Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-02 / 48. szám

Azt hisszük, hogy nem a maradiság oka e városok jó pénzügyi helyzetének, hanem az okszerű gazdálkodás. Igen! Okszerű gazdálkodást kérünk városaink és így városunk pénzügyi életében is. r. 1. A párbaj ellen. Felhivás közzétételére szólíttattunk fel s a felszólításnak készséggel eleget teszünk. Eleget teszünk annál is inkább, mert a nyers erő uralmával, vad középkori felfogással szemben mindenkor a humanizmus jegyében haladó új eszméknek voltunk és vagyunk szószólói. A párbaj pedig a vad középkor maradványa. Azé a koré, mikor a gyilkosságot, ha lovagi formába öltözködött, nem büntették. Ma büntetik, de minden büntetések gúnyja az, hogy hogyan ? Közzé tesszük a párbajellenes szövetség felhívását, bár mi nem az egyesületi működésben, hanem a társadalmi felfogások átalakulásában látnók csak a gyökeres orvoslás zálogát. Addig, amíg az egyesület csak hivatalokat kreál és — mint nem egy esetben történt — saját hivatalnokai, igazgató-tanácsosai nem respektálják a párbajellenes szövetség fő célját s ez: nempárbajozni, amíg a lovagi kényszer súlya alatt maguk is fegyverhez nyúlnak vagy mást fegyverre szorítanak, addig hiába a társadalmi akció s hiába a párbajtörvény szigorításának előkészítése. Párbaj törvény tulajdonképen nem is kellene, lévén a párbaj csak közönséges emberölési kísérlet vagy tényleges emberölés. Átadjuk egyébként a szót a felhívásnak : Magyarország művelt társadalmához! A párviadalok előítéletének fokozatos leküzdése végett szólítjuk sorompók közé Magyarország művelt társadalmát! A harc Európa-szerte mindenütt folyik már korunknak eme legnsgyobb előítélete ellen. Magyarország a küzdők sorából legkevésbbé maradhat el, mivel éppen hazánk áldott földje az, ahol legtöbb könnyel öntözött vérvirágot termett a letűnt századok eme vésze., hagyománya. Szövetséget alkotunk tehát, hogy ellene mi is fölvegyük a küzdelmet. Jól tudjuk, hogy a párviadalok nagy előítélete egyszerre nem fog rohamunknak tágítani ; de tudjuk azt is, hogy a művelt és emberséges lelkek kitartó együttes küzdelmének sokáig ellene állani nem lesz képes. Meghívunk tehát szövetségünkbe mindenkit, aki ezt a nemes és hazafias küzdelmet föl akarja vállalni. Meghivjuk Magyarország művelt, lovagias férfiait, akiknek vállán a felelősség súlya nyugszik. Meghivjuk Magyarország művelt hölgyeit is, hogy gyöngéd kezükkel a múltak véres hagyományait a nemzet homlokáról letörölni segítsék. Meghivjuk az ifjúságot is, hogy hazánk jövendője számára küzdelmünkből termékeny hitet merítsen. Szövetségünket e végből nemzeti alapokra fektettük s más országok példáját nem utánoztuk. Lehetetlent nem akarunk s a lelkiismereteken erőt venni nem szándékunk. Tagjainkat csak igen csekély áldozatra hívjuk fel. Pártoló tagjainknak pedig tetszésükre bizzuk a hozzájárulást. A legkisebb áldozat is becses ott, ahol a szándék tiszta. Az egyesített erőkkel minden téren küzdelmet akarunk folytatni a nagy előítélet ellen. A társadalmi fölfogásokat meg akarjuk tisztítani a túlzásoktól és nyegleségektől, Családban, irodalomban, társas életben tartós cselekvéssel akarunk hatni. Elő akarjuk készíteni a törvények célszerű reformját is. És ahol lehet, békítő kézzel korlátozzuk a hiábavaló vérontást. És bizuuk benne, hogy küzdelmünk végső eredménye a párviadalok előítéletének kiküszöbölése lesz. Ha Isten is velünk van, ezt a célt a legderekabb hazafiak közreműködésével hazánk hasznára el fog juk érni. * A felhívást Don Alfonso Bourbon, Rakovszky István, Bókay Árpád, Dessewffy Arisztid, dr. Balogh Jenő stb. stb. országos nevek irták