Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-11-25 / 47. szám

Az alkotmány védelme. Veszprémvármegye alkotmányvédő bizottsága most küldte szét a vármegye hazafias közönségéhez intézett felhívását. A felhivás a maga rideg valóságában tárja fel azt a végső veszélyt, mely a magyar alkotmányt és szabadságot fenyegeti, felsorolja a nemzetnek törvényei sértetlenségére, az önállóságra, nyelve érvényesülésére vonatkozó jogos kivánságait s azokat a tényezőket, mik e kívánságok érvényesülésének útjában állanak. Lelkes szavakban aposztrofálván az ősi magyar erényeket s helyesen reámutatván arra az erőre, mi a passzív rezisztenciában rejlik, a felhivás tovább ezt mondja: Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága által az alkotmány, a szabadság, a törvények, a tisztviselők és elöljárók hathatósabb védelmére megválasztott bizottság mindezeket és egyéb körülményeket is fontolóra vévén, az 1905. évi nov. 3-án felvett, minden községháznál és megyebizottsági tagnál betekinthető jegyzőkönyvében bővebben is kifejtett indokok és törvények alapján hozott határozataiból és a vármegyei törvényhatósági bizottságnak 1905. évi november 10-én tartott közgyűlésében hozott, a vármegyei hiv. lap 46. számában megjelent határozataiból folyólag alkotmányunk, szabadságunk és szeretett Hazánk érdekében, a Vármegye összes községi képviselő testületeihez, lelkészeihez, községi és körjegyzőihez és a vármegye minden hazafias polgárához azon hazafias kéréssel járulunk, hogy méltóztassanak : 1. az Alkotmány védő bizottságnak és a Vármegye törvényhatósági bizottsága által hozott határozatok értelmében a következőkép eljárni: a) a Kincstárt illető bármiféle követelésnek, — a magánjogi szerződésen alapuló fogyasztási adókat ide nem értve — befizetésétől tartózkodni, azok befizetését illetőleg elfogadását megtagadni ; bj a katonasághoz való önkényt belépéstől tartózkodni, illetőleg minden, a katonaállításhoz szükséges okiratok és adatok kiadását az arra nem illetékes közegeknek megtagadui. 2. A megyei dotáció megvonása, vagy az esetleg jel függ esztendő vagy hivatalvesztéssel sújtandó megyei tisztviselők, segédszemélyzet és szolgák -fizetésének fedezetére felvenni elhatározott legkevesebb százezer koronás kölcsönhöz tehetségükhöz képest járulni és ebbeli készségüket az összeg jelzésével dr. Ováry i renc orsz. gyűlési képviselőnek, mint az alkotmányvédő bizottság egyik alelnökének (Veszprémbe) bejelenteni. 3. Az esetleg felfüggesztendő községi elöljárók fizetésének és a törvényhatóság dotációjának biztosítása végett az 1904. évi állami adójuknak megfelelő összeg egy negyed részét kölcsönképpen a Veszprémi Takarékpénztárhoz a cél jeUése mellett beküldeni. Tisztelettel megjegyezzük, hogy a fenti 2. és 3. alattiak értelmében nyújtandó kölcsönökből felhasználandó összegeket a vármegye közönsége névszerinti egyhangú szavazással becsületbeli adósságának még az esetre is elvállalta, ha ezen határozatát a belügyi ügyvivő el nem fogadná, vagy megsemmisítené. 4. A községi képviselőtestületeket külön is kérjük, hogy az alkotmány védelme miatt esetleg felfüggesztendő községi, illetőleg körjegyzőik biztosítására már eleve méltóztassanak oly értelmű határozatot hozni, miszerint azok fizetéseit még a felfüggesztés ideje alatt is folyó sít ni fogják. 5. Azon földtulajdonosokat, kik helyett szerződésnél fogva adót fizetni a haszonbérlő köteles, arra kérjük, hogy e kérdésben a bérlőkkel megegyezni és az adóknak megfelelő összegeket letétként a takarékpénztárakba helyezni és a betétkönyveket az alkotmányos élet visszaálltáig megőrizni szíveskedjenek. * A közelmúlt, de főleg a tegnapi (december 24-iki) nap eseményei bebizonyították, mennyire szüksége van a hazának, hogy minden hü fia úgy teljesítse hazája iránti kötelességét, mint amiként tőle ez a felhivás kéri. Hogy Tit,,>a városa meg fog felelni a felhívásban foglalt kérelemnek, az minden kétségenkívül áll. Egy érdemes bizottsága már megtette is e tekintetben a szükséges javaslatot. Nincs más hátra, minthogy a képviselőtestület e bizottsági határozathoz adja meg a szankciót, továbbá, hogy minden egyes polgár akként cselekedjék, amint azt tőle az alkotmány védő bizottság felhívása kéri. A