Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-23 / 4. szám

Pápa városának országgyűlési képviselője: dr: Hegedűs Lóránt, valamint Steinberger Lipót, Krausz J. N. és Fischer Gyula egyl. dísztagok is megjelentek. Hegedűs képviselő' fel is szólalt a közgyűlésen és lendületes beszédben az iparos osztály iránti jóakaratának melegen kifejezést adott. A tisztviselőség megválasztása következőleg ejtetett meg: egyhangúlag megválasztattak, elnökké : Bőhm Samu, alelnökké : Billitz Ferenc, pénztárossá: Altstadter Jakab, ellenőrré: Blum Miksa, titkárrá: Nuszbaum József, kulcsárnokokká: Braunstein Márkusz és Glück Miksa: templomatyává: AVeisz Ignácz, választmányi tagokká, Kohn József, Wittmann Ignác, Goldberg Gyula, ifj. Eisler Mór, Lőwinger Rafael, Neumann Mór, Mayersberg Samu, Boskovitz Sámuel, Buchsbaum József, Lichtmann Ignácz, Braun Miksa, Stern Lipót és Schwarz Farkas. —m= A Sport-egylet választmánya f. hó 19-én Fürst Sándor elnöklete alatt gyűlést tartott, melynek főtárgya a holnapra tervbe vett jégünnepély megbeszélése volt. Az időjárás özólt közbe a hozott határozat megvalósításába s azért csak röviden jelezzük, hogy vasárnap katonazene mellett lehetett volna korcsolyázni, ha a határozat megvalósulhatott volna. Az ülésen a hátralékos tagdijjak behajtásának, uj tagok felvételének ügyét intéztek el. A pénztárvizsgáló-bizottság elnöki tisztének elvégzésére egyelőre bizottsági határozattal dr. Antal Gézát kérték fel. = Közgyűlés. A Polgári Kör f. hó 24-én, holnap d. u. 2 órakor tartja évi rendes közgyűlését. = A Wahrmaun Mór betegsególyző-egylet f. hó 23 án este 7 órakor az izr. iskola nagytermében tartja Barna Ignác elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A közgyűlési meghívóhoz csatolt zármérlegből megtudjuk, hogy az egylet az 1903. év folyamán gyógyszerekre 1218 K 22 f-t, pénzbeli segélyezésre 571 K 22 f-t, haláleseti jutalékra 300 K-t fordított. Az egylet jelenlegi vagyona 2927 K 96 f. TARKA ROVAT. Dal a "bakfisokrcl. Bakfisleányok, rózsaszálok, Dalom hozzátok száll, hozzátok 1 Halljátok im' a víg Múzsát: Dalom szerelmes ritmusát! Egykor, régen (volt rája ok) Megbűvöltek szép bakfisok. (Ezóta, én, ha csak lehet, Baktisról énekelgetek.) — Úgy van ! . . . Igaz ! . . . Ma elsirattam eddigi ^balgaságomat. Újból nagyot sóhajtott és nehéz könnyek peregtek végig arcán. Engedte őket szabadon hullani, azután rnegkönnyebülten folytatta : — Már négy éves koromban anya nélkül maradtam. Nem éreztem az anyagi szeretet édességét. Apám csak terhet látott bennem s mulatozásai között megfeledkezett rólam. Néha hétszám nem is láttam. Ha találkoztunk Ő mámoros fővel gyakran így nyilatkozott: „Csak ez a haszontalan kölyök ne volna ..." Rideg volt az egész gyermekkorom. Nehezen vártam a tőle való szabadulást. Nem sokat nyertem vele ! A társaság, melybe kerültem, ellenséges indulattel volt eltelve a gyermekek iránt. Az asszonyok mindig úgy beszéltek róluk, mint szépségük inegrontóiról, mulatságaik akadályozóiról, gondjaik okozóiról. Akinek volt, annak is egy. Többről hallani sem akartak, mert, eggyel is sok a baj . . . En akkor elhittem mindent és véremmé vált az ő gondolkodásmódjuk. Később, midőn teljes árvaságra jútottam : boldogűlt Mari nénimhez e falúba kerültem. O engesztelbetetlenül gyűlölte a gyermekeket; neki 10 évi házassága alatt nem volt s férje a miatt vált el tőle. O holtáig szerette férjét s elkeseredetten haragudott a gyermeknépségre. Erre bő alkalma nyílott e falucskában, mert — az ő udvarát kivéve — minden háznál akkor is sürgÖtt-forgott 4—5. Kesergései között együtt éreztem vele s 15 évi együttlétünk után az o természete bennem tovább virult. Nem figyeltem az emberek családi életét. Pedig