnek szinvonalát tartva szemünk előtt, kell elismernünk, hogy ritka játékbeli készsége és színező képessége van. Közönségünk, melymelegen megtapsolta, csak örülni fog, ha minél többször viszontlátja a hangverseny-pódiumon. Gáty Zoltán hegedűjátéka volt a következő szám. Az ő művészetét régtől ismeri közönségünk, de minden alkalommal új szépségeket fedez fel mesteri játékában. Előbb egy régebbi olasz zeneművet, majd magyar darabot játszott a közönség tetszésének zajos megnyilvánulása mellett. Kiss Vilma méltó zongorakisérete szintén a megérdemelt elismerésben részesült. Majd énekszám jött Willich Aranka és Tóth Annus zeneiskolai növendékek előbb duettet, majd szólót énekeltek igen ügyesen. Kertész Gizella nagy rutinnal kisérte az éneket zongorán. Kiss Vilma zongorán, Gáty Zoltán hegedűn, Losonczy Gyula gordonkán és Rácz Jenő harmoniumon egy nagyobb zeneművet adtak ezután elő, nagy élvezetet szerezvén a magasabb zemeművészet kedvelőinek. A kitűnően sikerült hangversenyt a tanítóképezdei énekkar meglátta őt s közelített Edithez, ez pedig nemhogy durcásan fordította volna el tőle fejét, amihez az első találkozás után teljes joga lett vola, sőt gúnyos daccal mosolygott feléje azokkal a csillagszóró szemeivel s mikor Richárd oda lépett a kredenchez, azt mondá neki : Fél most tőlem úgy-e ? Eltalálta. Richárd csakugyan olyas valamit érzett. Edith kisasszony én bocsánatát kérem. De hát hogyan engedik kegyednek, hogy este egyedül járjon a lépcsőn, ahol annyi ember megfordul? Ahazok mind ismernek már engem. Aztán dologban jártam. Ön szobalánynak nézett ugy-e ? Valóban azt akartam mentségemre felhozni. De hát azzal is úgy kell bánni, mit? Ezzel csakugyan megakasztotta Richárdot; erre nehéz volt megfelelni; de azért megtalálta Edith szép szeme sugaránál a feleletet: Most pedig lelkemre fogadom kegyednek, hogy soha, még csak szemem tekintetével se bánthassam meg kegyedet, még a szememet sem fogom kegyedhez tovább emelni, mind eddig a kézig. S megtartotta, amit mondott. Íme az ártatlan leánylélek erkölcsi fensége! varázsló, alakitó ereje! De Edith szivén is ott már a könnyű kis karcolás, amilyen a rózsatövisé s érezte már azt az édes fájdalmat, mitől a fiatal leányok nem tudnak aludni s ébren álmodnak, melybe aztán annyi kedves naivság szövődik, mint Edithnél, aki fejére tette nagynénje főkötéjét, megnézte magát a tükörben s gyermekes jókedvvel mondá : milyen különös volna az, ha én asszony volnék ? Ezt főzném, azt főzném az uramnak. Este várnám a kandalló mellett, ha hazajön; egymás mellett ülnénk, aztán olvasnánk egy könyvből, ennénk egy tányérról, innánk egy pohárból, aztán .úgy neveznénk egymást, hogy „szivecském". Ha mulatságba mennénk, mindig egymással táncolnánk ! De mikor már nem gyulladt ki arca erősebben a Richárd névre, mert az már jó helyen volt, a szívben s nem szaladt ki az arcra minden megszólításnál, volt kiért, miért élnie: a nemességének visszaadott ifjú életéért kockára tette saját életét is, midőn pedig jegyesét a haza hivta, föl magasztosult lélekkel mondta : Várni fogok önre 1 Várni fogom, míg ön diadalkoszorúsan, győztesen eljön egyszer értem s elvisz magához. Boldog leszek a várakozásban. Ha pedig azt rendelte az ég, hogy ön nálamnál szebb menyasszonyt talál, akit udvarlói úgy hínak hogy szép halál, akkor legalább tudni fogom, mikor nap-nap után a hideg kövön térdepelek, miért imádkozom ? íme a honleány s a jegyes a teljes erkölcsi fenségében! De hogy is mondhatott volna mást egy Baradlay Richárd jegyese, hisz egy Baradlay Kazimirnak vált leányává, annak a Baradlaynének, ki e szavakkal küldi fiát ama szebb menyasszonyhoz : — Fiam! lélekcserélő idők járnak most, — monda Baradlayné miudnyájau más emberek lettünk, minden kőnek szive van most és — fáj. Azt akarták, hogy annak, aki fegyvert visel, ne legyen. A szurony-erdőuek anyja vau, akit úgy hívnak, hogy haza, hanem ez az örök anya nem kiálthat ! Tudták, de nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselőnek van egy anyja otthon: és ha kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja a nagy gyermek ! Kiáltottuuk ! A pórnő, az úrnő ment, írt, beszélt, ahol fia volt és meghallották s az anyák hazaparancsolták fiaikat. Es a fiak hazajöttek — csak te nem hallottál raeg minket. — Hallgatlak anyám. Minden szavadat őrzöm ! — Hallgasd tehát, van még mező, hol az ilyen fiak, ha föláldozzák magukat, anyjuk nem sír utánuk, csak édes könyeket. Kell-e ehhez kommentár ? Tudobciagsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche" eredeti csomagolást. F. IIo(ímncm-La Kocíic & Co. Basel (Sfáje), Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenkint 4.— korona.