Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-09-09 / 36. szám

II. évfolyam. 36. szám. Pápa, 1905. szeptember 9. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség': Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A kenderfonógyár. »A leányzó nem halt meg, csak alszik* s ha létezéséről mások megfeledkeztek talán, mi a magunk részéről időközönként megtesazük kötelességünket, hogy a leányzót felébresszük mélységes álmából s felszinen tartsunk egy oly kérdést, melynek sikeres megoldása városunk földmívelési, ipari és általában közgazdasági érdekeit szolgálná. A kenderfonógyárról, melynek létesítése iránt annak idején nagy, de mint a következmények bizonyították, inkább szavakban megnyilatkozó érdeklődés mutatkozott, régóta hallgat a krónika, Hallgatnak azok, kik a vállalkozásra, némák, akik a termelésre lennének hivatva. Igaz, az ország súlyos válsága, mely az ország közgazdaságát is súlyosan érinti, nem kedvez újabb közgazdasági vállalatoknak. Nem tartozunk ugyan azok közé, akik e miatt kétségbeesve sopánkodnak s az ország gazdasági csődjét emlegetik. Szó sincs róla. Ha a nagy küzdelem a nemzet szive szerinti megoldást nyer, ha következményekép az Önálló vámterület életbe fog lépni, a sivár tengés után új, az eddiginél szebb lét fog virulni országunk közgazdaságára. De ehhez kitartás kell, a nemzetnek nem lehet más jelszava, mint ez: »Per aspsra ad astra!« Hogy ma nincsenek újabb vállalkozások, azt természetesnek tartjuk. Bőt még a már folyamatban levők is megakadtak. Nem is abban találjuk mi a hibát, hogy a kenderfonógyár vagy akár kendertermelő és feldolgozó szövetkezet máig nem létesült, hanem hogy nem folynak nagyobb eréllyel azok az előkészítő munkálatok, melyek lehetővé teunék, hogy a normális közgazdasági élet megkezdésekor más városokat megelőzve magunknak biztosíthatnánk egy olyan gyárat, mely a város és vidéke lakosságának előnyére, kizárólag csak előnyére válna. Csupán egy biztató mozzanatról vettünk értesülést. A helybeli m. kir. földmives iskola próbatermelést végzett kenderrel s a próba eredménye teljes mértékben igazolta azt az általunk gyakran hangoztatott nézetet, hogy városunk környékének talaja kiválólag alkalmas a kendertermelésre. A termelt kender ugyanis rigorózus szakértői vizsgálatnak vettetett alá, melyet arra legilletékesebb közeg, t. i. egy kenderfonógyár vezetője teljesített. E vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy az itt termelt kender elsőrendű minőségű, különb, mint amilyent az alföldi kendertermelők szállítanak. Az igazsághoz hiven, egy körülményt azonban nem szabad elhallgatnunk. Es ez az, hogy mennyiségileg nem volt ily kiváló az eredmény. Az alföldi bujábbau terem, mint az itteni próbatermelés szerint a mi földünk, mely katasztrális holdanként 31 q és 25 kgr.-ot hozott. Ez a körülmény azonban korántsem kell hogy bárkit visszariasszon. Ha a mennyiség kevesebb, de a minőség kiválóbb, akkor a különbségnek magasabb árban kell kiegyenlítődnie. / Es az máris bizonyosnak látszik, hogy a mellett az ár mellett, mely a városunkban annak idejép megtartott értekezleten felajánltatott, gazdáink nem találnák meg számadásukat. De hol van az megírva, hogy gazdáink okszerű termelés és megfelelő eredmény mellett magasabb árat nem tudnának-e elérni? Egyébként a szak-, helyesebben üzleti kérdések fejtegetése nem tartozik e lap hasábjaira. E lapnak más célja nem lehet, minthogy az ügy iránt az érdeklődést újból felkeltse és sürgesse azt az erővel teljesebb akciót, mely okvetlenül sikerre kell, hogy vezessen. Résen kell lennie városunknak, mert éber és élelmes szomszédokkal van körülvéve s. hamarjában azt vehetjük észre, hogy míg mi a kenderfonógyárról beszélünk, az valamelyik szomszédvárosban, ha nem: faluban megépül. Nemrégiben egy igeu érdekes cikket A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A beteg búcsúja. Könnyes szemekkel, sápadt arculattal Haldokló ifjú ágyában felül. Szól, s int egy fáradt, lassú mozdulattal: „Anyám ! jer . . . ülj le . . . itt, szivem felül . . . Vagy még se. Ülj, te ülj a jobb felemre, S ha jönne Ö, hát ültesd őt ide, Hadd hajtsa drága kis fejét szivemre, Óh, hadd tekintsek lelke mélyibe". + Az ajtó nyilik, s gyászba öltözötten És mint egy kérdő, fájdalmas talány, Szivében és lelkében megtörötten, Lassan, szellőként lép be rajt a lány. „Mért hivsz magadhoz ?" — mond a lány susogva, „Búcsúzni" — szól a haldokló beteg, S a lány kezét vérző szivére vonva, Beszélni kezd, a hangja reszketeg. Éltemnek, érzem, vége, vége lesz már, Szép ifjúságom rózsás életének, S hová most mégyek: ott rám senki sem vár, A napnyugattal mégis sirba térek. Isten veled hát folyton és szünetlen Boldognak hitt ábrándos ifjúságom, Isten veled kis ház, ahol születtem, Csicsergő fecskék ott a száraz ágon.' Isten veled, te lassan, folydogálva, Kertünk végében suttogó patak, Partidról szállt el messze lelkem álma . . — Azóta hányszor megsirattalak — Melletted hogyha elfogott a bánat, Kebledre sirtam forró könnyemet, S te eltakartad, mélységedre zártad, S szomorkodtál a bánatom felett. Isten veled kertemnek száz virágja, Amelynek minden szirma porba hullt, S te rózsás kertem korhadt kapufája, Mit oly erősen megviselt a mult. Isten veled, te napsugáros égbolt, S ti csillagok ott fönn a kék egen, Isten veled, te bájos, karcsú félhold, S minden, mi szép és kedves volt nekem. Isten veled, ki gonddal fölneveltél : Anyám, te drága, édes jó anya, Ki engem oly rajongva s hőn szerettél, Ki voltám lelkem egyik angyala. Ne könnyezzél, ha könnyezik fiad Az elválásnak fájó pereiben, Anyám, ne sírj a távozás miatt: Hisz itt marad még lelkem és szivem. Siró szemedről könnyedet töröld le, Tudod, hogy fáj nekem, ha könnyezel . . . Csak itt válunk el, ott élünk örökre, —Ha jösz utánam, majd az égbe fel. Sirsz még anyám ? Ne sírj ! Óh, hagyd a könnyet, Ne, itt a kendő szárítsd arcodat, Vagy tán a válás könnyet ejtve könnyebb ? Vagy megsebezne ily kis karcolat ? Ne sirj ! ne . . . ! Rajtam nincs amit siratnál, Mert szenvedés volt teljes életem, Csak lelkem volt fénylőbb az égi napnál, Mely csendesen nyugodni tér velem. Bús' éltem könyvét hát immár lezárom. Mit is keresnék itt a föld felett ? Hol gyűlöletet és a bünt találom, A szép, a jó, a szeretet helyett. Ölelj magadhoz. Elhűlő ajakkal, Arcod redőit hadd csókolja szám, Ölelkezz össze haldokló fiaddal, S tekints könny nélkül ós mosolygva rám. Éljek, vagy haljak : visszatérek én még, Fiad örökre nem lesz elveszett . . . S ha szenvedések szivem összetépték : Ne könnyez ily kis veszteség felett. Isten veled ház, ott a templom mellett, S annak lakója mind, ahány, S aki álmaimból ébredésre keltett: Üdvösségem, te hervadó leány. Isten veled. Búcsúzni nyújtsd kezecskéd, Utolsó csókom arra hadd teszem, És hajtsd szivemre drága kis fejecskéd, Óh, hadd simítsa fürtjeit kezem. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtó szer.