sok alkalmam lett volna; mindjárt a legközelebbi szomszédomnál a Mester úrnál és a feleségénél. Nem volt velük soha semmi bajom, csak a gyermekeikkel. A felesége — áldott asszony — mindig Bál volt. Sok szem, rózsás ajak Körültem mosolyogtanak. Keringtenek a táncos párok, Viruló szép bakfisvirágok. Szemeiktől fénylett a terem, S én úsztam a fénytengeren. Úsztam, úsztam, de nemsokára Akadtam egy bakfis horgára. A bál: vadásztér és ő ott Bizonnyal rám vadászgatott. Hiába fickándoztam én, Elbánt ő vélem könnyedén. S ha bánt, szorít most a horog, Hamis menyecském — mosolyog. * * * Fel, bakfisok ! kiáltom én, (A pórul járt tatár, szegény) Van még vigyázatlan legény. —i —ö. A lovag mögött ül a sötét gond. Derült kinézésű városunkban igen megszaporodott újabb időben a sötét gond üldözte férfiak száma. Komor gondokba merült alakokat láthatunk végig száguldani a Fő-utca és Jókai-utca sima aszfaltján, akik oly kutató pillantással tekintgetnek szét, mintha pénzt keresnének. Pedig nem pénzes erszényt keresnek az istenadták, hanem valami dicső eszmét, mit valamelyik közművelődési egyesületben kell legközelebb felolvasniok vagy elmondaniok. S az eszmének nagynak kell lenni és dicsőnek, sőt a legnagyobbszerűnek vagy legalább is igen nagyszerűnek ; mert különben az illető lemarad a versenyzők nagy seregében. De a jó megfigyelő másféle alakokat is vehet észre a két fő-utca sima asztfaltján. Olyanokat, akik riadozva tekintgetnek szét, mint a vadász dörgő fegyverétől rettegő őzike. Ezek előtt gyanús mindenki és minden. Minden hosszúkabátos alakban felolvasót sejtenek. Ezek azok, akik arra vannak szánva, hogy a felolvásokat és előadásokat végig hallgassák. Vigasztalásukra elmondhatjuk, hogy majd csak eljön, ha lassan is, a szép tavasz. S mihelyt a szép tavasz büszkén csillogtatja illatos virágokból font ragyogó koszorúját, azzal együtt elmúlik a felolvasások és előadások ködös korszaka is. —n szeretettel védelmezte gyermekeit. A mester úr meg büszkén szokta mondani, — ha gyermekei sokaságáról szóltak, — hogy neki mindenben jó példával kell a falúban előljárni. Meg aztán: „Sok gyermek: sok vesződség, sok gond ; de sok öröm és állandó boldogság is." — Nemde, ön is hasonlóan gondolkodik ? . . . — Teljesen egyetértek vele. Köszönöm kisasszony bizalmát, nagyon köszönöm . . . ... A nap már a Fekete hegy ormához ért. Búcsú pillantásokat lövelt a völgyben meghúzódó házikókra. A kémények magasba szálló füstoszlopai mint rózsaszín felhők foszlottak széjjel. A közeli lejtőről hazatérő nyáj kolomphangját messzehordta az esti szellő. Ettől kezdve mindennap találkoztunk. Tercsi kisasszony kezdte megismerni a gyermekeket. Hoszszasan elkérdezgetett egyikről is, másikról is. Főleg urambátyáméi iránt érdeklődött. Gyakran mondta: — Lássa, lássa, ezek mind az enyéim lehettek volna ! . . . Ottlétem 14. napján levelet kaptam a saját megyémből. Hivtak s én rögtön indultam. Nagy meglepetés volt a falúban. Urambátyám s Tercsi kisasszony ékesszólásuk teljes erejével igyekeztek lebeszélni elhatározásomról. Látták, hiába! . . . De azt megfogadtatták velem, hogy mihelyt alkalmam lessz, meglátogatom őket. A búcsúzás teljesen elérzékenyített: együtt könnyeztem első növemdékeimmel. Az induláskor körülvették a kocsit s elkísértek a falú végéig. Ott elhangzott az utolsó „Dicsértessék" . . . A kocsis gyorsabb mozgásra ösztökélte sovány lovait. Aztán a köd csakhamar eltakarta a falút szemeim elől. A Mátra szele felszárította arcomról a könnyeket s én reményteli szivvel utaztam gyermekek közül gyermekek közé. HETI ÚJDONSÁGOK. — Püspöki főbiztos. Péller Pál, veszprémi apátkanonokot báró Hornig Károly püspök az egyházmegyéje területén levő középiskolákba a