Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-27 / 21. szám

II. évfolyam. 21. szám. Pápa, 1905. május 27. PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK- KŐRÖS EXDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Yaszary Kolos. 1905 május 26. Válságos idő a nagy lelkek próbája. S abban a válságos időben, midőn a nem­zet léte forgott kockán, midőn fennmara­dását csak az biztosíthatta, ha nem veszti el bizalmát a jövőben, e város falai között élt és működött egy ferfiu., ki tanítványai és polgártársai szivébe a nagy történeti példák tanuságúl hívásával, a hitnek, a nemzet életébe vetett hitnek magvait el­hintette, aki fenkölt ajakkal hirdette a nagypénteki napokban a feltámadásnak örök igéit. Az a férfiú, az a fiatal bencés tanár, ki a nemzeti történet e szomorú korszaká­ban, ekképen megbizonyosította igaz haza­szeretetét, az után, hogy Pápáról elkerült, idők folyamán fényes egyházi pályát futott meg. Rendjének bizalma a főapáti székbe emelte, majd pedig Magyarország első egy­házi fejedelme: esztergomi hercegprímás lett. S a tündöklő pályán, melyet megfutott s melyen ma megérte azt a boldog, azt a / szép napot, mit az Ur csak ritka kegyelt­jeinek ad, hogy áldozó-papságának ötvene­dik évfordulóját ünnepelheti, mindenkoron magával vitte régi erényét s dicső tettei­ben megmutatta, hogyan egyesül benne egy személyben a nagy pap és a nagy hazafi. A nagy pap, a katholikus egyház fel­kent igaz papja, kinek minden tettét az igazi keresztény szeretet apostoli szelleme hatotta át, ki a »Pax«. szent jegyében mun­kálkodott áldásos tevékenységgel egyháza javára. Kinek egyházkormányzói bölcseségét papok ezrei, laikusok milliói érezték és érzik s könyörögnek ma áldást a biboros főpap fejére. A nagy hazafi, ki válságos pillanatok­ban — mert ilyenek, haj ! sürün jöttek e nemzetre, mindenkor felemelte és felemeli szavát nemzete érdekében, ki a nemzet millenáris nagy ünnepélyén, mint hazánk első közjogi méltósága, úgy tudott szólani, az ország királyához, hogy az ő szivének dobbanásában az ország minden lakójának szive dobbant. Távol a nagy világtól, szerénységgel, mely lényének sajátja, kerülve a zajos ün­nepeltetést, füredi magányában üli meg a biboros főpap aranymisés jubileumát. Egye­dül beszél Istenével s kér a mennyek Urától áldást e sok sorscsapást szenvedett, nehéz küzdelmeknek elébe néző nemzetre. És kö­zel hozzá a balatoni partokon s végig a Duna mentén és szerte az ország minden táján az ország fiai csendben küldik a biboros főpap felé hálás érzelmük szívből jövő, egyszerű üdvözletét. Amik függőben vannak. Amik függőben vannak, azok nagy számban vannak. A város közügyeiben mintha némi stagnáciő állott volna be. Hogy ez a stagnáciő összefüggésben áll az országos nagy stagnáciőval az kétségtelen. Nagy, nevezetes küzdelem után kinos, nehéz, izgalommal teljes „pihenő" következett a nemzetre; nem mehet előre, pihennie kell. De ha országos ügyben az ilyen pihenés titkos erőgyűjtést is jelenthet, akkor nem lehet ugyanazt mondanunk az olyan szű­kebb körre terjedő stagnációról, mint aminő egy városé. Életre való, ügyes városok nem is engedik meg, hogy az általános stagnáciő az ö életműködésüket is károsan befolyá­solja. Tesznek, vesznek és mozognak s ha az országos események vagy eseménytelen­ségek nyomása alatt megvalósítani nem is tudnak semmit, ele előkészíteni azért lehet és okos községnek kell is. Egyébként olyan ügyünk, amire az országos dolgoknak befolyása lenne, arány­lag kevés van. Mert az ugyan bizonyos, hogyha a minisztériumok az ismert hely­zet következtében nemcsak a muszáj-dol­gokat intéznék el s ha az alkotások terére is kiléphetnének, akkor kérdezősködhetnénk a földmívelésügyi miniszternél ama magas­rangú hivatalnoka után, ki bizonyos konzum­vásári és vágóhidi tervek Ígérgetésével im­már egy esztendeje vezeti orránál fogva A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA, MUNKA TJTAN. Mikor vége a munkának Es mindenki elpihen, Lelkem föl, magasba szárnyal, S dalt dobog érző szivem. Gyorsan futnak órák, percek, S amíg szobám mécse serceg: Kezem tiszta hópapirra, Szivem dobbanásit irja. Nem gázolok gazba, sárba, — Tanúm vagy rá óh TJram Ahol vétek s bün tanyázott, Sohasem vitt az utam. Hanem ami bánat, vigság, Ami igaz s nem hamisság, Ami szépre, jóra leltem: Szépen összeszedegettem. Néha szállok, szálldogálok, Merre csak visz képzetem: Hegyen, völgyön, rónaságon, Vadvirágos réteken, S r ott a természet vetését Es szivem csendes verését, Kötözgetem szépen sorba, Mint virágot egy csokorba. Még egy zöldet, még egy rózsát S bármi gyenge kézre vall, Kész az első rózsacsokrom: Egy kis kurta, röpke dal. S amíg éjfélt üt az óra: Hallgatok a bűvös szóra, S papir tarkul, sorok nőnek, Ahogy képzetim szövődnek. Ami lelkemet megkapja: Dcdba öntöm úgy, amint . . . Dalolok a boldogságról, Lefestem a néma kint. Csinálok magamról képet, Nem babér és pálma végett, Hanem ha jön öregkorom, Lesz amivel szórakozom. Iqy merengek majd a múlton, Eltem végéhez közel, Ahol már nem vár rám senki, Csak sirom, mely átölel, Amikor majd lelkem is, mint Tehetetlen agg, pihen, Nem keresve fönn a magast, S nem dobog dalt a szivem, Hanem nyugszom lenn a porba' Vagy a földdel összeforrva, Hol munkámat abbahagyom, S fönn az égben, ott folytatom. Molnár Kálmán. Pluto orra. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Debnár Josóval, a messze vidéken ismert vad­orzóval sok éjszakát töltöttünk disznólesben az Osztra Horán. Órák hosszat feküdtünk mozdulatlanul a lehullott falevelek között. Pedig a szúnyogok ugyancsak megbökdösték arcunkat szúrós vonóikkal. Egyszer csakhogy közéjük nem csaptam, de meg­látva Debnár Josó neheztelő pillantását, észrevétle­nül visszahúztam a kezemet. Olvasni lehetett a sze­méből. Mintha csak azt mondotta volna : — No, az ifjúr is inkább menne segíteni az irodába, mint disznót lesni. Debnár értelmesebben beszélt a szemével, mint más a nyelvével. Pedig nem gondolhatta rólam Sirolitu íoffi^í SSós 6^; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut é s különösen lábbadozóknál influenza után ajánitaük. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a llöpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom