Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-05-27 / 21. szám
II. évfolyam. 21. szám. Pápa, 1905. május 27. PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK- KŐRÖS EXDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Yaszary Kolos. 1905 május 26. Válságos idő a nagy lelkek próbája. S abban a válságos időben, midőn a nemzet léte forgott kockán, midőn fennmaradását csak az biztosíthatta, ha nem veszti el bizalmát a jövőben, e város falai között élt és működött egy ferfiu., ki tanítványai és polgártársai szivébe a nagy történeti példák tanuságúl hívásával, a hitnek, a nemzet életébe vetett hitnek magvait elhintette, aki fenkölt ajakkal hirdette a nagypénteki napokban a feltámadásnak örök igéit. Az a férfiú, az a fiatal bencés tanár, ki a nemzeti történet e szomorú korszakában, ekképen megbizonyosította igaz hazaszeretetét, az után, hogy Pápáról elkerült, idők folyamán fényes egyházi pályát futott meg. Rendjének bizalma a főapáti székbe emelte, majd pedig Magyarország első egyházi fejedelme: esztergomi hercegprímás lett. S a tündöklő pályán, melyet megfutott s melyen ma megérte azt a boldog, azt a / szép napot, mit az Ur csak ritka kegyeltjeinek ad, hogy áldozó-papságának ötvenedik évfordulóját ünnepelheti, mindenkoron magával vitte régi erényét s dicső tetteiben megmutatta, hogyan egyesül benne egy személyben a nagy pap és a nagy hazafi. A nagy pap, a katholikus egyház felkent igaz papja, kinek minden tettét az igazi keresztény szeretet apostoli szelleme hatotta át, ki a »Pax«. szent jegyében munkálkodott áldásos tevékenységgel egyháza javára. Kinek egyházkormányzói bölcseségét papok ezrei, laikusok milliói érezték és érzik s könyörögnek ma áldást a biboros főpap fejére. A nagy hazafi, ki válságos pillanatokban — mert ilyenek, haj ! sürün jöttek e nemzetre, mindenkor felemelte és felemeli szavát nemzete érdekében, ki a nemzet millenáris nagy ünnepélyén, mint hazánk első közjogi méltósága, úgy tudott szólani, az ország királyához, hogy az ő szivének dobbanásában az ország minden lakójának szive dobbant. Távol a nagy világtól, szerénységgel, mely lényének sajátja, kerülve a zajos ünnepeltetést, füredi magányában üli meg a biboros főpap aranymisés jubileumát. Egyedül beszél Istenével s kér a mennyek Urától áldást e sok sorscsapást szenvedett, nehéz küzdelmeknek elébe néző nemzetre. És közel hozzá a balatoni partokon s végig a Duna mentén és szerte az ország minden táján az ország fiai csendben küldik a biboros főpap felé hálás érzelmük szívből jövő, egyszerű üdvözletét. Amik függőben vannak. Amik függőben vannak, azok nagy számban vannak. A város közügyeiben mintha némi stagnáciő állott volna be. Hogy ez a stagnáciő összefüggésben áll az országos nagy stagnáciőval az kétségtelen. Nagy, nevezetes küzdelem után kinos, nehéz, izgalommal teljes „pihenő" következett a nemzetre; nem mehet előre, pihennie kell. De ha országos ügyben az ilyen pihenés titkos erőgyűjtést is jelenthet, akkor nem lehet ugyanazt mondanunk az olyan szűkebb körre terjedő stagnációról, mint aminő egy városé. Életre való, ügyes városok nem is engedik meg, hogy az általános stagnáciő az ö életműködésüket is károsan befolyásolja. Tesznek, vesznek és mozognak s ha az országos események vagy eseménytelenségek nyomása alatt megvalósítani nem is tudnak semmit, ele előkészíteni azért lehet és okos községnek kell is. Egyébként olyan ügyünk, amire az országos dolgoknak befolyása lenne, aránylag kevés van. Mert az ugyan bizonyos, hogyha a minisztériumok az ismert helyzet következtében nemcsak a muszáj-dolgokat intéznék el s ha az alkotások terére is kiléphetnének, akkor kérdezősködhetnénk a földmívelésügyi miniszternél ama magasrangú hivatalnoka után, ki bizonyos konzumvásári és vágóhidi tervek Ígérgetésével immár egy esztendeje vezeti orránál fogva A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA, MUNKA TJTAN. Mikor vége a munkának Es mindenki elpihen, Lelkem föl, magasba szárnyal, S dalt dobog érző szivem. Gyorsan futnak órák, percek, S amíg szobám mécse serceg: Kezem tiszta hópapirra, Szivem dobbanásit irja. Nem gázolok gazba, sárba, — Tanúm vagy rá óh TJram Ahol vétek s bün tanyázott, Sohasem vitt az utam. Hanem ami bánat, vigság, Ami igaz s nem hamisság, Ami szépre, jóra leltem: Szépen összeszedegettem. Néha szállok, szálldogálok, Merre csak visz képzetem: Hegyen, völgyön, rónaságon, Vadvirágos réteken, S r ott a természet vetését Es szivem csendes verését, Kötözgetem szépen sorba, Mint virágot egy csokorba. Még egy zöldet, még egy rózsát S bármi gyenge kézre vall, Kész az első rózsacsokrom: Egy kis kurta, röpke dal. S amíg éjfélt üt az óra: Hallgatok a bűvös szóra, S papir tarkul, sorok nőnek, Ahogy képzetim szövődnek. Ami lelkemet megkapja: Dcdba öntöm úgy, amint . . . Dalolok a boldogságról, Lefestem a néma kint. Csinálok magamról képet, Nem babér és pálma végett, Hanem ha jön öregkorom, Lesz amivel szórakozom. Iqy merengek majd a múlton, Eltem végéhez közel, Ahol már nem vár rám senki, Csak sirom, mely átölel, Amikor majd lelkem is, mint Tehetetlen agg, pihen, Nem keresve fönn a magast, S nem dobog dalt a szivem, Hanem nyugszom lenn a porba' Vagy a földdel összeforrva, Hol munkámat abbahagyom, S fönn az égben, ott folytatom. Molnár Kálmán. Pluto orra. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Debnár Josóval, a messze vidéken ismert vadorzóval sok éjszakát töltöttünk disznólesben az Osztra Horán. Órák hosszat feküdtünk mozdulatlanul a lehullott falevelek között. Pedig a szúnyogok ugyancsak megbökdösték arcunkat szúrós vonóikkal. Egyszer csakhogy közéjük nem csaptam, de meglátva Debnár Josó neheztelő pillantását, észrevétlenül visszahúztam a kezemet. Olvasni lehetett a szeméből. Mintha csak azt mondotta volna : — No, az ifjúr is inkább menne segíteni az irodába, mint disznót lesni. Debnár értelmesebben beszélt a szemével, mint más a nyelvével. Pedig nem gondolhatta rólam Sirolitu íoffi^í SSós 6^; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut é s különösen lábbadozóknál influenza után ajánitaük. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a llöpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
