Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-12-09 / 49. szám
zárta be. A Szózatot énekelték s a remekül előadott nemzeti éneket állva hallgatta végig közönség, megtapsolván a derék énekeseket s dirigensüket. A hangverseny V2 l l~ re ért v éget. Szinte varázsiatszerűen pár pere alatt eltűntek a teremből a székek és dobogó s a Griff-száJló hamarosan átadatott legfőbb rendeltetésének, a táncnak. A táncmulatságon pezsgő jókedv uralkodott. Tánoosnő volt elég, táncos meg annyi, bogy némely más bálokra is ellehetett volna tenni belőle vagy 10—20-at, az egyensúly tehát a hölgyek javára billent, ami elméletileg igazságtalan, gyakorlatilag azonban igen áldásos eset. Az első négyest 36 pár táncolta, a másodikat — azt mondják — még többen. A vidám táncnak csak a hajnali órákban lett vége. A jelenvolt hölgyek névsorát — a pontosságot illetőleg felelősség nélkül ! — itt íÖliük : Asszonyok-. Balogh Gyuláné, Benczelics Erzsi, Bottka Jenőné, Blau Henrikné, Buchsbaum Lipótné, Eöry Lajosné, Fekete Károlyné, Fodor Istvánné, Gaál Jánosné, Gaál Gyuláné, Gerstl Leóné, Gőbel Ernőné, dr. Horváth Józsefné, Hainmer Károlyné, Horváth Józsefné. Huttkav Lászlóné, Hlavatsek Kornélné, özv. Hanig Ferencné, Jákói Gézáné, Jílek Ferencné, Juhász Imréné, Kemény Béláné, dr. Kövi Józsefné, Kertész Józsefné, özv. Kovácsics Sándorné, Németh Józsefné, Piatsek Gyuláné, Pintér Sándorné, Ress Lajosné, Rosenthal Franciska, Rózsa Albertné, Saáry Lajosné, Sarudy Ottóné, Steinberger Lipótné, Schönfeld Károlyné, Schor Árminné, Steiner Ignácné, özv. Széky Aladárné, Széptóth Jánosné, Szutter Dánielné, Tóth Józsefné, Tauber Gézáné, Thury Lajosné, Weisz Hermanné, Weisz Izidorné, Willich Józsefné. Leányok: Aebersold Leopoldina, Balogh Teréz, Beregszászy Laura, Bottka Emma, Bottka Ilona, Bareza Lujza, Csizmadia Jolán, Cserkuti Ilona, Fodor Böske, Fodor Jolán, Gaál Ilonka, Gőbel Ilona, Geiger Edit, Hammer Miéi, Hoffmann Biana, Horváth Irén, Horváth Mili, Horváth Teréz, Jerffy Hermin, Juhász Juliska, Kertész Gizi, Kenessey Anna, Kiss Vilma, Kovácsics Lina, Kovácsics Teréz, Kövi Angéla, Kutassy Mariska, Markhot Angéla, Mácbik Ida, Nagy Gábriella, Németh Anna, Németh Bözsi (Szombathely), PintéiErzsi, Ress Margit, Takács Ida, Tóth Mariska, Thúry Erzsi (Herend), Tóth Gizella, Tóth Viktória, Vikár Nelli, Vittnyédy Anna, Willich Aranka. A YÁROSHÁZÁROL. § A városi képviselőválasztásra nézve a hatóság most teszi meg a szükséges előintézkedéseket. A választási elnököt a hétfői megyegyülés fogja kiküldeni. A képviselőválasztás január hó közepe táján fog megtartatni. § A helybeli szőlőtermelő gazdák — mint annak idején részletesen megirtuk-kérvénnyel fordultak a m. kir. pénzügyminisztériumhoz, melyben a szőlőtermelés súlyos viszonyaira való tekintettel bizonyos mértékű adó-elengedést kértek. Kérvényük most érkezett vissza — kedvezőtlen elintézéssel. A pénzügyminisztérium abban a véleményben van, hogy a meglevő törvények eléggé gondoskodnak róla, hogy a szőlőtermelők elemi károk esetén adó-elengedésben részesedjenek. Külön engedményt nem hajlandó adni. A rideg hangú végzés nem igen fog jó hatást kelteni a kérelmezők körében. Hogy minő kedvezményeket nyújtott eddig a törvény, azt megtapasztalták már és semmi szin alatt nem emelték volna fel kérő szavukat, ha a komoly szükség esete fenn nem forgott volna. § Iparhatósági megbízottak választása. Az 1906. évre az iparhatósági megbízottak f. hó 3-án választottak meg a választás a főjegzzői irodában csekély érdeklődés mellett folyt le. Megválasztattak I. a városi tanács mellé : Adám János czipész, Besenbach Károly épitő, Braun Miksa szabó, Blum Izidor kékfestő, Bikky Sándor kocsigyártó, Deutsch Dávid sütő, Engel Lipót kefekötő, Erhardt Imre szabó, Frauendienst Viktor borbély, Gyuk Nándor asztalos, Gaál Gyula mészáros és hentes, Grábics Vendel csizmadia, Horváth József ács, Hercz Béla órás, Kohn Zsigmond czipész, Paksy Károly kovács, Rozs József csizmadia, Szvoboda Ede bádogos, — Oszwald János és Barna Ignácz kereskedők. II. a pápai járás főszolgabirósága mellé: Andrasits Boldizsár takács, Bornemisza József csizmadia, Bőhm Samu esztergályos, Czirfusz István kovács, Csapó János czipész, Csillag Ferencz kádár, Eöry István lakatos, ifj. Faa Mihály épitő, Huppán István fazekas, Kellner Vilmos mészáros, Kocsis Pál csizmadia, Marton Antal czipész, Leiner Ignácz kötélgyártó, Pálfy József épitő, Rumpold János szabó, Szabó Imre cserepes, Szente Gábor hentes, Szóllás Pál szabó, Tóth József lakatos, Varjú János asztalos. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai kör első háziestélyét, — melyen a kör újonnan csinosan átalakított helyiségében díszes nagy közönség gyűlt egybe — Jókai Mór emlékének szentelte. Dr. Kapossy Lucián, a kör alelnöke tartott Jókairól szép és érdekes felolvasást, melyben színgazdag képet festett a nagy kölő regényeinek kiválóbb nőalakjairól. A nagy tetszéssel fogadott f*k>l vasáét mai tárcánkban találják olvasóink. A felolvasást Gáty, Rácz és Popovics tanárok által előadott zeneszám előzte meg. Huber Hunyadi ábrándját játszották művészi összhangban. Mintegy beleszőve a felolvasásba, szavalta el Wajdits Ilonka Jókai szigetvári vértanúiból Anna keservét. Szívhez szóló és drámai akcentusokra képes előadás-módja zajos sikert hoztak meg számára. Szávaynak „Jókai emlékezete" c. gyönyörű költeményét szavalta ezután Steinberger Lipótné mélyen átérezve és átértve az óda szellemét és disztingvált előadás-módjával sok tapsot aratva. Kiváló sikere volt az utolsó számnak, a Horvát Mici, Kis Vilma, Gáty Zoltán, Farkas Mihály, Rácz Jenő és Losonczi Gyula által előadott zextettnek. Lohengrinból játszottak részleteket, a nehéz wagneri zene minden szépséget teljes kifejezésre juttatván. = A jótékony nőegylet tagjai sorába beléptek : özv. Brankovics Józsefné, Bobrovuiczky Mariska, Hoitsy Pálné, Kenesey Anna, Széki Aladárné és Vozáry Erzsébet. — A keresk. ifjak önképző-egyletének gyűlése. A kereskedő-ifjak önképző-egylete, mint a regebeli Phönix, hamvaiból új életre ébredve, múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését saját helyiségében. A nagyszámban látogatott közgyűlést Kohn Miksa Mihály elnök nyitotta meg, aki a jelenvoltak üdvözlése után szépen megszerkesztett évi jelentését olvasta fel, melyben örvendetes tényként említette fel, hogy a stagnáló egyesületet sikerült új életre kelteni, s a beiratkozott tagok nagy száma lehetővé tette, hogy az egyesület saját otthonába költözhetett, ahol a tagok a nemesebb szórakozás mellett önművelődésüket is sikeresen előmozdíthatják. Kérte az ifjakat, hogy az egyesület falain belül iparkodjanak az összetartás, a kartársi szeretet érzetét