alá. Az egyesület tagjai lehetnek alapító tagok, akik egyszersininden; korra legalább 100 korona befizetésével lépnek berendes tagok, akik 3 évre terjedő kötelezettséggel évi 4 korona fizetésére kötelezik magukat; pártoló tagok, akik kifejezetten mint pártoló tagok lépnek be tetszés szerint fizetendő évi díjjal. Belépési nyilatkozatok a titkári hivatalhoz (Budapest, V., Dorottyautca 6. sz.) intézendők. A vármegyei gazd. egyesület gyűlése. (Javaslat az arató- és cselédsztrájkra vonatkozólag.) A Veszprémvácmegyei Gazdasági Egyesület november hó 25-én (mult szombaton) népes igazgató-választmányi ülést tartott llainprecht Antal elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után nyolo új tagot vettek fel az egyesületbe, kikkel a tagok száma 540-re emelkedett. Az elhunyt pénztáros, Hets Ferenc 400 koronás alapítványát kiegyenlítettnek vették azzal, hogy nevezett a részére megállapított pénztárosi fizetést soha fel nem vette s a tagsági jog gyakorolhatását jogutódai részére biztosították. A tisztújító közgyűlés időpontjául folyó évi december hó 17. napjának d. e. 10 óráját kitűzték, szavazattöbbséggel kimondván, hogy az elnöki állás betöltését függőben hagyni javasolják. Fontos tárgya volt az ülésnek a folyó évben lefolyt arató- és cselédsztrájkok ügyének meg vitása, mely vitában az elnök, Lonkai Ármin, Kennel Károly, dr. Csete Antal, dr. Magyar Károly, Wolf Pál, Tóth Ede, Reé Jenő biz. tagok vettek részt s az előadó jelentése alapján határozatilag kimondották, illetve megállapították, hogy Veszprémvármegye területén, különösen az enyingi járásban, ahol a sztrájk fellépett, sem a cselédbérek, sem az aratók kereseti viszonyai nem olyanok, hogy az alapon a sztrájkok jogosultsága igazolható lenne s a sztrájkok kitörésére csupán az izgatók munkája szolgáltatott okot, mely hogy a jövőben elő ne fordulhasson, szükségesnek mondotta ki a választmány : 1. az 1876. évi XIII. t.-c , a cselédtörvény módosítását; 2. a módosítandó törvény keretében a cselédbér-minimum megállapítását; 3. a cselédszegödtetési idő egységes megállapítását vagy január l-re, vagy április 1 re, két havi előzetes felmondással; 4. törvényhozási intézkedést az időközi elbocsájtások és hely elhagyások tekintetében ; 5. szabályszerű bérlevél (szegődménylevél) kötelező behozatalát, melyben tiltva legyen a cseléd családtagjai által ingyen teljesítendő munkák kiköthetése; 6. a cselédlakások meghatározott idő alatti átalakítására vonatkozó intézkedéseket; 7. az arató-szerződések vidékenkénti egységesítését akként, hogy az aratóknak 18 munkanapot véve alapul ezen időtartam alatt elvégezhető holdszám munkája, a 11-ik rész kiadásával biztosíttassák s a szerződési feltételek közé, a takarodást ilyenül nem értve, ingyenes szolgáltatások bevehetők ne legyenek ; 8. végül az 1898. évi II. t.-c. intézkedéseit a szerződés-szegőkkel szemben elegendőknek tartván, azok akadály nélkül való érvényesíthetése érdekében oly irányú rendelkezések életbeléptetését javasolja, hogy a katonai karhatalom necsak rendőri szolgálatokra, de egyúttal az esetleges rendbontók ideiglenes helyettesíthetésére is felhasználható legyen, s e célra a veszélyeztetettnek látszó vidékek hadkiegészítő székhelyein, a rendszeresített munkástartalék helyett és mellett, megfelelő katonai csapatok is készenlétben tartassanak. E határozatról az Összes gazdatestületeket értesítik. Elfogadták azután a vármegye területén szervezendő körállatorvosi állások szervezése ügyében kidolgozott szabályrendelet-tervezetet, s elvben kimondották, hogy Pápán rendes lóversenyeket rendeznek s a versenyrendező bizottmány elnökévé Hunkár Dénest megválasztották s letárgyalták egyúttal az egyesület 1906. évi költségelőirányzatát is s azt 10.500 korona összegben a kÖzgyüiésnek elfogadásra javasolták. Majd még a kóbor cigányok megrendszabáBottyán Jánosnak legnagyobb hadvezéri érdeme, hogy miután Erdély és a felvidék Rákóczi kezében voll, a harcot Dunántúlra tette át s ennek jó részét a magyarok számára biztosította. Fennmaradt a hadi parancs, melyben a dunántúli megyéknek hadai megindulását Bottyán bejelenti: „Én Bottyán János, Méltóságos Választott Erdélyi fejedelem Felső-Vadászi Rákóczy Ferenc kegyelmes Urunk Ö Nagysága lovas és gyalog hadainak Fő Generálisa, — adom tudtára mindeneknek. Minthogy Isten jóvoltábul nemzetünk által a labonc ellenség Dunántúl megrontatott és megszégyeníttetett, mostan pedig hadammal Simon-Tornya véghelyet is tőlük recuperáltam, nekik nem kevés veszedelmekkel; azért is még továbbvaló szegény Hazánknak segítségére sietek minden hadaimmal Vas és Sopron vármegyékre indulok, — onnét Isten által tovább. Parancsoltatik minden helybéli lakosoknak, városiaknak és falubelieknek, fő — nemes — és paraszt rendben levőknek, hogy senki házátul és jószágátul sehova ne távozzék, hanem kiki az maga házánál maradjon: egyébaránt az olyat tevőknek, mint ellenség javai elprédáltatnak. Azonban vice ispán és szolgabiró Uraiméknak jószágok vesztesége alatt intimáltatik, hogy ezen pátensemet látván és hallván, tízezer lovas és gyalog emberre való elegendő provisiót rendeljenek Csepreghez és az hol hadaimmal való megszállásomat értik, oda administráltassák. Kiben is ha valami fogyatkozás lészen és a Vármegyéknek az iránt káruk következik, — nem egyébnek, hanem a tisztek gondviseletlenségének tulajdonítsák. Imé akarám pátensemmel tudtára adom a Nemes Vármegyéknek. Actum ex Castris ad Gyarmat Potitis, Die 18 Nvembris Anno 1705. Bottyán János m. k. p. h." Simontornya, Fehérvár, Tata, Palota és a Bakony meredek sziklájára épült Csesznek vára elfoglalása után Pápa alatt termett seregével. Pápának akkor terjedelmes erdősége volt; egyik felől átgázolhatatlan széles tó, másik felől kő- és földbástyák, s a vizes árkok védték. A várkastélyt a külső erősség egészen magába zárta. Vitéz olasz ember volt benne a parancsnok: báró Miglio Tullius ezredes; az őrség 800 német gyalog, és két század rác könnyű lovas. Bottyán két oldalról: a tüzes kapu — a mai tüzesmalom s a várkastély között — és a borsosgyőri-kapu felől kezdé a lövést. De a mezei ágyukkal itt nem sokra menvén, rohamot parancsolt. Miglio készen várá; a seregbontókat felvonatta a bástyákra, és ágyúit kartácsra tölteté. A dobok, trombiták jelére a roham, s más részről a lövés megkezdődött, s Bottyán oly veszedelembe juta, — csak hajszálon múlt, hogy életével nem adózott. Mert amint táborkara s testőrszázada élén nagy párducbőrösen, darutollason lovagolna, a rohamoszlopokat rendezvén és vezérelvén: ismét elragadá heve, a rohanókkal maga is a várnak vágtatott, s az egyszerre kilőtt pusztító kartácstűz közepébe került. „Három helyütt esett rajtam az lövés", irja maga (Károlyinak); a szétvágódott kartácstöredékek vállát sérték meg, nyakát, fejét zsurolák; mellét hatalmas vértje menté meg a rá ütődött kartácsdaraboktól. Még így is három sebet kapott. S a vakmerő vitéz erről az ugyancsak veszélyes esetéről csakúgy odavetve, sőt gúnyosan, és nyakas halálmegvetéssel szól Esterházyhoz irt levelében. A rohamban Bottyán csak megsebesült: Miglio — elesett. Egy kuruc hajdú halálosan megaz egyediil elismert kellemes ízű természetes O^- híishajto szer-, -^o FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