Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-02-20 / 8. szám
I. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1904. febr. 20. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A vasárnapi munkaszünet a vidék szempontjából. A 28559/1903. sz. alatt kibocsátott Láng-féle miniszteri rendelet ólomsúllyal nehezedik a vidék kereskedelmére. Ez a szerencsétlen intézkedés az amúgy is tengődő kereskedelmünkre oly káros következményekkel jár, hogy annak hatályon kívül való helyezéséért minden követ meg kell mozdítanunk. A szombathelyi kereskedők társulata már az elmúlt évben, a rendelet alig pár heti fennállása után felterjesztést intézett az akkori kereskedelmi miniszter úrhoz és ezen mozgalomhoz a »Magyar kereskedelmi csarnok«, valamint még vagy 30 vidéki testület a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott. Ezen ügyben múlt év julius hó 16-án országos értekezlet is tartatott, azonban a zilált politikai viszonyok miatt az idő alkalmatlan volt egy hathatós akció megindítására. Ma minden tekintetben javultak a viszonyok és elérkezett az idő, hogy sorakozzanak mindazok, kiket ezen sérelmes rendelet legjobban sujt és tegyenek meg mindent a régi nyugodt állapot visszahelyezése érdekében. Első sorban azonban igen lényeges, hogy erősen disztingváljunk a főváros és vidék viszonyai között. A fővárosi kereskedők és alkalmazottak ne idegeskedjenek, ha ezen fontos dolog ismét napirendre kerül, mert mi vidékiek igen jól tudjuk, hogy egész más nézőpontból kell a kérdést a főváros részére megoldani. Mert úgy mint sok más törvényhozási és egyéb intézkedéseknél gyakran, ami célszerű Budapesten, éppen hátrányos a vidéken és vice versa. A vasárnapi munkaszünet kérdése is egy ilyen gordiusi csomó, melyet szétbontani nem lehet, hanem a régi recept szerint kettévágni igen. Nem újat mondok azzal, hogy egész más viszouyok között él a fővárosi kereskedő, mint a vidéki. Az a lázas munka, az az idegölő szorgalom, mit a budapesti kereskedő az oltani világverseny közepette kell, hogy kifejtsen, nálunk vidéken egészen ismeretlen fogalom. Mi bizony mondhatnám, majdnem patriárchális életmódot folytatunk. Dolgozunk rendes tempóban, nyugodtan étkezünk, van időnk fürdésre, kávéház és kaszinó látogatásra, politizálásra, ujságba-irásra és minden egyébre. Ha most még az ünnepeken kívül egy teljes félnapi vasárnapi szünetben van részünk, úgy hiszem minden valamirevaló józan kereskedő ezen sok jóból többet nem kiván. A szociálpolitikai feladatok fontosságától a magyar kereskedők át vannak hatva. Örömmel üdvözlünk minden olyan intézkedést, mely az alkalmazottak anyagi és társadalmi helyzetének javítására irányul. Nevezetesen készséggel hozzájárulnánk oly törvényhozási intézkedéshez, amelyek az üzleti zárórákat hétköznapokon egységesen szabályoznák, illetve minden este 8 órakor való bezárását közkötelezőleg elrendelnék, így a vasárnapi munkaszünetnek biztosítása érdekében alkotott 1891 : XIII. t.-c. és annak alapján korábban kiadott szabályrendeletek határozmányai ellen sem volt a kereskedőknek mindaddig semmi kifogásuk, míg az újabb szabályozó rendelet a kérdést nem kezelte egyoldalulag és az érdekeltek véleményének meghallgatása nélkül oly irányban, amely márahazai kereskedők létérdekeibe, de egyszersmind a vevőközönség jogos kívánalmaiba is beleütközik. A sérelmes rendelet a teljes vasárnapi munkaszünetnek megvalósítása terén Anglia kétségkívül üdvös példájának követése felé gravitál, de megfeledkezik arról, hogy ott és hazánkban az üzleti viszonyok rendkívül eltérők, s nem teszik lehetővé, hogy mi Augliával, annak gazdag kereskedelmével, a szociálpolitikai reformok megvalósítása terén versenyre keljünk. Elvégre minden reform életképességének és hasznosságának főfeltétele, hogy az a nép ősi szokásaihoz, életmódjához alkalmazkodjék és a territoriális viszonyoknak megfeleljen. Éppen ezt az elvet nem látjuk a sérelmes rendelet intencióiban érvényre emelve, nem pedig azért, mert az nem vet számot a viszonyokkal és a magyar nép életmódjával. Tudvalevő, hogy Magyarország agrikultur állam lévén, népének túlnyomó nagy része mezőgazdaságból él és pedig a nagy alföldön a tanyai-gazdálkodás folyik, amely az esztendő nagy részében távol tartja a népet a városoktól és községektől és a hét 6 napján annyira leköti foglalkozásához, hogy e napokban szükségleteinek bevásárlására nem is gondolhat. Ós idők óta a tanyai lakosság, valaA „PÁPA^JUJRLAP'^TÁRCÁJj\. Dobozi nyárfái.*) Duna mentén, maróthi határba' Sötéten áll százados hat nyárfa. Szól az első (lombja hull az ágról) : Emlékezzünk Dobozi Mihályról. Mond a másik : mintha most is látnám, Itt vágtatott habzó paripáján. Zúgott, bőgött nyomában az ellen, Itt roskadt le, itt a közelemben. Harmadik szól, s reszket fájdalmába, Itt omolt a hölgye a karjába'; *) Esztergommegyében, a pilis-maróthi határban, közel a Dunához hat, többszázados nyárfa mered az égnek. A hagyomány szerint alattuk halt meg Dobozi hitvesével és kegyeletes kezek ott is temették el őket. A hat fa közül kettő a múlt években kiszáradt, de a maróthi közalapokat kezelő erdőmester új ültetéssel pótolta az el vénült fákat. Villant a tőr, vér folyt a haraszton És meghalt a szép, szerelmes asszony. A negyedik, az ötödik rezgi : Aztán láttuk a hőst verekedni. Asszonyáért, hős boszut vőn érte . . . Végre megtört melle, ina, térde. Itt a síriuk, mond a hatodik fa, Hullj csak lombunk, hullj e drága sirra. Nagy szerelem nyugszik itt temetve . . . . . . Áldott, aki őket eltemette. Köveskuti Jenő. Zenetörténeti hangverseny. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — A magyarnak meglehetős régi és meglehetős rossz sajátsága az, hogy nem becsüli meg, ami a magáé. Szellemi és anyagi téren, tudomány, művészet, közgazdaság akárháuy ágában bőven kínálkoznék példa e mondás igazságának igazolására. Évszázadokon át itt is, ott is, amott is sok értékes kiccsünk lappangott az ismeretlenség homályában, míg azalatt hivalkodó pompával környeztünk „idegen bálványokat". Ily idegen bálvány, mely előtt — hej, még ma is túlontúl eleget görnyedezünk! — a külföldi muzsika. Pedig ha valahol, hát ezen a téren mindig nemes büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy e léleknemesítő művészet nemcsak egyidős nemzetünkkel, de idegen befolyásoktól ment, öuálló fejlődése folyamán már jó pár száz év előtt oly alkotásokat hozott létre, melyek nemcsak saját koruk idegen termékei mellett állják meg a helyüket, de ma is — és pedig nem csupán történeti szempontból — értékes gyöngyei zeneköltészetünknek. Örömmel vándoroltunk ki múlt szombat este a képezde „tapolcafői" palotájába, örömmel, mert haogversenyük műsora mintegy cáfolatául szolgált annak, amin fennebb keseregtünk és meggyőzött bennünket arról, hogy vannak még e hazában, kiknek van érzékük nemzeti produktumaink szépsége iránt s van bátorságuk ezeket a produktumokat füröszteni meg a nyilvánosság „villamos" fényében. Hogy ez a bátorság — dicső sikert aratott, szolgáljon nekik buzdításul a jövőre a nemzeti művészet útjának egyengetésében. Sirolin "s éL°r r; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánitaük. Emeli az étvágyat és a testsúlvt, eltávolítja a Utttiögést és a Uöpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — irigyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
