Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-02 / 1. szám

tal és áldozattal jár, melyet tisztán csak a beiratkozó növendékek csekélyre szabott tandijaiból fedezni nem lennénk képesek. Kénytelenek vagyunk tehát segítségért fordulni a városhoz, melynek emelését tüztíik ki feladatul. Teljes tisztelettel kérjük a városi tanácsot és képviselőtestületet: méltóztassék a felállítandó Pápai Zeneiskola számára alkalmas, egyeló're legalább három megfelelő szobából álló helyiséget, fűtést és világítást adni, hogy az intézet az ő működését négy (zene-elmélet-, műének-, zongora- és hegedű-) tanszakkal lehetőleg minél előbb megkezdhesse. Egy nagyjövöji! tervről. Mikor ezelőtt pár héttel különböző bizottsági üléseken országos vásáraink elmaradását s az ebből keletkezett mizériákat tárgyalták, úgy mellékesen érintettek egy tervet is, melyről azonban senki sem hitte volna, hogy megvalósulásáról már a közel jövőben komolyan lehet beszélni. Ez a terv az úgynevezett konzum-vágóhid terve, melynek Pápán létesülhetésének előkészületeiről a legjobb forrásból biztos értesülést szereztünk. Ennek alapjáu kötelességünknek ismerjük a nagyjÖvőjü tervet e helyütt ismertetni. Arról van szó, hogy Pápán, hova nagy állattenyésztő környékünk, de egész Dunántúl felső vidéke is régtől hires, nagyszabású vásárokra szokott egybegyűlni, olyan vásár létesíttessék, melyre mindenkor lehet szarvasmarhát és sertést — akár vesztegzár alatt levő kerületekből is — eladás céljából behozni, lehet pedig azért, mert az idekerülő állatok a vásár mellet építendő konzum-vágóhidon — s ez a terv lényege — azonnal levágatnának s innen csak a hús keiíílne forgalomba. Ilyen vágóhid, mint az itt említett, az egész országban eddig Budapesten kívül csak három helyen, Dunántúlon pedig egyáltalán nincs s ha Pápa, mely minden tekintetben megfelelő hely ennek létesítésére ilyennek birtokába jut, közgazdasági fejlődésünk, ipari és kereskedelmi előrehaladásunk, de tovább menve városunk anyagi ömlik el rajta. Nem melegszik iöl akkor sem, mikor a gazdagon terített asztalnál felköszöntők- ( ben ünneplik a pezsgőtől kipirult arcok s hizelegnek neki, mint akinél fényesebb csillag nem ragyogott az ország egén. Mikor aztán kialusznak a lángok s a fényes termek kiürülnek, azon a hatalmas emberen még jobban erőt vesz az a kínos érzés, nyugtalanság, amely nem engedi mosolyogni soha. Pedig azért veszi magát körül mindig, hogy ne érezze elhagyatottságát. Nem tud aludni. Valami emlék üldözi . . . Pedig egyszer fázva s éhesen is olyan nyugodtan, boldogan aludt, most meg mintha vigyorgó gnómok szállnának körülötte s zavarnák mindig. Hiába minden pompa, hiába a hatalom, a tömjénezés, a dicsőség kábító virága, még sem nyugodt, azok az emlékek soha nem hagyják el. Csak forgolódik a mennyezetes ágyban s gondolkozik. Az a jó öreg asszony már régen nyugszik ott a többi mellett, most már nincs, aki imádkozzék érte. Ő meg már rég nem tud. Elfelejtett. De minek is? Hiszen akik körülötte voltak, azok tanították meg arra, hogy csak magában bizzék, mert akihez imádkozik, az csak agyrém, nem létezik. Az csak oda a szegény kunyhókba való, ahol úgy ijeszt a nyomor s úgy kinoz a hideg meg az éhség, a fényes palotákba nem kell az. helyzetének javulása terén egy jelentékeny lépést tennénk előre. Ez a vágóhid ugyanis, melynek építését a törvényhatóság — mint bi/.tos forrásból értesülünk — az ügynek nemcsak Pápa városára és vidékére, de az egész megyére való nagy fontosságánál fogva, nagy őszszegü segéllyel fogja támogatni, lassanlassan a vidéket csaknem egészen odaszoktatná, hogy a szarvasmarhákat és sertéseket leöletés céljából behozza Pápára. Mert mig egyrészt egészséges állatait itt akkor is értékesítheti, mikor különben otthon kellene vele vesztegelnie kitéve anuak a veszélynek, hogy a fellépett járvány következtében elhull, másrészt ha nem is léptek fel állatbetegségek, biztató lessz a vidékire, hogy itt mindig biztos vásárra talál, mert az állandó vásár s az ilyen konzum-vágóhid egymásnak mintegy kiegészítői. Sokat és nem alaptalanul panaszkodtak iparosaink és kereskedőink, hogy vidékünk mindinkább és inkább elgravitál tőlünk s a vele járó forgalmi hasznot részben szomszéd nagyobb városok, részbén pedig emelkedésnek indult nagyközségek élvezik. Talán nem fogunk csalódni abban a hitünkben, hogy ennek a mostani tervnek megvalósulásával a vidék nagyobb mérvű ideözönlése veszi kezdetét, aminek első első sorban iparosaink és kereskedőink látják hasznát, mert az ipari és kereskedelmi cikkeket a vidék természetszerűleg szerzi be azon a helyen, ahol az ehhez szükséges anyagi eszközhöz hozzájutott. Hogy a piaci vámok s vágóhídi dijjak és az ipari és kereskedelmi forgalom fellendülést; mily mértékben emelnék városi közjövedelmünket, arról ma még korai beszélni. Azt azonban mindenki előtt első p Tere tisztán állhat, hogy ez a terv valóban olyan, amely a város egyetemének is csak hasznot hozhat és végeredményben terheink csökkenését idézheti elő. Lessz alkalmunk még ez üggyel részletesen foglalkozni, most csak éi inteni kívánjuk, hogy az ily vágóhid természetes járulékai: melegebb időben a vasúton hűtő kocsiknak állandó készenléte, nagy külföldi Elhitte, hisz azok csakugyan nem imádkoztak. Így haladt tovább ő is velők a lejtőn. Az élet, ez a mámorító élet, a gazdagság, a hatalom, a dicsőség, meg az a sok hizelgő kiölt belőle minden hitet. Már nem tud imádkozni s ezzel együtt mintha minden nyugalma, boldogsága odaveszett volna! Mert most megvan mindene, több, mint amennyit álmaiban elképzelt — mégis boldogtalan . . . Vagy talán akkor volt meg mindene, amikor éhezett, fázott — és most vesztett el mindent, amikor fény, kényelem veszi körül ? Lehet! Mert most, amikor egész nap a hízelgők ezre várja csak intését is, mégis olyan egyedül van. Akkor meg abban a kis hideg szobában, mikor úgy fázott, éhezett, sohasem érezte magát elhagyottnak . . . Vele volt' az Isten ! Most meg csak maga van egyedül, meg ezek a hazug, hizelgő emberek. De miért is jut most ez mind az eszébe ? ... Eh balgaságok! Talán a pezsgő, a mámor okozza! De azért csak nem tud aludni . . . Imádkozzatok ! . . . hús-exportcégekkel üzleti összeköttetés létesítése stb. szintén gondoskodás tárgyát fogja képezni. Egyelőre csupán e nagy jövőjű tervről bírt hozni s iránta és jelentősége iránt az érdeklődést felkelte ni volt a célunk. V VÁROSHÁZÁRÓL. § A gyermektelep-bizottság folyó hó 30-án tartotta alakuló ülését a tagok érdeklődése mellett. A bizottság hölgytagjai teljes számban jelentek meg. Az ülésen mindenekelőtt Csoknyay főjegyző ismertette a bizottság emberbaráti misszióját, majd az alakulás történt meg, egyhangúlag megválasztatván Mészáros polgármester elnökuek, dr. Horváth József alelnöknek, Szűcs Gyula jegyzőnek ; a szombathelyi központi menhely-bizottságba Hajnóczky Béla és Lampérth Lajos tagokat küldték ki. § A bor- és húsfogyasztási adóknak a városok részére leendő átengedése tárgyában a képviselőtestület tudvalevőleg felterjesztést intézett a pénzügy- és belügyminiszterhez s közgyűlési határozattal felkérte dr. Hegediis Lóránt orsz. képviselőt, hogy e kérelemnek az állami költségvetés tárgyalása alkalmával szószólója legyen. Képviselőnk levelet intézett most a polgármesterhez, melyben tudatja, hogy az üggyel kapcsolatos közgazdasági és társadalmi érdekek s a városok pénzügyeinek méltányos rendezésének szüksége egyaránt kötelességévé fogják tenni e rendkívüli horderejű kérelemnek erejétől telhető támogatását. § A péksátrak ismeretes ügyében a v.-tanács egyik utolsó ülésében úgy határozott, hogy azokat a róm. kath. iskolának a grófi kastély felé néző oldalára helyezi át. § Külön betegsegélyzö pénztár a szövőgyárban. A v. tanács tegnapelőtti ülésén Szente János v. tiszti ügyész beterje sztette a ker. betegsegélyzö pénztár ama kérelmére vonatkozó véleméuves jelentését, hogy tekintettel arra, hogy a gyár munkásai kik a betegsegélyzö pénztár taglétszámának majdnem egyhatodrészét teszik, oly mértékben veszik igénybe a pénztár orvosi, gyógyszer, tápdij stb. segélyét, amely a teljesített befizetésekkel nem áll arányban s így a pénztár fennállása volna veszélyeztetve, a Perutz-féle szövőgyár külön betegsegélyzö pénztár felállítására köteleztessék. A tanács az ügyész véleménye alapján a ker. betegsegélyzö pénztár kérelmének helyt adott s felszólítja a gyárat, hogy 1904. március elsejére saját kebelében vagy egy pénztárt létesítsen, vagy pedig biztosításra kötelezett tagjai után bérük 5%-át fizesse tagsági jutalék cimeu a kerületi pénztárba. A VÁRMEGYÉRŐL. *) Főispáni installáció. Kolossváry Józsefnek, vármegyénk új főispánjának beiktatása a folyó hó 12 én tartandó megyei közgyűlés keretében a hagyományos ünnepélyességek mellett fog végbemenni. — Veszprém város tanácsa mult hó 28-án tartott közgyűlésén intézkedett a városnak az installációban részvétele tárgyában. Határozatba ment, hogy a város nevében Szeglethy György polgármester fogja a főispánt a beiktatási ünnepélyen üdvözölni, a beiktatás napján este a várost kivilágítják, zenés fáklyásmenetet és térzenét rendeznek. — Pápa városának a beiktatáson rálő részvételének módozatait egy legközelebb egvbehivandó városi közgyűlés fogja megállapítani. *) Rendkiviili vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságát Koller Sándor vni. főjegyző f. hó 4-ére közgyűlésre hivta össze. A közgyűlés tárgyai: 1. Kolossváry József alispánnak a vármegye főispánjává lett kinevezése folytán az alispáni állásról való lemondása. 2. Több megyebizottsági tag által Kolossváry József alispáni