Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-08-13 / 33. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Az 1904-ik év tanulságai. Irta : Bauer Antal, orsz. képv. Ha valamikor,'akkor az idén bizonyul be, hogy egy majdnem tisztára agrikultur ország, mint amilyen hazánk is, mennyi kiszámíthatatlan kárt szenved az időjárás viszontagságai által. Bebizonyul az is, hogy mennyire szükséges nálunk az ipar fejlesztése, mert elviselhetetlen állapot az egy országra, ha lakosságának jóléte úgyszólván attól függ, vájjon egyik esztendőben van-e elegendő esőzés, másik évben pedig nem túlságos sok-e a csapadék? Az ország nem támaszkodhatik a mezőgazdaságra, mint lételét fenntartó egyedüli tényezőre, szüksége van más tényező erővel teljes kifejlődésére, ép úgy mint ma már csakis az a gazda képes megélni, ki gazdaságának üzemét nemcsak egy, hanem viszonyainak megfelelőleg minél több irány fejlesztésére alapítja s jövedelmét nemcsak az időjárás szeszélyeitől és esélyeitől teszi függővé, hanem arra igyekszik, hogy amenynyire csak lehet, emancipálhassa magát ezektől. Vannak igen sokan, kik az iparfejlesztést nálunk csakis az önálló vámterület létesítésétől teszik függővé, csakis ettől várják ezen a téren való boldogulásunkat. Szerény nézetem szerint mindenek előtt okvetlen szükséges nálunk egy az iparfejlesztésre képesített nemzedéket nevelni. Hogy ez megtörténhessék, le kell tenni arról az ostoba előítéletről, mellyel most még a középosztálynak, minden állam éltető erejének, túlnyomó része az iparos osztály iránt viseltetik, t. i. hogy azt habár szükségesnek is tartja, de saját gyermekeit világért sem nevelné azzá. Egy esetben szánja csupán e pályára, ha gyenge tehetségei folytán valamelyik csemetéje kénytelen tanulmányait abbahagyni. Akkor aztán mehet iparosnak, mert ehhez a foglalkozáshoz — közfelfogás szerint — még mindig elég ; tehetséggel bir. Sőt még földmives népünk is inkább papnak, tanítónak taníttatja fiát, minthogy iparos mesterségre adná, mert nagyobb büszkeséggel tölti el, ha azt mondhatja p. o. »Fiam, a tanító úr«, ha kénytelen is a »tanító urat« hazulról folyton segíteni, köztudomású dolog lévén, hogy népnevelőink doűáCiója nem mondható semmikép sem valami fényesnek, mintha p. o. csak asztalos vagy kovácsmester fiáról beszélhet, pedig azoknak jövedelme rendes körülmények közt igenis túlhaladja a néptanítóét. Iparos munkásaink közül pedig számosan a külföldi ügyes mesterembereknek, sajnos, főleg rossz tulajdonságait és szokásait, j mint p. o. sztrájkra való készségét sajátítják el, de ügyességét, szorgalmát csak kevesen ! Ilyen ipari munkásosztállyal pedig szinté lehetetlen ipart alapítani és azt fejleszteni ! Mi hasznát vennők mi már most az Önálló vámterületnek, ha nincs neki való, általános tiszteletnek örvendező iparos osztályunk, Ha legtöbben csak sanyarú kényszerűségből mennek iparos munkásnak, mint ahogy azt minap egy tapasztalt iparos ismerősöm keserű panasszal megjegyezte, — főleg az intelligens osztály köréből csupán az megy iparosnak, kit sem a föld, sem az ég, sem a pokol már be nem vesz. Hiszen így végeredményben csak külföldi elemek zsebelnék be a hasznot, mig mezőgazdáink évekig küzdenének a rögtöni önálló vámterület következményeivel. Kivitelünk ugyanis megszűnne, a belföldi fogyasztás pedig évekig távolról sem felelne meg termelésünknek, mert remélhetőleg az idei sanyarú év, melynek szomorú következményeiről még dédunokáink is meg fognak emlékezni, nem fog még sokszor ismétlődni. Igyekezzünk ügyes iparosmunkásokat nevelni, tőkepénzeseink és főuraink érdeklődését pedig ipari vállalatok létesítésére terelni, a külföld bizalmát megnyerni, foglalkozzunk -ne csak közjogi, de közgazdaA „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Az anya. Remegve áll a szép kicsi bölcső mellett Elfelejti a sok szenvedést gyötrelmet, Az ajaka édes, lágy mosolyba fordul, A szeméből pedig a könnycsepp kicsordul. Még csak imádkozni van neki ereje, Azért, aki vére, álma, élete. A rózsás ajaknak emlőjét od'adja, Falánkon csámcsogni, táplálkozni hagyja S amikor eltolja, hogy többé nem éhes, Mosolyogva mondja: Jóllakott az édes." Elgyengült egészen, de azért csak várja : Vájjon mit parancsol kis zsarnok királya. S mikor pajzánul az arcát tépi, rúgja, A nagy boldogságát kimond'ni se tudja, Zengő édes imát rebesget az ajka, Mint a harangzúgás ájtatos a hangia. „Jóságos szent atyám, legyen neved áldott, Hogy adtál ^énnekem derűt, boldogságot" Jönnek aztán jönnek, kezdő, kínos évek Kis ágy mellett töltött forró lázas éjek, Mikor gyenge testét ezer kórság rázza, Fiatal életnek temérdek válsága. Virrasztástól arca agyonfárad, bágyad, De azért nem hagyja el a gyerekágyat. Hűvös két kezével csillapítja lázát, Gyügyögő nótával őrizi az álmát, Éjjel is mesélget tündéri regéket, Csodás-kalandosat, elbűvölőn szépet És a nagy örömtől elcsuklik a .szava, Mikor szól a gyermek : „Jól vagyok kis anya". A kis ember később iskolába elmegy, Látja a kietlen nagy tanuló termet, Elfogódottságát otthon oszt' elsirja, Mig az édesanya a leckéjét irja, Mert iskolásévek akármilyen szépek, Azokban is vannak súlyos szenvedések. A sok tudomáuynak elzsibbasztó terhe, Pajtások gúnyjának keserű gyötrelme, — Az édes jó anya, hogyha csak tehetné, Mindazt a szenvedést hordozni szeretné, Ketten készülődnek junius havára, Arra a nagy napra, szigorú vizsgára. Aztán mikor kimegy élet viharába, Amikor az ifjú oly szomorú, árva, A zokogó asszony fehér arccal mondja : „Nem lesz életednek szenvedése, gondja. Én leszek oltalmad, én leszek a vérted, Én édes gyermekem, imádkozom érted." Hogyha a sikernek fénye derül rája,Ragyogását vonja az anya arcára, Hogyha a kudarcnak zordon képe marja, Gyöngéden öleli át anyai karja. Karjában gyermek lesz, elfogja az álom, Édesebb nyugalom nincsen a világon. Hogyha meg kivirul szerelem virága, Anyát talál benne szép fiatal párja, Osztozkodni képes az ő nagy szerelme, Nincsen semmi önzés, féltékenység benne. Az új tűzhely felé karját áldva tárja, — Csillogó szemekkel unokáját várja. ^ffimSSSós^; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ^ítatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize iniatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).