jegyzők ünnepe. A pápai járás jegyzői kara e hó 20-án szép ünnepet ült Pápán. Annak a napnak a 30. évfordulóját ünnepelte, melyen a Pápa Járási Jegyzők Egyesülete megalakult. Díszközgyűlést tartott az egyesület a város tanácstermében, hol is az egyesület teljes számban megjelent rendes- és dísztagjain kivül az érdeklődők közül is számosan gyülekeztek a kitűzött időre. Ott voltak: Bélák Lajos járási főszolgabíró, az egyesület díszelnöke, Körmendy Béla tb. főszolgabíró, Jákói Géza uradalmi igazgató és Szalóky Géza birtokos, az egyesület dísztagjai ; Óváry Ferenc dr., Kaufmann Géza orsz. képviselők, dr. Kövi Jószef tb. főorvos, járási orvos, Matkovits Pál járási útbiztos, Nagy Lajos járási számvevő, Balogh ErnŐ járási tisztv., dr. Rechnitz Ede, dr. Nagy Imre, dr. Parányi körorvosok, Ackermann Lajos járási irnok ; városunk részéről Mészáros Károly polgármester, Csoknyay Károly főjegyző, Kemény Béla jegyző; Saáry Lajos, Kende Adám dr., Hoffner Sándor dr. ügyvédek, Szentgyörgyi Sándor karnagy, Lakos István nyug. tanító, Kis Tivadar, Viz Ferenc kereskedők; továbbá a szomszéd járások: egyes jegyzői, Franki dr. csornai ügyvéd, sokan mások és az ünneplő jegyzői kar. Barthalos Sándor takácsi jegyző, az egyesületnek 1897 óta érdemes elnöke, kevéssel 10 óra után nyitotta meg a díszközgyűlést. Mélyen átérzett szavakkal szívélyesen üdvözölte kartársait és a vendégeket, rámutatva az egyesület 30 éves múltjára s kegyelettel emlékezve meg annak alapítóiról, kik közül még Kiss Péter volt lovászpatonai és Rock János, volt dákai, jelenleg nyug. jegyzők vannak életben. A díszközgyűlés jegyzőkönyvének vezetésére felkéri Bocsor Elemér adászteveli jegyzőt, a hitelesítésre pedig Jákói és Szalóky dísz-, valamint Segesdy Sándor, ugodi jegyző, rendes tagot. A napirend előtt indítványára a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az 1906. évi tavaszi közgyűlés Takácsi-ban lesz. Végre átadja a szót Hidy Zsigmond nemesszalóki körjegyzőnek az ünnepi beszéd megtartása végett. Mély csendben kezdte meg Hidy lendületes nyelven megirt beszédét felolvasni. Több ízben zajos éljenzés szakította meg szavait, mely valóságos lelkesedéssel tört ki, midőn a pápai járás jelenlegi főnökét, Bélák Lajos főszolgabírót említette, mint ama férfiút, ki szaktudásával és tapintatos eljárásával az egyesület fejlődésének útját egyengette és megadta a közhasznú tevékenységre az első lökést. Rövid, de tömör gondolatokba foglalt ünnepi beszéde révén Hidy a hallgatók osztatlan tetszését és elismerését vívta ki magának. Utána Bodor Gusztáv csóthi körjegyző, az egyesület jegyzője, olvasta fel az egyesület 30 éves történetét. El lehet mondani, hogy e felolvasás oly érdekesen volfc összeállítva, hogy azt még a közigazgatás terén laikusok is feszült figyelemmel kisérték. A jegyzőkönyvek hézagos, sokszor hiányos s száraz adatait ügyes tollával meglepően eleven színekben állította az ünneplők elé. Áz egyesület multját három korszakra osztotta, élesen emelve ki az utolsó korszakban megindult rohamos fejlődést. Megtudtuk a történeti visszapillantásból, hogy 30 évvel ezelőtt, bár már akkor is mindenkinek mindene volt a jegyző, tekintély dolgában bizony igen silányul állt az ügye. Az egyesületi közgyűléseken azonban addig tiltakoztak a velük szemben tanúsított méltatlan bánásmód ellen, míg sikerült a jegyzői karnak ugy fel-, mint lefelé az őt megillető tiszteletet kivívni. Fodor felolvasásában a komoly reminiszcenciák sűrűen váltakoztak humoros megjegyzésekkel, úgy, hogy befejeztével élénk tapsvihar és éljenzéssel adózott érte a hallgatóság. Körmendy Béla indítványára a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy úgy Hidy Zsigmondnak, mint Fodor Gusztávnak előadásukért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz és elrendeli a beszédekkozva, kérem, hogy ezt az ide mellékelt kis levelet csak a tizennégy nap eltelte után kegyeskedjék fölbontani. Utolszor üdvözli szeretettel a maga volt Lenkéje. Paraj Miklós majdnem leesett a lábáról, mikor ezt a levelet elolvasta. Tízszer, húszszor is elmondta egymásután : „csak a 14 nap eltelte után." Mi közöm nekem akkor már Lenkéhez ? — kérdezte önmagától, de azért eltette a levelet, zsebnaptárába pedig bejegyezte a 14 napot, azután leült és apjának megírta, hogy vármegyei jegyzői állásáról lemondott s két nap múlva otthon lesz. E«zel lezárta a levelet, a borítékon pedig kétszer, háromszor is aláhúzta ezt a szót: sürgős! A levélben jelzett két nap eltelte után Paraj Miklósnak már csak hűlt helye volt a vármegyén. Senki sem tudta elgondolni, hogy mi okozhatta ezt a hirtelen távozást. Tudták, hogy Csapó Lenkét a bolondulásig szerette, tudták, hogy képes lett volna gyilkolni érte, de a hirtelen távozás okát még sem tudta kisütni senki. Paraj Miklóst pedig elnyúlt ábrázattal fogadták odahaza. De ők sem tudták meg Miklóstól hazajövetelének igazi okát. Mindig csak annyit felelt, hogy testet, lelket ölő munka, nem neki való. Eltelt a 14 nap, egy hónap, kettő, sőt félesztendő is, de az a kis levélke még mindig fölbontatlanul feküdt asztalának egy kis elzárt fiókjában. Nappal utána járt a gazdaságnak, mintha csak arra született volna, éjjel pedig a kávéházban, cigányzenével vigasztalta a lelkét. Egy ily átkesergett, átvigasztalt féléjjel után, midőn hazafelé tartott, eszébe jutott Lenke és annak még mindig felbontatlanul heverő levele. Ma fölbontom azt a levelet, — monologizált Miklós — a ost már ideje lesz megtudni mi van benne . . . Eleget fájt már a szivem miatta, hadd fájjon még jobban ! Nem úgy is sehogysqm fáj ... ! Ki akartam sirni. keseregni magamat ... de már ezt is megsokalltam . . . Megérkezve lakására, fiókjából elővett egy kis dobozt, amelyből egy kis gyilkos szerszám nyújtogatta kifelé rémes csillogó nyakát. Elővette a Lenke levelét is, oda tette a kis doboz mellé, azután leült és reszkető vonásokkal két levelet irt. Egyet Lenkének, meg a szüleinek. Borítékba zárta és az asztalra tette őket. Mikor ezzel végzett, föl vágta Lenke levelét és a gyilkos szerszámot is magához véve, idegesen vetette magát a párnái közé. A lámpát égve hagyta, mert világosságra volt szüksége, hogy a levelet elolvashassa. A revolvert kezébe véve olvasni kezdett : Kedves Miklós! Mindig szerettem, szeretem és szeretni fogom magát, szüleim nyilt kívánságára mégis férjhez kell mennem ahoz, aki kezemet elsőnek megkéri. Farkast nem szivelhettem soha, de viszont szüleim kívánsága mindig szent volt előttem. Ma már menyasszon vagyok. Esküvőm mához három hónapra lesz, illetve vau kitűzve, de ha ezen időn belül a szive, a lelke, a szerelme hozzám küldené, hogy kezemet megkérje, bármely pillanatban az öné lesznek. Lenke. Elképzelhető, mennyire meglepte Miklóst ez a levél. A gyilkos szerszám kihullott kezéből, s a levelet csak nézte, nézte, mint valami mennyei jelenséget, s nem volt tisztában azzal, hogy ébren van-e, vagy álmodik. — Nem ! ez nem leket álom ! hiszen itt van a kezemben a levél. .. Hát szeret! most is szeret.. . szeretni fog mindig ! Kiugrott ágyából, s öröinittasan emelte ajkaihoz a papirt, amelyre az az imádott leány az ő boldogságát irta. De amint kissé magához tért, kezdett kissé gondolkodni a levél fölött, amelybe most már üzt, a lesújtó tényt födözte fel, hogy ezt a levelet ő későn olvasta el, mert Lenke már három hónapos asszony, feiesége annak a gyűlölt férfinak, akit Ő egyszer összekaszabolt. Ettől a tudattól ismét visszatért szivébe az elkeseredés, az önvád hanyagsága miatt, amiért a levelet fölbontatlanul hagyta, agyában pedig újból, de sokkal erősebben megfogamzott az öngyilkossági szándék. Mielőtt azonban ezt a szándékát végrehajtotta volna, látni kívánta Lenkét, megmondani neki, hogy levelét csak most bontotta fel, mikor már minden, de minden késő . . . Azután . . . azután jöhet a halál . . . Elhatározta tehát, hogy kora reggel elutazik Lenke szüleihez, megtudandó, hogy az a fráter, aki az ő boldogságának gyilkosa lett, hova vitte azt a leányt és ő felkeresi, ha mindjárt a világ végére kell is utána menni. II. Csapóéknál végbe ment az eljegyzési aktus. Nem tudott róla a világ semmit, sőt még a család beavatott intim barátai sem sejtették, hogy Lenke menyasszony lett. Csapóék, bár anyagi viszonyaik a legrendezettebbek voltak, mégis szivükből örültek, hogy egyetlen leányukat ily jól férjhez adják, mert Farkas Lacit józan életű, becsületes férfinak ismerték mindig. De Lenkének mikor úgy esténként szobájába