Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-23 / 4. szám

akarunk kiterjeszkedni — hanem jelenti azt is, hogy e közlekedési ér rosszasága folytán szenved városunk ipara, szenved városunk kereskedelme s általában szenved minden üzlet, mely főleg a vidékiek látogatására van alapítva. Nem mondunk új dolgot, ha azt mondjuk, hogy vannak hetek, amikor a gereneei úton abszolúte lehetetlen a közlekedés, s vannak hónapok, amikor a fuvarozás tetemesen többe kerül, mintha az út tűrhető karban volna és ennek ellenére az a szegény fuvaros sem jár valami jól, mert agyonkinozza lovát, összerongálja kocsiját, úgy hogy bőségesen elveszti a réven, amit a vámon fuvardíjemelés cimén nyert. Nincs a rossz útból — ez minden további igazolás nélkül is bizonyos igazság — haszna senkinek: sem a bir tokosnak, sem fuvarosnak, sem kereskedőnek, sem iparosnak, sem falunak, sem városnak, de még magának a tekintetes vármegyének sem. Épen ezért néhány ezer bakonyvidéki lakos, mint szintén a pápai iparosok és kereskedők érdekében teljes tisztelettel esedezünk a nemes vármegye uraihoz, tisztikarához és törvényhatósági bizottsághoz egyaránt: kegyeskedjenek tekintettel lenni erre az elátkozott útra s lehetővé tenni, hogy ne a vidék szépségének legyen feladata elfeledtetni az út rosszaságát. (íerencei. IRODALOM. Hálaének a szabadság- ünnepére. Svnte János v. főügyész úr szívességéből egy régi költemény birtokába jutottunk, mely a szabadságharcot megelőző korszak hangulatát híven tükrözi vissza. A költeménynek ránk, pápaiakra nézve kiváló érdeket kölcsönöz, hogy szerzője Kovontz László, Pápa városnak a 40-es években volt plébánosa s hogy e hálaéneket hozzá fűződő hálaadással együtt 1848 ban a helybeli r. k. templomban énekelték. A költemény maga az eredeti helyesírásban itt következik : Nemzetünk szent Istene ! Minden áldás kútfeje! Száljon hozzád honfiszivünk' Hála éneke. Ad', hogy a' legszebb virág', A törvényes szabadság' Szép gyümölcsét lássa köztünk Az egész világ. A' békesség angyala Legyen hazánk védfala; Hogy derüljön ránk a' jóllét Boldog hajnala. Isten! irtsd ki a viszályt, A fő testi s lelki kárt; Ne ontsunk vért, melly boszuért Te hozzád kiált. A' testvéri szeretet, Minden honfi s'ziveket Egyesítve boldogítsa E' hív nemzetet. Áld meg jó királyunkat, Szenteld meg kormányunkat; Jó szándékkal eszközöljék Boldogságunkat. Bölcseséged lengje át A' törvények' szent szavát, Az igazság ülje köztünk Szép diadalát. Szálljon minden ügybe' ránk Bo kegyelmed szent Atyánk ! 'S így e' földön mennyországod Képe lesz hazánk. Pápán, április 24-ikén 1848. V VA KOSHAZ AHOL § A bor- és húsfogyasztási adó dolga. Régi ,óhaja a városoknak, hogy a bor- és húsfogyasztási adót az állam nekik engedje át. Kormánykörökben már rég foglalkoznak ez óhaj teljesítésének gondolatával, sőt a mostani kormány, mely ennek megvalósítását programmjába is felvette, komolyan munkához látott. Erre vall legalább az a körülmény, hogy a helybeli pénzügyőri biztosság, a pénzügyminiszter felhívására a megfelelő adatok gyűjtését a hét folyamán tényleg megkezdette. § Utcanyitási terv. A v. tanács megbizást adott Török János v. mérnöknek, hogy a Woitaház lebontásával a Jókai-utcából a Kis-utcába tervezett utcára nézve tervet és költségvetést készítsen. Az utcanyitás érdemi részére nézve a város csak a Woita-ház bérletének lejárta után fog határozni. § A regále bizottság f. hó 21-én