ápolni, fejleszteni, s mindenképpen ari*a törekedni, hogy a kereskedői pályának csak tiszteletet és becsületet szerezzenek. A jelentést, amely az elnök buzgóságáról és ügyszeretetéről tett tanúságot, zajos helyeslések között vették tudomásul. Azután pénztáros távollétében Lázár Ádám egyesületi igazgató olvasta fel a pénztári jelentést, melyből megtudtuk, hogy az egyesület vagyona volt készpénzben és takarékpénztári könyvön 2031 kor. 21 fill., ebből beszerzésekre fordítottak 1569 kor. 17 fillért, így az egyesület jelenleg 462 kor. 04 fillér felett rendelkezik. A jelentést helyeslőleg tudomásul vették, úgyszintén tudomásul vették Kis könyvtáros azon jelentését is, hogy a könyvtárban 603 kötet könyv van. A könyvtár rendezésére, amely eddig alkalmas helyiség hiányában keresztülvihető nem volt, a választmány kebeléből bizottságot fognak kiküldeni. Elhatározták továbbá, hogy az elavult alapszabályok helyett újat dolgoznak ki. Ennek foganatosítására hat tagú bizottságot választottak, amely munkálatát majd egy rendkívüli közgyűlés elé fogja terjeszteni. Az indítványok során nagyobb vitát idéztek elő Abonyi Manó és Szabó Ferenc indítványai. Előbbi amellett érvelt, hogy a kártyajáték — esetleges demoralizáló hatása miatt — teljesen zárassák ki az egyesületből; utóbbi pedig amellett szólott fel, hogy a kártyázás, mint szórakoztató játék, engedtessék meg, de a hazárdírozás ellen szigorú korlátok állíttassanak. Az elharapódzott vitát elnök azon, elfogadott indítványa zárta be, hogy a kérdés adassék ki a választmánynak, amely azt bizonyára közmegnyugvásra fogja elintézni. A tárgysorozat ezzel kimeríttetvén, Kohn Miksa elnök a maga s tiszttársai nevében lemondott, mire a tisztújítás Berger Aladár elnöklete mellett egyhangúlag a következőkép ejtetett meg: igazgató lett Lázár Ádám, elnök Kohn Miksa Mihály, Rajzoljam-e még természetes bájában az elme s sziv minden kincsével megáldott kedves német lánykát, a bájos Szentirmai Katinkát, Noémit stb., aki Elizből egész szivével Erzsébetté vált. A hazaszeretet hatalma mily szépen testesül meg a Szigetvári vértanúk Annájában, ki midőn elveszett kedvesének egyetlen látásáért könyörögve lemond még üdvéről is, s megjelenik hitehagyott kedvese, fölkiált: „Te bosszúálló ég, megbüntetél, megadtad, amiért imádkozám. Többé nem háborítalak vele, mert kiveté szivéből volt kedvese képét. Az oltárkép helyén üres marad. Ha el tudád feledni Istened, ha eltudád feledni jó hazádat, ha eltudnád feledni a nyomort, az özvegy könyét, árva jajgatását, eltudlak én feledni tégedet s csak akkor vallja meg ismét szereimét, midőn az visszatér Jézusához, de ekkor velem hal." Anna keservének szépségéhez nekem felolvasónak niccs szavam, teljes szépségét majd a szavalat érezteti. A férfi ideálok egész rajával találkozunk, ezek mindegyike: Szentirmay, Kárpáthy Zoltán, Tátráiéi Dávid, Menessé, Garamvölgyi, a Baradlayék, Laudon, Berendi stb. stb., igaz, a való életből vett mintaképei a valódi férfiúnak a kötelesség bármely mezején. A férfi-kötelesség nemes büszkeséggel párosulva jellemzi nemzetünk minden osztályát, ezek közül csak egyre, egy népi jellemvonásra hivom fel a figyelmet. A Sárga rózsa pusztai regényének tárgya a magyar legény jellemzése. Erő s komolyság domborodik ki fŐalakján, mint a magyar ember két alapvonása. Cselekménye két legény szerelme a csárda rózsája iránt. Ezen egyszerű, epizódok nélküli tárgy oka talán annak, hogy Jókai leíró művészete egy művében sem jelenik meg oly ragyogó szépségében, mint e hortobágyi tárgyú művében, mintha csak érezte volna, hogy a cselekvény hiányát csillogó képével, ragyogó színezéssel kell feledtetnie: a két bojtár találkozása a csárda udvarán, a pásztor élet hűséges rajza, a vallatási jelenet igazán páratlanul álló, csillogó, bűbájos , rajzok. A csárda rózsája a nyalka csikóst, Decsi Sándort szereti, de azért a gulyásnak is ad „sárga rózsát", mikor a másik messze van. E sárga rózsa miatt — melyet a gulyás kérkedve emleget — gyepre mennek egy ólmos fütykössel a lovas vetélytársak, segédekre sincs- szükség, csak egy csapás s a gulyás ott marad hangtalanul elterülve a gyepen, hanem azért a sárga rózsa is hiába várja a csikóst forró csókra, édes Ölelésre; a mélységes szerelmében, férfias önérzetében megsértett magyar legény nem vágyik maradékra, kiváltképpen a csókban. De nemcsak a magyar legénynek, magyar népnek adja hű rajzát, eleven rajzban jelennek meg előttünk az oláh, (Egy az Isten, Erdély aranykora, a Bródy család, Szegény gazdagok) a szász (Háromszéki leányok, A két szász), az örmény (A kalmár és családja), a cigány (A "fekete vér), a szombatos (Egy az Isten I. 303); ezek közül csak egyet mutatok be, azt, akinek névrokona egészen máskép gondolkodik, ez Lányi, a szegény földhöz ragadt cigány, aki nem akar hazája ellenségének muzsikálni. Diurbanu ugyanazon pincébe záratja Manassét, amelyben gúzsba kötve szenved a szegény Lányi cigány. Egyszer csak megszólalt a sötétből Manassé. Ki mosolyog itt ? Hát csak én. A hangról könnyű volt ráismerni a cigányra. Te vagy itt Lányi ? Hát te mit csinálsz itt ? Mulatom magamat a farkasguzsban. Hát hogy kerültél ebbe a farkasguzsba ? A Diurbanu köttetett bele ! Mit vétettél neki ? Hát azt akarta, hogy húzzam az Ő nótáját amig ő ebédel, én meg azt mondtam, hogy nem húzom. — De hát miért nem? Azért, mert uem akarok muzsikálni az én hazám ellen. — Akkor aztán felpofozott s farkasguzsba köttetett s azt mondta, hogy felakasztat. Bánom is, ha összetöret is, még ha a hegedűmet összetöreti is, de még sem muzsikálok az én hazám ellen ! — Szegény cigány ! Hogy Ő nem muzsikált az Ő hazája ellen ! Pedig mije van neki ebből a hazából ? Egy sárputri, meg az országul. Meg — tegyük hozzá — amije sok magyarnak nincs : igaz hazaszeretete ! Megfeledkezhetnem a Jövő század regényéről ? amelyben Jókai oly szépen megvalósítja mindnyájunknak hő vágyát, amelyért már századok óta buzgó imádság epedez százezrek ajkán. E regényében ugyanis az álmok minden csodái megelevenülnek, megvalósulnak, Tátránfi Dávid, ez az agyafúrt székely tudós, ezerszámra leremti a félisteneket, felfedezi az ős magyarokat, a Danával elárasztja Magyarországot, meghódítja a levegőt, leveri a légi harcban az egész világot, de még ennél is borzasztóbb csodát művel, megtanítja a magyart — egyetértésre. Történelmükben ez az egyetlen eset, sajnos, ez is csak Jókai a Jövő század regényében van, hogy a magyar a közös ellenség ellen egy szívvel, egy lélekkel, igaz egyetértéssel támadt. De még ennél is hajmeresztőbb csodát tudott mívelni Jókai Tátrányija, megajándékozta nemzetét nemzeti királlyal s ez a nemzeti király — ami a lehetetlenséggel határos — egy Habsburg !
