Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-03-05 / 10. szám

I. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1904. márc. 5. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDREI. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Böjti pilulák. Irta: dr. Béthei Prikkel Márián. Mi, kiket a sors kisvárosi életre kény­szerített, mire gondolhatnánk jobban a bojt­ben, mint a magunk bajaira! Az ország bajain úgyis túlon-túlsokan gondolkodnak! Maradjunk hát mi a magunk közvetlen körében! Sok itt is az orvosolni való! Vegyünk be egy-két keserű böjti pilulát! Ha nem is gyógyulunk, legalább egy kissé megkönnyebbülünk tőlük! Sokszor hallottam másoktól, de magam is tapasztalásból tudom, hogy a kisvárosi élet még a legfüggetlenebb állású s érzésű egyénekre is nyomasztó bilincseket rak — valóságos purgatórium : tisztítóhely jókra s kevésbbé jókra egyaránt. Nemcsak a nagy­városi, hanem a falusi, só't a pusztai élet is kellemesebb a kisvárosinál. Falun és pusztán legalább magadra vagy hagyatva, nem érdekló'dnek irántad, de nem is bán­tanak. Milyen más azonban a helyzeted a kisvárosban! Ha ma beteszed a lábad bármelyikbe, az első, amit hallanod kell: milyen rosszak a társadalmi viszonyok! Mint okos ember, eleinte kétkedni fogsz ebben, de néhány hónap múlva fájdalommal fogod tapasztalni az igazságát. Főleg két járványszerű állandó beteg­sége, mondhatni: átka van a kisvárosi élet­nek. Egyik az intelligensebb elemnek üres előkelősködése, egymásnak ok nélkül való lebecsülése s ebből folyó dőre széthúzása. Másik az egymás gyengéi iránt való szer­fölötti érzékenység, a gyarlóságnak kérlel­hetetlen fölfedése s kegyetlen megítélése, magyarán : a pletykálkodás. Tehát az előkelősködés és a pletykál­kodás ! Megvallom, bizonyos aggodalommal veszem őket tollam hegyére, mert könnyen érhet ezért a kisvárosi közvélemény részé­ről a megkövezés. De ám kövezzenek agyon, csak hallgassák meg az igazságot! Nincs valami nevetségesebb dolog a kisvárosi nagyralátó előkelősködésnél. Aki valamivel több iskolát végzett s esetleg (nem kutatva, mennyi balszerencse közt!) még diplomát is szerzett; akinek valami­vel szebb ruhája, esetleg még cilindere is van (amelyet vasár- és ünnepnap nem mulasztana el fejére tenni!); akinek néhány száz. esetleg pár ezer forinttal többje van, mint másoknak: az már fennhordja a fejét és rettegve-retteg a mindazokkal való érint­kezéstől, akiknek a sors ezekből véletlenül csak valamivel is kevesebbet juttatott. Pedig polgár valamennyi, kegyetlenül kisvárosi polgár! Ugyan — kérdem — micsoda nagy társadalmi külömbség van egy ügyvéd, or­vos, tanár, hivatalnok, meg azután egy ér­telmes kereskedő vagy jóravaló iparos között? Elenyészően csekély! Mire való tehát az az egymásnak folytonosan való lekicsiny­lése! Vagy talán az »intelligens« cimre csak az tarthat számot, akinek diplomája van ? Nagy tévedés. A műveltség közkincs, amely nincs oklevélhez és álláshoz kötve; része lehet benne az iparosnak és a kereskedő­nek is épúgy, mint az egyetemen iskolá­zottnak. Az igazi intelligenciának ép az a legsajátságosabb jele, hogy mindenkit — nem külseje, végzett iskolái, vagyona, hanem belső értéke szerint becsül meg. Az igazi intelligencia magába fogadja mind­azokat, legyenek bármily állásúak, akik észszerű és becsületes munkájukkal biztos egzisztenciát tudtak maguk számára teremteni. Az üres és oktalan lenézésből folyik az egymás iránt való bizalmatlanság és az állandó széthúzás. Innen a szüntelen panasz, hogy kisvárosban csak klikkek vannak, hogy sok a társaskör, de mindegyiknek kevés a tagja. Vannak, akiknek teszem a kaszinó is kevés; vannak viszont, akiknek a kaszinó egy kissé sok, de már az úgy­nevezett »polgári