tartott gyűlésén a helypénz- kövezetvám- és borfogyasztási-egyességek tárgyában ujabban felvett jegyzőkönyveket tárgyalták és fogadták el. § A péksátrak áthelyezése ügyében a v, tanács tudvalevőleg úgy határozott, hogy a péksátrak a nagytemplom mellől a r. kath. iskola előtti térre helyeztessenek át. E határozatot a pékek üzleti érdekeikre sérelmeseknek találván, kérik, hogy a tanács a határozat végrehajtása előtt az áthelyezés dolgában őket hallgassa meg. A tanács e kérelemnek kétségen kívül helyet fog adni. EGYESÜLETI ÉLET. — A Jókai-kör műit vasárnapi házíestélyére ismét zsúfolásig megtelt a kör terme. A műsor első száma Neuhauser Erzsi szép zenei tudással előadott és nagy sikert aratott zongorajátéka volt, mely után Jankó László kép. tanár tartott felolvasást. „A történet és a nők" cimmel. Érdekes ellentétben vonultatta fel élvezetes előadásában a figyelmes hallgatóság előtt a történet ama kiváló nőalakjait, kik vagy gonosz indulatukkal, vagy jó érzelmeikkel történeti eseményekre befolyást gyakoroltak. A nagy tetszéssel fogadott felolvasás után Wittmann Ilona finom árnyalással és szabatosan előadott zongorajátéka gyönyörködtette a közönséget, majd Ma,kai) Istvánné aratott - zajos tapsokat Lampérth Géza Weér Judit rózsája c. szép kőkeményének élénken színezett előadásával s végül Gátif Iza, Gáti) Lenke és Paizs Ágnes szózakoztatták hatkézre előadott ügyes zongorajátékukkal kellemesen a közönséget. — Szabad Líceum. A helybeli Szabad Líceum f. hó 24-én vasárnap d. u. 5 órakor a főiskola tanári termében nyilvános előadást rendez. Előadást tart: Kis E rnő, főgimn. tanár: A főiskola tanárai a műit századokban" címmel. Belépti díj nincs. = A Katii. Kör felolvasó-estélye. A kath. f. hó 24-én, vasárnap, d. u. 5 órakor felolvasó-estélyt tart, melynek műsora a következő: 1. A megelégedettség, Mozarttól. Énekli : Tóth Anna ; zongorán kiséri : Szentgyörgyi Sándor. 2. Az ezüst fátyol legendája, Váraditól. Szavalja : F. K. 3. Egyveleg, cimbalmon előadja: Regner Sarolta. 4. Felolvasás, tartja: Gerstner Iguácz 5. Magyar népdalok. Eueklik : Tóth Gizella és Anna ; zongorán kiséri : Szentgyörgyi Sándor. 6. Kacagnom kell. Monolog, Heltaitól. Előadja: Reguer Ilona. = Az izr. iparosok gyámolító-egylete folyó hó 17-én a szép számmal megjelent egyleti tagok élénk érdeklődése mellett tartotta meg Bőhm Samu elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését, melynek érdekes voltát még emelte azon körülmény, hogy rideg az emberi élet gyermek nélkül s a legmagasztosabb érzelem a szülői szeretet lehet. Nem is bizonyítgatom eme állításaim; eléggé igazolja őket, az élet maga . . . Megbocsásson, hogy újdonsült ismeretségünk dacára ilyesmikről s így beszéltem önnel, de ha gyermekről van szó, elragad ezeknek szeretete. Jelen esetben pedig kegyed gyermek iránti ellenszenvének érthetetlensége tett ily udvariatlanná. — Hagyjuk a gyermekeket ! . . . Beszéljünmásról ! Talán majd megtudja, hogy miért gyűlölöm a gyermekeket! . . . Majd máskor ! . . . Igazított egyet-mást még a „kedvenc" sírhalmára rakott virágokon, azután lassú léptekkel indultunk hazafelé a hegyoldalon. . . ». A magasabb régiókból elhozta a szellő füleinkhez a fenyvesek sejtelmes susogását. A levegőben fehér selyemszálak úszkáltak, melyeken megtört a napsugár kévéje. A magasból előrohanó zúgó hegyi patak felől lágyan, szomorúan hallatszott a pásztor furulyája: „Hegyen ülök, búsan nézek le róla." Néha néha megzavarta a nótát egy-egy vidáman ficánkoló jószág kolompja. Negyednap már a 120 tanítvány közül 90 megjött. Velők ismerkedtem. A nevüket könnyű volt megiegyezni, mert minden család 2-3 taggal képviseltette magát. Mindannyi kedves, sőt szép arcú, őszinte engedelmes apróság volt. Nemsok'ára játszani kezdtünk a tágas udvaron. A játék egyre hangulatosabb, élenkebb lett, vidám kacagástól hangzott e szomszédos hegyoldal. En is gyermek lettem köztük: egészen megfeledkeztem urambátyám feleségének betegségéről. Szinte öntudatlanul támaszkodtam a vén eperfához, s akaratlanul pengettem a füzfa-lantot a gyermekek közt szerzett hatásokról . . . Csak mikor teli lett papirom a 12 strófával, ébredtem zsibadtságomból . . . . . . Csodák-csodája ! . . . mit láttam, a szomszéd kerítésnél ? . . . . . . Tercsi kisasszony egy nagy hasadéknál, ugyancsak önfeledten gyönyörködik a gyermekek játékában s néha-néha megrándul mintha segíteni akarna nekik. Úgy odavolt szegeződve, engem nem is vett észre. En is hasonlag cse'ekedtem. Délutáni idom eltelte után sétára indúltam a „Kedvenc" nyugvóhelye felé. A siron új virágok tanúskodtak a kegyeletről. Innen a hegyi ösvényre térve a patak felé irányoztam lépteim. A patak partján sok virág : kék virág, piros virág, fehér ^virág pompázott. Legtöbb volt a nefelejcsből. Ep azokat dézsmálta Tercsi kisasszony. Egyszerre vettük észre egymást. A köszöntés után ő kezdte a társalgást. '— Nem unta meg délelőtt a gyermekek lármáját ? . . . Annyi gyermeket egy csomóban ! . . . — Egy cseppet sem, sőt nagyon jól éreztem magamat. íme, itt a bizonysága ! — Mutattam a délelőtt teleirt papirost. A kíváncsiság nagyon erőt vett rajta, mert egészen mellém lépve szólt: — Láttam a gyermekek közt irni. Mit irt? . . . Talán a szüleinek irt ? . . . — Nem, önnek irtam . . . Ha megengedi elolvasom ! . . . — Mit Írhatott nekem ? ... Egész kíváncsivá tett! . . . Olvassa ! — Kérem . . . Félre rossz kedv, nehéz gondok ! Itt, hol minden derült boldog. Felújul sok édes emlék, Mintha ... én is gyermek lennék ! . . . Nem a világ por zajában, Itt van élet igazában ; Kedv s szeretet fénylő napja, Ezt a helyet jól áthatja. Mi csalitnak dalos madár, Kis virágnak a napsugár, Száraz földnek esős felleg: Az nekem az apró gyermek. Csak szétnézek a kis körön, Lebilincsel a nagy öröm ; Majd vágyat kelt a sok emlék : Csak még egyszer gyermek lennék ! . . . Figyelemmel hallgatta. A végénél nagyot sóhajtott. — Oh csak lehetnék hát én is mégegyszer gyermek ! ... De az lehetetlen ! . . . Mily kárbaveszett az én életem. Belátom, hogy hiába éltem, céltalan volt életem. Nem tehettem másként . . . Lássa, én nem mentem férjhez s ennek is a gyermekek az okai. Mégse ! .. . Nem a gyermekek . . . nem. Most látom csak, a nevelés volt ferde irányú amelyben környezetem részesített. Ennek vagyok áldozata ! . . . Mindig vakon hittem a belém plántált eszmék valódiságában, s mindig elhallgattattam szivem szavát. Ma meggyőződtem arról, hogy botorság a gyermekgyülölet. Az a derült csapat gondolkozóba ejtett. Önkénytelenül velük éreztem s nevettem pajzánságaikon. Vádoltam magamat eddigi hidegségemért, szeretetlenségemért, minek oka ön előtt oly megfejthetetlennek tűnt fel. — Nemcsak ón előttem, de az egész falu előtt. Urambátyámtól hallottam, hogy 20 év előtt őt is azért tetszett kikosarazni, mert a sok gyermek látása netp volt kedvére.