Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-15 / 28. szám

II. évfolyam. 28. szám. Pápa, 1905. julius 15. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. • m Összeroskadt emberek. Salgó Jakab dr., a lipótmezei elme­gyógyintézet tudós főorvosa, könyvet irt a szellemi élet egészségtanáról és ebben a könyvben van -egy adat, amely méltán kelt­het megdöbbenést mindnyájunkban. Ez az adat azt mondja, hogy a művelt Európá­ban sehol sem akkora a szellemi munka rokkantjainak, bénultjainak és elesettjeinek az arányszáma, mint Magyarországon. Sehol másutt annyi ember kimerült agyvelővel össze nem roskad, mint minálunk. És e szomorú áldozatok száma növekedőben van és egyre többen lesznek azok is, akik le­romlott agyvelővel, szétrombolt idegekkel roskadnak össze már olyan korban, amikor még egy hajukszálának sem lenne joga megőszülni. Fiatal testtel lesznek a lélek rokkantjai; tehetetlen, fáradt beteg, aggas­tyánok. Husz esztendővel ezelőtt, irja Salgó dr., az ilyen eset még a legnagyobb ritka­ság volt; az utolsó évtizedben már egész csapata támadt a harminc esztendősnél is fiatalabb betegeknek, akiknek az agyvelejét pusztította el a munka. A munka. Álljunk meg ennél a szó­nál. A munka szent dolog, elsőrangú eleme az ember fogalmának, rangjának, díszének, értékbeli nagyrendüségének. Ezt a szót ilyen kegyetlen és pusztító vonatkozásban leirni is fájdalmas. Nem is a munka az, ami ezt a pusztítást műveli. A pusztítás is munka, de a munka fogalma soha se jelent pusz­títást. Még csak nem is a sok munka ker­geti a senyvedők fekete sátrába ezt a bús csapatot. Igen sok munkát elbir az ember anélkül, hogy teste, telke megsinylené. Je­lentékenyen többet, mint amennyit az em­berek általában dolgoznak nálunk. Be kell ismernünk: nem mi vagyunk a világ leg­munkásabb emberei. Amennyit mi dolgo­zunk, attól a világ legegészségesebb emberei is lehetnénk. Es ha a szellemi munka rokkantjainak mégis ilyen félelmetes tömege omlik Össze ebben az országban, annek más az oka. Nem a sok munka: hanem — a sokféle munka, Az tgy ember munkájának szörnyű sokfélesége; ez a mi szomorú és vészes különlegességünk. Ennek már azután csak­ugyan alig van mása a világon. Egy kény­telen ezermesterség átka nehezedik nálunk az emberekre. Foglalkozása temérdek sok embernek nincs ebben az országban, de mellékfoglalkozása, az van mindenkinek. Főként az olyan embernek, aki szellemi munkával keresi a kenyerét. Az ügyvédnek, az orvosnak, a tanárnak, az újságírónak, a hivatalnoknak, a politikusnak, a művésznek. Ez azután igazán alkalmas arra, hogy megőrölje az emberek agyvelejét. Száz mesterségben senki se lehet tökéletes, még tizben is százezer közül egy. Már pedig könnyen és a maga megerőltetése nélkül az ember csak olyan munkát végezhet, amihez jól ért. Semmi se fárasztóbb, keservesebb és áldatlanabb, mint az olyan' munka, amely­nek a mesterségét az ember tökéletesen nem tudhatja. Az ilyen dolog megöli a munkát is, azt is, aki végzi. A világon mindennek inkább megjárja a mellékfoglal­kozás, mint a pihenésnek. Már pedig nálunk rengeteg sok ember­nek ilyen mellékfoglalkozásban telik a pihenő órája: estéje, vasárnapja. Az emberek, amikor le kellene feküdniük. aludni vagy járniok kellene egyet, fris levegőt szívni, mennek egyik műhelyből a másikba, egyik Íróasztal mellől a másikhoz, a foglalkozá­suktól a mellékfoglalkozásukhoz. Es végez­nek ugyanazzal a szerszámmal sokféle munkát. Vélemény az érettségi vizsgálatróL ii. Minden iskolai vizsgálatnak — szeretnők mondani: minden vizsgálatnak — legkevésbbé megbízható és egyszersmind legnehezebb, sokszor legigazságtalanabb része a zárthelyi Írásbeli dol­gozatkülönösen akkor, ha az érdemjegy meg­állapításánál döntő erejű, amint azt a mi érettségi vizsgálatainknál is látjuk. Hogy mennyire nem lehet bizni az érettségi Írásbeliekben, azt eléggé igazolják azok a külön­leges óvóintézkedések és büntetések, amelyekkel megszüntetni akarják az itt előfordulható deák­visszaéléseket, de — valljuk meg őszintén — sehogy sem bírják. S ennélfogva a vizsgálat ezen része valósággal immoralításra kényszerítő hatással van a növendékre. Azonkívül: igen gyakori az az eset, hogy a legjelesebb tanuló botlik egy nagyot a dolgozat kifejtésében, a legtöbbször lélektanilag megokol­ható tévedésből. Leginkább a fordításoknál ismét­lődik e fajta hiba, ahol az illető idegen nyelv szótárán kívül semmit sem használhat a tanuló, sőt még tilos az is, hogy az illető ó-klasszikus A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. TARKA MESE, TÜNDÉR ÁLOM Voltam én is gyermekifjú, Pedig nem is nagyon régen. Boldog szivvel barangoltam Bércen, halmon, mezőségen. Lepke után kergetőzve Völgy öléből, hegytetőre. Völgy ölében, pázsitparton A csermellyel beszélgettem, Csobbanása, szép meséje t Elaltatta ifjú lelkem . . . Tarka mese, tündérálom : Boldog gyermekifjuságom. Mult az idő, telt az óra, Évre év jött gyorsan szállva. Nem ismerek, — bár itt járok — A halomra, rónaságra. Nincs a réten tarka lepke, A virág is mind leszedve. Beszélgetek a tölgyfával, Szóba állok a csermellyel, Fájó szivvel kérdezgetem, Hova tűnt el, merre ment el: Tarka mese, tündér álom, — Boldog gyermekifjuságom ? Szabó S. Zsigmond. A i iíolí. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Szoinaházy István. A kis gróf, Boroszlóból hazajövet a laborca­völgyi kastélyban töltötte a nyári hónapokat. Félévig úgyszólván föl sem kelt a könyvei mellől, kitünte­téssel tette le a jogi vizsgálatot s kissé fáradtan és igen lesoványodva tért haza az ismerős nyárfák alá. A nyolcezer hold reménybeli ura épp olyan szépnek találta volna az életet, ha véletlenül ötven forintnyi költőpénzre van utalva; hiszen igazán nem volt olyan kívánsága, amit akármelyik szegény jogász meg ne engedhetett volna magának. Egy kis szoba, amelyben könyvek vannak, egy. gyorsforraló-gép, egy hinta­szék, — többre gyermekkora óta nem kívánkozott. A jó Isten tudja, hounan került bele egy szerény tudós vére; — annyi bizonyos, hogy egy atomnyi se volt benne a régi Palásthyak szenvedélyéből és erőszakosságából. Mikor a batár, mely a vasúti állomásról el­hozta, a kastély udvarára bekanyarodott, Töttössy, az Öreg jószágkormányzó, kalaplevéve várakozott a címeres bejáró előtt. — Isten hozta, méltóságos ór, boldogok va­gyunk, hogy itt piheni ki a tanulóév fáradalmait. Az öreg méltóságos úr már levélileg intézkedett, hogy itthon kényelmes és barátságos otthon- várja. — Hát az édes atyám nincs idehaza ? kérdezte a kis gróf lehangoltan. — A méltóságos úr ez idő szerint Baden­Badenben van, de aligha föl nem hajózik néhány hét múlva Svédországba. Az orvosok tengeri levegőt ajánlottak a makacskodó neuraszthéniája ellen. A fiatal ember komoran horgasztotta le a fejét: egy pillanatig szinte boldogtalanná tette, hogy az édes apját nem láthatja. Oly rajongó szeretettel csüggött rajta, annyira megszokta a gondolatot, hogy az idősebb Palásthy gróf a legjobb és legtökéletesebb férfiú, hogy a jószágkormányzó hire majdnem fizikai fájdalmat szerzett neki. Csüggedten kérdezte : — Es mikor jön haza? — Aligl ia előbb, mint szeptember közepén. De ekkor is csak pár napra, mert a telivéreire maga akar felügyelni a budapesti lóversenyen . . . A kis gróf szótalanul haladt fölfelé a lépcsőkön, de a jószágkormányzó barátságosan melléje szegődött w FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az eg-yedül elismert kel­lemes izű természetes liasluij ó szer. -^^o

Next

/
Oldalképek
Tartalom