vallásoktatás főbiztosává nevezte ki. — Bauer Antal orsz. képviselőt a képviselőház f. hó 16-ki gyűlésében a fÖldmivelésügyi bizottság tagjává választották. Az ugodiak nagy tevékenységű, derék képviselője úgy a képviselőházban tartott beszédeivel, mint hírlapi téren annyi jelét adta a földmivelési tárca minden részében való jártasságának és kiváló szakképzettségnek, hogy a bizottsági munkálatokban való közreműködése kétségen kívül a legszebb eredményekkel fog járni. — Emlék-ünnep. A Jókai-kör legközelebb — f. hó 31-én — tartandó estélyét megalapítója és díszelnöke néhai Lenyvessy Ferenc főispán emlékezetének fogja szentelni. Az emlékünnepen dr. Kapossy Lucián főtitkár fog Feny vessyről emlékbeszédet tartani. — Az elhagyatott gyermekek. A hatóságok által elhagyatottaknak nyilvánított gyermekek közül Pápán mintegy harminc van elhelyezve. A gyermekek egy része német vidékről került ide és az apróságok ma még németül gagyognak, de biztosak vagyunk abban, hogy egy-két év múlva egyik sem fogja tudni, hogy. valamikor németül is tudottt. Az a törvény tehát, mely az .elhagyatott gyermekeknek állami gondozásba való vételét rendeli, nemcsak a humanizmust szolgálja, hanem a magyar nyelv terjesztése szempontjából is megbecsülhetlen, különösen ha az intéző körök ennek horderejét felfogják és a gyermekek elhelyezésénél a nemzetiségi szempontokat is mindig figyelembe veszik. — Herbert Spencer emlékezető. Herbert Spencernek, a nemrég elhunyt filozófusnak emlékezetét f. hó 24-én üli meg a Társadalomtudományi Társaság. Az emlékünnepélyen Spencerről, mint szociologusról városunk országgyűlési képviselője, dr. Hegedűs Lóránt fog előadást tartani. — Polgár-bal. Három ívlámpa árasztott nappali világosságot múlt szombat este a Griff nagytermére. Ragyogó fényözönben folyt le a Polgár-bál, városunknak az a mulatsága^ mely népszerűség, kedveltség és jó hangulat tekintetében az összes pápai bálok között évek óta első helyet biztosított magának. Jó hangulat, feszteleuség, a rendezés gondossága idén sem hiányoztak, csak egy hiányzott, amit nem tudunk hirte. . . Egy év múlva beváltottam igéretemet. Minden értesítés nélkül megleptem őket. Hideg karácsonyi idő járta. Mélyen belehuzódtam a bundába s így felismerés nélkül eljutottam az iskoláig. Mikor a' kocsiról leszálltam, az udvaton Tercsi kisasszony jött elém. Kezén vezetett egyet urambátyám kisebb fiai közül. Egypár évvel fiatalabbnak látszott. Egy darabig merően nézett, mignem a hangomról megismert s örömmel tessékelt befelé. — Mindjárt jön az apjukom is. Nánára van a nagyobb gyerekekkel templomba. Én nagyot néztem, elmosolyogtam magam. O nem engedett szóhoz jutni: — Igaz, maga nem is tudta, meghalt az uramnak szegény első felesége. Már az ön itt létekor is betegeskedett. Szegény gyerekek gondviselés nélkül maradtak .. . Mi lett volna velük ? . .. Hát csak pártfogásomba vettem őket. Az uram látva, mennyire szeretem gyermekeit: másodszor is neki bátorodott. Ugy-e jól tettem, hogy nem kosaraztam ki ismét ? . . . — De valamit még nem is mutattam ! . . . Ezzel a kályha közelében levő bölcsőhöz vezetett, melyben két gyönyörű kis baba aludt. Büszke önérzettel mondta: lányok... az én aranyos lányaim!... Mikor a többiek is megjöttek, annyi gonddal, szeretettel foglalkozott velük, mint a legigazjbb édesanya. Oly szép családi életet láttam!... Úgy szerettem volna köztük maradni örökre! . . . Az ebédnél Tercsi asszony derült hangulata — amint körülnézett — egy pillanatra megakadt s egy könny hullott tányérjára. Ennek oka felől kérdezősködő férjének gyöngéden mondta: — a Pali gyerekre gondoltam, az az egy hiányzik még közülünk. Miért is nem jöhetett haza, hogy teljes lehetne a boldogságom ! . . .