kör« kevés; olyanok is akadnak, akiknek még a polgári kör is előkelő, de már egy más vegyesebb jellegű kör lealacsonyító. Mindezek nem is annyira »előkelősködők«, mint inkább »előbb­kelŐ8ködok«, igazában pedig mindannyian cifra nyomorúságban szenvedők. Találkoz­nak persze lavírozok is, akik mindegyik körben jól érzik magukat; ámde ezeket a kisvárosi »intelligens« többség szerencsét­leneknek s magukról megfeledkezőknek bélyegzi. Pedig valójában ezek a legokosab­bak és a legszerencsésebbek. A kisvárosi életnek másik nagyon égető baja az egymás iránt, különösen egymás gyengéi iránt való túlságos érdeklődés. Különös, hogy épen azok, akik folyton kicsinylik, lenézik egymást, mily finom ér­zékkel veszik észre mások gyarlóságait. A kisváros tömve van hivatlan női s férfiúi bün-detektivekkel, akik kérlelhetetlen szi­gorúsággal fedik föl mindenkinek botlásait (csupán magukról feledkezve meg önzetlen szeretettel !). Csatlakoznak hozzájuk a pletyka-telefonok mindkét nemből, akik nem késnek az előbbiektől felfödözött erkölcs­fogyatkozásokat a kisváros közvéleményé­nek tisztes Ítélőszéke elé vinni. Es van-e kegyetlenebb biró a kisvárosi u. n. intelli­gens közvéleménynél? Ó dehogy van! Olyanok, akik iránt sohasem érdek­lődtél; akikre egy rossz szót sohase mond­tál, sőt rosszat még nem is gondoltál : egy bármi csekély (igaz vagy képzelt) ballépé­sedért képesek téged a közvélemény meg­bélyegző ítéletének minden lelkifurdalás nélkül kitenni. Es vájjon miért? Mert meg­könnyebbülnek tőle, mert állításuk szerint őket sem kímélik, őket is megszapulják: szemet szemért, fogat fogért! Az igaz, hogy ha valaki engem meg akar ölni, rajta leszek, hogy inkább ő pusztuljon, mint én; ámde mint művelt lélek a szóval való orvtámadás terén csak nem helyezkedhetem a vérboszu alapjára? Hiszen az igazán ínívelt szív sohasem feled­kezik meg az emberszeretet természeti tör­vényéről ! Minden teketória nélkül ki merem mon­dani, hogy a megszólás, a pletyka igazi kisvárosi sport, még pedig nem lélekedző, hanem lélekölő utálatos sport! Hozzátok fordulok azért első sorban kisvárosi nők, szeretetreméltó fiatal és idő­sebb leányok, férjes és gyámoltalan férje­vesztett asszonyok, kik számot tartotok az intelligens cimre; hallgassátok meg esengő szómat: ne űzzétek ezt a kegyetlen sportot ne tartsátok a kávét olyan eledelnek, amelye mellett pirított zsemlye helyett mások becsületét rágják ! Ti pedig kisvárosi intelligens férfi­társaim ne tévesszétek el soha szem elől, hogy a pletykálkodás a nőknél is rút szokás, de a férfiaknál egyenesen leala­csonyító, megvetésre méltó! Azt kérdem, okosság-e tőlünk rideggé és szeretetlenné tennünk amúgy sem valami nagyon kellemes kisvárosi életünket, holott önmagunkon áll, hogy egymáshoz való jó­zan idomulással és emberszerető elnézéssel könnyebben elviselhetővé tegyük? Ne előkelősködjünk tehát és ne ítél­gessük folyton egymást! Keressük az összekötő, nem pedig a széthúzó erőket! Ne diploma, vagyon és állás, hanem benső érték: lelki műveltség szerint mérlegeljük egymást! Azt pedig folyton tartsuk szemünk előtt, hogy a gyarlóság közös hibája mindnyájunknak: tehát kölcsönös elnézésre szorul, annál is inkább, mert ha valahol, hát itt érvényesül az örök elv, hogy : ma nekem, holnap'neked ! Az orvosság a tenyerünkön van, ve­gyük be — és meggyógyulunk tőle! SirolíiL fosS mt 1; h^hatós^szer• tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsvíly-t, eltávolítja a liölxögést és a köpetet és megsziiiiteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és j<5 ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4='— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc). Lapunk mai száma ÍO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom